Uj idők, 1925 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1925-02-08 / 6. szám - Terescsényi György: Szeged / Versek
a megnyilvánulásait észlelhetjük a hő, fény, elektromosság, munkát végző erő, kémiai hatásokat létesítő, úgynevezett energiaformákban. A különböző energiaformák egymásba átalakulhatnak és az átalakulás mindig egy bizonyos átszámítási kulcs szerint történik, amint feljebb a meleg és a munka átalakulásánál láttuk. Akárhányszor és akámilyen körülmények közt megy végbe az átváltozás, egy bizonyos mennyiségű egyikféle energiának mindig ugyanaz a bizonyos mennyiségű másikféle energia felel meg. Az elmondottakból önként következik, hogy elsőosztályú perpetuum mobilét nem lehet készíteni, mert miközben a gép munkát végez, a beleadott energia átalakul és pótolni kell, hogy újabb munkát végezhessen. A másodosztályú perpetuum mobile azonban nem áll ellentétben az energia megmaradásának elvével, mert hiszen meleget, meglevő energiát akar munkává átalakítani. Hogy a feltalálóknak nem sikerült ilyen gépet se szerkeszteni, annak oka a következő: Clausius szerint az energia átalakulásának két fajtája van. És pedig, először pozitív átalakulások, ezek: munka átalakulása hővé és magasabb fokú hő átalakulása alacsonyabb fokú hővé. Ezek a folyamatok a természetben önként és folytonosan végbe mennek, hiszen egyszerű dörzsöléssel munkát meleggé átalakíthatunk és a forróbb tárggyal érintkező hidegebb tárgy a melegebb rovására felmelegszik. Másodszor, negatív folyamatok, ezek: meleg átalakulása munkává és alacsonyabb fokú hő átalakítása magasabb fokú hővé (t. i. ha pl. a 10 klgr. 10 fokos vízben levő melegmennyiséget = 100 kalória, egy klgr. 100 fokos vízbe — ugyancsak 100 kalória — akarnak koncentrálni). A negatív átalakulások közvetlen nem lehetségesek, hanem csak különös berendezések segítségével és ha egyidejűleg egy pozitív átalakulás is történik. Például, ha melegből munkát akarunk kapni, gőzgépet kell szerkeszteni, amelynek működése pozitív folyamattal van kapcsolatban, t. i. a tüzelőanyag elégetésénél keletkező magasabb fokú hő átváltozása alacsonyabb fokú hővé, a fejlesztett gőzben. Ha tehát a tenger vizéből elvont hőt akarnók munkává alakítani, az e célra szolgáló berendezésnél szintén alkalmazni kellene egy pozitív folyamatot, amely azonban több energiát fogyasztana, mint amennyi a tengervíz melegéből nyerhető lenne, tehát nem lehetséges másodosztályú perpetuum mobilét se készíteni. Minden fizikai és kémiai történés energiaátalakulással jár. A természetben lejátszódó folyamatoknak egy bizonyos irányzata van és pedig olyan, hogy a folyamatok legnagyobb része pozitív, mert ezek önként folyhatnak le, azaz lassanként az összes energiaformák meleggé és a magasabb fokú hő alacsonyabb fokú hővé alakulnak át. De gyakorlatilag semmiféle energia nem alakulhat át egy másik formába anélkül, hogy egy kisebb-nagyobb rész azonnal meleggé ne változna és pedig olyan meleggé, amely semmiképpen többé össze nem gyűjthető és munkává át nem alakítható, hanem széjjeloszlik a világűrbe és annak a hőfokát emeli pl. az elégetett szén füstmelege, vagy a kazánból a környezet által elvezetett hő. Erre a gyakorlatilag veszendőbe menő melegre a fizikusok azt mondják, hogy a világ entrópiáját növeli, hogy úgy mondjuk, a világ immobilizált energiakészletébe megy át. Clausius híres tétele szerint: a világ entrópiája a maximumra törekszik és ha elérte a maximumot, semmiféle mozgás többé lehetséges nem lesz. Azaz akkor, ha majd mindenféle energia már hővé átalakult és a világ hőfoka mindenütt kiegyenlítődött. Ez persze csak úgy lehetséges, ha a világ véges, mert ha a világ végtelen, a kiegyenlítődés is végtelen időkig tartana. Az újabb elméletek azonban azt hirdetik, hogy a világ véges! És vajjon mi lesz akkor, ha az entrópia eléri a maximumot, amikor az anyag még meglesz ugyan, de az energiák, ha nem is holtan, de holtra dermedten nyugodni fognak. Véglegesen megáll a világ? Avagy akkor megint egy teremtő erő fog beavatkozni, hogy a mindenséget ismét előre vagy talán visszafelé forgassa? Ezt csak egy prófétai ihlettségű költő tudná megálmodni, mert a tudósok nem bocsátkozhatnak találgatásokba, ők megmaradnak jónak tartott elméletük mellett (mert csak annak az alapján tudják tovább fejleszteni a tudományt) még akkor is, ha egy ilyen legfontosabb elméletnek a legfőbb támasza egy negatívum, t. i. az, hogy még eddig senkinek se sikerült perpetuum mobilét csinálni — hacsak!, hacsak addig, míg az entrópia maximuma beáll, fel nem merül megint egy ici-pici olyan ismeretlen jelenség, amelyik nincs összhangban az energia megmaradásának elvével, mert akkor ez a megállapítás is megdől és majd akad egy új Einstein, aki más, jobb elméletet állít fel és megmenti ezt a szép világot az esztrópiás haláltól. 136 Szeged Kis kocsma, ócskás, bánatos, Pislog a lámpa, a csapos. Svábul beszél egy lócsiszárral, A szókat öblögetve mondják, A svájci óra mélán kong rá És ráfelel kívül kilencet A holdvilág alatt ai templom . .. Oh, babarogyva ültem akkor Repedt pohárral, csempe szívvel . . . — Kívül a holdra udvar ível, És mély és bús az élet kívül, Mint elnyűvött reménytelenség. — A hold alatt, torony tövében, A sülyedt csapszék asztalánál Fiatal, szép szívem verésén Hallottam ezt a tétovázó Keserű-édes dallamot. Kívül a város álmodott, Meleg vizekre húztak, A vadludak s a távolok húztak Párás ködökben nyúltak el. .. Belül a dallam énekelt Gyöngén, szelíden, elveszőn. S a végtelen magyar mezőn, A Rókus elsülyedt ugarján Lidércek keltek táncra akkor . . . Perzselni kezdett már az agg bor, De jaj, szememre szenderült. Valahol messze és belül Üres lett minden. Egyedül, Magamban ültem szótalan, Magamra hagyva, itt alant És hirtelen fölvert a szívem És tudtam, hogy örökre végem, És átkozott az ócska cslapszék: Élet, dal, mámor és dicsőség. Terescsényi György A legjobb reggeli és uzsonna az OVOMAL TINE. Táplál, erősít, hizlal