Uj idők, 1925 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1925-06-21 / 25. szám - Krúdy Gyula: A földön ülő nő / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
pant Sarolta mellé, mint egy földre ereszkedő papucs, mint a pókháló, amelynek a sarokban van a helye. Mit tudjátok ti, páholyokban, koncerteken éldegélő, gőzhajók habfehér kéményei alatt andalgó vagy expressz-vonatok dohánybarna zsöllyéiben ábrándozó mők, hogy mit jelent az csendes délután (midőn a vendégsereg zsivajgása, cukros köszöntgetése, lelkes kalaplengetése már elmúlott a lépcsőkön), a szőnyegre kuporodni és egy öreg rokon mesemondásait hallgatni ;az előszobában felakasztott kabátokról, kalapokról, ernyőkről, sétapálcákról, botosokról, kalucsnikról! Mennyi mindent tud egy ilyen jelentéktelen öregasszony például a férfiak kalapjairól mondani! A kalapok állásából, alakjából, színéből, a karima hajlásából,a kalap bevágásából vagy félrecsapottságából egész élettörténetét el tudja mondani a kalap tulajdonosának. Meg tudja mondani az előszobában függő kalapról, hogy búra vagy örömre született-e? Sőt még azt is kitalálja a kalap karimájából, hogy a nőknek pénztelen lovagja vagy gazdag hódolója a kalaptulajdonos? ... És a felöltő, amikor kibújt belőle a gazdája, árulkodóbb lesz egy elcsapott cselédnél! Nem gombolkozik össze ez a felöltő az előszoba fogasán, amíg tulajdonosa odabent az ebédlőben a levesmérő úrnő rubintos kezét és a rákleves felségességét dicséri. Ó, a felöltő megmondja az igazat széllel béleltségéről, léhaságáról, panyókára vetettségéről, kigyúrt zsebeiről, lumpos gallérjáról. A felöltő elmondja azoknak a házaknak az illatát, ahol erős pacsulit használnak a fürdetlen nők, valamint elmondja azokat a kártyaházakat is, amelyekben hajnalig kell gazdájára várakoznia, amíg az utolsó krajcárját is elveszti. .. Talán a sétapálcáknál észlelhető némi kutyahűség azokhoz a férfiakhoz, akiknek oldalán az életben annyi mindenféle utat megtesznek. Ezek a sétapálcák legfeljebb annyit hajlandók elárulni a múltjukból, amit letagadni nem lehet: a kocsikerekek nyomait, amelyek abból az időből maradtak rajtuk, amikor valamely kerék küllői közé akaszkodtak, hogy ilyenformán állítsák meg kocsit, amelyen a drágalátos hölgy el akart zónázni. Ugyancsak kénytelenek bevallani a verekedéseket, amelyekben itt-ott részt vettek, amikor más botok fenyegetőleg emelkedtek feléjük. De konokul hallgatnak a sétapálcák például arról, hogy mely ablakon vagy ajtón kopogtak éjszaka. Mondom, Sarolta igen előkelő úrihölgy volt, de olyan volt a természete, hogy mindent akart tudni férfiakról, akik udvarolni jártak hozzá. Ugyanezért a a földön üldögélve és kávézgatva nem vette rossznéven, ha az öreg rokonasszonyság vagy mihaszna dajka elmesélgette azt is, hogy mit talált például a köpönyegek zsebében, mialatt azok az előszobában függtek? A kövérebb urak hordtak például fogpiszkálókat is a köpönyeg gyufazsebében; a rendesebb urak zsebéből sohasem h hiányzott a gyujtóskatulya, amellyel a sötét lépcsőkön világítanak maguknak; a köpönyeg zsebében fülelő köztyűkről pedig teljes bizonyossággal meg lehetett állapítani viselőjük jellemét. Ezek a keztyűk olyan csacskák voltak, mint valami bábaasszony. Kifecsegtek mindent, a sóhajtástól kezdve addig az időpontig, amíg tulajdonosaik kezében csak amúgy lengedeznek és díszt és előkelőséget jelentenek. Voltak olyan léha, komolytalan keztyűk, amelyeket tulajdonosuk talán sohasem húzott kezére, csak éppen hencegni tudtak az utcán. De voltak olyan keztyűk is, amelyekről messziről látszott, hogy gazdájuk valóban azért viselendi őket, hogy kezét a szennytől, tisztátalanságtól megóvja. .... Egyszer éppen ilyen jól kicserzett bőrkeztyűt forgatott volna kezében Sarolta a földön üldögélve, amely keztyűt az öregasszonynak már nem volt érkezése visszacsempészni a megfelelő kabátba. A keztyű elmondta, hogy tulajdonosa igenis komolyan veszi őt. Minden alkalommal a kezére húzza, amikor az utcára kilép; igaz, hogy nem gombolja be, csak amúgy gavallérosan kravátlit csinál belőle a csuklója fölött. 605.