Uj idők, 1938 (44. évfolyam, 27-52. szám)
1938-10-30 / 44. szám - N. Ámon Ágnes: Hindu ima / Versek
546, és fárasztó dolog volt ez, de azért ha leszállt az alkony és aznapra véget ért a munka, senki sem gondolt pihenésre, sőt ilyenkor még jobban megelevenedtek a szellők. Színes rakéták röppentek fel az elsötétülő égre, tűzijátékok fénye csillant meg a hegyek felett, vidám dalok, örömkiáltások hangzottak mindenfelé. Muskéták, mozsarak, tarackok durrogása reszkettette meg a levegőt. Tüzek lobogtak a présházak előtt, mindenütt hatalmas bográcsokban főzték a pompás gulyásos húst és a hagyományos szüreti birkapörköltet. A must édes, csiklandós illata szállt a levegőben. Megszólalt a zene s a lányok és legények, akik egész nap csengő nótaszó mellett vígan járták a meredek hegyoldalakat, most még vígabban és olyan frissen ropták a táncot, mintha fárasztó munka helyett heveréssel töltötték volna a napot. A víg zeneszóra még a szellőtaposók is félrebillentették fejükön az elmaradhatatlan cilindert — cilinder nélkül talán taposni sem tudtak volna a legények — a lábukat is gyorsabban kezdték szedni, úgyhogy ugyancsak gyűlt a must a hatalmas kádakban. Másnap azután elölről kezdődött a munka és a mulatozás, amire mindenap újabb vendégek érkeztek nemcsak a városból, hanem a közeli községekből és a távolabbi vidékekről is. Különösen híresek voltak Kalmárffy Ignác budai bírónak, Mayerffy Xavér Ferenc gazdag pesti serfőzőnek és a szervita-rendnek a szüretei. Ezeken mindig nagyszámú, előkelő vendég vett részt, sőt Kalmárffy bíró 1814. októberében az akkori világ három legnagyobb előkelőségét: I. Ferenc császárt és királyt, I. Sándor orosz cárt és 11I. Frigyes Vilmos porosz királyt is vendégül látta. A bécsi kongresszus alkalmával ugyanis I. Ferenc a magyar fővárost is bemutatta előkelő vendégeinek. Kalmárffy bírónak a Naphegy oldalán, a krisztinavárosi plébániával szemben volt a szőllője, ott, ahol most a Krisztina tér és a Naphegyutca sokemeletes bérpalotái állanak. A hatalmas szőllő gyönyörűen feldíszített présházában az uralkodók megízlelték a pompás budai borokat, azután jó hangulatban, nagy érdeklődéssel szemlélték végig a színpompás szüretmenetet. Először, nagy tarackdurrogás közben, a budai polgári katonaság érkezett meg Kalmárffy bíró vezetésével és üdvlövéseket adot le az uralkodók tiszteletére, azután a szüreti menet felvonulása következett. A menet élén egy páncélos vitéz lovagolt, kezében fehér-piros zászlóval, utána fúvós zenekar, majd az álarcosok hosszú sora haladt s ezeket hat cifra öltözetű fiú követte táncolva és kis zászlókat lobogtatva. A fiúk mellett felpántlikázott leányok mentek, kezükben borosüveggel és pohárral s közben kacintgattak a nézők egészségére. Majd vőfélybotot forgató magyarruhás ifjak és bokrétás nyoszolyó leányok következtek. Utánuk nyolc pár legény és leány lépdelt, kezükben aranyos pásztorbottal, fejükön szőllőlevélből, virágból és szalagokból kötött koszorúval s ezek után négy hófehér ruhába öltözött szép leány hozta két rúdon a szőllőfürtökből font, harangalakú hatalmas „szüreti koronát". A legjobb pesti cigánybanda zárta be a menetet, mely újjoncó, táncoló, éneklő néptömegtől kísérve ért fel a szőllőbe a három uralkodó elé. Az uralkodók jókedvűen vették át a négy legszebb budai leánytól a hódolattal felajánlott szüreti koronát. Közben kigyulladtak a hegyeken az örömtüzek s az uralkodók távozása után a nép átadta magát az örömnek és mulatozásnak. Ha nem is voltak ilyen díszesek és nagyszabásúak, de a maguk nemében még érdekesebbek voltak azok a szüreti mulatságok, melyeket a szüret befejezésekor