Uj Idők, 1947 (53. évfolyam, 1-26. szám)
1947-05-10 / 19. szám - Telekes Béla fordítása: A kurgán. Tolsztoj verse / Versek
ben diadalmasan felvonul az új párisi divat. * A Place de la Concorde-ot és a Madeleine -templomot összekötő Rue Royal és a keresztező Faubourg St. Honoré környékéről hihetetlen eleganciával öltözött fiatal nők érkeznek a Café Weber, «Maxim» és a « Larue » éttermeibe. A külföldiek ámulva látnak egyszerre ennyi szép születési vagy pénzarisztokratát, akik azonban nem luxusautókon, hanem — gyalog érkeznek. A benfentes párisiak tudják csak, hogy a felékszerezett, legújabb hajviseletű és a «Haute Couture» csodáiba öltözött dámák — a környékbeli nagy szalonok mannökenjei, akik az ilyen előkelő helyen kénytelenek elfogyasztani a «vonalukat» biztosító kis vékony szelet hús és két levél salátából álló ebédjüket. A híres párisi divat nemcsak arra szolgál, hogy örömet szerezzen annak a néhány ezer tehetős dámának, aki végre eldobhatja téli ruháit, hogy azokat új kreációkkal cserélje fel. Az új divatbemutatók guruló aranyat és nemes valutát jelentenek Franciaországnak. Ezer és ezer nagypénzű látogató érkezett ide a világ minden tájékáról, mert az átélt keserves esztendők ellenére is, ma is, mint mindig, Páris diktálja a világnak a divatot. Ezért vannak zsúfolva a hotelek, s az éttermek és az esti luxushelyeket újra bábeli hangzavar zaja tölti meg. A visszautazó idegenek pénztárcája hihetetlen gyorsasággal kiürül ugyan, de bőröndjeik megtelnek a tavaszi divat ruha, kalap és asszeszoár csodáival, amelyeknek kreálása és elkészítése száz és százezer franciának nyújt megélhetést. * A Montparnasse és a Quartier Latin kávéházaiban délutánonként a világon talán egyedülálló jelenségnek lehetünk tanúi. A kis asztalok mellett a nemzetközi béke és a közös megértés szelleme lebeg. A világ legkülönbözőbb nemzetiségű fiai adnak itt találkozót egymásnak nap-nap után és hál már nem is fogyaszthatnak kávéjuk mellé «diszkréció» alatt annyi cukrot és kenyeret, mint hajdanán, de legalább kicserélhetik a hazulról kapott angol cigarettát egy fantasztikus Viet Nami amulettel, vagy egy-egy amerikai «nylon» harisnyát az Akropoliszról származó kődarabkával. Ugyanez a kép a «Cité Universitaire »-ben, ahol a volt ellenséges országok pavillonjainak lakói a legteljesebb békében, megértéssel és szeretettel élnek egymás mellett, megmutatván a világnak, hogy szívvel és egy kis jóakarattal az is megvalósítható. * A mai éjszakai Páris sem teljesen régi. A mulatók ismét zsúfoltak, de vonzó a erejük nemi a mesterségesen népszerűsített meztelen táncmutatványokban rejlik. A «Monseigneur», a «Casanova», «Sehérezáde» és a többi elitmulatók már berendezésük magas művészi nívójával bámulatba ejtik a látogatókat. A falakat nagyértékű eredeti festmények, goblenek, vagy drága brokátok borítják: az ember főúri szalonban vagy régi várkastélyban érzi magát. A stílusos, tompa, szinte a gyertyafényt utánzó világítás mellett zeneprodukciók olyan magas fokát élvez a helyük, melynek értéke vetekedik egy-egy ritka hangverseny élményével. Gyakran tizenöt-húsz hegedűvirtuóz lép fel egy-egy ilyen helyen, a közönség elragadtatott tapsvihara közben. A felvirágozott asztalok mellett egy-egy híres amerikai filmsztár, külföldi fejedelem, a világ sorsát intézői politikus, fehér és színes hercegnők, divatos portréfestők, nagystílű kalandorok és szerelmesek