Uj Idők, 1941 (47. évfolyam, 1-26. szám)
1941-06-08 / 23. szám - Pajzs Elemér: Engraxadoria / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
79* De e nomádokon kívül, akiknek hátukon a házuk, keblükön a kenyerük, üzlethelyiséggel, komoly cégtáblával rendelkező nagyvállalkozók is akadnak. Az Avenida da Liberdade elején, a Theatro Eden melletti kapualjban is büszkélkedik egy ilyen nagyüzem. A tágas kapualj egyik oldalán tíz-tizenkét karosszék, a másikon a „váróterem". Asztal, néhány tabouret és dísznek egy hamis pálma, itt, a sok igazi mellett. Az asztalon képeslapok, folyóiratok, akárcsak egy fogorvosnál. Az ügyfelek itt mindenesetre szívesebben várnak. Másik jellegzetes lisszaboni foglalkozás: a portásság. Sokkal parádésabb mesterség, mint az engraxadoria; egyetlen hátránya, hogy üzemszerűen nem folytatható. A sokszorosítógépek csak meghívót, körlevelet sokszorosítanak, embert nem, így hát kizárólag saját személyedben űzheted a mesterséget. Az idegen egyik ámulatból a másikba esik, amikor a festői díszruhákat meglátja. Micsoda színpompás, sujtásos köpönyegek, micsoda remekbe készült fövegek! Csoda-e, ha a lisszaboni gyerek, amikor megkérdik tőle ,mi akarsz lenni, kisfiam?" habozás nélkül portást mond és nem villamoskalauzt! Ha csak a kávéházak, vendéglők, ha csak a színházak, mozik, ha csak az áruházak, mulatók előtt látnál díszőrséget, de nem! A harisnyabolt előtt, amelyben pókhálóvékony selyemharisnyát árulnak, csekély hibával, ugyancsak ott silbakol a díszruhás palotaőr. A borbélyműhely ajtaján se be, se ki, amíg a bíborba öltözött ajtónálló meg nem nyomja a kilincset. A cukrászda előtt feketebőrű gyarmati cerberus vigyáz a krémesekre, olyan tündöklően kék grandé livrée-ben, amilyen kék csak a portugál ég tud lenni! Ginja-árusnak lenni is eredeti lisszaboni foglalkozás. A kedvelt és népszerű cseresznyepálinkát kis pohárkákban mérik ki, gondosan ügyelve rá, hogy minden pohárkába egy-két szem gyümölcs is jusson. A ginja-árus egészen parányi helyiséget bérel valamelyik forgalmas útvonalon, ez a birodalma. A helyiség berendezése egyszerű, vagy fényűző, szegényes, vagy márványdíszes, aszerint, hogy milyen alaptőkével indul a „vállalkozás", de minden esetben kicsi. Aki leissza magát, jóformán elesni se tud benne kényelmesen. A beiteira ugyancsak portugál különlegesség. A szó tejkereskedőt, tejesfazekat jelent, de valójában kaphatsz a leiteiia-ban mindent, amit kívánsz: cukrászsüteményt bort és tejeskávét, és gyümölcsöt, sajtot és szardiniát. Ha akarod, elviszed, amit vásároltál, ha akarod, a helyszínen is elfogyaszthatod. A szardiniát felbontva, a diót feltörve kapod, a szellődet gondosan megmossák, mielőtt tányérodra teszik. Ha dinnyét kérsz, a tulajdonos annyi gonddal forgatja, tapogatja a zöld gömböket, mintha életének legelhatározóbb lépése előtt állna. „Remélem, jót választottam, senhol?" — kérdi aggodalmasan. Ha új lakó vagy a házban, ne csodálkozz, ha öt üveg tejet, öt tasak zsemlyét találsz reggel az ajtód előtt. Az üzletek valóságos versenyfutást rendeznek érted. Kifutó csönget be, friss cipóval a kosarában, fullajtár kérdi, milyen gyümölcsöt óhajtasz, hírnök pihegi, hogy remek friss árticsókájuk érkezett. Ne fáradj le, rimánkodik, becsületszavára boldog lenne, ha egy úttól megkímélhetne, írd fel egy kis papirosra, milyen húst akartál a mészárostól, majd ő megveszi és felhozza a kockacukorral. — Mielőtt elköszönök, — mondja a küldönc «— nem állhatom meg, hogy a mesés muskotályszőlőt, amit reggel kaptunk, meg ne dicsérjem. Hozhatok egy félkilót kóstolónak? PAJZS ELEMEI! Az új Portugália. A Miasszonyunk temploma Fatimában Az örök Portugália. Portugál asszony 699