Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1923-07-01 / 27. szám - Ifj. Krúdy Gyula: Az igazi / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Az igazi — Elbeszélés — írta: ifjabb Krúdy Gyula Az angyalföldi lelencház előtt autó állt meg egy tavaszi délelőtt. Libériás inas pattant le a soffőr mellől és úri dáma szállt ki a kényelmes bőrülésből. A ri­gybefakadt fákon szürke verebek melegedtek és a fák alatt fegyencruhás gyerekek szaladgáltak a tágas udvaron. Kíváncsi szemekkel fogadták a ritka automobilt, áhítattal csodálták a szép hölgy finom se­lyemruháját és ajkukról elhervasztotta a mosolyt a meglepetés. A lelencház lakói nem ismerték az automobilt és a selyemruhát. A lelencház vendégei gyalog jártak, rongyos blúzt, kopott szoknyát viseltek és soh­a sem merészkedtek túl a kerítésen. A lécek közé szorított arccal lesték a kis lakókat, sósperecet, pattogatott ku­koricát vagy krumplicukrot dugtak be a rácson, na­gyokat sóhajtoztak, örvendeztek, ha egy-egy gyereket megsimogathattak, aztán dolguk után siettek, szívük körül a melegítő érzéssel, hogy a sok kis lelenc között biztosan látták a sajátjukat is. Vagy éjjel jöttek. Titkon lopóztak a kapuhoz, pa­pirosba, rongyba csavart kis csomagot tettek a kü­szöbre s ideges, reszkető kézzel megrántották a csen­gőt. Aztán utolsó csókot leheltek a nyöszörgő kis csomagra és eltűntek az éjszakában. A váratlanul érkezett előkelő dáma még az igaz­gató urat is zavarba hozta. Szörnyen reszelte elha­nyagolt körmeit és reménytelennek látszó, titkos küz­delembe bocsátkozott folyton félrecsúszó nyakken­dőjével. — Kedves uram, — kezdte megnyerő hangon, sima arcán röpke mosollyal, regényes mondókáját az ismeretlen asszony, — néhány kisfiút szeretnék ma­gamhoz venni a lelencházból. — Igen, — bólintott megkönnyebbülten az igaz­gató úr, mert közben rakoncátlan kravátíiját sikerült rendbeszednie, — az nagyon könnyű. Az állam vál­lára rengeteg teher háramlik. Szívesen ad megbízható embereknek örökbe gyermeket. — Hat-hét év körüli fiúkat szeretnék, mert olyan idős lenne most az én kisfiam is, ha meglenne. A szép hölgy csipkés kendőt vont elő aranytárcá­jából, letörölte kicsordult könnyeit, azután elgondol­kozva folytatta: — Alig hathónapos korában vesztettem el. Az­tán kimentem az urammal Amerikába. Dolgoztunk, küzdöttünk, a szerencse is ránk mosolygott egy kicsit. Most jöttünk haza az első hajóval, amelyre magya­rokat is fölvettek. Pénzt adott az Isten, de gyereket többet soha . . . Olyan kisfiúkat szeretnék, — mon­dotta lesütött szemmel az úri dáma, — akik nem is ismerték a szüleiket, akik csecsemőkorukban kerültek ide. Mert én egyedül akarok a mamájuk lenni. — Hadiárvák nem lehetnek? — kérdezte szinte üzleti hangon az igazgató — mert azokból van egy egész lakás .. . — Nem, — felelte határozottan a vendég s ma­gyarázó hangon tette hozzá: — Azok még emlékeznek a szüleikre. Az igazgató becsengette a felügyelőnőt és beren­delte az elsőosztályos fiúkat, a hadiárvák kivételével. Nyolc kis buksi lelenc sompolygott be a félelmes irodába. Homályos, csöpp agyuk eszeveszetten dol­gozott. Mindegyiknek egész sor „bűne" volt raktáron. Bármelyikéért kijárt a nádpálca. Az egyik köpködni szeretett az emeletről, a má­sik kis bicskát szorongatott a zsebében, a harmadik embert rajzolt a frissen meszelt falra, a negyedik lab­dát csinált a harisnyájából. De mikor beléptek az iro­dába és meglátták a selyemruhás hölgyet, rögtön megérezték, hogy nem­ verés céljából kellett megje­lenniük. A szép hölgy szeretettel nézett végig a kopaszra­nyírt, egyforma ruhába bujtatott csenevész apróságo­kon. Kíváncsi szemmel kutatott ismerős vonások után a szomorkás arcokon, mélyen tekintgetett a gya­kori sírástól fakó gyermekszemekbe, de nyolc kis le­lenc közül még egy anya sem tudta kiválasztani hat éve nem látott kisfiát. — Nem tudok választani köztük, — sóhajtotta szomorúan. — Mindet magammal viszem . . . Úri házba került a nyolc kis lelenc. Finom ruhá­kat kaptak, puha párnán háltak, egész nap csokoládét ehettek és szelíd tanítóbácsi vigyázott rájuk, aki nem verte meg őket soha nádpálcával. És a szép dáma is olyan egyforma szeretettel szerette a fiúcskákat, mintha valamennyi a sajátja lett volna. . .. Csak a kilencedik hatéves kisfiú maradt a lelencházban. Difteritiszben feküdt a járványkórház­ban, mikor a mamája kereste. Nyár az Állatkertben. Az uj sarj HENNA HAJFESTÉS minden színben, modern estélyi frizurák VÁGÓ VIKTOR hölgy­fodrásznál, VIII., Rákóczi­ út 57. (Hívó szám: József 51—­77) SZENT MARGITSZIGETI VÍZGYÓGYINTÉZET :: a legmodernebb gyógytényezőkkel felszerelve, megnyílt. .. Eau de Cologne Ambroyal LENGYEL GY. ÉS L. Budapest, VI. kerü­let, Nagymező­ utca 20. szám, a­ rORNET HUGO selyemáruháza Foulard-ok, Crépe de Chine-ek, Georgette-ek, Maroquaine-ek dus vá-BUDAPEST, IV., SZERVITA-TER 4. TELEFON: q7-42. lasztékban a legolcsóbb árban.

Next