Uj Idők, 1939 (45. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-29 / 5. szám - K. Tóth Lenke: Szűz hó / Versek
gyermekekben és a felnőttekben, hanem azért, mert az élet örökös hullámzás és mert a hullámhegy tetején ma éppen azok vannak, akik azelőtt a hullámvölgyben voltak. Demokratikus korban élünk, ez tagadhatatlan és az apák úri foglalkozása vagy előkelő származása ma nem sok előnyt jelent a gyermekeknek. A gyermekeknek maguknak kell megverekedniük az élettel. Reméljük, a Nagyságos Asszony fiait mindenféle keserűségtől megóvja a Gondviselés. Mély tisztelettel köszöntjük. IGAZSÁG. 284. Furcsa, éppen most válaszoltunk bodor lm, té kedves olvasónk levelére és arra, amit neki üzentünk, rácáfol a Méltóságos Asszony levele. Nem szeretnénk ismétlésekbe bocsátkozni,azért arra kérjük, méltóztassék elolvasni az említett üzenetet. Abban feleltünk a Méltóságos Asszony levelére, még mielőtt elolvastuk volna. Mi nem találjuk képtelenségnek, sőt még rendkívülinek sem, hogy egy olyan előkelő úri kisasszony, amilyen az ön leánya, iparoshoz, vagy kereskedőhöz menjen feleségül, feltéve, hogy az az iparos, vagy kereskedő iskolázott, tanult, képzett, úri modorú, megfelelően kereső ember és ha a fiatalok szeretik egymást. Igenis, vannak előkelő iparosok és kereskedők — nem egyet ismerünk! — akiket nemhogy most, de már évtizedek óta ,,bevesznek" a régi értelemben legelőkelőbb társaságokba is. Minthogy megtisztelt minket azzal, hogy tanácsunkat kéri, mi legjobb meggyőződésünk szerint azt feleljük, ne tessék eltiltani a fiatalokat egymástól. A fiú most úgyis hosszabb időre más városba kerül és azután külföldre megy tanulni. Majd elválik, hogy szerelmük kibírja-e ezt a próbaidőt. Ha kibírja, megérdemlik egymást. Ha pedig közben elpárolog a szerelem, hát az sem baj, ez azt fogja bizonyítani, hogy nem voltak egymáshoz valók. Még csak azt jegyezzük meg, hogy egy mai, mesterségét kitűnően értő, szorgalmas és képzett iparosra érdekesebb és tágabb jövő vár, mint egy kistisztviselőre, aki, miután tíz évig várt a véglegesítésre, egész életében gépies, lélektelen, száraz munkát kénytelen végezni. Ahelyett, hogy Édesapjának ellene szegül, a fiú próbálja megkedvelni foglalkozását. Igenis, van kiért és miért dolgoznia. A cél szép és nem elérhetetlen, ha nem könnyű is elérni. S. V. 308. Megint egy szép levél, meg kell mutatnunk olvasóinknak. „Tiszta szívből kívánom a legjobbakat az Uj Idők minden munkatársának, — írja.Annyi boldog nap és óra érte életükben őket, amennyit nekünk, a hűséges o.vasoknak szereznek. Betegségem akadályozott eddig az írásban, de lélekben Önök között jártam és megsimogattam a kezeket, melyek az Uj Idők-et írják. Beteg vagyok és társtalan, ennek ellenére nincsenek megoldhatatlan problémáim és ezt Önöknek köszönhetem. Mindig elolvasom a nagy gonddal megírt üzeneteket és mindig találok a kérdésekre olyan választ, melyet én is örömmel hasznosítok a magam egyszerű kis életében." Meghatottan köszönjük jókívánságait. Adjon a jó Isten sok olyan boldog órát Önnek, amilyet nekünk szép levele szerzett. Mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk és szeretettel köszöntjük. KERESZTÚTNÁL. 