Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-05-07 / 16. szám
A CSISZ SZLOVÁK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 1952 május 7. Ara 2 K és I. évfolyam, 16. szám. Éljen Köztársaságunk és a Csehszlováka Kommunista Párt elnöke, szeretett Cottwaldi elvtársunk! Éljen a béke és a világ összes nemzete szövetségének zászlóvivője, tanítónk és legjobb barátunk, a nagy Sztálin! i A béke és szabadság diadalmas ereje Pár nappal múlt el hét éve annak, amikor Sztálin elvtárs 1945 május 1-i napiparancsában a következőket mondotta: „A hitlerista főkolomposok, akik a világ urainak szerepében tetszelegtek, kifogytak a tudományból. A halálosan sebzett fasiszta fenevad utolsókat vonaglik.“ Május 2-án a Vörös Hadsereg rohammal elfoglalta Berlint és megsemmisítette a fasiszta Németország szívét. Május 8-ról 9-re virradó éjjel Németország minden feltétel nélkül letette a fegyvert. Győzött a Vörös Hadsereg és május 9-ét Sztálin elvtárs a Győzelem Napjának nyilvánította. A szovjet nép nagy vezére ezen a napon felhívással fordult népéhez: „A hazánk szabadságáért és függetlenségéért hozott sok nagy áldozat, a háború folyamán népünk által átélt mérhetetlen nélkülözés és szenvedés, a haza oltárán áldozatul hozott megfeszített munka a hátországban és a fronton, — mindez nem volt hiábavaló, mindezt az ellenségen aratott teljes győzelem koronázta“, — mondotta Sztálin elvtárs. A fasiszta Németország szétzúzása a szovjet állam, a Bolsevik Párt és a Vörös Hadsereg hatalmas dicső történelmi tette. Megsemmisült a világfasizmus legveszedelmesebb tűzfészke, a nemzetközi reakció bástyája. A Győzelem Napja ezért vált egyúttal a nemzetközi fasizmus vereségének napjává is. A Vörös Hadsereg győzelme a szocializmus hatalmas világtörténelmi győzelme volt a haldokló, rothadó kapitalista világ legállatibb erői fölött. A Szovjetunió ezzel a tettével megmentette az emberiséget és a civilizációt a végső pusztulástól és örök emléket állított a szovjet népnek. A szabadságszerető népek lelkes örömmel fogadták a fasiszta Németország leverését. Az öröm hangjait csak a hazánkban állomásozó német csapatok zavarták, amelyeknek Schörner volt a parancsnokuk és amely csapatok megtagadták a fegyverletételt. Schörner fasiszta bandái megindultak Prága ellen, amelyet a kommunisták vezetésével dolgozóink szabadítottak fel 1945 május 9-én, Győzelem Napján. Az amerikai csapatok paarancsnoksága utasítást adott a Prága közelében állomásozó csapatainak, hogy helyezkedjenek várakozó álláspontra, vagyis tegyék lehetővé a német hóhéroknak, hogy kiirtsák hazánk legjobb fiait csak azért, hogy az amerikai csapatok később elfoglalhassák Prágát és így megerősíthessék helyzetüket Közép- Európában. Az amerikai imperialistáknak ez a piszkos terve is azt bizonyítja, harry mindirsz<lt,'''nálltak népünk törekvéseivel és minden erejükkel el akarták gáncsolni népünk legjobbjainak hősi harcát. Tervük azonban nem sikerült. A szovjet csapatok nem törődve a hatalmas nehézségekkel és áldozatokkal, május 9-én Prága hős védőinek a segítségére siettek, felszabadították fővárosunkat és megmentették legjobb hazafiainkat a kiirtástól. A hős Szovjet Hadsereg népünk védelmére sietve május 9-én teljesen felszabadította hazánkat a hitleri fasizmus igája alól, visszaadta szabadságunkat, elhozta népeinknek a várva-várt békét. Kudarcot vallottak az angol-amerikai imperialisták gyarmatosító tervei, nem sikerült megkaparintaniok hazánkat, nem sikerült kiírtaniok népünk legjobbjait, a kommunistákat. Örök hála népünk szabad életéért azoknak a hősöknek, szovjet katonáknak, akik fegyverrel a kezükben véreztek, szenvedtek és meghaltak a mi boldog életünkért. Népünk soha el nem múló