Uj idők, 1925 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1925-02-08 / 6. szám - Terescsényi György: Szeged / Versek

a megnyilvánulásait észlelhetjük a hő, fény, elektro­mosság, munkát végző erő, kémiai hatásokat létesítő, úgynevezett energiaformákban. A különböző energia­formák egymásba átalakulhatnak és az átalakulás mindig egy bizonyos átszámítási kulcs szerint törté­nik, amint feljebb a meleg és a munka átalakulásá­nál láttuk. Akárhányszor és akám­ilyen körülmények közt megy végbe az átváltozás, egy bizonyos mennyi­ségű egyikféle energiának mindig ugyanaz a bizonyos mennyiségű másikféle energia felel meg. Az elmondottakból önként következik, hogy első­osztályú perpetuum mobilét nem lehet készíteni, mert miközben a gép munkát végez, a beleadott energia át­alakul és pótolni kell, hogy újabb munkát végez­hessen. A másodosztályú perpetuum mobile azonban nem áll ellentétben az energia megmaradásának elvével, mert hiszen meleget, meglevő energiát akar munkává átalakítani. Hogy a feltalálóknak nem sikerült ilyen gépet se szerkeszteni, annak oka a következő: Clausius szerint az energia átalakulásának két fajtája van. És pedig, először pozitív átalakulások, ezek: munka átalakulása hővé és magasabb fokú hő átalakulása alacsonyabb fokú hővé. Ezek a folyama­tok a természetben önként és folytonosan végbe men­nek, hiszen egyszerű dörzsöléssel munkát meleggé át­alakíthatunk és a forróbb tárggyal érintkező hidegebb tárgy a melegebb rovására felmelegszik. Másodszor, negatív folyamatok, ezek: meleg átalakulása munkává és alacsonyabb fokú hő átalakítása magasabb fokú hővé (t. i. ha pl. a 10 klgr. 10 fokos vízben levő me­legmennyiséget = 100 kalória, egy klgr. 100 fokos vízbe — ugyancsak 100 kalória — akarnak koncen­trálni). A negatív átalakulások közvetlen nem lehet­ségesek, hanem csak különös berendezések segítségé­vel és ha egyidejűleg egy pozitív átalakulás is törté­nik. Például, ha melegből munkát akarunk kapni, gőzgépet kell szerkeszteni, amelynek működése pozi­tív folyamattal van kapcsolatban, t. i. a tüzelőanyag elégetésénél keletkező magasabb fokú hő átváltozása alacsonyabb fokú hővé, a fejlesztett gőzben. Ha tehát a tenger vizéből elvont hőt akarnók munkává alakí­tani, az e célra szolgáló berendezésnél szintén alkal­mazni kellene egy pozitív folyamatot, amely azonban több energiát fogyasztana, mint amennyi a tengervíz melegéből nyerhető lenne, tehát nem lehetséges má­sodosztályú perpetuum mobilét se készíteni. Minden fizikai és kémiai történés energiaátalaku­lással jár. A természetben lejátszódó folyamatoknak egy bizonyos irányzata van és pedig olyan, hogy a folyamatok legnagyobb része pozitív, mert ezek ön­ként folyhatnak le, azaz lassanként az összes energia­formák meleggé és a magasabb fokú hő alacsonyabb fokú hővé alakulnak át. De gyakorlatilag semmiféle energia nem alakulhat át egy másik formába anélkül, hogy egy kisebb-nagyobb rész azonnal meleggé ne változna és pedig olyan meleggé, amely semmiképpen többé össze nem gyűjthető és munkává át nem alakít­ható, hanem széjjeloszlik a világűrbe és annak a hő­fokát emeli pl. az elégetett szén füstm­­elege, vagy a kazánból a környezet által elvezetett hő. Erre a gya­korlatilag veszendőbe menő melegre a fizikusok azt mondják, hogy a világ entrópiáját növeli, hogy úgy mondjuk, a világ immobilizált energiakészletébe megy át. Clausius híres tétele szerint: a világ entrópiája a maximumra törekszik és ha elérte a maximumot, semmiféle mozgás többé lehetséges nem lesz. Azaz akkor, ha majd mindenféle energia már hővé átala­kult és a világ hőfoka mindenütt kiegyenlítődött. Ez persze csak úgy lehetséges, ha a világ véges, mert ha a világ végtelen, a kiegyenlítődés is végtelen időkig tartana. Az újabb elméletek azonban azt hirdetik, hogy a világ véges! És vajjon mi lesz akkor, ha az entrópia eléri a maximumot, amikor az anyag még meglesz ugyan, de az energiák, ha nem is holtan, de holtra dermedten nyugodni fognak. Véglegesen megáll a világ? Avagy akkor megint egy teremtő erő fog be­avatkozni, hogy a mindenséget ismét előre vagy talán visszafelé forgassa? Ezt csak egy prófétai ihlettségű költő tudná megálmodni, mert a tudósok nem bo­csátkozhatnak találgatásokba, ők megmaradnak jónak tartott elméletük mellett (mert csak annak az alapján tudják tovább fejleszteni a tudományt) még akkor is, ha egy ilyen legfontosabb elméletnek a legfőbb tá­masza egy negatívum, t. i. az, hogy még eddig senki­nek se sikerült perpetuum mobilét csinálni — hacsak!, hacsak­ ad­dig, m­íg az entrópia maximuma beáll, fel nem merül megint egy ici-pici olyan ismeretlen jelen­ség, amelyik nincs összhangban az energia megmara­dásának elvével, mert akkor ez a megállapítás is meg­dől és majd akad egy új Einstein, aki más, jobb el­méletet állít fel és megmenti ezt a szép világot az esz­trópiás haláltól. 136 Szeged Kis kocsma, ócskás, bánatos, Pislog a lámpa, a csapos. Svábul beszél egy lócsiszárral, A szókat öblögetve mondják, A svájci óra mélán kong rá És ráfelel kívül kilencet A holdvilág alatt ai templom . .. Oh, babarogyva ültem akkor Repedt pohárral, csempe szívvel . . . — Kívül a holdra udvar ível, És mély és bús az élet kívül, Mint elnyűvött reménytelenség. — A hold alatt, torony tövében, A sülyedt csapszék asztalánál Fiatal, szép szívem verésén Hallottam ezt a tétovázó Keserű-édes dallamot. Kívül a város álmodott, Meleg vizekre húztak, A vadludak s a távolok húztak Párás ködökben nyúltak el. .. Belül a dallam énekelt Gyöngén, szelíden, elveszőn. S a végtelen magyar mezőn, A Rókus elsü­lyedt ugarján Lidércek keltek táncra akkor . . . Perzselni kezdett már az agg bor, De jaj, szememre szender­ült. Valahol messze és belül Üres lett minden. Egyedül, Magamban ültem szótalan, Magamra hagyva, itt alant És hirtelen fölvert a szívem És tudtam, hogy örökre végem, És átkozott az ócska c­slap­szék: Élet, dal, mámor és dicsőség. Terescsényi György A legjobb reggeli és uzsonna az O­VOMAL TINE. Táplál, erősít, hizlal

Next