Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-07 / 16. szám

A CSISZ SZLOVÁK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 1952 május 7. Ara 2 K és I. évfolyam, 16. szám. Éljen Köztársaságunk és a Csehszlovák­­­a Kommunista Párt elnöke, szeretett Cottwald­i elvtársunk! Éljen a béke és a világ összes nemzete szö­­­­vetségének zászlóvivője, tanítónk és legjobb­­ barátunk, a nagy Sztálin! i A béke és szabadság diadalmas ereje Pár nappal múlt el hét éve annak, amikor Sztálin elvtárs 1945 május 1-i napiparancsá­ban a következőket mondotta: „A hitlerista főkolomposok, akik a világ urainak szerepé­ben tetszelegtek, kifogytak a tudományból. A halálosan sebzett fasiszta fenevad utolsó­kat vonaglik.“ Május 2-án a Vörös Hadsereg rohammal elfoglalta Berlint és megsemmisítette a fa­siszta Németország szívét. Május 8-ról 9-re virradó éjjel Németország minden feltétel nélkü­l letette a fegyvert. Győzött a Vörös Hadsereg és május 9-ét Sztálin elvtárs a Győzelem Napjának nyilvá­nította. A szovjet nép nagy vezére ezen a napon felhívással fordult népéhez: „A hazánk szabadságáért és függetlensé­géért hozott sok nagy áldozat, a háború fo­lyamán népünk által átélt mérhetetlen nél­külözés és szenvedés, a haza oltárán áldoza­tul hozott megfeszített munka a hátország­ban és a fronton, — mindez nem volt hiába­való, mindezt az ellenségen aratott teljes győzelem koronázta“, — mondotta Sztálin elvtárs. A fasiszta Németország szétzúzása a szov­jet állam, a Bolsevik Párt és a Vörös Hadse­reg hatalmas dicső történelmi tette. Meg­semmisült a világfasizmus legveszedelmesebb tűzfészke, a nemzetközi reakció bástyája. A Győzelem Napja ezért vált egyúttal a nem­zetközi fasizmus vereségének napjává is. A Vörös Hadsereg győzelme a szocializ­mus hatalmas világtörténelmi győzelme volt a haldokló, rothadó kapitalista világ legálla­­tibb erői fölött. A Szovjetunió ezzel a tetté­vel megmentette az emberiséget és a civili­zációt a végső pusztulástól és örök emléket állított a szovjet népnek. A szabadságszerető népek lelkes örömmel fogadták a fasiszta Németország leverését. Az öröm hangjait csak a hazánkban állomá­sozó német csapatok zavarták, amelyeknek Schörner volt a parancsnokuk és amely csa­patok megtagadták a fegyverletételt. Schör­­ner fasiszta bandái megindultak Prága ellen, amelyet a kommunisták vezetésével dolgo­zóink szabadítottak fel 1945 május 9-én, Győzelem Napján. Az amerikai csapatok pa­a­rancsnoksága utasítást adott a Prága köze­lében állomásozó csapatainak, hogy helyez­kedjenek várakozó álláspontra, vagyis tegyék lehetővé a német hóhéroknak, hogy kiirtsák hazánk legjobb fiait csak azért, hogy az ame­rikai csapatok később elfoglalhassák Prágát és így megerősíthessék helyzetüket Közép- Európában. Az amerikai imperialistáknak ez a piszkos te­rve is azt bizonyítja, harry mindir­­sz<­lt,'''n­­álltak népünk törekvéseivel és minden erejük­kel el akarták gáncsolni népünk legjobbjai­nak hősi harcát. Tervük azonban nem sike­rült. A szovjet csapatok nem törődve a ha­talmas nehézségekkel és­­ áldozatokkal, má­jus 9-én Prága hős védőinek a segítségére siettek, felszabadították fővárosunkat és megmentették legjobb hazafiainkat a kiirtás­tól. A hős Szovjet Hadsereg népünk védelmére sietve május 9-én teljesen felszabadította hazánkat a hitleri fasizmus igája alól, vis­­­szaadta szabadságunkat, elhozta népeinknek a várva-várt békét. Kudarcot vallottak az angol-amerikai imperialisták gyarmatosító tervei, nem sikerült megkaparintaniok ha­zánkat, nem sikerült kiírtaniok népünk leg­jobbjait, a kommunistákat. Örök hála népünk szabad életéért azoknak a hősöknek, szovjet katonáknak, akik fegy­verrel a kezükben véreztek, szenvedtek és meghaltak a mi boldog életünkért. Népünk soha el nem múló hálával és szeretettel mond köszönetet ezen a napon, szabadságunk szü­letésnapjának immár hetedik évfordulóján, az emberiség lángeszű vezetőjének, Sztálin­nak, bölcs politikájáért, amellyel népünket örökre