Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1923-08-19 / 34. szám - Kuliner Ágnes: Az álmaim / Versek
művelői nagyobb stiláris, művészi felkészültséggel működnének. Nem valami boszorkányos mesterség a szőnyeg-stílus megismerése: aki belekóstol, örömmel fogja ebbeli ismereteit tovább fejleszteni. Maga a szőnyeg-stílus, ősrégi technika édes gyermeke, tele van művészeti érdekességgel. Ezek egy része a szőnyeg különleges anyagán, más része a rendeltetésén alapul, végül bő tér nyílik ott a tervező fantáziájának is. Maga az anyag és csomózó technika megkívánja, hogy a szőnyegre kerülő minta ne adja természeti tárgyak másolatát. Mert azt csomózással úgy sem lehet elérni. Akár tetszik, akár nem, kerülni kell tehát a részletező rajzot, az aprólékoskodást, kerülni kell a színátmenetek teljességét s ezekkel együtt a fény és árnyék halk és gazdag változatait. Mindez úgy sem érhető el csomózással. Az ábrázolni való dolgok tehát rajzban is, színben is átalakítva kerülnek a szőnyegre, ezt nevezzük stilizálásnak. Természetes, hogy mentül vaskosabb a fonál, amelyből a szőnyeg készül, annál határozottabbá, kiadósabbá, sommásabbá válik a stilizálás. Néha, sőt a jó keleti szőnyegnél legtöbbször oly erőssé válik a minta átírása, stilizálása, hogy eredetét első tekintetre nem is tudjuk kideríteni. Az árnyalás kikapcsolása, a vonalak sommázása, a színeknek tömör foltokká való egyszerűsítése következtében az ábrázolt tárgyak elvesztik testiességüket, síkdíszítménnyé alakulnak át. S ez az a pont, amelynél a jó szőnyeg technikai követelményei harmonikusan összekapcsolódnak rendeltetésével. Azt mondottuk, hogy az előadott minta síkdíszítménnyé alakul át, de hisz a szőnyeg esztétikai feladata éppen az, hogy síkot (padlót falat) díszítsen. Anyag, technika, rendeltetés me remek harmóniába olvad össze abban a szép műtárgyban, amelyet szőnyegnek nevezünk. A jó keleti szőnyeg tanulmányozása elsősorban ezekre az alapvető stilisztikai elvekre világít rá. Ezt egyszer megértve: fantáziánk az így adott korlátokon belül szabadon sáfárkodhatik. Persze, ha itt díszítő színfoltokkal dolgozunk, fontos, hogy harmonikusan csöndítsük egybe mintánkon a színeket , ügyeljünk, hogy az egyik szín ne hasson közelebbnek vagy távolabbnak a többinél. Azaz, hogy értékük, valérjük egyforma legyen. Ügyelni fogunk a színfoltok érdekességére, a körvonalat adó rajz arabeszk hatására s arra, hogy mindez együttvéve zavartalan, nyugodt egységet adjon. Ezekbe legjobban sok jó szőnyeg gondos tanulmányozása révén dolgozhatjuk bele magunkat. Jó előképek híján segítségül vehetjük az irodalmat is: az tárggyal foglalkozó könyvek a minták és példák egész seregét közlik reprodukcióban. S éppen ez az irodalom világít rá arra is, mily pompás darabokat hozott létre ezen a területen is a művészi ihlet és a stiláris fegyelmezettség Aki ebbe belekóstol, nem csak fokozott örömmel és megértéssel, hanem hasonlíthatatlanul nagyobb anyagi eredménnyel is fogja ezt a ma kissé szabadjára eresztett technikát művelni. Az álmaim L. K. Nem messzi szálló, gyorsröptű fecskék, Megbújnak lágyan egy kis szobában, Hol maga ül az asztal mellett. S fehér-piros muskátl nyílik A kis szobának ablakában. Nem áll zongora a sarokban. Nincs cifra, drága perzsa szőnyeg... Elárvult régi bútorok közt. Régi emlékek zokognak fel Mikor az árnyak nagyra nőnek. És ott van még a régi lány is. Sápadt arccal és könnyes szemmel. • Mikor azt hiszi senki sincs bent, Elbeszélget egy drága képpel, S megfakult, régi levelekkel. S míg az álmok észrevétlen .Suhannak egyről másik tárgyra. Mint drága prém a női vállra . A falu fáradt, néma csendje Reáterül a kis szobára . . . Kuliner Ágnes Deák Ebner Lajos: Búcsúzás a szülői háztól Lösellinger Hugó : Tehenek a Balatonban 126