Uj Idők, 1930 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1930-03-23 / 13. szám - Csathó Kálmán: A Katalin-fürdő / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Zene Muzsikusok alkonya Két hír: 1. Északamerikában a hangos film egy esztendő alatt 61.000 muzsikust — mozizenészt —fosztott meg kenyerétől. 2. Számos mozgóképszínházban történtek kísérletek a hangos film vetítésére szolgáló készülékek megrongálására, illetve ellopására. Azt hisszük, hogy a két hír olvasásakor nem ok nélkül jut eszünkbe a legendás bretagnei paraszt, aki elállta a gőzmozdony útját. A mozdony most betört a Muzsika szűz birodalmába is és azokat is elgázolja, akik nem állnak elébe. Feltartóztatni nem lehet. A mozgóképszínház után az operaházakra kerül a sor. Körülbelül hatvanra-nyolcvanra lehet tenni azoknak a dalműveknek a számát, amelyek ma világszerte az operarepertoárt alkotják. Az amerikai stúdiók ezekből a dalművekből hangos filmeket fognak készíteni, mégpedig úgy, hogy a dalművek főszerepeit a világ legkülönb művészeivel énekeltetik el. Néhány esztendő múlva tehát a recsegő piskoltiaknak nem kell Pestre utazniok, ha operába akarnak menni. Beülnek a moziba s végighallgathatják ott helyben is A trubadurt, a főszerepekben Németh Máriával, Olsevszkával, Schippával, Guglielmivel, Toscanini személyes vezénylete alatt. S mindezt két pengőért. Esetleg olcsóbban. A Scala együttese egyidejűleg felléphet Valparaisóban és Nankingban s belefér egy dobozba. A művészek nem halnak meg. Caruso ma is énekel még, de látni, sajnos, nem látható. Schippa viszont még száz év múlva is ifjan szélcegen fog ágálni a nézők előtt, hangja dacolni fog az évtizedekkel. A gép legyőzi a halált. Mi lesz ebből? A művészek a filmgyáraktól egyetlenegy i szerepnek egyetlenegyszer való elénekléséért annyi pénzt kaphatnak, amennyit eddig csak egy egész évad folyamán tudtak összeénekelni. A közönség a maihoz viszonyítva, negyedáron láthatja s hallhatja az összes dalműveket a világ első művészeinek előadásában, a legkáprázatosabb kiállításban, anélkül, hogy pátriájából kimozdulna. Az operaházak, majd a prózai színházak egy része feleslegessé válik. A mozizenészek után a másodrendű dalműszínházak zenészeire kerül a sor. De nemcsak a zenészekre, hanem az egész művészi személyzetre is. A Comédie Frangaise együttese fogja játszani a Phaedrát a francia mezővárosokban és Reinhardt színészeivel kerül majd színre a Hamlet Krähwinkelben. A középszerűség fölött — legalább is a Muzsika birodalmában ,— megkondították a lélekharangot, de mi ennek mégsem tudunk örülni. Mert amennyire örvendetes, hogy kevesebb lesz néhány százezer közepes muzsikussal, annyira szomorú, hogy néhány százezer ember kenyér nélkül marad. Vigasztalásul legfeljebb az szolgálhatna, hogy a gép nem kegyelmez a többi mesterségek mívelőinek sem. Az irodai gépek rengeteg hivatalnokot tettek már eddig is feleslegessé az Óceánon túl. Egy mozdulat elég ahhoz, hogy a gép bevételezzen, nyugtassa a bevételt, elkönyvelje, ,,lelevelezze", a mérlegbe beállítsa, minden vonatkozásban elszámolja. Az emberi elme gyönyörű diadala: az ember feleslegessé válik. Azaz, hogy nem egészen. Mint termelő kezd feleslegessé lenni, de annál nagyobb szükség van rá, mint fogyasztóra. Aki azonban nem dolgozhat, az rendszerint keresni sem tud, akinek pedig nincs pénze, annak már a régi bécsi keringő is azt tanácsolja, hogy maradjon otthon. Otthon is marad. S a gépimádók nemsokára arra fognak feleszmélni, hogy ha nincsenek fogyasztók, akkor a termelők is feleslegesek s közönség nélkül a gépopera sem ér semmit, minden technikai tökéletessége és csodálatos olcsósága mellett sem. Hiába teszi hozzáférhetővé a zenei interpretálás elgépiesedése a muzsikát a közönség legszélesebb rétegei számára: ezek a rétegek nem fognak tudni gyönyörködni benne. Miért nem? Azért nem, mert egyre csökkenni fog azoknak a száma, akik zenét tanulnak. Miért tanuljunk — kérdik sokan — amikor a rádió segítségével, a legelhagyatottab tanyán is akármikor magunk elé idézhetjük a leghíresebb muzsikusokat, akik mindent eljátszanak, amire kíváncsiak vagyunk? A zenei közönség túlnyomó többsége azonban mindig olyan emberekből került ki, akik tanultak muzsikálni. Mert a muzsikát — miként minden élvezetet, kezdve a cigarettázástól s a sörözéstől — tanulni kell s gyönyörködni is csak abban tudunk, amihez magunk is értünk. Hiába „szereti" valaki a zenét, ha legalább egy bizonyos fokig nem ért hozzá, csak nagyon kezdetleges kis nótákban, „operettslágerek"ben fog tudni gyönyörködni. A legmélyebb művészi gyönyörűséget jelentő zenei műremekek élvezésére készülni kell, nevelődni. De ki fog tíz esztendeig zenét tanulni, ha a zene, mint foglalkozás megszűnik és mint a mulattatás eszköze bárkinek rendelkezésére áll, aki megforgatja a rádió csavarját? Lassankint el fognak fogyni a fogyasztók, mert elfogy a pénzük és mert elfogynak azok, akik a múltban megszerezték a zene „fogyasztásához" szükséges készültséget. S az új, zeneileg műveletlen közönség unatkozva fog elfordulni Wagner zenedrámáitól és más műformákra fog áttérni. A fox-trott-ra és a blues-ra. A gép: a gólem fellázad. S nemcsak a konkurrens termelőket tiporja le, hanem a fogyasztókat is és rajtuk keresztül a saját gazdáit. Álmodta volna-e ezt valaha Jules Verne, aki A kárpáti várkastély című elfeledhetetlen regényében már régesrégen pontosan megírta, hogy milyen lesz a hangos film? A zeneművészet műremekei elhagyatottak lesznek, mint ahogy egy időben, a barbárok beözönlése után, elnéptelenedtek, romlásnak indultak az ókori metropolisok építőművészeti remekei. A gép — ma már tudjuk — nem a kultúra szolgája, legfeljebb a civilizációé. Azt is tudjuk azonban, hogy nemcsak olyan korszakok vannak, amelyekben a számára megérthetetlenné vált műalkotásokat közönségbeleni a por, hanem olyanok is, amelyekben ezeket a műalkotásokat kiássák a porból. Mi, kortársak, boldogoknak érezhetjük magunkat, hogy nem a tökéletes zenélőgépek, hanem a tökéletlen zenészemberek korában éltünk, egy kicsit magunk is muzsikusok voltunk, nemcsak „fogyasztók" és nemcsak gramofonon tudtunk játszani, hanem esztendőket töltöttünk a zongora mellett vagy hegedűvel a kezünkben, gyakorlással. Nem irigyeljük azokat, akik egyetlen gombnyomással el fogják érni mindazt, amihez nekünk tízesztendei tanulás is kevés volt. ^ , Nem irigyelünk jövő zenésze: gépkezelő!7 FODOR GYULA +