Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 27-35. szám)

Versek - Petőfi Sándor: A szabadsághoz

A magyal- forradalmi szabadságharc százszázalékosan tisztánlátó, lángeszű szellemi vezérét (a «népköltőt», ahogy Klapka iróniiaian nevezte), bizony nem sokba vélték a vezetők és generálisok. Ami:e különösebben felfigyeltek rajta, csaknem egyedül az volt, hogy nem hordott szabályos kravállit és uniiőrmi t. Uraink benne főleg egy izgága verselőt és túlfűtött fejű fantasztát látlak. Kor'ársai, bármi y kitűnőek voltak is egyesek, nem voltak mindig méltók e páratlan zsenihez és prófétához: ne is csodálkozzunk rajtuk. Kortársai nagyrészben messze álltak a szá százalékos forradalmi Petőfi-koncepciótól, de messze álltak még egy jó polgári liberális gondolkozástól is. A sokszor és sajnos gyakran érthető alkuk közölt pedig Petőfi nem alkudott. Nem is alkudhatott, mert az ilyen valakit, korától függetlenül is, minden időkre az embe.i programnak és lehetőségek teljének szánta a természet. Az ilyen emberek az abszolútumot akarhatják csak és akarják — amit csak lassan teljesíthet a gyarlóbb ütemű emberi idő. Egy Petőfi programul emberiség-életű és méretű, mint a Biblia nagy prófétáié. Vállaljuk ezt a program mot és teljesítsük. Mé jük erőfeszítéseinket, tet cinket Petőfihez. Olvassuk, tegyük magunkévá; minden szavunkon túl ő legyen az igazi mérték. S ha beszé.ünk tó a. most nem magyarázni akar/uk, őt, a legvilágo abl at és le egyszerűbbet, (l ak boldogan idézzük magunk elé; csak szeré,íy harangotendítő c va .yank az ő nagy ünnepén. Ma Petőfi napja van. Eltűnésének századik é fo du­lója. Álljunk meg egy pcreie dolgainkban. m-3g mkban. Nézzünk az égre: fönt van a nap. S me iiljün. el pzívünkben, a lélek határt alanságában. Ott ég ő örökre, annak közepén, mint a nap! Petőd! A szabadsághoz Irta PETŐFI SÁNDOR Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen. földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S még is, még is számkivetve voltál. Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miijóm fáklya Meggyúlt szíveink lobogó lángja. Oh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. I>e, szabadság, mért halvány az orcád ? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtül félted ? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót. Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni, vagy diadalt nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni... kísértő lelkeinkkel! Pest, 1848. Petőfi és a szomszéd népek irta Szalatnai Rezső Száz év óla Petőfi költői érvényesülése a magyar művelődéstörténet legszebb fejezete. 1895-iben Hermann Gimm, német esztétikus azt i. ti, liogy neki Petőfi Mistral, Goethe, Shakespeare és Homérosz tűnnek fel a legnagyob­baknak. mint egyetlen egy költő. me^tcs.esülése. Ki élőbb e nagyok közül Petőfinél? Száz esztendeje él velünk, nemcsak a magyarokkal, az egész világgal. Minden nemzet a maga­módján szereti Petőfiit. A németek a borongó romantikust szerelik benne, a Felhők íróját. Az aingolok szemében a puszta költőjévé szűkült. A franciák az ifjúság ós a szabad­ság dalnokát tisztelik benne, Az oroszok soká Puskinhoz hasonló poétának látták. Vannak költeményei, melyek negy­venkét nyelven terjedtek el a világon. Mégis, úgy tűnik fel, a Duma vidéke az a terület, ahol a' legteljesebben ér­vényesüli e száz éve alatt. Középeurópában azonos magával, azonos nemzetével és a világgal. A Bial'liMengertől az Égei-tengeriig, a kis népek országútján. Petőfi az úlmiuitiaitó fa. Költeményei révén kézzelfoghatóvá vált a népek szabadsága ós joga, ami más köllők munkáiban elvontan észlelődön csupán. Petőfi e népek költőit nevelte és tanította s a hű tanítványok révén eljutott a nép széles rétegeibe, lánigct veteti szomorú és megalázott szivek százezrében s hitelesítette a harc. az igazság, a férfias jeliem erkölcsi jieigyeiit. «Én használni s nem ragyogni akarok» — irta Petőfi. Ezt a kívánságát a sors teljesítette. A szabadság mértéke s a hazafiság ér­léke a Dunai-lájon Petőfiből nő t Iii. S a jló költészet igénye szintén. Ha a magyar nyelv területének peremeit nézzük s pontokban és színes vonalakban képzeljük el Petőfi hatását, rendkívül érdekes Petőfi-térkép tárul elénk. A kö'tj még élt, midőn már a s/.omszedők ismerték, hírül adták nevét, terjesztették verssorait. A prágai Ceslká Vcela című lap­ban mátT 1841-ben emlegelik. Tíz év múlva, 1834-ben, meg­jelenik a cseh irodalmi fórumban, a Lumírban, az első' Petőfi-fordítás, egy dal, a Megy a juhász című. Közben jelent meg Bécsben a nevezetes úttörő, & német fordítás, Lux Adolf munkája, a «Petőfi: Ausgewählte Gedichte». Ezek a némel fordítások jelentős szerepet játszottak Petőfinek a megismertetésében. Az ötvenes években a cseh irodalmi lapoki) an is a pusztáról, csikósról, csárdáról egyre,m|"isra jelentek meg eredeti cseh versek. Sőt Petőfi elvarázsolta a legnagyobb cseh költőt, Jan Nerudát, aki egy hosszú éileten át lanka­datlanul lelkesedett érts, gyönge német fordításokból re­mekül s a magyar eredetit ízeiben megközelítve fordítatta csehre. A cseh irodalomtörténet ezt .a vonzódást a két költő rokon-lelkiségével magyarázza. Neruda ízig-vérig de­mokrata, puritán jellem volt, magános, büszike, férfias, egyenes, igazmondó alkat, olyan, mint Petőfi. Természetesen ragaszkodott Petőfihez akkor is, amikor a cseh közvélemény­ben a nacionalista buzgóság elítélt mindent, ami magyar.. 4iG

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék