Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 27-52. szám)
1937-07-25 / 30. szám - Zelk Zoltán: A fű alatt / Versek
Nem tudtam aludni, a valcer olyan volt, mint a piros szél. Később a néném felkelt az ablaktól, odajött hozzám, megnézte, hogy alszom-e. — Nem haragszol Bandi bácsira? — kérdeztem szepegve a bátorságomtól. Megsimogatta az arcom, sohasem volt ilyen édes, ilyen könnyű a keze. — Dehogy haragszom. Az arca boldogan tündöklött a holdfényben. Ebben a pillanatban mintha szétszakadt volna valami. Egy rés nyílt meg és gyerekjátékokon, csinyeken, tarka babákon és rettenetes számtanleckéken túl megláttam valamit az életből. Azt a szenvedélyt, azt az őrületet, azt a lázas betegséget, azt a halálos titkot, amelyet szerelemnek neveznek. Szabadtéri játékok Szegeden. Épül a Dóm téri színpad. Janovics Jenő főrendező, vezérkarával, Varga Andrással, Varga Mátyás szcenikussal és Kornai János világítási főfelügyelővel 12* A fű alatt A légben lenge vő alak, úgy vélnéd, vándor vadludak — de nézd: szárnyuk mily ingatag és nézd: olykor megállanak s nem is rikoltnak, nem libák: a sűrű, alvadt csenden át csak pelyhes felhők szállanak — majd ők is csenddé mállanak. Mert ág se moccan, szél se jár, mozdulatlan piheg a táj. De a tenyérnyi fű alatt népekkel dús országutak: munkába indul, harcba száll hangya, cincér, szarvasbogár. S még mélyebben a föld húsát ezer csatorna sebzi át: rejtett utcák, terek között vakondokok és hörcsögök s fürge mezei egerek — mit tudsz róluk, mondd, ismered e bújós örök életet, amely harcol, szorong, remeg ott, hol már szemednek, a túl s hol a szemednek már alul? S amit te már paránynak látsz, tudhatod milyen óriás, ha egy hangya útjába áll a páncélos szarvasbogár? S ti füvek, lombok, levelek, ha érthetném a nyelvetek, a zizegést, a lombsúgást, a lengő nádat és a sást — bókol az erdő, vagy perel, ha ezer levél kerepel? Gőzölg az alkony. Merülök. Megszólal fennen egy tücsök. Dérnányi hangja, mint patak futkos még a lombok alatt. De egyre, egyre szélesebb s hogy már kútmélyű este lett: csattog s szétomlik, mint az ár — tücsökzenévé v^ált a táj! Öt zengik rétek, fák, hegyek, holdként ő száll a föld felett, hold-szemmel nézi, mily parány, ki én vagyok most, a magány ... s lgy tűnik immár, fű alatt fekszem ... fölöttem pók szalad. ZELK ZOLTÁN Szabadtéri játékok Szegeden írta Janovics Jenő, — a szegedi ünnepi játékok művészi vezetője az 1936. és 1937. években Európában alig van város, amelynek szabadtéri előadásokra alkalmasabb tere volna, mint Szegednek. A Fogadalmi-templom szeszélyes arányai, építészeti megokolás nélkül is merészen magasba ívelő kettőstornya, színes csipkeszerűsége, az esti világítás és a sötét égbolt-háttér csalóka fénye mellett a színjátékok leghatásosabb „díszleteként" hatnak. Tudvalevő, hogy a színpadon az úgynevezett kasírozott díszletek nagyobb hatásúak, mint a valódi műtárgyak. Emlékszem arra, hogy Európa egyik legműveltebb izlésű mecénása, Keglevich István gróf, a Vígszínház megnyitása idején új darabokhoz óriási anyagi áldozatokkal, utazgatásokkal, külföldi kutatások révén szerezte be az igazi, hamisítatlan „korabeli" bútorokat, szőnyegeket, kellékeket és állíttatta azokat a színpadra, de a nézők szeme semmit sem érzékelt belőlük. Sokkal zajosabb és elragadóbb hatásuk volt később azoknak az „antiquitásoknak" amelyek a színház műhelyeiben készültek, úgynevezett papírmaséból. Ez a csalóka hatás a színjátéknak természetéből folyik. A nézőtér távolságából minden, ami a színpadon csillog, drágakőnek látszik, minden, ami fénylik, színaranynak hat. A szegedi Fogadalmi-templom, mely építészeti tévedései ellenére, a legkonokabb néző lelkében is mély, áhítatos érzéseket gyújt lángra, a színpadi rendező szempontjából a legszebb díszlet: soha nem halaványuló, mindig újra, meg újra erősödő hatása van a nézőközönségre. A Dóm-teret zártsága, szerencsés akusztikája, hangulata különösen alkalmassá teszik bizonyos da- 121