Új idők, 1946 (52. évfolyam, 24-47. szám)

1946-08-10 / 27. szám - Csorba Tibor: Beszélgetés Julien Przybos-szal, a mai lengyel költészet legkíválóbb képviselőjével / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

A magyar szalonok asszonyai írta: Rónay Mária A 18. század idején a magyar szelle­miség középpontja — furcsa módon — sokkal inkább Bécsben volt, mint Pesten. Leginkább Bécsben éltek a magyar fő­urak és Bécsben készítették elő a ma­gyar nemzeti irodalmat a testőr-írók: Bes­senyey és társai. A pesti magyar szellemi élet a szá­zad végén kapott csak némi lendületet, az­által, hogy Nagyszombatról ide helyezték át az egyetemet. Az egyetem tanárainak körében ala­kult ki aztán a kulturális élet magva. A magyar kultúra terjesztése körül inten­zív munkát végeztek azok a magyar as­­szonyok, akik otthonukat megnyitották a szellemi élet vezetői számára és megte­remtették —­ francia mintára, de persze jóval szerényebb és egyszerűbb keretek között — a magyar irodalmi szalon­életet. Beleznay tábornok özvegye, Podmaniczky Anna bárónő volt az első asszony, aki iro­dalmi szalont nyitott Pesten, mert az egykorú Sebe­lius-szalon úgyszólván hi á­ta a női társaságot. Podmaniczky Anna háza nyitva állott «minden idegennek, minden magyarnak, ha születés vagy érdem ajánlották». A szalon központja a népszerű Kármán Jó­zsef volt, aki Fanny hagyományaival külö­nösen a női szíveket hódította meg. Az özvegy tábornokné házában tanácskozták meg az első magyar nyelvű pesti szép­irodalmi lapnak, az Urániának a kiadását is. Itt találkoztak a magyar írók külföldi kartársaikkal, akik lelátogattak Pestre és a szép Podmaniczky Anna nem egy költő­nek volt a múzsája. A vendégszerető ház kapuit azonban erőszakosan bezárta a­­ politika. A ven­dégek nagy része — aktív vagy passzív formában — tagja volt ugyanis a Marti­novics-féle összeesküvésnek és amikor ez napvilágra került, a­­ írók javát is elfog­ták. Akik elkerülték a bűnö­­ést, azokat annyira megfélemlítették a tör­é­­tek, hogy begubó­iztak odahaza és még a szép házi­asszony sem volt képes kicsalni őket ma­gán­yükből. * A 19. száza­d elejének leghíre­b­bb iro­dalmi szalonja Vitkovics ügyvéd Zöldfa­utcai házában virágzott. A gaz­dag irodalmi mecénásnál alakult meg Kazinczy «pesti triásza», amely feladatául tűzte ki a mes­ter tanításainak propagálását. A szalon nagymértékben fellendült, amikor Vitko­vics feleségül vette a gazdag Manoli-Popovics Teodórát és átköltözött a hozo­mányul kapott keresztutcai házba. Teodóra újítása volt, hogy az írók fele­ségeit is meghívta az összejövetelekre és ezzel egyrészt a nőket is bevonta a szel­lemi életbe, másrészt még jobban kihang­súlyozta az összejövetelek «szalon» jelle­gét. A szerb származá­s, de «dühös» ma­gyar házigazdáék éppenúgy magyar ru­hákban pompáztak ilyenkor, mint vendé­geik. Az okos, kedves háziasszony úgy ren­dezte a dolgokat, hogy előbb engedte a férfiakat komoly dolgokról tárgyalni és ezalatt a nők inkább csak hallgatva tanul­tak tőlük. Aztán a terített asztal mellett lassanként a nők vették át a vezető sze­repet. Ők irányították a társalgást, amely most már kevésbbé magasröptű, de annál vidámabb, melegebb­ hangulatú lett. Étke­zés