hálával és szeretettel mond köszönetet ezen a napon, szabadságunk születésnapjának immár hetedik évfordulóján, az emberiség lángeszű vezetőjének, Sztálinnak, bölcs politikájáért, amellyel népünket örökre megszabadította az idegen elnyomástól és kizsákmányolástól. Az angol-amerikai imperialisták ma sem mondtak le terveikről, ismét népeink kezére akarják rakni a bilincset. Felfegyverzik a fasiszta német hadsereget, hogy hazánkra uszítva a vér, könny és láng tengerében elpusztíthassák mindazt, amit népünk oly nagy szeretettel épített hazánkban, a Szovjetunió támogatásával. Az imperialisták tévednek ha azt hiszik, hogy hazánk könnyű martalékuk lesz. A kemény építőmunkában eltöltött hét szabad év alatt népünk megizmosodott, újarcú, elszánt, edzett néppé vált, amely a Szovjetunió segítségével képes megvédeni hazáját, szabadságát, függetlenségét. Pártunk felszínre hozta népünk és ifjúságunk alkotó erejét és ez az erő hegyeket mozdít el, virágzó városokat teremt a földhöz tapadt falusi kunyhók helyén, hogy hazánkat a béke megdönthetetlen bástyájává tegye. Osztraván és a HUKO-n nemcsak acélművek épülnek, hanem Pártunk a szocialista eszmék formáló erejének segítségével új embereket formál, teremt, edz. Olyan embereket, akik mindinkább megközelítik a fasizmus felett győzelmet aratott szovjet embereket, szovjet fiatalokat. Az Ifjúsági Gát fiatal építői elválaszthatatlanul összeforrnak békeművükkel, amelyet építenek és amelyet meg is fognak védeni. Az angol-amerikai imperialisták világuralmi tervei halálra vannak ítélve, sorsuk elkerülhetetlenül Hitlerék sorsa lesz. A világ népei a második világháborúban megismerték a háború borzalmait, szörnyűségeit, de utána a Szovjetunió jóvoltából megismerték a békés, szabad életet is. Ezért állnak az egyszerű emberek mind nagyobb tömegei a béke ügye mellé, ezért zárkóznak fel mind szorosabban a Szovjetunió oldalán. Az amerikai imperialisták koreai gaztettei nem tántorítják vissza a békéért küzdő milliókat. A béketábor ereje az élet, az igazság ereje és ezért legyőzhetetlen. A békéért küzdő erők hatalmasat nőttek a második világháború óta. Az emberiség ellenségei az imperialisták sokkal gyengébbek, mint a második világháború előtt, voltak. Nincs többé német, angol, francia, olasz, japán nagyhatalom. A fasiszta uralom alatt nyögő országok helyén virágoznak, erősödnek a népi demokratikus országok, Lengyelország, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia és Csehszlovákia, megalakult a Német Demokratikus Köztársaság is. Ázsiában olyan hatalmas országot vesztettek el az imperialisták, mint a 475 milliós Kína. Millió és millió ember áll a béketábor harcosai közé a kapitalista országokban is. Hatalmasat nőtt a Szovjetunió nemzetközi tekintélye. Először Franciaországban hangzott fel: „Soha nem fogunk fegyvert a Szovjetunió ellen!" Aztán Olaszországban, majd szerte a világon dübörögtek a békét akaró tömegek: „Soha nem fogunk harcolni a Szovjetunió ellen, Sztálingrád hősei ellen!“ „Nem, nincs közelebb a háború veszélye!“ — mondotta Sztálin elvtárs. Ma, az Elbától a Sárga Tengerig szabad népek élnek, akik végleg felszabadultak a tőke és a külföldi imperializmus igája alól. Győzelemről győzelemre halad a Szovjetunió, napról napra győz a Szovjetunió külpolitikája a nagy Sztálin irányításával. Minden győzelem a béke, a haladás, a szabadság győzelme. A hatalmas szocialista állam a béke, az igazságosság támasza, ma a dicsőség fényében tündöklik. A kommunizmust építő szovjet nép a béketábor legyőzhetetlen ereje. Ezt fejezik ki Sztálin elvtárs bölcs szavai is, amelyeket még 1946-ban mondott: „Nem tudom sikerül-e Churchill úrnak és barátainak a második világháború után egy hadjáratot szervezniük Keleteurópa ellen. De ha ez sikerül, ami kevéssé valószínű, miután az egyszerű emberek milliói állnak a béke vártáján — akkor meggyőződéssel mondhatjuk, hogy megverjük őket, mint ahogy megvertük huszonhat évvel ezelőtt.