Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 27-52. szám)

1948-07-03 / 27. szám - Örkény István: Skorpió / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

ér ilyenkor egy géppuska? Mondj egy árat. A csillagot lehozzák az égről. Javára japánokat vittek, és amerikai repülőket. Mondd, mennyit ér nekik három tank? A komisszár megint hangot váltott. Most kurtábban, parancsolóbban ejtette a szót: — Mást mondok, Dido. Kapcsold be a rádiót. Gyorsan... A kisasztalon állt egy készülék, a kajüt ablaka alatt. Massini megforgatott egy gombot, pergő zene szólalt meg. — Ne ezt. Barit vagy Nápolyt. Siess. A rádió recsegett. A Kanári-szigetek magasságában, szólt hirtelen egy férfihang, a mondat közepén kezdve a szöveget, egy ciklon maga mozogt nyugati irányban. A vihar mögött nagytömegű sarki levegő áramlik be a Földközi­tenger medencéjébe. A ciklon magvának helyzetéről órán­kénti jelentések kiadása vált szükségessé... Más. A nápolyi rendőrfőnök utasítja a parti őrihajókat, hogy a Stella nevű, tízezer regisztertonnás kereskedelmi gőzöst tartóz­tassák fel és kísérjék a legközelebbi kikötőbe. Dieudonné Massini, a Stella kapitánya..." Massini megrezzent. A komisszár kemény tekintete kísérte; Massini felhúzta a lábát és szúrósan nézett a készülék felé. Szedne csakugyan apró, ferdevágású és fe­kete; homloka alacsony, termete kicsiny, sovány, de erős. Beszél olaszul, spanyolul és franciául, de tudja a batáviai nyelvjárást is. Különös ismertetőjele: félvér... A rádió kattant, megnémult. De a komisszár már oda se nézett. Tudta, h­ogy Massini már veszélytelen, nem fog se ütni, 60 lőni. Mert eddig — s ezt jól látta a komisszár — Massini mandulavágású, fekete szeme minduntalan ugyan­arra a három pontra villant. Egy derékszögű háromszög három csúcsára, melyek közt az első a komisszár halántéka, második az ajtó, s harmadik a halál. Massini gyengesége az oka, hogy eddig késett az az ütés. Nem ütni volt gyenge a kapitány, hanem gyilkolni, s a komisszár megesküdött volna akármire, hogy Massini minden gyanús jel ellenére sem ölte meg Melaniet. De ezt, ebben a pillanatban, még csak maga Massini tudta és egyedül a komisszár hitte el. Massini azonban nem tudta volna tisztázni magát, a komisszár pedig hallgatott. Úgy volt, hogy a Stella hajnali hatkor kifut a ki­kötőből. Massini, aki az asszonynál aludt, fél hatkor a fedélzeten volt. Tíz perccel hat előtt egy csónak koccant a Stella oldalához. Az hozta a komisszárt. A hajó már teljes gőz alatt állt, mikor Massini elolvasta a letartóz­tatási parancsot. A papír remeg­ett­ a kezében. Az izgalom­tól is, meg a kazánok feszültségétől is, mellyel együtt rez­gett az a félpohár víz az asztalon, s egy tányér rántotta, a kapitány reggelije. / / — Nevess a szemükbe — volt a komisszár első szava. — Ne gyulladj be. Nincs ellened bizonyíték... Massini elszédült és leült. — Egyél — mondta — én úgysem bírok most. A komisszár megette a halat, a rántottát, kiitta a vizet, aztán bort töltött és megitta azt is. Közben, zavar­talanul, tele szájjal fecsegett. Pont hatkor, az indulási parancshoz híven, a Stella félfordulatot tett és kifutott. A komisszár húsz perccel később kapott csak észbe, mikor már a nyilt tengeren jártak. Fölugrott. Ordított. De már késő volt s Massini rá se hederített. Az órájára nézett. Éppen három órája, hogy kilépett a kapun. Még nem­ is szürkült. Visszanézett. A tető alatt világos volt egy ablak, Melanie kihajolt rajta és­ intett... Massini hirtelen felugrott. — Tudod, hány éves volt? — kérdezte a komisszárt, h oly nehezen ejtette a szót, mintha bedagadt volna a nyelve. — Kicsoda? — Melanie. — Negyvenkettő, ! — De harmincnak se látszott. Sültgesztenyét reggeli­zett és egész nap mandulát ropogtatott, hogy szép ma­radjon az arcbőre... Szép bőre volt, úgy­ ez Mit nézel? — Azt a dobozt. Az mi? — kérdezte a komisszár. — Marhahús... Massini egy konzerv-nyitóval felnyitotta a bádogdobozt és öklével ráütött. A corned beef puffanva esett a tányérra, melyen sárga hártyákban állt a tojás maradéka. A ko­misszár közelebb húzta a székét . Úgy nézte a húst, mint egy fényképet, mint egy szép lány képmását, fürdő trikó­ban. Massini kenyeret szelt, bort töltött s nézte, hogy eszik a másik. Falánkan evett, óriási harapásokkal, mialatt rágott vagy nyelt, az asztalon álló ételt igaz­­­gatta, keze ügyébe forgatta s tologatta, mint a sakkjátékos a babákat. Massini a bádogdobozt beledobta a papír­kosárba. A dobozt, melyet Melanie ma reggel csúsztatott a zsebébe, pontosan tíz perccel a halála előtt. Negyvenkét éves volt. Isten negyednap teremtette, a fák és a növények sorában. A húsevő növények között. Volt benne valami tragikus elhibázo­ttság: ha lenne egy negyedik halmazállapot, a szilárdnál szilárdabb, az lenne ő. Ilyen halmazállapot nincsen, de ha lenne, úgy hívnák, hogy élesség. Ilyen volt Melanie. A pengéből csak egy vékony vonal, az éle­­t a szerelemből csak a szerelmen inneni rész. A kín. Az ablak sárga kockáján hajolt ki, a harmadik eme­leten. Ügy intett a kapitány után. Az utca sötét volt és teljesen kihalt. Különben is elhagyott kvártély volt ez, néhány üres telekkel, olcsó kis lakásokkal, kertes nyaralók­kal, s egy temetővel az utca végiben. Massisti visszafor­dult, intett s mosolyogni próbált. Csúnya fogai voltak a kapitánynak, morzsolódtak, törtek, sarkukon kicsorbultak; a mosolya is sete-suta volt, mert röszelte töredezett fog­sorát. Csücsörítve mosolygott, ajkát előrehúzva, mint a vénülő nők, akik a hamis fogaikat takarják vele. Oldalt, egy villa kertjében, két pálma állott, két zöld szökőkút. Massini intett és befordult a sarkon. — Én ott aludtam nála, az éjjel. — A komisszár legyintett. — Tudom. — Honnan tudod? — Te mondtad, az előbb. Nincs öt perce. — Massini nem emlékezett, mondta-e, nem-e. De mindegy. — Hajnali fél ötkor jöttem el tőle. — Igen. Tudom. — Ezt honnan tudod? Ezt is én mondtam? A komisszár megint a levegőbe kapott. — Nem. — mondta. — Ezt az őrjárat telefonálta be az ügyeletre ma reggel. Az őrjárat, mely a holttestet megtalálta. — Hol? — A ház előtt. A fal tövében. Massini egy pillanatra beh­ányta a szemét. Nem a fájdalom késztette erre, hanem az a mohó kívánság, hogy lássa mégegyszer azt a helyet, ahol az asszony összeroncsolt teste feküdt. Keskeny utca volt s elég meredeken lejtett. Az a rész, ahol Melanie lakott, különösen szűk, mint egy kőkoporsó. A ház alsó része terméskőből vo­t rakó­t, melyről már régen leporlasztotta a vakolatot a penész. Szemben, az ócska villa kőkerítésén átcsordult valami mindig nyíló rózsaféle, és átkandikált a pálmák levele. A járdát, Melanie kapuja előtt, élére állított tengeri kavic­­csal burkolták. Ezen a hepehupás, szürke kövezeten ron­csolódott szét. — Te, idefigyelj. Mikor én elmentem, Melanie még élt. Ezt is tudod ? A komisszár puha tésztaképében lassan megmozdult a szeme. Odafordult Didóra, aztán újra maga elé meredt, a keze a levegőbe kapott. De nem felelt. Massini ide­ges lett. — Mit csapkodsz te itt? — A legyeket. — Micsodát?­­ — Gyűlölöm a legyet. Mindent megmászik és aztán­­ az ember pofáján sétál. És szemtelen. Elkergeted, vissza­száll. Utálom őket... Te nem? — Nem tudom — dörmögött Massini bizonytalanul. — Mindig azt hittem, hogy hajókon nem marad meg a légy. — Holnap már nem lesz egy szál se. Kiszellőznek és vége... A komisszár töltött egy félpohár vörösbort, a fény felé emelte, aztán lehajtotta. És tovább fecsegett, legyek­ről, légy­csapókról meg légypapLok­ói, különösen egy béke­ áll. Most jelent meg! Karinthy Firigyes: Nevető Dekameron. Ára kötve 32.— F}

Next