után a férfiak komolyabb része átvo­nult a pipázóba tovább tárgyalni, a fia­talabbak, élükön Szemere Pállal, a­höl­ ceruzajegyzetek gyeket mulatt:it­ák szavalattal, muzsikával — végül még táncra is perdültek. így teremtette me­g a társadalmi életet Pesten Teodóra asszony. * Az egyre jobban fejlődő irodalmi élet sorra termelte ki az úgynevezett iro­dalmi szalonokat. A Vitkovics-zal­onnal párhuzamosan virult a Kulcsár-szalon, ah­ol elevenebb, harcosabb volt a hangulat, mint odaát, mert a vendégek kevésbbé homogén elemekből tevődtek össze. Kulcsár István mindenkit szívesen látott, nemcsak barátait és így bizony megesett, hogy egy­némely vendégéről maga a házigazda sem tudta hamarjában, hogy kicsoda. A ház úrnője, Perger Anna nem mutatkozott a szalonban, ahol kizárólag férfitársaság ü­lt együtt, csak a konyhából gondoskodott vendégei jólétéről. Férje halála után pe­dig beszüntette a szalont és telje­en vis­­szavonult a társasági élettől. A Kulcsár-szalon utódja a Bártfay-sza­lon lett. Az üllői úti Károlyi-palotában la­kott Bártfay László, Károlyi György gróf titkára és az ő lakása főként az Aurora­kör ifjú titánjai számára jelentett otthont. Kisfaludy Károly vitte a szót, Toldy Fe­renc, Bajza, Vörösmarty, Czuczor Ger­gely szekundáltak temperamentumos ve­zérüknek, amikor az — igen gyakran — heves és harcias vitákba bonyolódott. Az új szellemi irány kovácsolódott itt ezekben a termekben, mégpedig olyan he­ves lánggal, hogy nagy szükség volt a­­ tűzoltóra . . . Ezt a szerepet töltötte be Bártfay fiatal felesége, a bájos, finom­lelkű Mauks Joséphine. Egyetlen nő volt a sok nekivadult férfi között, szelídségével és egyéniségének varázsával mégis lecsilla­pította a háborgó kedélyeket. * Fáy Andrásék házában nemcsak az írók fordultak meg rendszeresen, hanem a poli­tikusok is. Ebből a szempontból jobban hasonlított a híres francia szalonokhoz, mint a többi pesti szalon, de életformában és hangulatban annál jobban elütött francia jellegtől. Hamisítatlan, igazi patri­a­archális magyar levegő uralkodott itt, — elsősorban Fáyné, Sziráky Zsuzsanna jóvol­tából. Zsuzsanna asszony azzal adta meg az alaphangot, hogy polgári egyszerűséggel — tejeskávét, foszlós kalácsot, meg befőttet adott az asztalra. De ennél a szerényen terített asztalnál — Széchenyi ült a házi­asszony jobbján, Wesselényi tagbaszakadt alakja mellett Vörösmarty mártogatta a kalácsot, a túlsó oldalon Deák Ferenc a adomázgatott és Egressy Gábor kacagtatta fiatalságot. «Vidám bölcs»-nek nevezték barátai a házigazdát, aki egy darab kultúrhistóriát teremtett házában, «áldott asszony»-nak hívták a feleségét, aki ezt a kultúrát me­leg színnel, őszinte hanggal itatta át. Zsuzsánna asszony volt a lelke a híres fóti szüreteknek is, amelyekre a ház ren­des vendégeit hívták meg Fáyék minden őszön. De néha megesett, hogy ritkább vendég is megjelent Fóton, akárcsak azon az 1841-es őszön, amikor — Kossuth La­jos állított be a szőlőbe és az ő jelenlété­ben szavalta el Vörösmarty a meglepetés­nek szánt nevezetes «Fóti dal-t. Kedélyes hangulat uralkodott mindig a Fáy-szalonban, ahol szívesen látták a mű­vészeket is, úgyhogy nem ment ritkaság­számba, ha Schodelné énekelt, Egressy, meg