Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-03 / 1. szám - Az olvasóhoz / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények
kat olyan leányoknak, akik halálosan szeretik őket s akiknek talán a kisujjuk is többet ér, mint az a nő, akit a férfi szeret. Farkas Imre írja: „Te vagy az én egyetlen nagy szerelmem , én vagyok a te leghívebb barátod. Elmondtad sokszor, kezed a kezemben, Azt a másikat mily forrón imádod." Ez így van, mióta a világ áll, nemcsak a nőkkel, hanem a férfiakkal is. És látja: egy kivétel még Önnél is akadt. Higgje el, az ilyen zárkózott lelkek, amilyen Ön is, keservesen megbánnák, ha bőbeszédűen megnyíltak volna valaki előtt. Alapjában véve, az ilyen bizalmas vallomásokkal is úgy van az ember, mint a harag kitöréseivel. A példaszó azt tanácsolja, hogy aki haragszik, vegyen vizet a szájába, hogy ne tudjon beszélni. Vagy számláljon húszig, mielőtt megszólal, így van ez a bizalmas vallomásokkal is. Ha másnapig várunk, egészen bizonyos, hogy a felét nem mondjuk el, vagy másképpen mondjuk el. Sokszor Haragszunk is arra, akinek fájdalmunk, felháborodásunk első kitörésében kéretlenül elmondtunk mindent: haragszunk, mert látnunk kell, hogy túloztunk, mert szégyeljük magunkat előtte, mert kiszolgáltattuk magunkat neki, mert nem vonhatjuk vissza a kimondott szót , mert talán egész életünkre lekötelezettjévé tesz a félelem, hátha egyszer visszaél bizalmunkkal! Ne sajnálja tehát, hogy nem nyílt meg a szíve senki előtt. Higgje el: még nem igen íródott olyan súlyos, bizalmas, panaszos, vagy haragos levél, amelyet az, aki írta, másnap szívesen ki ne szedett volna a ládából. Ami az elhelyezkedését illeti: azt írja, hogy még nem tett komoly lépéseket. Ha tesz, bizonyára sikerül. De annak az országnak a nyelvét, amelybe készül, már itthon meg kell valamennyire tanulnia. Ez legyen az első feladata. Azután majd hirdetések, altruista intézmények útján meg lehet tenni a további lépéseket, írjon máskor is. ÚGY MEGYÜNK EL EGYMÁS MELLETT. 8449. Annyi őszinte szeretet és annyi forró szomorúság árad a leveléből, hogy nem hagyhatjuk válasz nélkül, bár nevét elhallgatta előttünk s amint tudhatja: névtelen levelkre nem szoktunk érdemlegesen válaszolni. Már csak azért is felelünk, mert attól tartunk: elkeseredésében utóbb még valami jóvátehetetlen meggondolatlanságot fog elkövetni s nem merjük vállalni a felelősséget. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy az egész nagy ügy egy csöppet sem rokonszenves nekünk. A férfi, az Ön tapasztalatlan szemével nézve, lehet még olyan ,/drága", lehet diszkrét, lovagias, mi mégis idegenkedünk tőle. Igaz, hogy az első hibát Ön követte el, amikor megszólította. Bármennyire igyekszik is szépíteni, magyarázni, elfogadhatóvá tenni ezt a megszólítást, miégis csak a fejünket csóváljuk és azt mondjuk: nem lett volna szabad! Bármi történnék is a jövőben, ha úgy fordulna, ahogyan hasonló esetekben sokszor szokott fordulni a leányok sorsa, hogy ön könnyekkel, keserű szavakkal vádolná a férfit, mert nem kapta meg azt, amit várt tőle: mi, akikről köztudomású, hogy „nőpártiak" vagyunk, kénytelenek volnánk a férfi pártjára állni és azt mondani: nem kezdte, ön, tapasztalatlanságában el se tudja képzelni, hogy ezzel a kezdeményezéssel mennyire megkönnyítette a férfi dolgát, mennyire levett