Uj Idők, 1930 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1930-01-19 / 4. szám - Bükky Mihályné: Ruha / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

A SZERKESZTŐ ÜZENETEI 17. Nem szabad! Sohasem sza­bad! Ne gondolja, hogy az a méreg enyhü­lést jelent. Kínzó, rettenetes szomjúságot hoz, ütő nyugtalanságot, kimondhatatlan fájdalmat, lelki kínokat, reménytelenséget és mindig ingerlékenységet, megújuló olt­hatatlan vágyat újabb adag után. És tudja mi a vége? A szervezet teljesen leromlik, az idegek felbomlanak, önuralom, becsület, józan ítélőképesség, minden, de minden, ami emberi érték, csődöt mond. Marad egy roncs, amit már embernek nem lehet ne­vezni, egy akaratnélküli, petyhüdt bőrbőli és veletlen csontokból álló batyu, amit az élet ide-oda dob kórházak, börtönök és nyomor­tanyák között. Ezt akarja? Megéri az a férfi, hogy maga tönkretegye az életét, fel­égesse a jövőjét és egyetlen gesztussal el­dobjon magától mindent, amit még az élet ígér magának és amit be is fog váltani, azért, mert egy hitvány férfivel hozta­ ös­­sze a sors? Az, hogy maga vállalja a fele­lősséget és nem mindenért a férfit okolja, az — átlagos női szokás szerint, — olyan létkiemelkedettségre és olyan önállóságra mutat, amely föltétlen át fogja segíteni a mostani nehéz napokon. Mi tudjuk, hogy nagyon nehéz. Mi tudjuk, hogy rettenetes érzés elhagyottnak lenni, elhagyottnak, csa­lódottnak és kifosztottnak. De értse meg: át kell vergődnie ezen az időn, erősnek kell lennie önmagáért. Egy értéses, becsületes, gavalléros gondolkozású embert kell meg­mentenie: önmagát. A leveléből mi ilyennek ismertük meg magát, azt a férfit pedig, noha­ nem írt róla egyetlen rossz szót sem: silány, önző, lelketlen, üres senkinek. Most nézze a mi látószögünkből, mintha két ide­gent nézne: kettő­jünket. Megérdemli az a férfi, hogy egy lány elvesszen miatta ?__ Ugy­e nem? Persze most maga azt mondja: én szerettem. Igen, szerette, de nem ezt az embert, aki ma áll maga előtt, hanem, ahogy írta, az Álomlovagot. Tulajdonkép­pen egy jóképű senkit, akit felöltöztetett az álmaival. Szép lelkiruhát adott rá a tu­lajdon lelkéből. Akármilyen borzasztónak tetszik is, ami ma­gával történt, nem szeren­csétlenség. Mindenesetre baj, de nem sze­rencsétlenség. Elvégre maga önálló, nem is tartozik senkinek számadással és azt, hogy önmagával szemben milyen keserves a­­ szám­adás, most megtanulta. A jövőben már jó­zanabbul fogja látni és megítélni a férfia­kat. Most el kell felejtenie ezt a dolgot, ki kell irtania az emlékezetéből. Si­kerül­ni fog. Maga okos. Az agya már kiábrándult ebből a szerelemből, az érzékei még egy ideig emlékeznek rá. A hangját fogja­ hallani, érzi az érintését, látni fogja a szemét . . . egy-egy hangulat, egy melódia, egy szín, egy illat még sokáig ki­sért. De győzze le az emlékeket. Ezek egy halottnak az em­lékei. Az Álomlovag, akit­ maga szeretett, meghalt azon a délutánon. Ehhez az ember­hez magának már nincs semmi köze. A leve­leit ne kérje vissza, ne igyekezzen vele ta­lálkozni, ha látja, forduljon el tőle, ne alázza meg magát azzal, hogy szóba áll vele. Az az ember méltatlan magához, el fogja felejteni, tudjuk, ez most h­ihetetlen­nek tűnik, de valóság lesz, tudjuk, sokáig fog tartani a fájdalom, de egyszer mégis vége lesz. Maga még nagyon fiatal, szép úri foglalkozása van, az élet még csak most nyílik ki maga előtt. Annyi szép minden van, amit még nem látott, a külföld tele gyönyörű tájakkal, pompás városokkal, mú­zeumokkal, színházakkal, műemlékekkel, amit meg kell néznie, annyi szép zene van, amit még nem hallott, annyi nagyszerű könyv, amit még nem olvasott és vágyak, amik még nem teljesültek be, szép ruhák, amiket még nem