Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1932-02-28 / 9. szám - Wolfner József utolsó útja / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények

rül. Szemmel látható és láthatatlan alak­ban, élő és halott emberek. Sokan, aki­ket közös remények és gondok, közös ku­darcok és diadalok kötöttek Wolfner Jó­zsefhez. Engedjük előre a láthatatlano­kat! Jókai Mór és Mikszáth Kálmán lap­jainak munkatársai voltak. A Singer és Wolfner cég adta ki Ábrányi Emil, Justh Zsigmond, Kiss József, Lövik Károly, Makai Emil, Malonyay Dezső, Pósa Lajos, Szomaházy István, Tömörkény István összes munkáit., ő jelenítette meg Bár­sony István, Benedek Elek, Bródy Sán­dor, Gárdonyi Géza, Szabolcska Mihály számos művét. Íme, a láthatatlan költők nagyszerű csapata vonul el lelki szemeink előtt. És a virágok, amelyek e szellemek kezéből a koporsóra esnek, ha láthatatla­nok is, betöltik illatukkal a szíveket. É És most hadd búcsúzzanak a kiadó­tól élő munkatársai is, az Uj Idők, Ma­gyar Lányok, Az Én Újságom szerkesztői, a vállalat írói és tisztviselői, akik kétszáz magyar családot képviselnek. Az ő ne­vükben mondok Neked búcsút és köszö­netet, öreg vezér! Isten hozzád! Te, aki életedben sohasem pihentél, nyugodjál békén Isten csendes kertjében! Wolfner József utolsó útja Tiszta, tavaszias ég alatt, február 19-én indult Wolfner József utolsó útjára. Az ég fel­hőtlenül kék volt, mint az ő szeme, amely immár az Örökkévalóságot látja. A levegőben az ébredő tavaszi virágok sejtelme lengett, a virágoké, ame­lyeket ő annyira szeretett. Családtagjai, barátai, tisztelői jelentek meg a végtisztességen és ott volt az ő másik, nagy családja is­, amelyet ugyan nem fűzött hozzá a vér köteléke, de amelyet örökre hozzáfűzött a csodálat és a hála, amelyet a ve­zér iránt érzett, akinek zsenialitása, munkát, életlehetőséget teremtett a számára, akitől nem­csak kenyeret, hanem szeretetet is kapott. A ki­adóvállalat hivatalnokai, az általa alapított la­pok munkatársai könnyes szemekkel, sápadtan, feltörő zokogásukat nehezen visszafojtva, gyüle­keztek a halottasházban. A délszaki növények, gyertyák, fáklyák, komor halotti pompájában szinte hihetetlennek tetszett, hogy az a zord vaskoporsó zárja magába Wolfner Józsefet, aki maga volt az úri közvetlenség, az egyszerű, szívből jövő természetesség. A rákoskeresztúri új temető halottasháza tömve volt gyászoló közönséggel. A Wolfner-, Farkas- és báró Kohner-családok tagjain kívül igen sokan jelentek meg a magyar irodalmi élet és a budapseti társadalom előkelőségei közül. Jelen voltak többek között: Herczeg Ferenc, a székesfőváros részéről, dr. Ripka Ferenc főpol­gármester és dr. Gallina Frigyes tanácsnok, to­vábbá az irodalmi és művészeti élet képviselői: Csathó Kálmán, Falu Tamás, Gaal Mózes, P. Gulácsy Irén, Hegedűs Lóránt ny. miniszter, ifj. Hegedűs Sándor, Kosáryné Réz Lola, Lyka Károly felsőházi tag, Pásztor József, Pekár Gyula ny. miniszter, Petrovics Elek, Surányi Miklós, Szép Ernő, Szőllősi Zsigmond, Teres­csényi György, Tutselk Anna, továbbá: dr. Bár­czy István ny. miniszter, dr. Bódy Tivadar ny. polgármester, dr. Buzáth János, dr. Czakó Ele­mér, dr. Déri Ferenc, Frey Kálmán, Gár­dos Alfréd, dr. Glicksthal Samu, dr. Harrer Ferenc ny. miniszter, Káldi Jenő, Melly A ravatal

Next