Uj idők, 1941 (47. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-06 / 27. szám - Márai Sándor: Judit / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Uj Idők Szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle Előfizetési ára Negyedévre . . . 6.40 pengő Félévre 12.50 „ Egyes szám ára . ..50 „ XLVII. évfolyam Szerkeszti Herczeg Ferenc 1941 július 6 Az Uj Idők képeinek, valamint bármely szövegrészének még kivonatos utánnyomása is tilos 27. szám Copyright by Singe* és Wolfnor Judit ..AZ IGAZI" MÁSODIK RÉSZE — Regény — írta: Márai Sándor Te, nézd meg ezt a nőt. Most érnek a forgó üvegajtóhoz. A szőke, kerekkalapos?... Neon, a magas, nerzbundás, — igen, az a barna, magas nő, aki nem visel kalapot. Most kocsiba szállanak. A köpcös férfi segíti be, igaz? Előbb még együtt ültek a sarokasztalnál. Már belépéskor észrevettem őket, de nem akartam szólni, azt hiszem, ők nem is láttak. De most, hogy elmentek, megmondhatom, ez volt az a férfi, akivel az a kínos, ostoba párbajom volt. A nő miatt?... Hát persze, hogy a nő miatt. De ez sem egészen biztos. Valakit meg akartam ölni akkor. Talán nem is ezt a köpcös kis embert. Ehhez semmi közöm nem volt. De hát ő volt akkor kéznél. Elmondhatom-e, ki a nő?... Elmondhatom, öregem. Ez a nő volt a feleségem. Nem az első, hanem a második. Három éve, hogy elváltunk. Mindjárt a párbaj után. Igyunk még egy üveg kéknyelűt, akarod? ... Éjfél után váratlanul üres és hideg lesz a kávéház. Utoljára technikus koromban jártam ide, farsangi időben. Akkor nők is látogatták ezeket a híres termeket, színes, mulatságos, villogó éjszakai madarak. Aztán évtizedeken át nem voltam itt. Az idő múlt, a helyiséget felcicomázták, megváltozott a közönsége is. Most a nagyvilági, éjszakai közönség jár ide... tudod, az a népség, melyet így neveznek. Persze, nem tudtam, hogy a volt feleségem is látogatja ezt a helyiséget. Szép bor ez. Olyan halványzöld, mint a Balaton. vihar előtt. Isten éltessen. Elmondtam? ... Ha akarod. Talán nem is lesz rossz, ha egyszer elmondom valakinek. * Te nem ismerted az első feleségem? Nem, hiszen akkor Peruban éltél, vasútat építettél. Szerencséd volt, nagy és vad világba kerültél, rögtön az első évben, mikor megkaptuk a diplomát. Bevallom, néha irigyeltelek. Ha engem is elhív akkor a világ, talán boldogabb ember vagyok ma, így itt maradtam és őriztem valamit . . . Egy napon elfáradtam, s most már nem őrzök semmit. Mit őriztem? A gyárat? Egy életformát? Nem is tudom. Volt egy barátom, Lázár, az író, ismered? Nem hallottál róla? Boldog ember, Peruban! Én jól ismerem. Egyidőben azt hittem, hogy barátom. Ez az ember bizonygatta, hogy csősz vagyok, egy megszűnő életforma baktere, polgár. Ezért maradtam idehaza, szerinte. De ez sem egészen biztos. Csak a tények biztosak, a valóság. . mindaz, amivel magyarázzuk a tényeket, reménytelenül szépirodalmi. Tudnod kell, nem vagyok már nagy barátja a szépirodalomnak. Egyidőben sokat olvastam mindent, ami kezem ügyébe került. Tartok tőle, hogy a rossz irodalom hazudja tele a férfiak és nőik fejét ál-érzésekkel. Az emberi világ mesterséges tragédiáinak nagy részét annak a hazug tanításnak köszönhetjük, mellyel a gyanús könyvek hatnak az emberekre. Az önsajnálat, az érzelmes hazugságok, a mesterséges bonyodalmak nagyrészt a hamis és tudatlan, vagy egyszerűen csak rosszhiszemű irodalom tanításainak következményei. Az újságban, a vonal alatt, közlik a hazug regényt, s a másik oldalon, a napihírek között, már olvashatod a regény következményeit, a varróleány tragédiáját, aki lúgot ivott, mert elhagyta az asztalos, vagy a kormányfőtanácsosné balesetét, aki veronait hörpölt, mert a híres színész nem jött el a találkára. Miért, nézel ilyen riadtan? Kérded, mit vetek meg jobban? Az irodalmat? A szerelemnek nevezett tragikus félreértést? Vagy egyszerűen csak az embereket? ... Nehéz kérdés. Nem vetek meg senkit és semmit, nincs jogom ehhez. De életem hátralevő részében én is átadom magam egyfajta szenvedélynek. Ez a szenvedély az igazság. Nem tűröm többé, hogy hazudjanak nekem, sem az irodalom, sem a nők, s egyáltalán nem tűröm el, hogy én hazudjak magamnak. Te most azt mondod, sértett ember vagyok. Valaki megsértett. Talán ez a nő, második feleségem. Vagy az első. Valami nem sikerült. Magányos maradtam, nagy érzelmi megrázkódtatáson estem át. Haragszom. Nem hiszek a nőkben, a szerelemben, az emberekben. Nevetséges és szánalmas alak az ilyen, gondolod. Óvatosan figyelmeztetni akarsz, hogy van más is az emberek között, mint szenve- 1 1