Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1937-05-02 / 18. szám - Rumi Erzsébet: Vándordal / Versek

rájöttem, hogy mik ezek a rejté­lyes versezetek. Bevallom, elmulat­gattam velük. Tessék csak elol­vasni például a következőt: ,.Fele búsan láncot zörget. Fele ficánkodva pörget. Kocsit maga után. Ha az, s ez egybe köttetik, Óvd magad, mert leselkedik jószágod után." Megfejtés: Rab­ló, azaz rabló. De ami utána jött, már nehezeb­ben hagyta titkát megoldani. Ez így szólt: Nem vénség, a szépet mégis rán­tja. Nem sáska, a mezőt mégis pusztítja. Mondd vissza betűit két tagú nevének. Neve leszen egy hím állat fegyverének. Ez aztán rejtély. Megfejteni csak úgy lehet, hogy az ember fel­ is fordítja a könyvet s így olvassa el a ravasz szócskát: „Ragya". Ha vissza­mondom betűit „két tagú nevének", agyar jön ki belőle. Hát ez hogy tetszik­?, Két tagból áll ez a szó, kedvelt hal­féle egészben. Ám egy fele sülni szeret, más fele lőni szokott. (Süllő.) Mindennek a kezdete, Világegyetem vége, Három az egyben, Mi ez? ( m-betű.) Mások­ból éldegél, Kedvel csak sötétet, Mondd keményen első felét, Az terjeszt bölcseséget. Pedig nem­ szól, mégis sokszor Beszélnek ő általa. Végtagja kényes, tüzet sem szenved, S egykor bizony tej vala. (Tolvaj.) Ha rám néznek, visszanézek, Merre mennek, arra nézek, Igazmondás a tulajdonom, Mit hogy látok, úgy mutatom, Aki nevet, ránevetek, Haragosra, ferdén nézek, Beférek egy kis szobába, Pedig belém fér a Mátra. (Tükör.) Hát ennyi talán elég is lesz mult századvég „Rejtélyes" verse­ a­zetéből. Én jól mulattam vele, ta­lán akad más is, aki belemosolyo­dik. CSOKONAY LÁSZLÓ: Érdekes titkok a világtörténelemből HOGYAN SZÜLETETT A BÉLYEG? Körülbelül száz esztendővel ez­előtt történt Skóciában. Egy kis faluban, a vendégfogadó előtt meg­állt a postakocsi. A kocsis leugrott magas bakjáról s a fogadó kis­ cse­lédleányának levelet nyújtott át. A levél a kis cseléd külföldön élő fivé­rétől érkezett és — úgy látszik — különösen fontos lehetett. A posta­kocsis két shillinget követelt a cím­zettől a levél postai díjáért, a kis cselédleány azonban sírni kezdett, mert nem volt egy fillérje sem. A sírás-rívásra kibújt a postakocsi belsejéből egy elegáns úr, aki, mi­kor meghallotta, miről van szó, ki­fizette a síró címzett helyett a pos­tai díjat. A postakocsi ezután to­vább indult, az elegáns úr pedig gondolataiba merülve dőlt hátra kényelmes ülésén. Többek között eszébe jutott az is, milyen mél­tánytalanság, hogy a leveleknek nincs előre megállapított postai díjszabása, hanem a kézbesítő an­­nyit kér, amennyi éppen eszébe jut. Ekkor kitűnő ötlete támadt. Érint­kezésbe lépett az angol­­ kormán­­nyal és azzal közölte újszerű el­gondolását. Az angol kormány csak­hamar meg is szívlelte a jószívű utazó. Mr Rowland Hill ötletét és forgalomba kerültek a világ első bélyegei Viktória királynő arcké­pével és One Penny aláírással. Row­land Hill sokezerszeresen vissza­kapta ötletéért kétshillinges befek­tetését. AHOL A HARANGSZÓ SZÓLÍT FEL ADÓFIZETÉSRE Nemrégiben építették át Tittma­ning kis bajor község községházá­ját s a toronyból ez alkalommal egy ősrégi, különös rendeltetésű harangot szállítottak el. A harang­nak többszáz esztendővel ezelőtt valóban különös hivatása volt, az ő szava szólította fel adófizetésre a község polgárait. A harangszó kö­zölte az adófizetés határidejét , és hívta a polgárokat a községháza pénztárához, hogy adójukat egyen­lítsék ki. ORVOSI RENDELET — ÉKÍRÁSBAN A régi Babylon orvostudománya szoros összefüggésben állott a csil­lagok mindenkori állásával. Érvá­gást például bizonyos napokon szi­gorúan tiltott­a az asztrológus, a csillagjós. Egy dioritkőbe faragva érdekes orvosi előírás maradt fenn. Az előírás szerint szigorúan tilos például, hogy a hónap 7., 14., 21. és 28. napján „az orvos a betegre te­gye kezét." Amelyik orvos pedig a hó 19. napján betegen eret vágni merészelt, az bizony még börtönbe is kerülhetett. A középkorban is dívott ez az orvosi babona, sőt egyenesen olyan naptárakat szer­kesztettek, melyeken fel volt tün­tetve, hogy melyik nap kedvező és melyik nap kedvezőtlen az adófize­tésre. Horgolt terítő. Tervezte és készítette: dr. Vargyas Jánosné. A terítőt a következő módon készítjük: A középső motívum egy egész és két fél csillagból áll. Csillagminta: 1. sor: 7 láncszem, 2. sor: 24 rövid pálca, 3. sor: 1 láncszem, 1 rövid pálca 24-szer ismételve, 4. sor: min­den harmadik pálcába 15 láncszem, 5. sor: pálca ötszörös felvetéssel, 7 láncszem, 1 pálca, 3 lánszem, 1 pálca, 7 láncszem, 1 pálca ötszörös felvetéssel. A horgolótűn keresztülhúzva, megkapjuk a dűlt kocka negyedik lyukát. A csillag két oldalához még egy-egy félcsillagot horgolunk, 6. sor: 8 láncszem, 1 hosszú pálca, 8 láncszem, 1 rövid pálca, 7. sor: minden lyukba 9 rövid pálca, 8. sor: minden tizedik rövid pálcába 16 láncszem, 9. sor: ismétlődnek a dűlt kockák és pedig minden lyukba egy kerül, 10. sor: csillagminta: 1. sor: 7 lánc­szemes lyuk, 2. sor: 20 rövid pálca, 3. sor: 1 láncszem, 1 rövid pálca, 20-szor ismételve, 4. sor: minden lyukba 5 láncszem, 11. sor: a csilla­gok fölé egy sor dűlt kocka következik és pedig: hosszú pálca hét­szeres felvetéssel, 9­ láncszem, 1 pálca, 4 láncszem, 1 pálca, 9 lánc­szem, 1 pálca, hétszeres felvetéssel egy hosszú pálca, 12. sor: minden kockába 16 láncszem. A ráhelyezett legyezőminta: 1. sor: 10 pálca, 2. sor: 1 láncszem, 1 pálca, 3. sor: 2 láncszem, 1 pálca, 4. sor: 1 pálca, 6 láncszemes pikó, 1 láncszem, 1 pikó, 13. sor: dűlt kockák, 14. sor: két-két kocka közé 18—18 láncszem és 2 kocka közé 5 láncszem, 2—2 hosszú pálca, 5 láncszem, 15. sor: 6 láncszem, pikóval. Fokozatosan rövidebb és hosszabb pálcákat horgolunk, hogy megkapjuk a hul­lámformát '664

Next