Új idők, 1946 (52. évfolyam, 24-47. szám)
1946-08-10 / 27. szám - Csorba Tibor: Beszélgetés Julien Przybos-szal, a mai lengyel költészet legkíválóbb képviselőjével / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
A magyar szalonok asszonyai írta: Rónay Mária A 18. század idején a magyar szellemiség középpontja — furcsa módon — sokkal inkább Bécsben volt, mint Pesten. Leginkább Bécsben éltek a magyar főurak és Bécsben készítették elő a magyar nemzeti irodalmat a testőr-írók: Bessenyey és társai. A pesti magyar szellemi élet a század végén kapott csak némi lendületet, azáltal, hogy Nagyszombatról ide helyezték át az egyetemet. Az egyetem tanárainak körében alakult ki aztán a kulturális élet magva. A magyar kultúra terjesztése körül intenzív munkát végeztek azok a magyar asszonyok, akik otthonukat megnyitották a szellemi élet vezetői számára és megteremtették — francia mintára, de persze jóval szerényebb és egyszerűbb keretek között — a magyar irodalmi szalonéletet. Beleznay tábornok özvegye, Podmaniczky Anna bárónő volt az első asszony, aki irodalmi szalont nyitott Pesten, mert az egykorú Sebelius-szalon úgyszólván hi áta a női társaságot. Podmaniczky Anna háza nyitva állott «minden idegennek, minden magyarnak, ha születés vagy érdem ajánlották». A szalon központja a népszerű Kármán József volt, aki Fanny hagyományaival különösen a női szíveket hódította meg. Az özvegy tábornokné házában tanácskozták meg az első magyar nyelvű pesti szépirodalmi lapnak, az Urániának a kiadását is. Itt találkoztak a magyar írók külföldi kartársaikkal, akik lelátogattak Pestre és a szép Podmaniczky Anna nem egy költőnek volt a múzsája. A vendégszerető ház kapuit azonban erőszakosan bezárta a politika. A vendégek nagy része — aktív vagy passzív formában — tagja volt ugyanis a Martinovics-féle összeesküvésnek és amikor ez napvilágra került, a írók javát is elfogták. Akik elkerülték a bűnöést, azokat annyira megfélemlítették a törétek, hogy begubóiztak odahaza és még a szép háziasszony sem volt képes kicsalni őket magányükből. * A 19. század elejének leghírebbb irodalmi szalonja Vitkovics ügyvéd Zöldfautcai házában virágzott. A gazdag irodalmi mecénásnál alakult meg Kazinczy «pesti triásza», amely feladatául tűzte ki a mester tanításainak propagálását. A szalon nagymértékben fellendült, amikor Vitkovics feleségül vette a gazdag Manoli-Popovics Teodórát és átköltözött a hozományul kapott keresztutcai házba. Teodóra újítása volt, hogy az írók feleségeit is meghívta az összejövetelekre és ezzel egyrészt a nőket is bevonta a szellemi életbe, másrészt még jobban kihangsúlyozta az összejövetelek «szalon» jellegét. A szerb származás, de «dühös» magyar házigazdáék éppenúgy magyar ruhákban pompáztak ilyenkor, mint vendégeik. Az okos, kedves háziasszony úgy rendezte a dolgokat, hogy előbb engedte a férfiakat komoly dolgokról tárgyalni és ezalatt a nők inkább csak hallgatva tanultak tőlük. Aztán a terített asztal mellett lassanként a nők vették át a vezető szerepet. Ők irányították a társalgást, amely most már kevésbbé magasröptű, de annál vidámabb, melegebb hangulatú lett. Étkezés után a férfiak komolyabb része átvonult a pipázóba tovább tárgyalni, a fiatalabbak, élükön Szemere Pállal, ahöl ceruzajegyzetek gyeket mulatt:iták szavalattal, muzsikával — végül még táncra is perdültek. így teremtette meg a társadalmi életet Pesten Teodóra asszony. * Az egyre jobban fejlődő irodalmi élet sorra termelte ki az úgynevezett irodalmi szalonokat. A Vitkovics-zalonnal párhuzamosan virult a Kulcsár-szalon, ahol elevenebb, harcosabb volt a hangulat, mint odaát, mert a vendégek kevésbbé homogén elemekből tevődtek össze. Kulcsár István mindenkit szívesen látott, nemcsak barátait és így bizony megesett, hogy egynémely vendégéről maga a házigazda sem tudta hamarjában, hogy kicsoda. A ház úrnője, Perger Anna nem mutatkozott a szalonban, ahol kizárólag férfitársaság ült együtt, csak a konyhából gondoskodott vendégei jólétéről. Férje halála után pedig beszüntette a szalont és teljeen visszavonult a társasági élettől. A Kulcsár-szalon utódja a Bártfay-szalon lett. Az üllői úti Károlyi-palotában lakott Bártfay László, Károlyi György gróf titkára és az ő lakása főként az Aurorakör ifjú titánjai számára jelentett otthont. Kisfaludy Károly vitte a szót, Toldy Ferenc, Bajza, Vörösmarty, Czuczor Gergely szekundáltak temperamentumos vezérüknek, amikor az — igen gyakran — heves és harcias vitákba bonyolódott. Az új szellemi irány kovácsolódott itt ezekben a termekben, mégpedig olyan heves lánggal, hogy nagy szükség volt a tűzoltóra . . . Ezt a szerepet töltötte be Bártfay fiatal felesége, a bájos, finomlelkű Mauks Joséphine. Egyetlen nő volt a sok