Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-03 / 1. szám - Polgár Géza beszélget Szeberényi Lillával / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

ÚJ Idők TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI KÉPES HETILAP SZERKESZTI FODOR JÓZSEF ÖTVENNEGYEDIK ÉVFOLYAM 1948. JANUÁR 3. 1. SZÁM Petőfi ismeretlen levele, melyet 1842-ben legjobb barátjához, Szeberényi Lajoshoz intézett Szeberényi Lillával, beszélget róla Polgár Géza Százhuszonöt évvel ezelőtt, az új esztendő első órájá­ban született Petőfi Sándor ismeretlen levele jelenik meg e lapok hasábjain. A nagy költőnek egy és negyedszázados szü­etésnapjá­t keresve sem ta­lálhatnánk legendás allakja glori­ikálására különb és be­csesebb tanúsítványt, mint ezt a levelet, amelyet írója, «Petrovics Sándor tanuló», 1812-ben, tizenkilenc éves ko­rában intézett legjobb barát­jához és vele egy padban ül­dögé­l, volt osztálytársához: Szeberényi Lajoshoz. Nézegetve és olvasva ezt a levelet, m­ind jómagam, e sarok ír­ója, mind pedig az ol­vasók bizonyos, hogy ma­gunk elé képzeljük é­s lelki szemeink elé idézzük azt a jelenetet is, amikor e tevés írók, bal könyökére támasz­kodva, e fölé az elsárgult pa­piros fölé hajolt, jobb ke­zében tartott tollát­ pedig sű­rűn belemártogatta az általa megénekelt ,tintás üvegbe», csakhogy papírra vesse tizen­kilenc esztendős ifjúi lelke borongását, örömeit és kiöntse a meghitt jóbarát előtt, elő­retörő fiatal lelke legrejtet­tebb érzéseit is; ahogy ő mond­ja, irja ebben a levelében: «ba­áti keble öml­edezéseit!»... Nem is tudom, de nem is akarom elleplezni a ma­gam áhitatos érzéseit — sőt, meggyőződésem, hogy az ol­vasó ugyanígy érez Petőfi Sándor százhat évvel­ ez­előtt papírra rótt sorai lát­tára, — mert ugyan mi másra gondolnánk ez ü­nnepéyes pil­lanatban, mint arra a költe­k­.é­n y kincs-halmazra, am­el­­lyel bennünket, ké­ ő utódokat örökidőkre megajándékozott! És kik­et ne telt volna, vagy teh­­ét igaz gyönyörűsége ab­ban, hogy Ő az, akivel be­jártuk az elhagyott alf­öld nap­sütötte tájait, a messze el­terülő rónákat, a vadon pusz­taságait, a magános csár­dákat; vele jártunk a délibáb zengő tavában vágtató mé­nesek nyomában, a kútnál delelő gúlya mellett; lát­tak s láthatjuk a botjára támaszkodó szegény juhásza­ t / , /Mw^v P-L 4t /SeJ< 4 . / . A­/ A/A tfo­') f/ / -fté 1­­W/1­2/? I­t V, ? rV^ / IP' ' Zi'.P. -t ej A s> . /w-i/ / /f/f^Á y í f er ? Részlet Petőfi ismeretlen leveléből Köszönjük előfizetőinknek, hogy olyan pontosan újították meg lejárt előfizetéseiket !

Next