Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 27-52. szám)

1948-12-25 / 52. szám - A. P. Csehov: Vanyka (Trencsényi W. Imre fordítása) / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Ezeréves hegység életében nem sokat számít pár esztendős késedelem. Előbb-utóbb mégis csak a síkságra jut a felaprózott »hegy­ség», csakhogy most már szikla, kavics és homok a neve. Ha tovább folytatódik az útja, akkor nemsokára porszemcse lesz belőle. Ezzel azután új korszak kezdődik a porszemcse életében. Korábban csak a napsugár meg az eső, a h­id­eg és a meleg irányította az életét, most pedig egy új természeti erőnek, a szélnek is nagy be­folyása lesz a sorsára. Úgy is mondhatnók a dolgot, hogy eddig lefelé irányult az életpályája. A b*­»ke hegycsúcsról mindig csak lejjebb került, akár megmaradt szikla alakjában, akár pedig gömbölyű vagy érdes h­omokszenítését formált kavicskát belőle a természet játéka. Amikor azonban porszem kicsinységét öltötte magára, szinte a kárpótlásul megfordult a sorsa, ezentúl magasba is repülhet, hiszen a legkisebb szellő is elegendő ahhoz, hogy táncra pendítse. Ez a különleges tánc az, amit mi porfelhőnek nevezünk, ám nem mindig a kocsi robogása veri fel a por­fel­legeket. El sem képzeljük, milyen hosszú utat megtehetnek a por­szemcsék a szelek hátán. Néhány évtizeddel ezelőtt a Krakatoa tűzhányó hatalmas ki­törése után megfigyelték, hogy a lég­körbe kidobott parányi vulkáni porszem­cséket nemcsak a tűzhányó közeléb­en, a jávai szigetcsoportokon, hanem­­ Skandi­náviától a Jóreménységfokig és Ameriká­tól Ázsiáig egyaránt meg lehetett találni a levegőben lebegve. Pár esztendővel ezelőtt a budai hegyek­b­en is láttak vörhenyes színű havat. Hossza­dalmas vizsgálattal meg tudták állapítani a porból, amelyet az összegyűjtött és meg­olvasztott, majd megszűrt hóból különí­tettek el, hogy a különös tüneményt a Szaharai sivatag homokja idézte elő. A természet szeszélye ilyen hosszú légi uta­zásra kényszerítette Afrika homokszemcséit. Néhány héttel ezelőtt viszont ázsiai jöve­vény okozott érdekes porfelhőt, amely igen pontosan észlelhető alakban húzódott végig tájainkon. Rendkívül erőteljes és hosszan­tartó keleti szélvihar kapta fel a Káspi-tó partvidékén a kirgiz sivatagok száraz por­szemcséit és ritkán látott vendégként hozta el őket a távoli nyugati országba. Ebből a látóhatárt ködszerűvé formáló különös porfelhőből azonban már nem olyan könnyű mintát venni, mint a hóra hullott szaharai portestvéréből. Tudományos vizsgálata is sokkal nehezebb tehát. A porfelhő meséjének befejezése sem unalmas. Nemcsak a kellemetlen köhögést köszönhetjük a porszemcséknek, hanem az esőfelhők képződését is. Egy-egy porszemcse körül könnyen tud esőcseppé tömörülni a pára. A légrétegekben lebegő parányi porszemek fénytörése idézi elő a nap­keltének és napnyugtának színpompás gyö­nyörű játékát, amelyet évezredek óta annyi költő énekelt meg és amelyben sok­sok ezer ember lelte már sok élvezetes percét. Porszemcsék nélkül ettől egy­szer s mindenkorra meg volnánk fosztva, hagyjuk tehát a szépen mesélő porfelhőt békésen tova szállani a szelek FINALY szárnyára! ISTVÁN „A legmélyebb részvéttel" Barátom takarítónője egy nap nem je­lent meg munkahelyén, de a posta üze­netet hozott tőle, egy nyomtatott, gyász­keretes lapot, amelyen ez állt: «A leg­mélyebb részvéttel». A kártya aljára alig olvasható ákombákomokkal ezt írta a ta­karítónő: «nővérem beteg, nem jöhe­tek. Mari.» NYELVÉSZEK TANULMÁNYOZZÁK A KELETÁZSIAI NYELVEKET A leningrádi tudományos akadémia expedíciót szervezett Sachalin szigetre. Itt él ugyanis egy néptöredék, az ainik, akik a japán megszállás alatt jóformán elfelej­tették ősi nyelvüket. Most szovjet­ nyelvé­szek, akik már évek óta gyűjtik a kü­lönböző eszkimó törzsek szavait, állítják össze nyelvtanukat, Sachalin szigetén pró­bálják rekonstruálni az ősi aini nyelvet. BAJ LESZ A CSOKOLÁDÉVAL ! Nyugatafrikában, az Aranyparton hatal­mas kakaóültetvények látják el a világ csokoládégyárainak több, mint