adnak éjszakai találkozót Párisnak, amely ma is a szépség, a kultúra, a fantázia és a szív győzedelmes városa. CROZIER HORVÁTH ÉVA — De kérem. . . Mindössze két kalapácsütés volt az egész munkája. — All right. A két kalapácsütés negyven cent. Az, hogy tudtam, hová kell kettőt ütni: százkilencvenkilenc dollár és hatvan cent. II. — Angyalom — mondja az amerikai férj ifjú feleségének — ami sok, az sok. Harmadszor kéred el a háztartási pénzt ebben a hónapban. Szabadna tudnom, mire költöd ezt a rengeteg pénzt? — Nem tudom. Elfogyott valahogyan. — Hát hallgass ide, fiacskám. Még az egyszer, utoljára, ebben a hónapban, kezedbe adok ötszáz dollárt. És itt van ez a szép, bőrbekötött háztartási napló. Ebbe ezentúl beleírod majd minden kiadásodat. Én is szeretném látni és nieked is jó, ha látod, mire adod ki a pénzedet. Ebből tanulsz majd beosztást. — Igen — mondja az asszonyka. — Ez nagyszerű lesz. Jó, ha ilyen okos férje van az embernek. A férjnek nagyon jól esik a dicséret. Nagylelkűen mondja : — Nézd, édesem, nem kívánom, hogy mindent feljegyezz, amit kiadtál. Apróságokat néha felfelejt az ember, ugye? Csak a fontosabb kiadásokat írd be a naplódba. Mindjárt első este elkéri a naplót, az asszony büszkén tárja ki és a férj kissé megtörli a homlokát, amíg olvassa. Zöldség 50 cent. Hús 1 dollár 25 cent. Mosás 3 dollár 75 cent. Tej 20 cent. Fűszerféle 2 dollár. Vegyes kiadások: 492 dollár és 30 cent. S. B. M. A Champs Élysées és az Étoile 402 Két amerikai történetbe I. A gyárigazgatónak jelenti a művezető, hogy az egyik legfontosabb gép nem működik. Már órák óta vizsgálgatják és próbálkoznak a javításával, de hiába. Az igazgató telefonál egy híres mérnöknek. A kiváló férfiú megérkezik, körülszemléli a gépet, azután kér egy kalapácsot. Amikor megkapja, kettőt üt a gép egyik kerekére és az óriáskerék szabályos zakatolással megindul. Mindez összesen öt percig tartott. A gyárigazgató boldogan szorítja meg a mérnök kezét. — Mivel tartozom? — kérdezi mintegy formaságképen, mielőtt egy doboz jó szivarral honorálná a régi jó ismerős pillanatnyi beavatkozását. — Kétszáz dollár, — mondja a mérnök nyugodtan. Az igazgató elhűl egy kicsit: Japánban nagy az éhínség és ősi tradíció szerint a császár eladja ékszereit, hogy enyhíteni tudja a nép nyomorát. Hirohito császár is elad négymillió dollár értékű ékszert, hogy kifizesse a külföldről behozott rizst. De különben is takarékoskodik a császár, aki olyan nagyon csalatkozott reményeiben. Már hat vidéki kastélya közül feloszlatta kettőben a háztartást. És amikor utazik, siető járművek megelőzhetik a császári kocsikat. A császári kincstárnak vannak ereklyéi, amiket természetesen megőriznek, így van egy szent tükre, nyaklánca és kardja a császárnak, amit még az első császár használt. De van egy huszonöt teremből álló múzeuma, zsúfolva drágaságokkal és műtárgyakkal, ezekből adogat el, amikor pénzre van szüksége. SZÁZÉVES ÉVFORDULÓ A belga posta emlékbélyegeket bocsátott ki annak emlékére, hogy száz évvel ezelőtt indult meg Dover—Ostende között a rendszeres hajójárat. NAPOLEON HAJFÜRTJE Száznegyven dollárért vette meg egy párisi árverésen Napoleon hajfürtjét egy gyűjtő. A hajfürtöt Szent Helena-szigetén vágták le, 1816-ban és most is abba a darab papírba volt csavarva, amibe még a szigeten tették. Napoleon tanult angolul és a papírra néhány angol szót firkantott tanulás közben.