Uj Idők, 1947 (53. évfolyam, 1-26. szám)

1947-05-10 / 19. szám - Telekes Béla fordítása: A kurgán. Tolsztoj verse / Versek

ben diadalmasan felvonul az új párisi divat. * A Place de la Concorde-ot és a Madeleine -templomot összekötő Rue Royal és a ke­resztező Faubourg St. Honoré környékéről hihetetlen eleganciával öltözött fiatal nők érkeznek a Café Weber, «Maxim» és a « Larue » éttermeibe. A külföldiek ámulva látnak egyszerre ennyi szép születési vagy pénzarisztokratát, akik azonban nem luxus­autókon, hanem — gyalog érkeznek. A ben­fentes párisiak tudják csak, hogy a felékszerezett, legújabb haj­viseletű és a «Haute Couture» csodáiba öltözött dámák — a környékbeli nagy szalonok mannö­kenjei, akik az ilyen előkelő helyen kény­telenek elfogyasztani a «vonalukat» biz­tosító kis vékony szelet hús és két levél salátából álló ebédjüket. A híres párisi divat nemcsak arra szolgál, hogy örömet szerezzen annak a néhány ezer tehetős dá­m­ának, aki végre eldobhatja téli ruháit, hogy azokat új kreációkkal cserélje fel. Az új divatbemutatók guruló aranyat és nemes valutát jelentenek Franciaországnak. Ezer és ezer nagypénzű látogató érkezett ide a világ minden tájékáról, mert az átélt keserves esztendők ellenére is, ma is, mint mindig, Páris diktálja a világnak a diva­tot. Ezért vannak zsúfolva a hotelek, s az éttermek és az esti luxushelyeket újra bábeli hangzavar zaja tölti meg. A vissza­utazó idegenek pénztárcája hihetetlen gyor­sasággal kiürül ugyan, de bőröndjeik meg­telnek a tavaszi divat ruha, kalap és asszeszoár csodáival, amelyeknek kreálása és elkészítése száz és százezer franciának nyújt megélhetést. * A Montparnasse és a Quartier Latin kávéházaiban délutánonként a világon talán egyedülálló jelenségnek lehetünk tanúi. A kis asztalok mellett a nemzetközi béke és a közös megértés szelleme lebeg. A világ legkülönbözőbb nemzetiségű fiai adnak itt találkozót egymásnak nap-nap után és hál már nem is fogyaszthatnak kávéjuk mellé «diszkréció» alatt annyi cukrot és kenye­ret, mint hajdanán, de legalább kicserél­hetik a hazulról kapott angol cigarettát egy fantasztikus Viet­ Nami amulettel, vagy egy-egy amerikai «nylon» harisnyát az Akropoliszról származó kődarabkával. Ugyanez a kép a «Cité Universitaire »-­ben, ahol a volt ellenséges országok pavillonjai­nak lakói a legteljesebb békében, meg­értéssel és szeretettel élnek egymás mel­lett, megmutatván a világnak, hogy szív­vel és egy­­ kis jóakarattal az is megvaló­sítható. * A mai éjszakai Páris sem teljesen régi. A mulatók ismét zsúfoltak, de vonzó­ a erejük nem­i a mesterségesen népszerűsí­tett meztelen táncmutatványokban rejlik. A «Monseigneur», a «Casanova», «Sehére­­záde» és a többi elit­mulatók már be­rendezésük magas művészi nívójával bá­mulatba ejtik a látogatókat. A falakat nagyértékű eredeti festmények, goblenek, vagy drága brokátok borítják: az ember főúri szalonban vagy régi várkastélyban érzi magát. A stílusos, tompa, szinte a gyertyafényt utánzó világítás mellett zeneprodukciók olyan magas fokát élvez­ a helyük, melynek értéke vetekedik egy-egy ritka hangverseny élményével. Gyakran tizenöt-húsz hegedűvirtuóz lép fel egy-egy ilyen helyen, a közönség elragadtatott taps­vihara közben. A felvirágozott asztalok mellett egy-egy híres amerikai filmsztár, külföldi fejedelem, a világ sorsát intézői politikus, fehér és színes hercegnők, diva­tos portréfestők, nagystílű kalandorok és szerelmesek