Uj idők, 1924 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1924-05-18 / 21. szám - Krúdy Gyula: A férfiruhás írónő / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
— Akkor hát a mai hazugságaimat a javamra könyvelik el odafönt az égben. Szólt és tiszta lelkiismerettel, jókedvűen magához vonta a felesége csinos fejecskéjét. Reánézett és valami imafélét mondott magában: — Add, Istenem, hogy ezt a kerek arcocskát mindig ilyen szépnek tudjam látni. Add, Istenem, hogy sohase vegyem észre, ha hegyes lesz az orra. És add, Istenem, hogy ha mégis észrevenném, akadjon valaki, aki rászedjen engem és el tudja hitetni velem, amit hinni szeretnék. Aztán megcsókolta az asszonyt. A férfiruhás írónő írta: Krúdy Gyula embereket futamodni az utcákon, mert mostanában minden ember úgyis olyan, aki után a régi, józan világban újjal mutogattak. Az úgynevezett eredeti alakoknak nem kedvező ez a korszak, azoknak az eredeti alakoknak például, akik ruházkodásukkal és egyéb külsőségeikkel akartak különös feltűnést kelteni. Hol van manapság Simli Mariska, a fehérvári kisasszony, aki papi reverendába öltözve, cilinderkalapja alatt rövidre vágott hajzattal járt-kelt az országban és fáradhatatlanul gyűjtötte az előfizetőket egy soha meg nem jelenő könyv vagy újság részére? Hová lettek a Vay Sándorok, az egykori grófkisasszony, aki George Sándort választotta ideáljának (de Musset költő nélkül?) A jól szabott férfiruhája ugyan itt-ott elárulta a női testalkat sajátságait, de egyébként nem minden ember vette észre, hogy asszonyság járkál a pepitaruhában. Vastag fekete szivar a fogai között, mint akár egy arszlánnak. Férfias, kemény pillantásokat vet az utcán a szemközt jövő csinosabb hölgyekre, míg kemény kalapját gigerlisen félrevágja, mint akár egy bécsi fiakkeres, valceri fütyörész és leányszöktetési kalandba keveredik, megszöktetvén Nyíregyházáról Eszéki Irma kisasszonyt, aki ugyancsak nem volt józan leánykának mondható. Sötét éjszaka, négylovas kocsin, köpenyegbe burkolózva, megbízható szolga társaságában történik a leányszöktetés, mint a mult században a lovagi- és illemkönyvek ezt előírták. Bécsig meg sem állnak a szökevények, s még Alsódabason sem kötnek ki, pedig itten minden udvarházban rokonai, barátai laknak Sarolta grófnőnek. Az egész Magyarország a szenzációs leányszöktetésről beszél. Hiszen igaz, hogy a leányokat azelőtt is szokás volt elszöktetni, ha másképpen nem adták őket, de az még nem fordult elő Magyarországon, sőt Nyíregyházán sem, hogy leánynemen levő szöktetne meg leányzót. Grácban érik utol a kétségbeesett rokonok a világgá ment leányokat, akik ott törvényes házasságot kötöttek. Miután előkelő személyekről volt szó, egyéb büntetés htán az ideggyógyító szanatóriummal elégedtek meg az atyafiak az excentrikus szerelmesek számára. Kraft-Ebing, az akkoriban világhíres idegorvos vette kezelése alá Vay Saroltát, mert kiderült, hogy normális leányzó, aki csak pillanatnyilag veszítette el a józan eszét. Ám Vay Sarolta se marad sokáig fogoly. Az idegorvos megteszi a maga észleleteit, az elszánt leányszöktető most már véglegesen Vay Sándor gróf néven telepedik meg Budapesten. Gazdasszonyos kéziratait csakhamar megismerik a pesti szerkesztőségekben. Néha úgy ír, mint egy férfi: D'Artagon néha az álneve, amely nevet Dumas Három testőrének egyike viselte, máskor csak (V. S.) betűkkel jelzi írásait, amelyek többnyire visszaemlékezések azokra a régmúlt emberekre, akiket Pest megyében, Alsódabason vagy Szabolcsban látott valaha a koronaőr leánya. A dabasi úri házak ámbitusain szekesnőnk, Vay Sarolta grófnő Gyónón, Alsódabas mellett született atyja kastélyában. Atyja, Vay László gróf ebben az időben az öreg József főherceg mellett volt szárnysegéd, anyja, Beniczky Irma, régi pestmegyei család sarjadéka. Sarolta elsőszülött volt a családban. Atyja, aki falörököst várt, gyermekkorától kezdve Sándornak nevezte a kisleányt, falruhába öltöztette és a nevelésénél fogva nagymértékben hozzájárult, hogy Sarolta grófnőből a későbbi extravagáns teremtmény fejlődjék. Ugyanez a Vay László gróf Grónon másodszülött gyermekét, aki már fiú volt, puszta szeszélyből leánynak nevelte. A ma is élő pápai pronotárius és híres bencés misszionárius pap létére máig fenntartotta a szoknyaviseletet. Vay Sarolta csak egyszer járt leányruhában, mégpedig Balatonfüreden, egy Anna-bálon, amikor egy Déri Gyula nevű író és szerkesztő kedvéért felöltözött a hozzája méltó női ruhába és fiatal leány módjára reggelig jókedvűen táncolt. Egyébként élete végéig megtartotta a férfiruha-viseletet. Jó darab idő óta nem látni excentrikus, furcsa Legjobb S paplanokat László Sándor »gjj Vedres Márk: Arckép. Bronzplakett. A Képzőművészek Új Társasága kiállításából 89 a Brachfeld-szalon Női kalapkülönlegességek Külföldi modellek Budapest, IV, Kígyó ucca 5.