Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1923-07-01 / 27. szám - Ifj. Krúdy Gyula: Az igazi / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Az igazi — Elbeszélés — írta: ifjabb Krúdy Gyula Az angyalföldi lelencház előtt autó állt meg egy tavaszi délelőtt. Libériás inas pattant le a soffőr mellől és úri dáma szállt ki a kényelmes bőrülésből. A rigybefakadt fákon szürke verebek melegedtek és a fák alatt fegyencruhás gyerekek szaladgáltak a tágas udvaron. Kíváncsi szemekkel fogadták a ritka automobilt, áhítattal csodálták a szép hölgy finom selyemruháját és ajkukról elhervasztotta a mosolyt a meglepetés. A lelencház lakói nem ismerték az automobilt és a selyemruhát. A lelencház vendégei gyalog jártak, rongyos blúzt, kopott szoknyát viseltek és soha sem merészkedtek túl a kerítésen. A lécek közé szorított arccal lesték a kis lakókat, sósperecet, pattogatott kukoricát vagy krumplicukrot dugtak be a rácson, nagyokat sóhajtoztak, örvendeztek, ha egy-egy gyereket megsimogathattak, aztán dolguk után siettek, szívük körül a melegítő érzéssel, hogy a sok kis lelenc között biztosan látták a sajátjukat is. Vagy éjjel jöttek. Titkon lopóztak a kapuhoz, papirosba, rongyba csavart kis csomagot tettek a küszöbre s ideges, reszkető kézzel megrántották a csengőt. Aztán utolsó csókot leheltek a nyöszörgő kis csomagra és eltűntek az éjszakában. A váratlanul érkezett előkelő dáma még az igazgató urat is zavarba hozta. Szörnyen reszelte elhanyagolt körmeit és reménytelennek látszó, titkos küzdelembe bocsátkozott folyton félrecsúszó nyakkendőjével. — Kedves uram, — kezdte megnyerő hangon, sima arcán röpke mosollyal, regényes mondókáját az ismeretlen asszony, — néhány kisfiút szeretnék magamhoz venni a lelencházból. — Igen, — bólintott megkönnyebbülten az igazgató úr, mert közben rakoncátlan kravátíiját sikerült rendbeszednie, — az nagyon könnyű. Az állam vállára rengeteg teher háramlik. Szívesen ad megbízható embereknek örökbe gyermeket. — Hat-hét év körüli fiúkat szeretnék, mert olyan idős lenne most az én kisfiam is, ha meglenne. A szép hölgy csipkés kendőt vont elő aranytárcájából, letörölte kicsordult könnyeit, azután elgondolkozva folytatta: — Alig hathónapos korában vesztettem el. Aztán kimentem az urammal Amerikába. Dolgoztunk, küzdöttünk, a szerencse is ránk mosolygott egy kicsit. Most jöttünk haza az első hajóval, amelyre magyarokat is fölvettek. Pénzt adott az Isten, de gyereket többet soha . . . Olyan kisfiúkat szeretnék, — mondotta lesütött szemmel az úri dáma, — akik nem is ismerték a szüleiket, akik csecsemőkorukban kerültek ide. Mert én egyedül akarok a mamájuk lenni. — Hadiárvák nem lehetnek? — kérdezte szinte üzleti hangon az igazgató — mert azokból van egy egész lakás .. . — Nem, — felelte határozottan a vendég s magyarázó hangon tette hozzá: — Azok még emlékeznek a szüleikre. Az igazgató becsengette a felügyelőnőt és berendelte az elsőosztályos fiúkat, a hadiárvák kivételével. Nyolc kis buksi lelenc sompolygott be a félelmes irodába. Homályos, csöpp agyuk eszeveszetten dolgozott. Mindegyiknek egész sor „bűne" volt raktáron. Bármelyikéért kijárt a nádpálca. Az egyik köpködni szeretett az emeletről, a másik kis bicskát szorongatott a zsebében, a harmadik embert rajzolt a frissen meszelt falra, a negyedik labdát csinált a harisnyájából. De mikor beléptek az irodába és meglátták a selyemruhás hölgyet, rögtön megérezték, hogy nem verés céljából kellett megjelenniük. A szép hölgy szeretettel nézett végig a kopaszranyírt, egyforma ruhába bujtatott csenevész apróságokon. Kíváncsi szemmel kutatott ismerős vonások után a szomorkás arcokon, mélyen tekintgetett a gyakori sírástól fakó gyermekszemekbe, de nyolc kis lelenc közül még egy anya sem tudta kiválasztani hat éve nem látott kisfiát. — Nem tudok választani köztük, — sóhajtotta szomorúan. — Mindet magammal viszem . . . Úri házba került a nyolc kis lelenc. Finom ruhákat kaptak, puha párnán háltak, egész nap csokoládét ehettek és szelíd tanítóbácsi vigyázott rájuk, aki nem verte meg őket soha nádpálcával. És a szép dáma is olyan egyforma szeretettel szerette a fiúcskákat, mintha valamennyi a sajátja lett volna. . .. Csak a kilencedik hatéves kisfiú maradt a lelencházban. Difteritiszben feküdt a járványkórházban, mikor a mamája kereste. Nyár az Állatkertben. Az uj sarj HENNA HAJFESTÉS minden színben, modern estélyi frizurák VÁGÓ VIKTOR hölgyfodrásznál, VIII., Rákóczi út 57. (Hívó szám: József 51—77) SZENT MARGITSZIGETI VÍZGYÓGYINTÉZET :: a legmodernebb gyógytényezőkkel felszerelve, megnyílt. .. Eau de Cologne Ambroyal LENGYEL GY. ÉS L. Budapest, VI. kerület, Nagymező utca 20. szám, a rORNET HUGO selyemáruháza Foulard-ok, Crépe de Chine-ek, Georgette-ek, Maroquaine-ek dus vá-BUDAPEST, IV., SZERVITA-TER 4. TELEFON: q7-42. lasztékban a legolcsóbb árban.