nekivadult férfi között, szelídségével és egyéniségének varázsával mégis lecsillapította a háborgó kedélyeket. * Fáy Andrásék házában nemcsak az írók fordultak meg rendszeresen, hanem a politikusok is. Ebből a szempontból jobban hasonlított a híres francia szalonokhoz, mint a többi pesti szalon, de életformában és hangulatban annál jobban elütött francia jellegtől. Hamisítatlan, igazi patriaarchális magyar levegő uralkodott itt, — elsősorban Fáyné, Sziráky Zsuzsanna jóvoltából. Zsuzsanna asszony azzal adta meg az alaphangot, hogy polgári egyszerűséggel — tejeskávét, foszlós kalácsot, meg befőttet adott az asztalra. De ennél a szerényen terített asztalnál — Széchenyi ült a háziasszony jobbján, Wesselényi tagbaszakadt alakja mellett Vörösmarty mártogatta a kalácsot, a túlsó oldalon Deák Ferenc a adomázgatott és Egressy Gábor kacagtatta fiatalságot. «Vidám bölcs»-nek nevezték barátai a házigazdát, aki egy darab kultúrhistóriát teremtett házában, «áldott asszony»-nak hívták a feleségét, aki ezt a kultúrát meleg színnel, őszinte hanggal itatta át. Zsuzsánna asszony volt a lelke a híres fóti szüreteknek is, amelyekre a ház rendes vendégeit hívták meg Fáyék minden őszön. De néha megesett, hogy ritkább vendég is megjelent Fóton, akárcsak azon az 1841-es őszön, amikor — Kossuth Lajos állított be a szőlőbe és az ő jelenlétében szavalta el Vörösmarty a meglepetésnek szánt nevezetes «Fóti dal-t. Kedélyes hangulat uralkodott mindig a Fáy-szalonban, ahol szívesen látták a művészeket is, úgyhogy nem ment ritkaságszámba, ha Schodelné énekelt, Egressy, meg a szép Lendvayné Hivatal Anikó szavaltak. A házigazda is szívesen elővette hegedűjét és ha úgy fordult a 69 hangulat, a komoly irodalmi viták után — szívesen táncra perdült a jókedvű vendégsereg. A Fáy-szalon bensőséges életének a szabadságharc kitörése vetett véget, mint ahogyan végét vetette, több mint egy évtizedre, az egész szépen fejlődő magyar szellemi életnek. * A kiegyezés után, a hetvenes években lassan ébredt életre a társadalmi élet. A század vége felé újra divatba jönnek az irodalmi szalonok Pesten, de a szalonélet új kora azt a változást hozza, hogy amíg a régebbi irodalmi szalonokat férfiak teremtették meg, most csaknem kizáróan nők hívták életre az irodalom új otthonait. Egészen franciás kultúrájú, nagyon finom szalonja volt a nyolcvanas évek végén a Wohl-nővéreknek. Írónő volt mindkét Wohl-ány, a maguk idejében meglehetős sikereket értek el. Irodalmi sikereiket azonban túlszárnyalta társaságbeli sikerük. «Csodálatos centripetális erővel tudták maguk köré gyűjteni a legkiválóbb embereket», — írja róluk Justh Zsigmond, aki baráti körükhöz tartozott és elérzékenyült hangon beszél erről a szalonról,ahol sem enni, sem pezsgőzni sem táncolni nem gyűltek össze az emberek, hanem igenis eszmét cserélni . Egy csésze tea, finom zne, szellemes csevegés, az intim hangulatú, nőies ízléssel berendezett intérieurben — ezt nyújtotta a Wohl-szalon, ahol sohasem tolongott sok ember, de aki megfordult ott, az a társaság színe-java volt. Liszt Ferenc, Wereschagin, Zichy Géza, Haynald bíboros mindig felkeresték a Wohl-nővéreket, ha Pestre jöttek és többnyire ott találták Greguss Ágostont, Beöthy Zsoltot, Láz Károlyt, Fraknói Vilmost, Ambrus Zoltánt, no meg egy sereg elragadó szépasszonyt... * A Wohl-nővérek szalonjának fakó utánzata volt a Büttner-nővérek szalonja, ők is írónők voltak, de egyéni varázsuk meg sem közelítette a Wohl-nővérekét és ezért nem is tudtak olyan nívójú társaságot maguk köré gyűjteni, mint amazok. Irodalmi érdeklődésű polgárok és másodrangú írók, művészek fordultak meg náluk. Egészen szűkkörű szalon volt a Bulyovszky Lilláé. A tehetséges írónő-színésznőt nem méltányolták debütje idején a magyar kritikusok, mire ő sértődötten külföldre ment, ahol nagy sikereket aratott. Amikor negyvenkét éves korában visszavonult a színpadtól, a szíve mégis hazahúzta. Itt telepedett le Pesten és itt nyitotta meg exkluzív szalonját, ahol Dumas és Jules Janin, a francia irodalom kiválóságai is megfordultak. * Különleges helyet foglalt el a mult század második felében virágzó pesti szalonok között Feszty Árpádéké, amelynek középpontjában Jókai Mór állott, aki kóborfalvy írója halála után III. Háza házába költözött. A szalon lelke, Feszty Árpádné sajátos bájával, eredeti egyéniségével harmóniát tudott teremteni a legkülönbözőbb temperamentumú, fajsúlyú és felfogású emberek között. A ferencjózsefi kor nagy szellemei mind megfordultak ebben a színes, bohém hangulatú szalonban, amelynek vendégeiről elragadó könyvben emlékezett meg a ház pompástoldi asszonya. Nagystílű szalonélet folyt a Nemzeti Múzeum igazgatói lakosztályának termeiben. Pulszky Ferenc, illetve Hampel Jó- {