Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1932-01-03 / 1. szám - Az olvasóhoz / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények

kat olyan leányoknak, akik halálosan sze­retik őket s akiknek talán a kisujjuk is többet ér, mint az a nő, akit a férfi sze­ret. Farkas Imre írja: „Te vagy az én egyetlen nagy szerelmem , én vagyok a te leghívebb barátod. Elmondtad sokszor, kezed a kezemben, Azt a másikat mily forrón imádod." Ez így van, mióta a világ áll, nemcsak a nőkkel, hanem a férfiakkal is. És látja: egy kivétel még Önnél is akadt. Higgje el, az ilyen zárkózott lelkek, amilyen Ön is, keservesen megbánnák, ha bőbeszédűen megnyíltak volna valaki előtt. Alapjában véve, az ilyen bizalmas vallomásokkal is úgy van az ember, mint a harag kitö­réseivel. A példaszó azt tanácsolja, hogy aki haragszik, vegyen vizet­­ a­ szájába, hogy ne tudjon beszélni. Vagy számlál­jon húszig, mielőtt megszólal, így van ez a bizalmas vallomásokkal is. Ha más­napig várunk, egészen bizonyos, hogy a felét nem mondjuk el, vagy másképpen mondjuk el. Sokszor Haragszunk is arra, akinek fájdalmunk, felháborodásunk első kitörésében kéretlenül elmondtunk min­dent: haragszunk, mert látnunk kell, hogy túloztunk, mert szégyeljük magun­kat előtte, mert kiszolgáltattuk magunkat neki, mert nem vonhatjuk vissza a kimon­dott szót , m­ert talán egész életünkre lekötelezettjévé tesz a félelem, hátha egy­szer visszaél bizalmunkkal! Ne sajnálja tehát, hogy nem nyílt meg a szíve senki előtt. Higgje el: még nem igen íródott olyan súlyos, bizalmas, panaszos, vagy haragos levél, amelyet az, aki írta, másnap szívesen ki ne szedett volna a ládából. Ami az elhelyezkedését illeti: azt írja, hogy még nem tett ko­moly lépéseket. Ha tesz, bizonyára sike­rül. De annak az országnak a nyelvét, amelybe készül, már itthon meg kell va­lamennyire tanulnia. Ez legyen az első feladata. Azután majd hirdetések, altru­ista intézmények útján meg lehet tenni a további lépéseket, írjon máskor is. ÚGY MEGYÜNK EL EGYMÁS MEL­LETT. 8449. Annyi őszinte szeretet és annyi forró szomorúság árad a leveléből, hogy nem hagyhatjuk válasz nélkül, bár nevét elhallgatta előttünk s amint tudhatja: névtelen levelkre nem szoktunk érdemlege­sen válaszolni. Már csak azért is felelünk, mert attól tartunk: elkeseredésében utóbb még valami jóvátehetetlen meggondolatlan­ságot fog elkövetni s nem merjük vállalni a felelősséget. Mindenekelőtt ki kell jelen­tenünk, hogy az egész nagy ügy egy csöp­pet sem rokonszenves nekünk. A férfi, az Ön tapasztalatlan szemével nézve, lehet még olyan ,/drága", lehet diszkrét, lovagias, mi mégis idegenkedünk tőle. Iga­z, hogy az első hibát Ön követte el, amikor megszólí­totta. Bármennyire igyekszik is szépíteni, magyarázni, elfogadhatóvá tenni ezt a meg­szólítást, mi­­­égis csak a fejünket csóvál­juk és azt mondjuk: nem lett volna szabad! Bármi történnék is a jövőben, ha úgy for­dulna, ahogyan hasonló esetekben sokszor szokott fordulni a leányok sorsa, hogy ön könnyekkel, keserű szavakkal vádolná a fér­fit, mert nem kapta meg azt, amit várt tőle: mi, akikről köztudomású, hogy „nő­pártiak" vagyunk, kénytelenek volnánk a férfi pártjára állni és azt mondani: nem­­ kezdte, ön, tapasztalatlanságában el se tudja képzelni, hogy ezzel a kezdeményezés­sel mennyire megkönnyítette a férfi dolgát, mennyire levett az ő válláról