az ő válláról minden felelősséget. Éppen a múlt héten került szóba e helyen, hogy nőkkel szemben gyakran még komoly férfiak sem tartják becsületbeli kötelességüknek az adott szó megtartását és az igazmondást. És nőügyekben sokszor a legbátrabb hadviselt férfiak is gyávák. Szeretik úgy rendezni a dolgot, hogy ők „moshassák kezeiket''. Az ön esetében, a férfi ha csak egy kicsit is gyáva, egy kicsit is lovagiatlan, az első kellemetlen fordulatnál azt fogja mondani: nem én akartam. A nők általában szeretik a komoly és szomorú férfiakat, mert tragédiát sejtenek szomorú arcuk mögött és boldogan vállalkoznának a vigasztaló szerepére. Vannak férfiak, akik éppen ezért, hogy érdekessé tegyék magukat, mihelyt észreveszik, hogy egy nő figyelmét magiacra vonták, fölveszik a világ fájdalom, áramát. Az olyan férfinek, aki boldogtalan házaséletről, meg nem értettségről panaszkodik, minden tapasztalatlan nőnél nyert ügye van. Erre fényes bizonyíték az ön példája is. Mi nem kedveljük a megnemértett asszonyokat sem,, hát még a megnemértett férfiakat! Különösen, ha megnemértettségük bőbeszédűséggel párosul. Komoly és megbízható férfi nem mesél első találkozásra olyanokat, amilyeneket ő mesélt önnek. Valószínűnek tartjuk, hogy nem is nős, vagy ha nős, akkor ő a hibás és nem a felesége abban, hogy házasságuk boldogtalan. Nekünk azt ne mesélje senki, hogy a meg nem értett férfi pont reggel háromnegyed nyolckor a villamoson felfedezi a „mentőangyalt", aki majd kárpótolja őt házaséletének sivárságáért. Ne haragudjék, ha azt mondjuk, hogy ez a „halálos szerelem az Ön részéről csak képzelődés. ön mindenáron szerelmes akart lenni s a szomorú lovag éppen kapóra jött. Csapongó fantáziája felruházta őt mindenféle romantikus tulajdonsággal. Higgje el nekünk: ha folytatták volna az ismeretséget, ő már rég faképnél hagyta volna. Ne áltassa Magát olyan csacsisággal, hogy ő szerette. Honnan tudja, hogy szerette? És miért szerette volna? Ha ő olyan komoly és becsületes, amilyennek ön képzeli, akkor nem szerethet bele egy lányba, aki megszólítja őt az utcán. Ha meg nem az, akinek képzeli, akkor annál inkább csak futó kalandotkiesett és valószínűleg el is felejtette már az egész ügyet. Nem győzzük eléggé helyeselni, hogy legutóbb nem köszönt Önnek avillamoson. Ebből azt látjuk, hogy józanul gondolkodik. Végül: tegyük fel a legjobbik — talán legrosszabbik? — eshetőséget. Tegyük fel, hogy ő valóban nős, valóban boldogtalan, mártír a meg nemértő felesége mellett. Tegyük fel, hogy valóban első látásra beleszeretett Önbe és nem tud Ön nélkül élni. Akkor tessék: ha lelkiismerete és hite megengedi, váljék el és kérje önt feleségül. Ám, ha ez, ami nagyon valószínű, Torockói varottas minta. Párnát, függönyt, térítőket díszíthetünk vele. Szúrt sablonja 90 fillérért rendelhető meg az Uj Idők kiadóhivatalában. Közli: Punguez Ágnes, torockószentgyörgyi tanítónő. Divatos diványpárna. Hímezhetjük kelim-, gobelin-, vagy keresztöltéssel. Fontos, hogy elütő, de finom színeket válasszunk hozzá. Ezt a mintát sötétbordóval, feketéivel, világosdrappal és halványkékkel színezzük. 14—15 dekagram gyapjúfonál szükséges hozzá. A pemetopekamoAjába festett párnalap 1 pengő 50 fillérért rendelhető meg az Uj Idők kiadóhivatalában. A fonalak megrendelhetők a Manus rt.-nál, VIII., József körút 10. SS