“ A népeknek, a világ ifjúságának béke kell. Ezért harcol a Szovjetunió és a világ minden becsületes embere. Ezért küzd a hatalmas béketábor a háborús gyújtogatókkal, a koreai gyilkosokkal szemben. „Örök időkre éljen csehszlovák-szovjet szövetség és testvériség, a amelyből szabadságunk és boldog életünk született!“ — mondotta hazánk legnagyobb békeharcosa, ifjúságunk tanítója, Gottwald elvtárs. Hazánk fiataljai, Gottwald ifjúsága egy emberként küzd a béke és igazság ügyéért. Pártunk vezetésével építünk, dolgozunk, hogy örökre megtarthassuk a Szovjetunió adta békét és szabadságot. Szőke József. Tavaszi napsugár. Pacsirták dalolnak messze fenn a levegőben, majd beleunva a dalolásba kő módjára zuhannak lefelé. És lám! Már szállnak újra fel, hogy újra énekeljenek• Mi a cetjük ezzel? Talán az, hogy a mezőn dolgozó traktorosokat, EFSz-tagokat szórakoztassák? Lehet... Motorkerékpárunk zúgva száguld a mezei úton, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Az út jobb és bal feléről vetések zöldülnek. A rozs már eléggé megnőtt, lassan a kalászát hányja. De ám a búza és az árpa sem hagyja magát, igaz hogy csak fele annyi, mint a rozs,de így is eléggé megnőtt. A vetések elmaradoznak, erre felé már a kukorica és a krumpl táblák következnek. — Ezen a területen víz állott — magyarázza a motor zúgásán keresztül a vezető, tőlünk balfelé mutatva. — Most pedig krumplival és kukoricával vetettük be. Nehéz munka volt ám, s ennek a földnek a szántása. Traktorosaink izzadtak, amíg felszántották és bevetették. De... de, most már készen vagyunk ezzel a nehéz táblával. Ma már szójababot vetünk. Elhallgatott Miközben a rögös úton biztos kézzel vezette a kerékpárt. Mosolyogva nézte a készenálló, bevetett, beültetett területet• — Messze van még a brigádod, Maticza elvtárs? — érdeklődtem, mert már soknak éreztem a folytonos rázást, amit a vörös mezei út okozott. nal — Nem, nincs messze, azonodaérünk — nyugtatott meg. Közben bekanyarodtunk az aláárok szélére, a lombos fák — Megérkeztünk, —■ szólott, miközben leszálltunk mindketten és leporoltuk öltözetünket. A motorkerékpárt biztonságba hagyva átugortuk az árkot és hosszú, sietős léptekkel igyekeztünk a vetőgépet húzó traktor felé. — Ez a traktoros, aki itt vet Szamaránszky Vince elvtárs, a dunaszerdahelyi brigád és egyben az egész traktorállomás legjobb traktorosa. Feladatát 250%-ra teljesíti, de még ezzel sem eelégszik meg. Folyton azt hajtogatja, hogy ő addig nem nyugszik, míg el nem éri a 300 százalékot. Teljesen egyetérek vele, — magyarázta, miközben elértünk a táblához, ahol Szamoránszky elvtárs dolgozott. A traktor épen most fordult meg a tábla másik végén, tehát várnunk kellett. Reggel azt mondta, hogy ma elveti ezt a nagy táblát. Lehet, hogy megteszi, kitelik belőle. Egyre jobban erősödött a traktor dübörgése, majd rövid időn belül megállóit előttünk traktorjával a dunaszerdahelyi traktorállomás legjobb traktorosa, Szamaránszky Vince. A vetőgépen egy bácsi, EFSz-tag állt, aki a vetőgépet ellenőrizte, hogy jól szórja-e magát. — Szabadság elvtársak, jó munkát — köszöntünk. — Ide hallgass, Vince, — szólott Maticza elvtárs a 14-es számú brigád vezetője. — Ez az elvtárs szeretné, ha elmondanád, hogy hogyan tudsz ilyen magas teljesítményt elérni. Szamaránszky elvtárs végignézett rajtunk, rágyújtott egy cigarettára, minket is megkínált, majd így szólt: (Folytatása a 3. oldalon) Viatka István brigádvezető Szamaránszky Vince elvtárs