minden fele­lősséget. Éppen a múlt­­ héten került szóba e helyen, hogy nőkkel szemben gyakran még komoly férfiak sem tartják becsületbeli kö­telességüknek az adott szó megtartását és az igazmondást. És nőügyekben sokszor a legbátrabb hadviselt férfiak is gyávák. Sze­retik úgy rendezni a dolgot, hogy ők „mos­hassák kezeiket''. Az ön esetében, a férfi ha­ csak egy kicsit is gyáva, egy kicsit is lovagiatlan, az első kellemetlen fordulatnál azt fogja mondani: nem én akartam. A nők általában szeretik a komoly és szomorú férfiakat, m­ert tragédiát sejtenek szomorú arcuk mögött és boldogan vállalkoznának a vigasztaló szerepére. Vannak férfiak, akik éppen ezért, hogy érdekessé tegyék magu­kat, mihelyt észreveszik, hogy egy nő figyel­mét ma­giacra­ vonták, fölveszik a világ fáj­dalom, áram­át. Az olyan férfinek, aki bol­dogtalan házaséletről, meg nem értettségről panaszkodik, minden tapasztalatlan nőnél nyert ügye van. Erre fényes bizonyíték az ön példája is. Mi nem kedveljük a meg­nemértett asszonyokat sem,, hát még a meg­nemértett férfiakat! Különösen, ha meg­nemértettségük bőbeszédűséggel párosul. Komoly és megbízható férfi nem mesél első találkozásra olyanokat, amilyeneket ő me­sélt önnek. Valószínűnek tartjuk, hogy nem is nős, vagy ha nős, akkor ő a hibás és nem a felesége a­bban, hogy házasságuk boldog­talan. Nekünk azt ne mesélje senki, hogy a meg nem értett férfi pont reggel három­negyed nyolckor a villamoson felfedezi a „mentőangyalt", aki majd kárpótolja őt házaséletének sivárságáért. Ne haragudjék, ha azt mondjuk, hogy ez a „halálos szere­lem­­­ az Ön részéről csak képzelődés. ön mindenáron szerelmes akart lenni s a szo­morú lovag éppen kapóra jött. Csapongó fantáziája felruházta őt mindenféle roman­tikus tulajdonsággal. Higgje el nekünk: ha folytatták volna az ismeretséget, ő már rég faképnél hagyta volna. Ne áltassa Ma­gát olyan csacsisággal, hogy ő szerette. Honnan tudja, hogy szerette? És miért sze­rette volna? Ha ő olyan komoly és becsü­letes, amilyennek ön képzeli, akkor nem szerethet bele egy lányba, aki megszólítja őt az utcán. Ha meg nem az, akinek kép­zeli, akkor annál inkább csak futó kalandot­kiesett és valószínűleg el is felejtette már az egész ügyet. Nem győzzük eléggé helye­selni, hogy legutóbb nem köszönt Önnek a­villamoson. Ebből azt látjuk, hogy józanul gondolkodik. Végül: tegyük fel a legjobbik — talán legrosszabbik? — eshetőséget. Te­gyük fel, hogy ő valóban nős, valóban bol­dogtalan, mártír a meg nemértő felesége mellett. Tegyük fel, hogy valóban első lá­tásra beleszeretett Önbe és nem tud Ön nélkül élni. Akkor tessék: ha lelkiismerete és hite megengedi, váljék el és kérje önt feleségül. Ám, ha ez, ami nagyon valószínű, Torockói varottas minta. Párnát, függönyt, térítőket díszíthetünk vele. Szúrt sablonja 90 fillérért rendelhető meg az Uj Idők kiadóhivatalában. Közli: Punguez Ágnes, to­rockószentgyörgyi tanítónő. Divatos diványpárna. Hímezhetjük kelim-, gobelin-, vagy keresztöltéssel. Fontos, hogy­­ elütő, de finom színeket válasszunk hozzá. Ezt a mintát söté­tbordóval, feketéivel, világos­drappal és halványkékkel színezzük. 14—15 dekagram gyapjúfoná­l szükséges hozzá. A pemetopekamoAjáb­a festett párnalap 1 pengő 50 fillérért rendelhető meg az Uj Idők kiadóhivatalában. A fonalak megrendelhetők a Manus rt.-nál, VIII., József­ körút 10. SS

Next