Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1923-04-22 / 17. szám - Rudolph Stratz: Az óriás ökle. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Seddelint új életre kelteni. . . S akiket Diether tönkretett, azoknak megaranyozni az életét... Képzelme elébe tárta a felvirágoztatott Seddelint, amelyben ő volt a gazda. — Mi van velem? — kérdezte hangosan. — Csak nem vesztettem el az eszem! Az óriás ökle Regény 17. folytatás Írta: Rudolph Stratz Úgy érezte, hogy minden ember meglátja rajta, mit forgat a fejében? A fal mentén haladt, lopva, sietve, mint aki menekül. — Eh — mondotta önmagának — a gondolat szabad. Büntetéssel csak a tettet sújtja a törvény. Vigasztalta magát: — Derék cselekedet lesz. Helle jövőjét biztosítod véle s megkönnyebbülten fog fellélegzeni utána úgy anyád, mint Ágnes és Márta. Ezt hitte is. Mégis kísértésbe esett, hogy odakiáltsa az utcán járókelőknek, hogy: — Térjetek ki az útból! Gyilkos az, ki szemközt jön véletek ... Egy kocsmába tért be s egy üveg burgundit hozatott. Mohón, szomjas, kiszáradt torokkal itta. A szoba sarkában asztaltársaság kvaterkázott. Kik lehetnek s vajjon miről csevegnek? A külsejük után ítélve: jogászok. S bizonyára a seddelini gyilkosságot vitatják meg, amelynek titkát nem sikerül napfényre hozni... — Fizetek! — kiáltotta. És elrohant. Az utcán eszébe jutott, hogy erre az estére Malchowékhoz hivatalos. Kiveresedett arccal, kissé kapatosan, az italtól csillogó szemmel állított be Maltehez. — Kérlek, ments ki, amiért nem tehetek eleget a hölgyek meghívásának, de az lesz a legokosabb, ha egymagamban s otthon töltöm el ezt az estét... Malte aggodalmasan vette szemügyre feldúlt külsejét. — Mintha becsíptél volna . .. — Az lesz meglehet... — Na, akkor valóban az lesz a legjobb, ha kialszod magadat... A szállóban kimerülten, kábultan roskadt az ágyára. A burgundi megtette a magáét. Mély álomba merült. I II is. De késő éjszaka hirtelen felriadt. Mintha valaki megrázta volna. De nem volt mellette senki. A szállóra csönd borult, nagy csönd. Félt. S félelmében az édesapját idézte. Vajjon mit mondana, ha ilyen állapotban látná a fiát? Mit mondana? Eszébe villant egy gyermekkori emléke. Az édesapja egyszer magával vitte őt egy hajtóvadászatra. A hajtók szörnyű ordast űztek s azt sikerült is elejteni. A havat szennyes pirosra festette a bestia vére, agyarai félelmetesen meredtek elő félig nyitott szájából.. . Az emlékezet felidézte képet képzelme megváltoztatta. A havon nem a farkas feküdt vértócsában, de Diether ... Ott kellene őt is elejteni, az erdőn. Meglesni egy fa mögül s lepuffantani, mint egy ordast. Nem vadászfegyverrel. Annak a viselése feltűnő. Revolverrel, amely zsebbe is elfér. De mikor? Ha Diethert vérbefagyva lelnék, senki sem csodálkoznék rajta. Az ő életét ez a halál illően fejezné be. Ellenségeinek se szeri se száma. És nem egy embert tett tönkre teljesen .. Egy év múlva mindenki napirendre térne az eset fölött. A tettet nem kellene meggyónni se papnak, se bírónak, de ami bűn benne, azt jóvá lehetne tenni, le lehetne vezekelni egy jótékony élet munkájával. KILENCEDIK FEJEZET: Édes fiam! A napokban egy berlini ügyvéd járt kinn, Seddelinben, Márta jogi tanácsadója, bizonyos De Windt igazságügyi tanácsos. Azt hiszem, azért jött, hogy Mártát rábeszélje: szökjék meg ismét gyermekeivel, bár ez, a mai körülmények között, kockázatos vállalkozás. Mártát de Windt nem tudta cselekvésre indítani. Szegényke, szinte teljes apát hiába sülyedt, csak ül, egyhelyben, s naphosszat hallgat, mereng s búslakodik. Jobb nem beszélni róla. De Windt úrtól tudtuk meg, hogy Te már egy hete Berlinben tartózkodol, édes fiam. A tanácsos úr erről von Malchow úrtól értesült, aki néki unokatestvére. Mondd, édes fiam, miért nem írtál Édesanyádnak utazásodról? Ha nem csalódom, azért, mert meg akartad lepni? Ugye? Meg akartál lepni látogatásoddal, Karácsony estéjén. S talán kedves menyasszonyodat is elhoztad volna? Ó, már előre örültem ennek a szép estének! De, sajnos, nem lehet belőle semmi sem. Éppen most érkezett levél Diethertől, aki bejelenti, hogy velünk tölti a szentestét, ötkor várja a szán a vasúti állomáson, így rendelkezett s tízkor vigye ismét oda vissza. Nem autón jön, mert az autó megakad a hóban. (Kunzelnick ehhez azt a megjegyzést hogy az autó valószínűleg elúszott a zöld asztal fűzte, mellett, de hát ez nekem teljesen közömbös.) Tény az, hogy: Diether itt lesz! Én azért írom Néked ezt a levelet, édes fiam, hogy megakadályozzam kettőtök esetleges véletlen találkozását. Bármennyire fájlalom is, hogy nem foglak látn, mégis arra kérlek: Karácsony estéjén semmi szín alatt se jöjj Seddelinbe. Nem szabad, hogy ti ketten összekerüljetek. Még ma is eláll a szívem verése, ha arra gondolok, hogy milyenre vált az arcod, amikor legutóbb itt voltál s ő behajtott az udvarunkba. Arra kérlek, édes fiam, hogy Karácsony este helyett inkább az ünnep első napján látogass meg bennünket és hozzad el magaddal a kedves von Salehn kisasszonyt. S köszöntsed őt nevemben! Mi itt mind megszerettük őt. Bearanyozta a szürke seddelini délutánt, mint a napsugár. Szeretettel csókol mind a kettőtökét öreg édesanyád. Wend fellélegzett, amikor a levél végére ért. Édesanyja Malchowék lakására címezte írását, amelyet Marte legénye hozott a szállóba. A levélben a sors küldött útmutatást a számára. Egy hét óta töprengett már rajta: hogyan hajtsa végre a tervét? A végzet, íme, tökéletes megoldást készít elő a számára. A szentestén egyenest a karjaiba, azaz, hogy a pisztoly a csöve elé kergeti Diethert, az elhagyott seddelini erdőben, mint egykor a hajtók az ordast. S a végzet, útmutatását Édesanyja közvetítésével közli vele. Nem lehet kitérni előle. A tükörbe tekintett, amelynek ezüstös lapjáról egy idegen ember nézett vissza rá. Egy idegen ember, rongybaba a sors kezében, akarattalan eszköze egy embernél hatalmasabb erőnek. Átsietett Malchowékhoz. A hölgyek épp a karácsonyfát díszítették s Malte kényelmes karosszékében elterpeszkedve, újságot olvasott. (TRÖBER IAIUS UTÓDAI KOSÁRFONÓDÁJA UJVVULIV VJ 1 LJI VI Budapest. IV, Harisk Sz S. Alapittatott 1848-ban. javításért érte küld és hazaszállít. 298-