Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1927-01-09 / 2. szám - Kupcsay Felicián: Ah, újévi, ropogós malac... / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Az újévi, ropogós malac... — Elbeszélés — írta: Kupcsay Felicián Abban mindenki egyetértett, hogy a Baross-utcában a legvonzóbb karácsonyheti kirakat a Szloboda Fricié .. . Szloboda hentesboltja elött tolongott a legnagyobb kíváncsi tömeg reggeltől estig, sőt ma éjszaka is, mert az okos Szloboda éjfélig nyitva hagyta üzletének kirakatát tükrös villanyfény ragyogásban... Pedig a kirakatban nem volt más egyéb, mint négy eleven, rózsaszínű, röfékelő fürge kis malac. HM-nyolc hetesek. Félig még csecsemőmalacok ... Újévi szerencsemalacok. Sokan megkívánták. Ezrek vágyakozása szállt feléjük a vastag kirakatüvegen át, amelyet minden félórában egy ifjú tanonc letörölt a rátapadt emberlehelletről. A négylábú szerencséből azonban vajmi keveseknek jutott. Szloboda méregdrágán „vesztegette" „műtárgyait" s a malackák árát napról-napra még emelte is, amint az új esztendő közeledett. Régente ennyi pénzért egy egész lovat is vehettél volna, még kocsit is hozzál... Szemtelen nyúzó ez a Szloboda] Fel kellene jelenteni az uzsorabíróságnál! ... Ezen a véleményen volt Bartos Rudi is, a sovány kis banktitkárka. Ő is elhaladt mindennap Szloboda hentes- és csemegeüzlete előtt, reggel és délután, hivatalba menet és jövet. Napjában négyszer tartott stációt a malacok tiszteletére s mindannyiszor konstatálta, hogy már csupán látásuktól felüdül az ember. Hát még hogyha az asztalon látná valamelyiket kisütve, ropogósra!... Az ácsorgó tömegen átfúrta magát a legelső sorba, homlokával nekitámaszkodott a kirakat ablaküvegének, mint botjára a busuló juhász s mint éhes gyermek, mélységes elbámulással és sóvárgással nézte az ideoda ugrándozó friss állatokat. Szólt, beszélt hozzájuk, kacagott a kacagókkal és testét-lelkét forró vágyakozás töltötte el: Bárcsak az enyéim volnátok drága, kis malackák!... Csak egyetlen egyet tudnék megvásárolni, bár a legkisebbiket, azzal is megelégedném! Éppen elég volna nekem és Jucinak ... Ah, milyen boldogság lenne! Tíz év óta nem ettünk új vi malacot! És ínyében, orrában máris érezte a ropogósra sült malacpecsenye minden melódiáját s az ízes pároltkáposzta garniung kábító illatát. A tehetetlen, éhes vadember öklével majdnem belevágott a kirakat ablaküvegébe ... De a koplaló józanság mégis lefogta az öklét ... Gyorsan elszaladt bűnre csábító kísértés elöl ... De hiába a szaladt. .. Otthon is üldözték a vágyak. Juci asszonynak, a jó ki s feleségnek minden szava még jobban fűtötte ezeket a vágyakat. — Igen, persze, még a vice is malacot eszik uj esztendőre. Csak mi nem! . . . Eh, gyámoltalan egy fráter vagy te Rudi! .. . Minden valamire való férj csak előteremt valahonnan ilyenkor legalább egy ici-pici malacot. .. Volnik csak én férfi! Kierőszakolnám a sorstól... De te persze azt lesei, hogy a szádba repüljön a sült malac. Azt ugyan várhatod! Semmitől semmi sem lesz! Az életben mindent ki kell forszírozni . .. Tenni kell valamit; tenni; a vágyakozástól, az ábrándozástól kiszárad az ember veseje ... Tenni! ... Érted? ... A helyedben akár az ördöggel is szövetkeznék! Nem egy rongy kis malacot, de egy egész nagy disznót is képes volnék kiforszírozni. .. Ki biz én! ... De te, te egy pipogya fráter vagy Rudi... Egy szívben ... S az én sorsom melletted csak koplalás! — és