Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1923-06-17 / 25. szám - Éjféli mese / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok - Erődi Jenő: Petőfi-kalendárium / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok

— Milyen zavarba jött a kicsike, — mondta a művésznő és mosolygott. — De nézze csak, édesem, — mondta franciául a másiknak, — jól nézze meg, ked­vesem, azt a kékszemű kis szépséget. Üde szőkesége remekül válik ki a fekete háttérből. A bájos kis Ninettének feldobogott a szíve. — Valóban gyönyörű, — felelte franciául a másik. — Ebből is láthatja, hogy mit tesz a háttér. Világos háttérrel talán semmit sem mutatna ez a fe­hérarcú kis szöszke. Szinte elveszne-mosódna a fehér a fehéren. De fekete háttérrel! Milyen pompásan jut érvényre a színek ellentéte! Kedvem volna egy darab­hoz, melyen fekete díszletek közt játszhatnék el egy jó szerepet. Ninette tágra nyitott szemekkel hallgatta ezt beszédet. — Mon­djeu, hogy ezt nem tudtam! Hogy a a fehérarcú szőkének fehér környezetben elvész a szép­sége. De fekete háttérrel annál többet mutat. Hát azért játszottam fakónak, mikor odaát az üzletben a tükörbe néztem! És ezért lát olyan szépnek ez a grandé dame de théatre. Egyszerre virágoskertnek látta maga körül a kriptát, melyben jól érezte magát a tetszeni vágyó kis madárka, a virágcsarnok ott szemben meg havas hi­degségnek tűnt fel előtte, melybe csak azért kívánko­zott, mert buta volt. Mint a mesebeli ibolya, mely az, árnyékos völgyből föl a hómezőkre vágyott, mert ott nincs árnyék, csak napsütés van. Ah, jamais, ja­mais . . . sohse repül ő ki innen abba a havas hideg­ségbe. Ő szépnek akar látszani, nem fonyadtnak, fakónak. Mikor a művésznő elment, a nyakába borult öz­vegy Egyekné asszonynak és boldog könnyek közt kérte, hogy bocsásson meg egy tudatlan, esztelen gyereknek. Olyan durcás, olyan rosszkedvű volt az utolsó napokban, talán megbántotta vele a madame anyai jó szívét. Azután az ajtóhoz ment és mint a cica, aki örül, hogy nem nyalt bele a tejbe, mert észrevette, hogy romlott: olyan szemmel nézett át az ál­ig éret­földre, a fehér virágszalonra. Ott most szünetelt kissé a forgalom, egy leány kinézett az ajtón, az aztán törte rajta a fejét, miért öltötte ki rá a nyelvét az az ennivaló kis francia? Éjféli mese Egy ifjú esztétikus, aki már eleve lemondott arról, hogy valaha is egye­temi tanár, vagy akadémikus legyen, az összes költői és írói műveket két műfajba sorolta: az érdekes írások s az unalmas írások műfajához. Margit tizenkét elbeszélése, amely Vészi Éj­féli mese címmel most jelent meg könyvalakban, az érdekes műfajba tar­tozik. Mindegyik novella más-más vi­lágot tár az olvasó elé és Vészi Mar­git, az önmagával szemben is biztos ítéletű kritikus, gondosan ügyel arra, hogy Vészi Margit, a gazdag leleményű író mindig azon a színvonalon marad­jon írásaiban, amelyre őt neve köte­lezi. A novellás kötetből megismerhet­jük írói egyéniségének sokrétűségét. A legkülönbözőbb, a legellentétesebb hangulatú témákból egyforma művé­szettel formál elbeszélést, a kifejezés eszközeinek ritka bőségével rendelke­zik. s,A lélek, mely hiáb­a várta az összeköttetést", az élet határszélén till ragadja a képzelm­et, miszticizmusa: tiszta költészet. „Az aranypillangós ag­gastyán", — amelyet e hasábokon be­mutattunk az U­j Idők olvasóinak is­­— ragyogó tanulmányfej, meglepő