Uj idők, 1938 (44. évfolyam, 27-52. szám)

1938-10-30 / 44. szám - N. Ámon Ágnes: Hindu ima / Versek

KÖRKÉRDÉS Az egyik angol irodalmi lap kör­kérdést intézett a nevezetes írók­hoz. Ki a jelenkor tizenkét leghíre­sebb írója­? — így hangzott a kér­dés. G. B. Shaw véleményét is kikér­ték. Shaw a következő névsorral válaszolt: 1. Georg Bemard Shaw. 2. G. Bernard Shaw. 3. Georg B. Shaw. 4. Geo. B. Shaw. 5. G. B. Shaw. 6. G. B. S. 7. Georg Shaw. 8. Bemard Shaw. 9. George S. 10. Bemard S. 11. Shaw. 12. Shaw, George Bemard. KISEBBSÉG Az Ember és felsőbbrendű bemutatóján Shaw a függöny ember elé lépett, hogy megköszönje a viharos tapsokat. A karzaton azonban va­laki állandóan fütyült. Shaw egy kézmozdulattal elhallgattatta a tap­solókat és barátságosan felszólt a fütty-koncertezőnek: — Kedves barátom, én teljesen egyetértek önnel, de mit tehetünk mi ketten az egész közönséggel szemben. A Tíz LEGJOBB KÖNYV 1901-ben megkérdezték Shaw­tól, hogy véleménye szerint melyik a világ tíz legjobb könyve. — Mind a tizet nem tudnám fel­sorolni. — felelte Shaw, csak hat könyvet írtam. — Eddig If I I'll! '7~' ,­­ A FORDÍTÁS MŰVÉSZETE Egyszer figyelmeztették Shawt, hogy németországi megbízottja rosszul fordítja le darabjait. — Én inkább azt hiszem, kijavít­ja darabjaimat, — vetette ellene Shaw. — Különben hogy volna magyarázható, hogy Németország­ban nagyobb tant­emet kapok a darabjaimért, mint itthon? HALADATOSSÁG Shaw elhatározta, hogy németor­szági fordítóját, Trebitschet ötvene­dik születésnapjára azzal lepi meg, hogy Trebitsch valamelyik eredeti darabját lefordítja angolra. Egy üzletben meg is találta Trebitsch egyik drámáját és nekilátott a munkának. — Már két felvonást lefordítot­tam, •— meséli Shaw, — amikor a feleségem arra figyelmeztetett, hogy Trebitsch darabja tulajdonképpen egyik darabom német fordítása. Magamtól nem is vettem észre. TARSAK Bernard Shaw szenvedélyes golf­játékos. Egyszer Skóciában ját­­­szott. Buzgón csapkodta a labdá­kat. Mögötte járt az elmaradhatat­lan „Caddie" (aki a botokat­ viszi). Shaw sokáig töprengett egy-egy ütés előtt, de ha elhatározta végül magát az ütésre, pompás lendület­tel ért célba a korong. — Mesés, old sir, — kiált fel a caddie elragadtatva. — Kár, hogy ön olyan öreg! Az ön ereje és az én fejem — mi ketten karriert csi­nálhatnánk! MONDA SHAW... • „Kilenc évig írtam, anélkül, hog­y egyetlen kiadó elfogadta volna munkámat Első regényem az „Im­maturity", fél évszázaddal elké­szülte után jelent meg. A kiadók regényeimet és színdarabjaimat állhatatosan visszaküldték. Ezt azonban én is megtettem: én is áll­hatatosan visszaküldtem a kiadók­nak műveimet és végül nekem lett igazam. Az volt a­ véleményem, hogy a butaságnak és az értelmet­lenségnek is megvan a határa. És ez a véleményem ma is!" ZENE Előkelő család vendége volt Shaw. Alig lépett a szobába, a házigazda leánya leült a zongorá­hoz és elkezdett játszani. — Mester, ön bizonyára szereti a zenét, — szól hátra átszellemülten. — Nagyon szeretem, _ — felelte Shaw, — de az nem baj, azért csak játsszék nyugodtan tovább! TÁRSASCÉG Shaw lelkiismeretesen tölti ki az adóbevallási ívet. Az Üzletében van-e társa? kérdésre ezt felelte: — Van. Az adóhivatal. A régi budai szüretek. Verőfényes őszi vasárnap délutá­nokon néha vidám, tarka meneteket látunk végigvonulni a budai s pesti u­tcákon. Hatalmas nyitott tár­ a szekereken magyar ruhában dí­szelgő, felpántlikázott leányok, „nem­zeti fehérbe" öltözött, borjúszálas ingujjú legények énekelnek. „Szüreti mulatságot" rendező élel­mes budai korcsmárosok mozgó reklámja az ilyen menet, de azért még mindig van benne valami, ami a hajdani híres budai szüretekre és talán az egész egykori pest-budai népéletre emlékeztet. Részebben Buda egész gazdasági életének a szőllőművelés volt a legr­fon­tosabb ágazata. A várost körül­ölelő hegykoszorút a Gellérthegy­től egészen az Óbud­a feletti he­gyekig — szőllők borították s ahol most sűrűn lakott villanegyedek terülnek el, száz év előtt még pom­pás borokat szüreteltek. Alig volt polgár, akinek ne lett volna szőllője a budai határban, sőt a polgárság nagy részének a bortermelés volt a legfőbb jövedelmi forrása. Szeptember végén, midőn már pi­rosra ért a szőllő, egészen elnépte­lenedett a város. Ilyenkor majdnem minden épkézláb ember, akár volt ott dolga, akár nem, a szőllőkbe költözött Bizony vidám és kedves volt a hajdani budai szüret. dolog Nap­hosszat szorgalmasan szedték a szü­retelők a sok jóféle budai szőllő­fajtát: a fekete oportót, a szagos otellót, a vörös kadarkát, a sárga dinkát, a sötétkék góhért és a vé­konyhéjú, mézédes „höniglit". Nehéz Téli divat. Kisestélyi ruha, király­kék, puha selyemből, „darázs­fészek" díszítéssel Téli divat. Fekete muszlinbársony estélyi ruha, fehér taft derékrés­­szel és övvel, fehér­ róka galléros, fekete boleróval 665-»

Next