Juci asszony keserves sírásba fogott. E pillanatban hirtelen lángot vetett Rudian a végső elhatározás: — Ne sírj, Jucikám!... Meglesz Jucikám! Meglesz az újévi malac! Ki fogom erőszakolni a sorstól! Jól mondottad: ki kell forszírozni ... S én meg fogom mutatni! Igen! . .. Nem nyugszom! ... Cselekszem . . . Meglásd! .. . Egyelőre azonban nem tett egyebet, mint nalacokat rajzolt, malacokat lestelt papirosra. Telerajzolta velők az íróasztalát, a kalendárium minden napját s a váltókra s a főkönyvbe is be-be pingált egy-egy kisebb-nagyobb eszményi malacot. Ha várt a villamosra, az utcasarkon, kr. fával, plajbásszal malacokat rajzolt a házak falára s odahaza kenyérbélből gyúrta a kis malacokat. Az asztal alja tele volt velők. A villamoskocsi párás ablaküvegén is bemutatta vágyainak tárgyait: szaladó, fürge malackák kontúrjaiban. Egész malacfalkávul mintázot m a ..usen hullt hóba. Mindenütt csak malacokat látott. A csillagos égen a nagy lejutat is mérhetetlen malaccsomának nézte, melyre a csendes kondás, a Holdvilág vigyáz. S a szerencsének a szimpatikus szimbólumai még álmaiban is körülötte nyüzsögtek ... Nem tudott szabadulni tőlük. Karácsony másodnapján csodálatos álma volt. Lenyűgöző, világos, félre nem magyarázható álom. Mint valami földöntúli kinyilatkoztatás, mint valami túlvilági üzenet . .. Egy cifrasujtásos generális toppant be hozzá minden kopogtatás nélkül és így szólt: — Óh, Rudi, Bartos Rudi, én tudom a kívánságodat. Én minden ember vágyát ismerem .. . Nos hát, meglesz az ú évi malad Megkapod, ha te is megteszed, teljesíted az én kívánságomat ... Mert tudd meg oh Rudi, hogy a Mindenségben a „kölcsönösség" tart egyensúlyban ... Keveset kívánok, egy kis próba az egész, amit tőled kérek. Ha kiállod a próbát, kívánságod teljesül... Idehallgass lehát ... Egy álló hélen át, valahányszor elhaladsz Szloboda előtt, be kell hunynod szemedet a kirakat előtt. A kismalacokra még csak pislantanod sem szabad. Vakon kell ellépned a csábkirakat előlt. Naponta kétszer, összesen tehát tizennégyszer kell meglenned a próbautat. Ha sikerül, ha egyetlenegyszer sem vétesz a parancsom ellen, újév napján ropogós sültmalacban lesz részelek... A generális indulni készült, de hirtelen visszafordult. — Igaz, el ne felejts még egy kikötést! — figyelmeztette Rudit. Amit most mondtam neked, mindarról nem szabad senkinek sem szólnod. Különben a szerencséd megszakad! — s azzal eltűnt, mint egy fantom, nyomtalanul ... A titoktartást különös nyomatékkal hangoztatta a jótékony démon s Bartos Rudi megfogadta szentül, hogy nem lesz áruló. Inkább vágják ki a nyelvemet!... Semmi sem könnyebb a titoktartásnál . . . Van már gyakorlatom benne. Húsz éve már, hogy a bankban „titkároskodom" a főnököm, a Schwarcz úr teljes megelégedésére .. . Ha csak ettől függ a szerencse, a ropogós malac máris az enyém! ... Mindjárt még aznap, boldog titkolózással nekiindult az első próbaútnak. Juciasszony ámulasára, szokatlan időben, már kora hajnalban útra kelt. Éppen csak felhörpintett nagy hirtelen egy-két kortynyi teát és rohant a Baross utcába. Szloboda -Badocza János, a régi magyar közélet egyik vezető alakja, meghalt kilencvenegy éves korában Kepunk Kurucza Jánost unokái körében mutatja, be, akik csokrokkal kedveskedtek neki kilencvanadik születésnagyján A nagyvilágból. Smetana zeneköltő emlékének terve: 21 méter magas, betonból készülő, gránitlapokkal borított hárfa, érchúrokkal 54