Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1932-02-14 / 7. szám - Bibó Lajos: Kicsi Mária hűtlenné válik hozzám / Regények, elbeszélések, razok, színdaradok

lyeknek, az iskolai oktatásban, Wolfner József mindig szószólója volt. 4. Eredményesen harcolt a ponyva ellen. A füzetes rémregények, a briganti romantikát ter­jesztő füzetes regénycsarnokok hatásos ellen­szereként kiadta Beniczkyné Bajza Lenke, Marlitt, Croker, Courths-Mahler stb. regényeit, amelyeknek irodalmi értéke ugyan nem jelentékeny, de ame­lyek alkalmasak voltak arra, hogy a nagy tömegek érdeklődéséből kiszorítsák A gályarab menyasszo­nyát, Szulejkát a hárem gyöngyét, A sztambuli fe­kete leányrablót, Ubryk Borbálát, a befalazott apá­cát és Karafiát az eperjesi vérbírót. Már ez is meg­okolttá tenné a Beniczkyné-Courths-Mahler irodal­mat. De ezek a szórakoztató regények még egy má­sik hivatást is teljesítettek: olvasóikat, anélkül, hogy az olvasók észrevehették volna, megtanították a tár­sadalmi érintkezés általánosan elfogadott formáira és szabályaira, miért is egyik kiváló írónk ezzel a névvel jelölte meg azokat: „illemtani regények". 5 Megteremtette az olcsó könyvet az Egyete­mes Regénytár piros vászonba kötött, ötven kraj­cáros köteteivel, amelyek példátlan elterjedtségre tettek szert és a magyar és külföldi irodalom leg­népszerűbb regényeit könnyen megszerezhetőkké tették mindenki számára. Ugyanezt a célt szolgálta később a Milliók Könyve és a Koronás Regények, a gyermekirodalomban pedig a Filléres Könyvtár, Az Én Újságom Könyvtára és a Százszorszép Könyvek. 6. A művelt középosztály számára irodalmi képes hetilapot alapított és szerkesztett. Herczeg Ferenc szerint ugyanis az Uj Időknek, a lap meg­indulásakor, Wolfner József volt az igazi szerkesz­tője. 7. Nyolc esztendőn át kiadója volt a Magyar Figyelőnek, amelyet gróf Tisza István, majd Her­czeg Ferenc szerkesztett. 8. Megalapította és 17 éven át kiadta Lyka Károly szerkesztésében a Művészetet, amely nem­csak tartalom, de kiállítás szempontjából is fel­vehette a versenyt a külföld ilyen folyóirataival.­­ Az ő kiadásában jelentek meg a következő írók összes művei: Herczeg Ferenc, Ábrányi Emil, Csathó Kálmán, Farkas Pál, Gulácsy Irén, Hege­dűs Lóránt, Justh Zsigmond, Kiss József, Lövik Károly, Lyka Károly, Makay Emil, Malonyay Dezső, Pósa Lajos, Surányi Miklós, Szomaházy István, Terescsényi György, Tömörkény István, Tutsek Anna, Zsigray Juliánna. A következő írók műveinek pedig legtöbbjét ő adta ki: Bársony István, Benedek Elek, Biró Lajos, Bródy Sándor, Dobosi Pécsi Mária, Endrődi Sán­dor, Farkas Imre, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Kál­noki Izidor, Kisbán Miklós, Krúdy Gyula, Lőrinczy György, Pekár Gyula, Szabolcska Mihály, Szikra Tormay Cécile. 10. A könyvművészet remekei közé tartoznak a kiadásában megjelent művek közül Malonyay Dezső Munkácsy-ja, Kiss József több kötete, Pósa Arany Ábécéje Kőszeghy Bella rajzaival. Lyka Ká­roly művészettörténete, Az Akt-kiállítás Albuma stb. És kiadta a következő monumentális könyvsoroza­tokat: Herczeg Ferenc összes munkáinak 40 köte­tes jubiláris díszkiadását; Csathó Kálmán munkái­nak 12 kötetes díszkiadását; Bródy Sándor összes műveit; a Petőfi-Társaság 18 kötetből álló könyv­sorozatát; Szederkényi Anna összes műveinek 10 kötetből álló könyvsorozatát, továbbá Gáspár Fe­renc rendkívül kedvelt, népszerű útleírásainak 7 vaskos kötetét; Cholnoky Jenő 6 kötetét, amelyek a tudományt népszerűsítő irodalom meseiművei közé sorolhatók. És belátható időn belü­l meg fog jelenni Surányi Miklós, valamint Pekár Gyula mű­veinek gyűjteménye is, amelyeknek kiadását szin­tén ő készítette elő. Mondjunk satöbbit. De mielőtt elbúcsúznánk e fényes kiadói tet­tek felsorolásától, fűzzünk hozzá még valamit. Olyan kiadó adta ki ezeket az írókat, köny­veket, könyvsorozatokat, aki mesterségében auto­didakta volt. Azt hisszük, sikereit részben ennek köszön­hette. Ha szerkesztői egykor azzal a hírrel akartak neki kedveskedni, hogy valamelyik kiadványának az írók klubjában nagy sikere volt, ő rendszerint így felelt: — Az baj. Mert én nem az írók számára aka­rok könyveket kiadni, hanem az olvasók számára. Hetvenhat éves volt. • A könyvkiadó céhnek nemcsak nesztora, de mestere is. Vajjon mire vitte? Egyénileg talán nem volt oka panaszra. De általában el lehet mondani, hogy a kiadói tevé­kenységet távolról sem becsüli meg érdeme szerint a magyar szellemi élet. Jókai remek hasonlatában már évtizedek előtt megállapította, hogy: — A jó kiadó és a jó fordító az írónak az, ami a szárny a madárnak. Egy toll még nem röpít el. Egy toll nem. De a lelkes és hozzáértő kiadó szárnyat ad a tollnak. Wolfner József sok tollnak adott szárnyat, sok író Parnasszusra vezető útját egyengette ötle­tességével, fáradhatatlan szorgalmával, azzal a sok és sokféle tevékenységgel, amelyek együttvéve a kiadói munkát jelentik. Ezeknek az íróknak a névsora könnyen téve­désbe ejtheti az olvasót. — Ezeket ugyan nem volt nehéz elterjeszteni — gondolhatja magában. — Hiszen ezek a magyar irodalom legfényesebb nevei! Valóban a legfényesebbek. De — bármily fur­csán hangzik is, — seleik először lépték át valamikor régen, amikor vi-Singer és Wolfner köny­vesboltjának küszöbét, az Andrássy­ út 10. számú házában, e fényes nevek viselői nagyrészt még ismeretlen fiatal emberek voltak. • Ludovic Halévy abban a könyvében, ame­lyet kiadójáról, Calman-Lévyről ír — Calman-Lévyről, aki szintén magyar származású — azt mondja, hogy Calman-Lévynek két családja volt. Az egyikhez vérségi kötelék fűzte. Ez volt „sa famille de coeur". A másikhoz életének leg­nagyobb szenvedélye: a munka. Ez volt: sa fa­mille de travail. A munka sok ember között majdnem olyan erős kötelék, mint a vér. Wolfner József is ezek közé tartozott. Az ő másik családjának tagjai: mi, akik kö­zött ő életének nagyobb felét töltötte a Sors nagy ajándékának tartjuk, hogy tőle tanulhattunk, mel­lette lehettünk és akkor sem érezhetnénk emléke iránt nagyobb tiszteletet és szeretetet, ha nem a mar­ka, de a vér köteléke fűzne bennünket hozzá.

Next