Uj idők, 1924 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1924-05-18 / 21. szám - Krúdy Gyula: A férfiruhás írónő / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok

— Akkor hát a mai hazugságaimat a javamra könyvelik el odafönt az égben. Szólt és tiszta lelkiismerettel, jókedvűen magához vonta a felesége csinos fejecskéjét. Reánézett és va­lami imafélét mondott magában: — Add, Istenem, hogy ezt a kerek arcocskát min­dig ilyen szépnek tudjam látni. Add, Istenem, hogy sohase vegyem észre, ha hegyes lesz az orra. És add, Istenem, hogy ha mégis észrevenném, akadjon valaki, aki rászedjen engem és el tudja hitetni velem, amit hinni szeretnék. Aztán megcsókolta az asszonyt. A férfiruhás írónő írta: Krúdy Gyula embereket futamodni az utcákon, mert mostanában minden ember úgyis olyan, aki után a régi, józan vi­lágban újjal mutogattak. Az úgynevezett eredeti alakoknak nem kedvező ez a korszak, azoknak az eredeti alakoknak például, akik ruházkodásukkal és egyéb külsőségeikkel akar­tak különös feltűnést kelteni. Hol van manapság Simli Mariska, a fehérvári kisasszony, aki papi reverendába öltözve, cilinderka­lapja alatt rövidre vágott hajzattal járt-kelt az ország­ban és fáradhatatlanul gyűjtötte az előfizetőket egy soha meg nem jelenő könyv vagy újság részére? Hová lettek a Vay Sándorok,­­ az egykori grófkisasszony, aki George Sándort választotta ideáljának (de Musset költő nélkül?) A jól szabott férfiruhája ugyan itt-ott elárulta a női testalkat sajátságait, de egyébként nem minden ember vette észre, hogy asszonyság járkál a pepitaruhában. Vastag fekete szivar a fogai között, mint akár egy arszlánnak. Férfias, kemény pillantáso­kat vet az utcán a szemközt jövő csinosabb hölgyekre, míg kemény kalapját gigerlisen félrevágja, mint akár egy bécsi fiakkeres, valceri fütyörész és leányszökte­tési kalandba keveredik, megszöktetvén Nyíregyházá­ról Eszéki Irma kisasszonyt, aki ugyancsak nem volt józan leánykának mondható. Sötét éjszaka, négylovas kocsin, köpenyegbe burkolózva, megbízható szolga társaságában történik a leányszöktetés, mint a mult században a lovagi- és illemkönyvek ezt előírták. Bé­csig meg sem állnak a szökevények, s még Alsódaba­son sem kötnek ki, pedig itten minden udvarházban rokonai, barátai laknak Sarolta grófnőnek. Az egész Magyarország a szenzációs leányszökte­tésről beszél. Hiszen igaz, hogy a leányokat azelőtt is szokás volt elszöktetni, ha másképpen nem adták őket, de az még nem fordult elő Magyarországon, sőt Nyíregyházán sem, hogy leánynem­en levő szöktetne meg leányzót. Grácban érik utol a kétségbeesett rokonok a vi­lággá ment leányokat, akik ott törvényes házasságot kötöttek. Miután előkelő személyekről volt szó, egyéb büntetés htán az ideggyógyító szanatóriummal eléged­tek meg az atyafiak az excentrikus szerelmesek szá­mára. Kraft-Ebing, az akkoriban világhíres idegorvos vette kezelése alá Vay Saroltát, mert kiderült, hogy normális leányzó, aki csak pillanatnyilag veszítette el a józan eszét. Ám Vay Sarolta se marad sokáig fogoly. Az ideg­orvos megteszi a maga észleleteit, az elszánt leány­szöktető most már véglegesen Vay Sándor gróf néven telepedik meg Budapesten. Gazdasszonyos kéziratait csakhamar megismerik a pesti szerkesztőségekben. Néha úgy ír, mint egy férfi: D'Artagon néha az álneve, amely nevet Dumas Három testőrének egyike viselte, máskor csak (V. S.) betűkkel jelzi írásait, amelyek többnyire visszaemlé­kezések azokra a régmúlt emberekre, akiket Pest me­gyében, Alsódabason vagy Szabolcsban látott valaha a koronaőr leánya. A dabasi úri házak ámbitusain sze­kesnőnk, Vay Sarolta grófnő Gyónón, Alsódabas mellett született atyja kastélyában. Atyja, Vay László gróf ebben az időben az öreg József főherceg mellett volt szárnysegéd, anyja, Be­niczky Irma, régi pestmegyei család sarjadéka. Sarolta elsőszülött volt a családban. Atyja, aki falörököst várt, gyermekkorától kezdve Sándornak nevezte a kisleányt, falruhába öltöztette és a nevelésénél fogva nagymértékben hozzájárult, hogy Sarolta grófnőből a későbbi extravagáns teremt­mény fejlődjék. Ugyanez a Vay László gróf Grónon másodszülött gyermekét, aki már fiú volt, puszta szeszélyből leány­nak nevelte. A ma is élő pápai pronotárius és híres bencés misszionárius pap létére máig fenntartotta a szoknyaviseletet. Vay Sarolta csak egyszer járt leányruhában, még­pedig Balatonfüreden, egy Anna-bálon, amikor egy Déri Gyula nevű­ író és szerkesztő kedvéért felöltözött a hozzája méltó női ruhába és fiatal leány módjára reggelig jókedvűen táncolt. Egyébként élete végéig megtartotta a férfiruha-viseletet. Jó darab idő óta nem látni excentrikus, furcsa Legjobb S paplanokat László Sándor »gjj Vedres Márk: Arckép. Bronzplakett. A Képzőművészek Új Tár­sasága kiállításából 89 a Brachfeld-szalon Női kalapkülönlegességek Külföldi modellek Budapest, IV, Kígyó ucca 5.

Next