ötletek­ben, pompás megfigyelésekben gazdag. „Az egyszerű polgári történet": grand guignol a javából. A „Kivégzés" vir­tusos karrikatúra. A ..Kezek" egy té­boly regénye. A „Karácsonyi gyónás": romantikus történet és érzelmes. A szimbolizmus csak hivatottak való formanyelvén szólal meg számára a „Ba­rátom a zöld majom"-ban s megálla­píthatjuk, hogy ezen a nehéz és ké­nyes nyelven is tud beszélni. Van hu­mora. „Ida": a legjobb magyar scher­zők egyike. A „Legenda" hangulata: vox angelica-hangulat. Írásművészete itt szuggeráló, elhitető erejű. Szatírája a „Kulturá"-ban juvenálisi. Akik az elbeszélés alkonyát jósolják, ebben az új magyar novelláskönyvben döntő érvre találnak jóslatuk cáfolatára. Fehérnemük elengye, Ifiz^a 'omraal FENDRICH IMRE céghez, IV., Deák-tér 3. sz. (Modern és Breitner-palota ) PETŐFI- KALENDÁRIUM MÁJUS J 1922. Budapest székesfőváros szo­­­­­­ciálpolitikai bizottsága mai ü­lé­­­sén azokkal a módozatokkal fog­lalkozott, amelyekkel a főváros a Petőfi-Társasággal karöltve Petőfi születésének 100 éves évfordulója alkalmával tartandó ünnepségekben részt vesz. Elhatározták, hogy emléktáblával jelölik meg azokat a házakat, amelyekhez a költő életének je­lentősebb mozzanatai fűződnek. A Pilvax­kávéház épületét, a Kossuth Lajos­ utca és Szép-utca sarkán lévő házat, amelyben a Landerer és Haeckenast-féle nyomda volt, az Asztúria-szállót, a Dohány­ utca 16-os számú házat, ahol Petőfi mint fiatal házas tartózkodott, a régi Wenckheim-házat a Kecskeméti-utcában és a Kossuth Lajos­utca 10. számú ház (Hatvani-utca 6.) épü­letét. A Pilvax-kávéház épületét és a Pálffy-házat művészi domborműves­, a dohány­ utcai és a Kossuth Lajos­ utcai másik házat egyszerű sima márvány em­léktáblával jelölik meg. Szilveszter éjszakáján éjfélkor az összes színházakban előadás lesz, amelyen költő életével kapcsolatos darabot fognak a előadni. A Petőfi-Társaság tulajdonában lévő Petőfi-Ház igen leromlott­ állapotban van és azért a Társaság, különösen mivel a Madách-relikviákat is itt óhajtják elhe­lyezni, kéri a fővárost, hogy a Petőfi-Ház céljaira egyszere 100.000 korona, majd évenként 50—50.000 korona segélyt bo­csásson rendelkezésére. A Petőfi-Társaság kérelmét Pakots József tolmácsol­ta és hozzátette, hogy a Társaság azt is szívesen látná, ha a főváros a Petőfi-Házat át­venné. A bizottság ezért úgy határozott, hogy az azonnali és évi segély helyett a Petőfi-Házat múzeumi kezelésbe veszi és amennyiben a Társaságnak a ház helyisé­geire összejövetelek, vagy előadások cél­jából szüksége volna, rendelkezésére bo­csátja. Rátértek ezután az új olcsó Petőfi­kiadásra vonatkozó javaslatra. Az előter­jesztés szerint a kiadást 50.000 példány­ban nyomnák, aminek nyomdaköltsége 2.700.000 korona lenne és kötetjét 54 ko­rona 20 fillérért árusítanák önköltségi áron. Végül ugy határoztak, hogy Petőfi műveinek sajtó alá helyezése nem feladata a fővárosnak és amennyiben ezt a mun­kát az állam sem vállalja el, akkor a szé­kesfőváros nagyobb kiadóhivatalokkal fog összeköttetést keresni és erkölcsi, eset­leg anyagi támogatásával hozzájárul a munka sikeréhez. Ezüst erőkészletek Budapest, IV. ker., " II/1"­­m­úzeum-körút 17. FORNÉT HUGÓ selyemáruháza­k BUDAPEST, IV., SZERVITA-TÉR 4. TELEFON: q7-42. Foulard-ok, Crepe de Shine-ek, Georgette-ek, Maroquaine-ek dús vá­lasztékban a legolcsóbb árban. 431

Next