rendeztek a szőllőbirtokosok. Ez a hatalmas nép innen volt hasonlatos az olaszok és délfranciák karneváli mulatságaihoz. Az egykorú hazai és külföldi számosan megemlékeznek írók közül erről a budai népszokásról s egyikük azt írja, hogy kevés népnek van olyan ünnepi hete, mint az itteni szüret. Mikor már az egész hegyvidéken szedetten álltak a tőkék és mindenfelé hordókba volt fejtve a must, következett a munka befejezése, a mulatság csúcspontja s az egész szüret koronája: a búcsú a szőllőhegytől, az úgynevezett szüreti koszorú. Ilyenkor minden szőllőbirtokos összegyüjtötte hnnnépét és kapásait. Szőllőlevelekből és fürtökből hatalmas koszorút, vagy a kánaánihoz hasonló óriási szőllőfürtöt fontak, ezt két ember rudakon a vállára emelte, a szüretelők koszorúalakban körülvették s a menet megindult a szőllőhegyről a városba, a tulajdonos háza felé. A menet élén Bacchusnak öltözött legények, mellette felbokrétázott leányok haladtak, bohócok, Hanswurstok, Paprika Jancsik és különféle táncoló maskarák hosszú sorától követve. Tántorgó álrészegek — de akadt köztük igazi is — hatalmas kulacsokból csípősödni kezdő musttal vagy jóféle borral kínálgatták a nézőket és járókelőket. Szólt a zene, durrogtak a puskák, harsogott az a ének, Örömzaj töltötte be a várost s vidám, tarka menet állandóan szaporodó, jókedvű tömegtől kisérve, folyton fokozódó hangulatban vonult a városon keresztül szőllősgazda házáig. Itt a koszorút a felakasztották az egyik szoba közepére s megkezdődött a lakoma, melyre rendszerint száznál is több vendég volt hivatalos, a lakoma után pedig tánc következett ki világos-kivirradtig. Ma már csak a Farkasrét és a Csillebérc környékén van némi maradványa az egykor oly nagy budai szőllőterületnek, de a szüret már itt is csendben, mulatság és ingadozás nélkül megy végbe. Vége, örökre vége a hajdani vidám budai szüreteknek. BENDE JÁNOS: Halló! Itt Lacika ... Ember Endréné fényképe Paradoxon Fényes estélyt adott a franciák nagy királya, XIV. Lajos. A vendégek kis csoportokba verődve beszélgettek egymással, szép, kerek mondatokba forlalva közölnivalójukat, hiszen abban a korban az elmés társalgás valóságos művészet volt. A király éppen azt fejtegette, milyen csodálatos jelenség, hogy a királynők uralkodása rendszerint dicsőséggel teljes; jobban kormányozzák országaikat, mint a királyok. Ez az udvarias megállapítás nagy tetszést aratott a hölgyek körében. Az elmésségéről híres Bourgogne hercegnő azonban véget vetett a dámák örömének. — A jelenség nem is olyan csodálatos, felség, magyarázata pedig, szerintem, rendkívül egyszerű, — mondta gonosz kis mosollyal. — Ha ugyanis nő ül a trónon, akkor a valóságban mindig férfiak kormányoznak, ellenben ha férfi, akkor rendszerint nők... —!— Vita Jonathan Swift, egy francia úrral folytatott beszélgetés alkalmával nem sok hízelgőt mondott a franciákról. — Azt azonban mégis el kell ismernie, — jegyezte meg a párisi úr — hogy az öltözködés terén mi vagyunk a hangadók. Itt van például a kézelő, az emberi kéz dísze! Feltalálását a művelt világ nekünk köszönheti. — Kétségtelenül. — felelte Swift. — De ezt a találmányt mi angolok egészítettük ki az inggel. Rendelés telefonon — Halló, kérem, küldjenek még ma egy kiló kanári eleséget. Hogy kinek? Furcsa kérdés? Természetesen, a kanárimnak. Pillantás a jövőbe A jósnő a hölgy tenyerét szemléli. — A közeljövőben jönni fog egy fekete férfi, de csak az ön pénzét kívánja. •— Tudom, — sóhajtja a hölgy. — Már tegnap is ott volt... A szenes. A számlával. Jólnevelt férj A feleség: Tévedtem, drágám. Neked volt igazad. A férj: Bocsáss meg, angyalkám.