Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1923-04-22 / 17. szám - Rudolph Stratz: Az óriás ökle. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Seddelint új életre kelteni. . . S akiket Diether tönkre­tett, azoknak megaranyozni az életét... Képzelme elébe tárta a felvirágoztatott Seddelint, amelyben ő volt a gazda. — Mi van velem? — kérdezte hangosan. — Csak nem vesztettem el az eszem! Az óriás ökle Regény 17. folytatás Írta: Rudolph Stratz Úgy érezte, hogy minden ember meglátja rajta, mit forgat a fejében? A fal mentén haladt, lopva, sietve, mint aki menekül. — Eh — mondotta önmagának — a gondolat szabad. Büntetéssel csak a tettet sújtja a törvény. Vigasztalta magát: — Derék cselekedet lesz. Helle jövőjét biztosítod véle s megkönnyebbülten fog fellélegzeni utána úgy anyád, mint Ágnes és Márta. Ezt hitte is. Mégis kísértésbe esett, hogy oda­kiáltsa az utcán járókelőknek, hogy: — Térjetek ki az útból! Gyilkos az, ki szemközt jön véletek ... Egy kocsmába tért be s egy üveg burgundit ho­zatott. Mohón, szomjas, kiszáradt torokkal itta. A szoba sarkában asztaltársaság kvaterkázott. Kik lehetnek s vajjon miről csevegnek? A külsejük után ítélve: jogászok. S bizonyára a seddelini gyilkos­ságot vitatják meg, amelynek titkát nem sikerül nap­fényre hozni... — Fizetek! — kiáltotta. És elrohant. Az utcán eszébe jutott, hogy erre az estére Mal­chowékhoz hivata­los. Kiveresedett arccal, kissé kapatosan, az italtól csillogó szemmel állított be Maltehez. — Kérlek, ments ki, amiért nem tehetek eleget a hölgyek meghívásának, de az lesz a legokosabb, ha egymagamban s otthon töltöm el ezt az estét... Malte aggodalmasan vette szemügyre feldúlt kül­sejét. — Mintha becsíptél volna . .. — Az lesz meglehet... — Na, akkor valóban az lesz a legjobb, ha kial­szod magadat... A szállóban kimerülten, kábultan roskadt az ágyára. A burgundi megtette a magáét. Mély álomba merült. I­­ I­I is.­­ De késő éjszaka hirtelen felriadt. Mintha valaki megrázta volna. De nem volt mel­lette senki. A szállóra csönd borult, nagy csönd. Félt. S félelmében az édesapját idézte. Vajjon mit mondana, ha ilyen állapotban látná a fiát? Mit mondana? Eszébe villant egy gyermekkori emléke. Az édes­apja egyszer magával vitte őt egy hajtóvadászatra. A hajtók szörnyű ordast űztek s azt sikerült is elejteni. A havat szennyes pirosra festette a bestia vére, agya­rai félelmetesen meredtek elő félig nyitott szájából.. . Az emlékezet felidézte képet képzelme megvál­toztatta. A havon nem a farkas feküdt vértócsában, de Diether ... Ott kellene őt is elejteni, az erdőn. Meglesni egy fa mögül s lepuffantani, mint egy ordast. Nem vadász­fegyverrel. Annak a viselése feltűnő. Revolverrel, a­mely zsebbe is elfér. De mikor? Ha Diethert vérbefagyva lelnék, senki sem cso­dálkoznék rajta. Az ő életét ez­ a halál illően fejezné be. Ellenségeinek se szeri se száma. És nem egy em­bert tett tönkre teljesen .. Egy év múlva mindenki napirendre térne az eset fölött. A tettet nem kellene meggyónni se papnak, se bírónak, de ami bűn benne, azt jóvá lehetne tenni, le lehetne vezekelni egy jótékony