a felét kakaóval. Sajnos, furcsa betegség támadta meg az ültetvények egy részét, úgy, hogy 22 millió cserje pusztult máris el. Mint­hogy a tudomány még nem állapította meg a bajnak sem az eredetét, sem a gyógyítási módját, úgy próbáltak védekezni, hogy a fertőzött fákat gyökerestől kiásták és megsemmisítették. El is kezdődött a mun­ka, de a babonás benszülöttek olyan véres zavargással tiltakoztak ültetvényeik meg­szentségtelenítése ellen, hogy a munka abbamaradt és a kakaócserjék tovább fer­tőződnek. Gyerekek és felnőttek hát soha nem ehetnek majd kedvükre csokoládét, mert nem lesz a gyáraknak nyersanyaguk. HIRES SZÜLŐK ÉS GYERMEKEIK tött Egy svájci újság érdekes adatokat gyűj­össze zseniális szülők gyermekeiről. Bizonyos,, hogy nagyon sok a Bismarck fiáról Herbertnek nevezett tehetségtelen utód, aki a nagy névből ráháramló fény segítségével próbál érvényesülni. De vannak nagynevű szülőknek utódai, akik munká­jukat folytatják, mint például Anna Freud, vagy Irene Curie-Joliot. Stravinsky egyik fia tehetséges muzsikus, a másik festő és különösen kiváló mint színházi díszlet­tervező. Bergson leánya szobrász és ugyan­csak szobrász Jean Charles Longwet. Karl Marx unokája , a napma me­g,tök az Ön arca is, Asszonyom, és Ön is kénytelen el­szenvedni a kánikula megpróbáltatásait. A száraz, forró levegő, a por, a verejtékmirigyek fokozott munkája első­sorban az arcbőrt kínoz­zák meg. De a legnagyobb hőségben sem kell fá­radt, megviselt arccal járnia, ha ésszerű arc­ápolással védi és erő­síti bőrét. Esténként vékony ré­tegben kenje be arcát a bőrfri­ssí­tő BELLA­R­T super-arckrémmel, reg­gel rakja fel a megfelelő színü bársony finom BELLART arcpudert és arcának üde frisseségét hangsúlyoz­za ki a ragyogó színű BELLART ajakrúzzsal. Nevezetes földrengések Most, hogy Japánban ismét megmozdult a föld, mint már annyiszor és az épü­letek, sőt egész városok százait és az emberélet százezreit szedte áldozatul, em­lékezzünk meg a nem helyi jelentőségű, de az egész világon borzalmat keltő föld­rengésekről. Legrégibb emlékű a K. e. 79-ben Herculanum és Pompéi városokat elpusztító földrengés. 1667-ben Semanal­ban 3 hónapig rengyott a föld, ami 80.000 emberáldozatot követelt. 1692-ben és 1839-ben pusztult el Port-Royal (Jamaika), 1693-ban Siciliában és Calabriában 54 vá­ros és 300 falu omlott össze. Tokióban 1703, 1855 és 1892-ben volt nagyobb rengés, a kisebbeket nek­i is számítva. A halottak száma mintegy 300.000. Pe­king vidékén 1731-ben 100.000 emb­erélet pusztult el. 1755-ben volt a nagy lissza­boni földrengés, mikor 8 perc alatt majd­nem az egész város rombadőlt. A rengés Giön­apitól Afrikáig érezhető volt. Mar­­tinique szigetét 1767-ben, majd 1839-ben és 1902-ben látogatta meg a vész, (1902-ben Magyarországon is gyűjtést rendeztek és a károsultak javára tekintélyes összeget küldtünk), 1783-ban pedig ismét Calabriá­ban mozdult meg a föld. 1797-ben elpusztult Santa­ Fé és Panama között az egész vi­dék. 1811-ben Caracas, 1812-ben St. Louis, 1822-ben Valparaiso 1854-ben San Salva­dor, 1855-ben Brassa volt az 1883-ban Jáva szigetén tengeralatti áldozat. föld­rengéssel 30 vulkán tört ki, melyek 75 kilométer távolságra ontották a hamut és tűzesőt. 1868-ban volt a kaliforniai nagy rengés, ugyanakkor Bellunóban is, bár kisebb jelentőségű. Igen nagy szerencsét­lenség volt az 1912-es messinai föld­rengés, mely borzalmas károkat okozott és rengeteg emberéletet követelt. Az olasz naptárakban, ahol nevezetes évfordulókat tüntetnek fel, nincs egyetlen hét, amelyre ne esnék egy-egy nevezetesebb földren­gés évfordulója. Calabria hegyoldalain még ma is láthatók az elhagyott, már romok­ban heverő házak, ahonnan a lakosság sok évtizeddel ezelőtt elmenekült biztonságo­sabb helyre. Magyarországon szerencsére kevésszer mozdult meg a föld, legemlékezetesebb az 1911. évi kecskeméti rengés, amely 50 kilométeres körzetben is érezhető volt. A városban jelentékeny károkat okozott, külö­nösen a város belterületén, a modernebb épületekben. PYF

Next