hordott és kedves emberek, történések, szunnyadó nagy percek, üde gondolatok, amik még mind, mind várnak magára. A szerelem és a csalódás még nem minden. Ha az első nagy tűzön átestünk, csak akkor tágul ki igazán az élet körülöt­tünk, akkor ismerjük meg az igazi harmó­niát, a csendes örömet, önmagunk értékét és a békét. Az élet várja magát, el kell in­dulnia, hátra nem nézve, felemelt fővel, előre! J^fDATLAN KISLÁNY, 5450. A „Szer­kesztő Bácsi'' örömmel olvasta a maga kedves, üde sorait, a világért sem harag­szik­, hogy ilyen „csacsi, kis dolgokkal'' za­varja, a „Szerkesztő Bácsi'' tudja, hogy annak, aki tizennyolc éves és most megy elő­ször bálba, borzasztó nagy dolog a báliruha. Zsigray Julianna sokszor üdvözli és azt üzeni, hogy az „élettörténetét" nem tudja így hirtelenében elmondani, de megígéri magának, kedves, kis Mária, hogy egyszer majd regényben megírja. LENKE. 65. — 1. Az előfizetést köszö­nettel megkaptuk. 2. Jókívánságait köszön­jük és viszonozzuk. Szíves üdvözlet. ERDÉLYI. 5328. Olyan iskola, amilyenre levelében gondol, Kőszegen van. A kérvényt rendszerint július 10-ig kell a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz címezve be­adni az alispáni (polgármesteri) hivatalhoz. A pályázati feltételeket június első napjai­ban teszik közzé a Budapesti Közlöny­ben, melyet a községházán bizonyára megtekint­het. A sok tudnivalót itt, sajnos, nem közöl­hetjük. Feltétlenül ajánljuk, hogy olvassa el a pályázati hirdetményt. Felvételi fel­tételek: magyar állampolgárság, testileg jól fejlett, egészséges állapot. A felvételnél elsősorban jönnek tekintetbe a hadviselt köztisztviselők gyermekei, hadiárvái. Fel­vételi vizsgát kell tenni. Jó bizonyítványok természetesen elsősorban jönnek tekintetbe. LÉGY JÓ MINDHALÁLIG. 84. 1., Szív­ből fakadt sorait hálásan köszönjük. Ki­érezzük belőlük a szeretetet. 2. Az imént válaszoltunk egy levélre, melynek problé­mája hajszálra hasonló az önéhez, ön is, mint az a másik társnője, azt kérdezi: „mond-e ilyet egy komoly férfi, ha nem úgy érzi?" Bizony, akárhányszor mond. Talán játékos kedvük, a változatosság utáni vágy, egy régi keserű­­ szerelem emléke, vagy egy hirtelen fellobbanó és rögtön kihunyó érzés mondat és cselekedtet velük sokszor olyas­mit, aminek következményeit nem gondol­­ j­at a szépséghez A testi nevelés szükséges és hasznos volta még mindig­ nem hatotta át az egész női nemet. Még művelt körökben is elég gyakori az a korszerűtlen ellenvetés, hogy a testgyakorlat csak a férfiak kötelessége, a nőkhöz ellenben nem illik, mert ellen­kezik a természettől való hivatásukkal. Ez a felfogás téves, mert korunkban a nők­nek vállvetett buzgalommal a férfiakkal versenyt kell dolgozniuk és ez okból is fokozott mértékben kell törekedniük megjelenésük teljes összhangjára és fellépésük biztonságára, amit pedig csakis kellő testgyakorlattal lehet elérni. Gyengélkedés esetén párnapi szünetre van szükség, betegség esetén pedig gyakorlatozás előtt meg kell kérdezni az orvo­st. 1. Álljunk meg kissé szétvetett lábakkal. Jobbkezünket emeljük a fejünk fölé, balkezünket pedig rakjuk csípőre. Most hajoljunk amennyire tudunk balfelé és aztán fordítsuk törzsünket elülről hátrafelé és vissza. Végül bocsássuk le mind a két karunkat és foglaljuk el eredeti helyzetünket. II. Ugyanez a gyakorlat, csakhogy balkezünket emeljük fel és jobbkezünket rakjuk csipőre, törzsünket pedig jobbfelé fordítjuk. Mind a két gyakorlatot ismételjük­ meg. Ha szereti az Uj Időket, kérjük, közölje velünk azoknak az ismerőseinek a címét, akikről feltételezi, hogy előfizetnének az Uj Időkre, ha ismernék. Díjtalan mutatványszámot szeretnénk nekik küldeni. XXIX. A hát- és csipőizmok gyakorlása. 123

Next