309. Arról ne is álmodozzék, hogy kijuthat Amerikába. Maga írja, hogy Édesapja hallani sem akar a családjáról, már pediig, ha ellátása odakint nincs biztosítva, nem kaphat kiutazási engedélyt, nem engedik Amerikában partraszállni. De azért nem kell hozzámennie ahhoz, akit nem szeret. Nemcsak két lehetőség van a világon, hanem sok. Egy közeli, ideiglenes megoldás mindenesetre kínálkozik: türelemmel várni. Tizennyolc éves leánynak nem kell még ma, sürgősen döntenie jövendő sorsa felett. Egy kicsivel több alkalmazkodási készség nem ártana. Igaz, hogy fiatal leánynak szórakozásra is szüksége van. Dehát még a fiatalság is hosszú. Fordulhat úgy az élete, hogy lesz alkalma szórakozni. Jól teszi, hogy idegen nyelvet tanul. És ha ma, külön Legutoljára a viselettörténeti kiállításon láttunk paplanvarrású ruhát. A ruhát a rokokó korban varrták. Ez a tavaszi kosztüm Párizsban készült, puha gyapjúszövetből, paplanvarrású, nagy gallérral nőjen nagyvárosban, nincs is olyan nagy szükség a háziasszonyi tudományra, amilyen nagy szükség azelőtt volt rá, azért még egyetlen fiatal leánynak sem ártott meg, ha szabad óráiban megtanult sütni, főzni. Az a lenézett háztartási munka de sok családot mentett már meg az éhenhalástól! Azt is jól teszi, ha varrni tanul. Egyáltalán: mindent érdemes megtanulni. Ügyes és olcsó varrónőből soha sincs elég. A gyors- és gépírást otthon is gyakorolhatja. A gépíráshoz természetesen írógép kell, a gyorsírásban sok írással tökéletesítheti magát. Naponta nyolc-tíz oldalt kell írnia, hogy ki ne zökkenjen a gyakorlatból. Legjobb lenne, ha elmenne a régi tanárjához, őszintén feltárná előtte a helyzetét és megkérné, igazítsa útba az otthoni tanulásra nézve. S. M.NÉ. 399. Az igaz, hogy Pesten már kiment a divatból az úgynevezett vizítelés. De vidéken, különösen kis helyen még mindig szokásban van. Viszont, ha ezt a fiatalemberek nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, bajos őket figyelmeztetni. Ezt legfeljebb egy odavaló férfi tehetné, az sem oktatásképpen, csak baráti beszélgetés közben. Bár úgy gondoljuk, hogy tekintet nélkül mindenféle társadalmi formaságra, egy férfi mindenütt a világon megtalálja az utat ahhoz a leányhoz, akivel találkozni szeretne. Ha tehát a fiatalemberek érdeklődnek a leányok iránt, majd kitalálják a közeledés módját. Esetleg, ha feltűnés nélkül lehetne, az Édesanyjuk egyszer, odavetően megkérdezhetné őket, nem lenne-e kedvük ellátogatni hozzájuk, megnézni a házat, a kertet, a rádiót, a könyvtárt, ezt, azt. Majd meglátná akkor, kapnak-e az alkalmon? Ha egy leány négyszer-ötször hosszasabban beszélget egy fiatalemberrel, lehetetlen, hogy meg ne érezze: szívesen van-e együtt vele a fiú, vagy sem. Ha összejövetelt rendeznek a lányok és több férfit hívnak meg, nyugodtan meghívhatják őket is. Mondhatnak valami ilyesfélét: „Még ugyan T>«M voltak nálunk, de most nagyon kellemes társaság lesz, jól szoktunk mulatni, jöjjenek el." Hogy utca és házszám után kell „szaladgálniok", ezt nem tartjuk problémának. Először is, ha élőszóval hívják meg őket, rögtön megkérdezhetik, hogy hol laknak. Ennél mi se természetesebb. Sőt a lányok maguk mondhatják: „Igaz, hiszen azt se tudják, hol lakunk. Itt és itt." Ha pedig írásban hívják meg őket, hát az aláírás után, vagy kívül, a boríték hátára odaírják a címet. A társasélet fesztelenebb lett, a szigorú régi formáktól egyre jobban elkanyarodik. Éppen azért ha egy tisztességes szándékú, elfogadható fiatalember, otthonában akarja megismerni a lányt, semmi akadálya annak, hogy megismerje. V. 32. Most is, mint mindig, örömmel láttuk viszont ismerős, egyéni betűit. Kár, hogy ilyen ritkán ír, érdekel benni inkpt a sorsa, akkor is, ha abban nem történt semmi változás. A gondolatai, a megfigyelései mindig értékesek. S. Bokor Malvinnak megmutattuk levelét. Barátsággal köszönti önt. Örülünk, hogy az Igazság című regényt ennyi megértéssel és szeretettel fogadta. Köszönjük a jókívánságait és mi is a legjobbakat kívánjuk önnek 1939-re. NEM ELMENNI — VÁRNI. 188. Nem írt jeligét, de bizonyára ráismer levelének erre a mondatára és így megtalálja Nem nagymamánk fényképe, hanem divatos párizsi kalap. Zsenilia-sapka, düses szalagcsokorral 189;