a szép Lendvayné Hivatal Anikó szavaltak. A házigazda is szívesen elő­vette hegedűjét és ha úgy fordult a 69 hangulat, a komoly irodalmi viták után — szívesen táncra perdült a jókedvű ven­dégsereg. A Fáy-szalon bensőséges életének a sza­badságharc kitörése vetett véget, mint ahogyan végét vetette, több mint egy év­tizedre, az egész szépen fejlődő magyar szellemi életnek. * A kiegyezés után, a hetvenes években lassan ébredt életre a társadalmi élet. A század vége felé újra divatba jönnek az irodalmi szalonok Pesten, de a szalon­élet új­ kora azt a változást hozza, hogy amíg a régebbi irodalmi szalonokat fér­fiak teremtették meg, most csaknem ki­záró­an nők hívták életre az irodalom új otthonait. Egészen franciás kultúrájú, nagyon finom szalonja volt a nyolcvanas évek végén a Wohl-nővéreknek. Írónő volt mindkét Wohl-­ány, a maguk idejében meglehetős sikereket értek el. Irodalmi sikereiket azonban túlszárnyalta társaságbeli sikerük. «Csodálatos centripetális erővel tudták maguk köré gyűjteni a legkiválóbb em­bereket», — írja róluk Justh Zsigmond, aki baráti körükhöz tartozott és elérzéke­nyült hangon beszél erről a szalonról,­­ahol sem enni, sem pezsgőzni sem tán­colni nem gyűltek össze az emberek, ha­nem igenis eszmét cserélni . Egy csésze tea, finom z­ne, szellemes csevegés, az­ intim hangulatú, nőies ízlés­sel berendezett intérieurben — ezt nyúj­totta a Wohl-szalon, ahol sohasem tolon­gott sok ember, de aki megfordult ott, az a társaság színe-java volt. Liszt Ferenc, Wereschagin, Zichy Géza, Haynald bíboros mindig felkeresték a Wohl-nővéreket, ha Pestre jöttek és többnyire ott találták Greguss Ágostont, Beöthy Zsoltot, L­áz Károlyt, Fraknói Vilmost, Ambrus Zoltánt, no meg egy sereg elragadó szépasszonyt... * A Wohl-nővérek szalonjának fakó után­zata volt a Büttner-nővérek szalonja, ők is írónők voltak, de egyéni varázsuk meg sem közelítette a Wohl-nőv­érekét és ezért nem is tudtak olyan nívójú társaságot maguk köré gyűjteni, mint amazok. Iro­dalmi érdeklődésű polgárok és másod­rangú írók, művészek fordultak meg náluk. Egészen szűkkörű szalon volt a Bu­lyovszky Lilláé. A tehetséges írónő-szí­nésznőt nem méltányolták debütje idején a magyar kritikusok, mire ő sértődötten külföldre ment, ahol nagy sikereket ara­tott. Amikor negyvenkét éves korában vis­­szavonult a színpadtól, a szíve mégis haza­húzta. Itt telepedett le Pesten és itt nyi­totta meg exkluzív szalonját, ahol Dumas és Jules Janin, a francia irodalom kiváló­ságai is megfordultak. * Különleges helyet foglalt el a mult század második felében virágzó pesti sza­lonok között Feszty Árpádéké, amelynek középpontjában Jókai Mór állott, aki kó­bor­fal­vy írója halála után III. Háza há­zába költözött. A szalon lelke, Feszty Árpádné sajátos bájával, eredeti egyéni­ségével harmóniát tudott teremteni a leg­különbözőbb temperamentumú, fajsúlyú és felfogású emberek között. A ferencjózsefi kor nagy szellemei mind megfordultak ebben a színes, bohém hangulatú szalon­ban, amelynek vendégeiről elragadó könyv­ben emlékezett meg a ház pompástoldi asszonya. Nagystílű szalonélet folyt a Nemzeti Múzeum igazgatói lakosztályának termei­ben. Pulszky Ferenc, illetve Hampel Jó- {

Next