Uj Idők, 1940 (46. évfolyam, 1-26. szám)
1940-03-03 / 10. szám - Pier Emilio Bosi: Dalaim. Fordította: Szathmáry István / Versek - Szathmáry István: Dalaim. Pier Emilio Bosi verse / Műfordítások
és csak úgy árasztják magukból a remek illatot. Nos, most nincs mire várni: 6. a víz már forr, zubog, tehát most! Most hamar beöntjük a kannába, lefedjük és — és készen van, nincs tovább, ennyi az egész! Mialatt a kanna a konyhából beérkezik a szobába, az előre elkészített csészékhez, azalatt aranysárga, ízes, aromás, illatos tea teremtődik benne. Élvezet kiönteni, úgy árad az illata. És ami lényegesebb, élvezet meginni! Ha valaki erősnek találja, azon könnyű segíteni: egy kisebb kannában, olyanban, mint a tejszínes ibrik, forró vizet adunk a tea mellé. Ki-ki tetszés szerint világosíthatja a maga adagját, ettől semmi baja sem lesz a teájának. Eddig szól a mese magáról a teáról. Most pedig a mellékkörülmények: soha, de soha ne kövesse el senki azt a minősíthetetlen vétket, hogy a konyhában tölti csészékbe a teát és cukrot, citromot tesz bele előre! Ennél nagyobb gonoszság nincsen a teakedvelők szemében. A cukrot és társait a maguk tartójában szépen oda kell készíteni, majd vesz magának mindenki azt és annyit, amihez kedve van. Csak arra ügyeljünk, hogy a tejszín hideg legyen, mert sok embert kerülget a guta, ha a tejszín a meleg teába töltve, azonnal bőrös, darabos, savanyú lesz. Sokkal fontosabb ezekre a dolgokra ügyelni, semmint azon jajgatni, hogy teaszűrő is legyen a kanna mellett, mert borzasztó lenne, ha néhány levélke is kerülne a csészébe. Ez egyáltalában nem baj. Az angoloknak van egy babonájuk, amely szerint a csésze fenekén maradó tealevelek alakulatából meg lehet jósolni, hogy mi történik a férjhez adandó hajadonnal, vagy a házasulandó ifjúval. Még azoknak a sorsáról is sok mindent ki lehet olvasni az ilyen tea-hieroglifákból, akik már sem férjhez menni, sem házasodni nem óhajtanak, de viszont... satöbbi. Az az angol hölgy, akitől ezt a jóslási módszert tanultam, véletlenül éppen egy igen jó háziasszony délutáni teáján magyarázta el a szabályokat. Gyönyörű szendvicseket kaptunk és nagyszerű süteményeket a tea mellé. A háziasszony izgatottan nyújtotta a maga csészéjét az angol hölgy felé: — Itt is vannak levelecskék! Mit jelentenek ezek? Az angol hölgy némi derűvel, de ugyanakkor némi malíciával felelt: — Sajnálom, de nem tudom megmondani ... A babona csak akkor érvényes, ha teát ivott az ember... HARSÁNYI GRÉTE 1. Az én dalaim sebesült sólymok, Már érte őket vadász golyója, Már tudják, hogyha zendül a kürtszó, Nyomában a puska a halált szórja, Nem szállnak többé a kék azúrban, Büszke magányban, vakmerően, Sem lombzúgástól, csalogánydaltól kísérve lenn az árnyas erdőben, Úgy hullnak le a fülledt légből, Melynek villáma zeng vészhozóan, Hallgatagon bús, árva csapatként . . . — Szívükben fagy és ólomgolyó van. 2. v Az én dalaim száz színben játszó, Tündöklő, tarka szivárványok, Derű és fény fölött ívelnek, Mosolyogva hajolnak le rájuk. Finom, remegő, kinyílt virágként Az ég és tenger között lebegnek. Ragyogva széles fátyolában Topázoknak és türkizköveknek. Megállanak a bűvölő napban, íme, a nap most van lemenőben . . . S eloszlanak a gyönyörű ívek, Lángoló ívek a hulló esőben. 3. Az én dalaim tündöklő kardok, Képzeletem azzá formálta, Acéllá verte, s most így vigyáznak Hazámra, a szépség honára. Édes hazám, ó mondd, közeleg már A nagy nap, mit várunk bízva, remélve! Kezem ott volt a markolaton, de Kardom befordult a hüvelyébe. Édes hazám, amelyre leszállnak Az Alpesek, megjön a fényes holnap . . . És akkor a dalaim úgy, mint a kardom A szent szabadságért majd felragyognak! Olaszból fordította: SZATHMÁRY ISTVÁN Dalaim — Pier Emilio Bosi — Ábrándozás a sieles megrontója Vadas Ernő fényképe 243