adnak éjszakai találkozót Pá­risnak, amely ma is a szépség, a kultúra, a fantázia és a szív győzedelmes városa. CROZIER HORVÁTH ÉVA — De kérem. . . Mindössze két kala­pácsütés volt az egész munkája. — All right. A két kalapácsütés negyven cent. Az, hogy tudtam, hová kell kettőt­ ütni: százkilencvenkilenc dollár és hatvan cent. II. — Angyalom — mondja az amerikai férj ifjú feleségének — ami sok, az sok. Harmadszor kéred el a háztartási pénzt ebben a hónapban. Szabadna tudnom, mire költöd ezt a rengeteg pénzt? — Nem tudom. Elfogyott valahogyan. — Hát hallgass ide, fiacskám. Még az egyszer, utoljára, ebben a hónapban, ke­zedbe adok ötszáz dollárt. És itt van ez a szép, bőrbekötött háztartási napló. Ebbe­ ezentúl beleírod majd minden kiadásodat.­ Én is szeretném látni és nieked is jó, h­a­ látod, mire adod ki a pénzedet. Ebből tanulsz majd beosztást. — Igen — mondja az asszonyka. — Ez nagyszerű lesz. Jó, ha ilyen okos férje van az embernek. A férjnek nagyon jól esik a dicséret. Nagylel­kűen mondj­a : — Nézd, édesem, nem kívánom, hogy mindent feljegyezz, amit kiadtál. Aprósá­gokat néha felfelejt az ember, ugy­e? Csak a fontosabb kiadásokat írd be a naplódba. Mindjárt első este elkéri a naplót, az asszony büszkén tárja ki és a férj kissé megtörli a homlokát, amíg olvassa. Zöldség 50 cent. Hús 1 dollár 25 cent. Mosás 3 dollár 75 cent. Tej 20 cent. Fűszerféle 2 dollár. Vegyes kiadások: 492 dollár és 30 cent. S. B. M. A Champs Élysées és az Étoile 402 Két amerikai történetbe I. A gyárigazgatónak jelenti a művezető, hogy az egyik legfontosabb gép nem mű­ködik. Már órák óta vizsgálgatják és pró­bálkoznak a javításával, de hiába. Az igazgató telefonál egy híres mér­nöknek. A kiváló férfiú megérkezik, kö­rülszemléli a gépet, azután kér egy kala­pácsot. Amikor megkapja, kettőt üt a gép egyik kerekére és az óriáskerék szabályos zakatolással megindul. Mindez összesen öt percig tartott. A gyárigazgató boldogan szorítja meg a mérnök kezét. —­ Mivel tartozom? — kérdezi mintegy forma­ságkép­en, mielőtt egy doboz jó szi­varral honorálná a régi jó ismerős pil­lanatnyi beavatkozását. — Kétszáz dollár, — mondja a mérnök nyugodtan. Az igazgató elhűl egy kicsit: Japánban nagy az éhínség és ősi tra­díció szerint a császár eladja ékszereit, hogy enyhíteni tudja a nép nyomorát. Hirohito császár is elad négymillió dollár értékű ékszert, hogy kifizesse a külföldről behozott rizst. De különben is takarékos­kodik a császár, aki olyan nagyon csalat­kozott reményeiben. Már hat vidéki kas­télya közül feloszlatta kettőben a háztar­tást. És amikor utazik, siető járművek megelőzhetik a császári kocsikat. A császári kincstárnak vannak ereklyéi, amiket természetesen megőriznek, így van egy szent tükre, nyaklánca és kardja a császárnak, amit még az első császár hasz­nált. De van egy huszonöt teremből álló múzeuma, zsúfolva drágaságokkal és mű­tárgyakkal, ezekből adogat el, amikor pénzre van szüksége. SZÁZÉVES ÉVFORDULÓ A belga posta emlékbélyegeket bocsátott ki annak emlékére, hogy száz évvel ez­előtt indult meg Dover—Ostende között a rendszeres hajójárat. NAPOLEON HAJFÜRTJE Száznegyven dollárért vette meg egy párisi árverésen Napoleon hajfürtjét egy gyűjtő. A hajfürtöt Szent Helena-szigetén vágták le, 1816-ban és most is abba a d­arab papírba volt csavarva, amibe még a szigeten tették. Napoleon tanult angolul és a papírra néhány angol szót firkan­tott tanulás közben.

Next