élet munkájával. KILENCEDIK FEJEZET: Édes fiam! A napokban egy berlini ügyvéd járt kinn, Sedde­linben, Márta jogi tanácsadója, bizonyos De Windt igazságügyi tanácsos. Azt hiszem, azért jött, hogy Már­tát rábeszélje: szökjék meg ismét gyermekeivel, bár ez, a mai körülmények között, kockázatos vállalkozás. Mártát de Windt nem tudta cselekvésre indítani. Sze­gényke, szinte teljes apát hiába sülyedt, csak ül, egy­helyben, s naphosszat hallgat, mereng s búslakodik. Jobb nem beszélni róla. De Windt úrtól tudtuk meg, hogy Te már egy hete Berlinben tartózkodol, édes fiam. A tanácsos úr erről von Malchow úrtól értesült, aki néki unoka­testvére. Mondd, édes fiam, miért nem írtál Édesanyádnak utazásodról? Ha nem csalódom, azért, mert meg akar­tad lepni? Ugye? Meg akartál lepni látogatásoddal, Ka­rácsony estéjén. S talán kedves menyasszonyodat is el­hoztad volna? Ó, már előre örültem ennek a szép estének! De, sajnos, nem lehet belőle semmi sem. Éppen most érkezett levél Diethertől, aki bejelenti, hogy velünk tölti a szent­estét, ötkor várja a szán a vasúti állomáson, így rendelkezett s tízkor vigye ismét oda vissza. Nem autón jön, mert az autó megakad a hóban. (Kunzelnick ehhez azt a megjegyzést hogy az autó valószínűleg elúszott a zöld asztal fűzte, mel­lett, de hát ez nekem teljesen közömbös.) Tény az, hogy: Diether itt lesz! Én azért írom Néked ezt a levelet, édes fiam, hogy megakadályozzam kettőtök esetleges véletlen találkozá­sát. Bármennyire fájlalom is, hogy nem foglak látn­, mégis arra kérlek: Karácsony estéjén semmi szín alatt se jöjj Seddelinbe. Nem szabad, hogy ti ketten össze­kerüljetek. Még ma is eláll a szívem verése, ha arra gondolok, hogy milyenre vált az arcod, amikor leg­utóbb itt voltál s ő behajtott az udvarunkba. Arra kérlek, édes fiam, hogy Karácsony este helyett inkább az ünnep első napján látogass meg ben­nünket és hozzad el magaddal a kedves von Salehn kisasszonyt. S köszöntsed őt nevemben! Mi itt mind megszerettük őt. Bearanyozta a szürke seddelini délutánt, mint a napsugár. Szeretettel csókol mind a kettőtökét öreg édesanyád. Wend fellélegzett, amikor a levél végére ért. Édesanyja Malchowék lakására címezte írását, amelyet Marte legénye hozott a szállóba. A levélben a sors küldött útmutatást a számára. Egy hét óta töprengett már rajta: hogyan hajtsa végre a tervét? A végzet, íme, tökéletes megoldást ké­szít elő a számára. A szent­estén egyenest a karjaiba, azaz, hogy­ a pisztoly a csöve elé kergeti Diethert, az elhagyott seddelini erdőben, mint egykor a hajtók az ordast. S a végzet, útmutatását Édesanyja közvetítésével közli vele. Nem lehet kitérni előle. A tükörbe tekintett, amelynek ezüstös lapjáról egy idegen ember nézett vissza rá. Egy idegen ember, rongybaba a sors kezében, akarattalan eszköze egy embernél hatalmasabb erőnek. Átsietett Malchowékhoz. A hölgyek épp a kará­csonyfát díszítették s Malte kényelmes karosszékében elterpeszkedve, újságot olvasott. (TRÖBER IAIUS UTÓDAI KOSÁRFONÓDÁJA UJVVULIV VJ 1 LJI VI Budapest. IV­, Harisk Sz S. Alapittatott 1848-ban. javításért érte küld és hazaszállít. 298-

Next