Uj Idők, 1941 (47. évfolyam, 1-26. szám)

1941-06-08 / 23. szám - Pajzs Elemér: Engraxadoria / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

79* De e nomádokon kívül, akiknek hátukon a házuk, keblükön a ke­nyerük, üzlethelyiséggel, komoly cégtáblával rendelkező nagyvállal­kozók is akadnak. Az Avenida da Liberdade elején, a Theatro Eden melletti kapualjban is büszkélke­dik egy ilyen nagyüzem. A tágas kapualj egyik oldalán tíz-tizenkét karosszék, a másikon a „váró­terem". Asztal, néhány tabouret és dísznek egy hamis pálma, itt, a sok igazi mellett. Az asztalon képes­lapok, folyóiratok, akárcsak egy fogorvosnál. Az ügyfelek itt min­denesetre szívesebben várnak. Másik jellegzetes lisszaboni fog­lalkozás: a portásság. Sokkal pará­désabb mesterség, mint az engraxa­doria; egyetlen hátránya, hogy üzemszerűen nem folytatható. A sokszorosítógépek csak meghívót, körlevelet sokszorosítanak, embert nem, így hát kizárólag saját sze­mélyedben űzheted a mesterséget. Az idegen egyik ámulatból a má­sikba esik, amikor a festői díszru­hákat meglátja. Micsoda színpom­pás, sujtásos köpönyegek, micsoda remekbe készült fövegek! Csoda-e, ha a lisszaboni gyerek, amikor meg­kérdik tőle­ ,mi akarsz lenni, kis­fiam?" habozás nélkül portást mond és nem villamoskalauzt! Ha csak a kávéházak, vendéglők, ha csak a színházak, mozik, ha csak az áruházak, mulatók előtt látnál díszőrséget, de nem! A harisnyabolt előtt, amelyben pókhálóvékony se­lyemharisnyát árulnak, csekély hi­bával, ugyancsak ott silbakol a díszruhás palotaőr. A borbélymű­hely ajtaján se be, se ki, amíg a bíborba öltözött ajtónálló meg nem nyomja a kilincset. A cukrászda előtt feketebőrű gyarmati cerberus vigyáz a krémesekre, olyan tündök­lően kék grandé livrée-ben, amilyen kék csak a portugál ég tud lenni! Ginja-árusnak lenni is eredeti lisszaboni foglalkozás. A kedvelt és népszerű cseresznyepálinkát kis pohárkákban mérik ki, gondosan ügyelve rá, hogy minden pohár­kába egy-két szem gyümölcs is jus­son. A ginja-árus egészen parányi helyiséget bérel valamelyik forgal­mas útvonalon, ez a birodalma. A helyiség berendezése egyszerű, vagy fényűző, szegényes, vagy márvány­díszes, aszerint, hogy milyen alap­tőkével indul a „vállalkozás", de minden esetben kicsi. Aki leissza magát, jóformán elesni se tud benne kényelmesen. A beiteira ugyancsak portugál különlegesség. A szó tejkereskedőt, tejesfazekat jelent, de valójában kaphatsz a leiteiia-ban mindent, amit kívánsz: cukrászsüteményt bort és tejeskávét, és gyümölcsöt, sajtot és szardiniát. Ha akarod, el­viszed, amit vásároltál, ha akarod, a helyszínen is elfogyaszthatod. A szardiniát felbontva, a diót feltörve kapod, a szellődet gondosan meg­mossák, mielőtt tányérodra te­szik. Ha dinnyét kérsz, a tulajdo­nos annyi gonddal forgatja, tapo­gatja a zöld gömböket, mintha éle­tének legelhatározóbb lépése előtt állna. „Remélem, jót választottam, senhol?" — kérdi aggodalmasan. Ha új lakó vagy a házban, ne csodálkozz, ha öt üveg tejet, öt ta­sak zsemlyét találsz­­ reggel az aj­tód előtt. Az üzletek valóságos ver­senyfutást rendeznek érted. Kifutó csönget be, friss cipóval a kosará­ban, fullajtár kérdi, milyen gyü­mölcsöt óhajtasz, hírnök pihegi, hogy remek friss árticsókájuk ér­kezett. Ne fáradj le, rimánkodik, becsületszavára boldog lenne, ha egy úttól megkímélhetne, írd fel egy kis papirosra, milyen húst akartál a mészárostól, majd ő meg­veszi és felhozza a kockacukorral. — Mielőtt elköszönök, — mondja a küldönc «— nem állhatom meg, hogy a mesés muskotályszőlőt, amit reggel kaptunk, meg ne dicsérjem. Hozhatok egy félkilót kóstolónak? PAJZS ELEMEI! Az új Portugália. A Miasszonyunk temploma Fatimában Az örök Portugália. Portugál asszony 699

Next