Uj Idők, 1924 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1924-08-24 / 35. szám - Falu Tamás: Titkos írás / Versek - Krúdy Gyula: Fehérvári / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Fehérvári — Elbeszélés — írta Krúdy Gyula Fehérvári toronyzenész volt. A legtöbb embernek van valami különös, rejtélyes passziója, — de Fehérvári sokáig egyedül járkált fel az útbaeső tornyokba, hogy kedvére kitrombitálja magát. Nem fizetségért tette, mert hiszen mire a toronyzenész a föld színére érne a sapkájával, addig úgy is széjjelrebbennek hallgatói. Fehérvári kimondhatatlan vágyat érzett minden torony iránt, amely az ég felé szökkent a csendesen legelésző házikók közül. Lévén ő maga kicsiny, púpos ember. Elutazott idegen városokba is, ha tudomására jött valamely nevezetes, régi torony, amelynek még senki sem húzta el a nótáját. — Ki építette a tornyot? — állított be például íjban is a sekrestyés bogárházikójába. A sekrestyés éppen azzal volt elfoglalva, hogy a legszomorúbb arcokat vágja a tükör előtt, mert egy gazdag ember nagy beteg volt Ü-ban, ahol nemsokára teendője lesz a sekrestyésnek és a papnak is. Szórakozottan felelt tehát az egyházi ember: — A tornyot tekintetes Kistót úr építette. A toronyzenész a bal válla felett hátranézett a toronyra. Legalább két-háromszáz esztendősnek látszott az. — Vájjon mi volt a nótája Kistót úrnak? — Amíg a lábát bírta, a Recece-nótát szerette,felelt meg elégedetten a sekrestyés, mert végre sikerült olyan szomorú arcot vágnia, amitől megindulnak az árvák könnyei, kinyílnak az özvegyek zsebei. Fehérvári elkérte a torony kulcsát, a hátára vette hangszerét és a zegzugos lépcsőkön felballagott a toronyba. Az ilyen helyen tartózkodó denevérek ellen néhányszor elmondta a szokásos átkokat. Vigyázott azokra a kiemelt lépcsőfokokra, amelyeket a harangtolvajok ellen alkalmaznak, mióta híre terjedt, hogy a réz közé ezüstöt is kevernek a széphangú harangokba. A torony ablakából szokás szerint körülnézett a városkán. Egy udvarban éppen azt látja, hogy ásnak. Két asszony szorgalmaskodott ásóval meg kapával a nagy eperfa alatt. Az egyik nőnek darázsdereka volt, izgott, remegett, mint a fűzfalevél. A másiknak a dereka bizony már potrohosodott, mintha már leülte volna azt az időt a földön, amely rászálhatott. Fehérvári nézi, nézi a toronyból az asszonyok munkáját. Látja, amint kihoznak a házból egy vasládát, amelyet a gödörbe rejtenek. A kövérebb jól megtaposta utána a földet. De éppen ideje volt, hogy munkájukkal elkészüljenek, mert a bezárt kapu előtt már csengetett a nagyon szomorú képű sekrestyés és a pap is elgondolkozott azon, várjon mit hagy jótékony célra a házban lakó gazdag ember. Fehérvári belátta, hogy itt már nem sok néznivalója van, elővette tehát hangszerét, belefújt, hogy a városka lakosai egyszerre mind a magasba néztek. A toronyzenész szerette az ilyen pillanatokat, mikor mindenki őt nézte, hisz hitvány külseje miatt máskor nem igen vették észre. — A Kistót úr nótáját muzsikálja, — kiáltották odalent a piacon az emberek, amikor a Recece-nóta felhangzott. De maga az öreg haldokló is felemelte a fejét a vánkosról. No ez derék dolog, — mondta, — hogy ilyen nóbel módon segítenek át a másvilágra. Hívjátok azt a muzsikust, hogy a fülembe fújhassa. A sekrestyés most már hiábavalónak tartotta a szomorkodást, vígan kiáltott fel a toronyba: •— Gyere, békám, malacot kapsz. Fehérvári jódarabig fújta a Rececét a haldokló fülébe, mire az bágyadtan intett az asszonyoknak: — Adjatok neki valamit, amit a szemével lát. A toronyzenész habozás nélkül felelte: — Én láttam a vasládát az eperfa alatt. Azt akarom. A haldokló az asszonyokra akart támadni, de már nem volt ideje megtudakolni, miért ásták el már életében az ő vasládáját. Egy nagy fekete dongó repült be az ablakon, egyenesen Kistót tekintetes úr homlokára. Az asszonyok körülvették a muzsikust. Inkább láss mást a szemeddel, te rongyos. Nézz meg engem és vegyél feleségül, — ajánlkozott a potrohos özvegy. A zenész a fiatalabbra pislogott. Pirosalmaképű hajadon volt az özvegy lánya. Már inkább őt választanám a vasláda helyett. Mit volt mit tenni? A láda dolgának titokban kellett maradni, már pedig ez a bolond muzsikus képes kifecsegni a városban, hová rejtették az atyafiság, meg az adók elől a gazdag ember kincseit. Meg kellett hát kötözni Fehérvárit, feleségül kellett hozzá menni a pirosképű lánynak. így szerzett magának feleséget és vagyont a mihaszna zenész az idegen városban, de azóta nem járkál a toronyba. Fél, hogy valamit látna a saját udvarán. Tatarozás előtt Mühlbeck Károly rajza Titkos írás Mint kit titkos tintával írtak Es láthatatlan útra kelt. Csak az tud engem elolvasni, Aki lelkével rám lehelt. Mint gyári jel fehér papiron, Aki elbújt a lét megett, Csak az tud engem megtalálni, Ki szíve ablakára tett. Falu Tamás • It ,yi • kacármanuláin Fonott kerti és hallbutorok, gyermekkocsik, nyugszékek, ( honpr ílln^ I Torion ^U1»"1 1UI1UU<11<1 utazó és kupé-kosarak, összes kosár- és diszkosáráruk WI^V^I Budapest IV, Harisköz 5. Alapíttatott 1848-ban. Javításért érte küld és haza szállit