megszabadította az idegen elnyomás­tól és kizsákmányolástól. Az angol-amerikai imperialisták ma sem mondtak le terveikről, ismét népeink kezére akarják rakni a bilincset. Felfegyverzik a fasiszta német hadsereget, hogy hazánkra uszítva a vér, könny és láng tengerében el­pusztíthassák mindazt, amit népünk oly nagy szeretettel épített hazánkban, a Szov­jetunió támogatásával. Az imperialisták tévednek ha azt hiszik, hogy h­azánk könnyű martalékuk lesz. A ke­mény építőmunkában eltöltött hét szabad év alatt népünk megizmosodott, újarcú, elszánt, edzett néppé vált, amely a Szovjetunió segít­ségével képes megvédeni hazáját, szabadsá­gát, függetlenségét. Pártunk felszínre hozta népünk és ifjúságunk alkotó erejét és ez az erő hegyeket mozdít el, virágzó városokat teremt a földhöz tapadt falusi kunyhók he­lyén, hogy hazánkat a béke megdönthetetlen bástyájává tegye. Osztraván és a HUKO-n nemcsak acélművek épülnek, hanem Pártunk a szocialista eszmék formáló erejének segít­ségével új embereket formál, teremt, edz. Olyan embereket, akik mindinkább megkö­zelítik a fasizmus felett győzelmet aratott szovjet embereket, szovjet fiatalokat. Az Ifjú­­sá­gi Gát fiatal építői elválaszthatatlanul­­ összeforrnak békeművükkel, amelyet építe­nek és amelyet meg­ is fognak védeni. Az angol-amerikai imperialisták világural­­­­mi tervei halálra vannak ítélve, sorsuk el­­­­kerü­lhetetlenül Hitlerék sorsa lesz. A vi­lág népei a második világháborúban meg­ismerték a háború borzalmait, szörnyűségeit, de utána a Szovjetunió jóvoltából megismer­ték a békés, szabad életet is. Ezért állnak az egyszerű emberek mind nagyobb töme­gei a béke ügye mellé, ezért zárkóznak fel mind szorosabban a Szovjetunió oldalán. Az amerikai imperialisták koreai gaztet­tei nem tántorítják vissza a békéért küzdő milliókat. A béketábor ereje az élet, az igazság ereje és ezért legyőzhetetlen. A bé­kéért küzdő erők hatalmasat nőttek a má­sodik világháború óta. Az emberiség ellen­ségei az imperialisták sokkal gyengébbek, mint a második világháború előtt, voltak. Nincs többé német, angol, francia, olasz, japán nagyhatalom. A fasiszta uralom alatt nyögő országok helyén virágoznak, erősöd­nek a népi demokratikus országok, Lengyel­­ország, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia és Csehszlovákia, megalakult a Né­met Demokratikus Köztársaság is. Ázsiában olyan hatalmas országot vesztettek el az imperialisták, mint a 475 milliós Kína. Mil­lió és millió ember áll a béketábor harco­sai közé a kapitalista országokban is. Ha­talmasat nőtt a Szovjetunió nemzetközi te­kintélye. Először Franciaországban hang­zott fel: „Soha nem fogunk fegyvert a Szov­jetunió ellen!" Aztán Olaszországban, majd szerte a világon dübörögtek a békét akaró tömegek: „Soha nem fogunk harcolni a Szovjetunió ellen, Sztálingrád hősei ellen!“ „Nem, nincs közelebb a háború veszélye!“ — mondotta Sztálin elvtárs. Ma, az Elbától a Sárga Tengerig szabad népek élnek, akik végleg felszabadultak a tőke és a külföldi imperializmus igája alól. Győzelemről győ­zelemre halad a Szovjetunió, napról napra győz a Szovjetunió külpolitikája a nagy Sztálin irányításával. Minden győzelem a béke, a haladás, a szabadság győzelme. A hatalmas szocialista állam a béke, az igaz­ságosság támasza, ma a dicsőség fényében tündöklik. A kommunizmust építő szovjet nép a béketábor legyőzhetetlen ereje. Ezt fejezik ki Sztálin elvtárs bölcs szavai is, amelyeket még 1946-ban mondott: „Nem tu­dom sikerül-e Churchill úrnak és barátainak a második világháború után egy hadjáratot szervezniük Keleteurópa ellen. De ha ez si­kerül,­­ ami kevéssé valószínű, miután az egyszerű emberek milliói állnak a béke vár­táján — akkor meggyőződéssel mondhatjuk, hogy megverjük őket, mint ahogy megver­tük huszonhat évvel ezelőtt.“ A népeknek, a világ ifjúságának béke kell. Ezért harcol a Szovjetunió és a világ minden becsületes embere. Ezért küzd a hatalmas béketábor a háborús gyújtogatókkal, a koreai gyil­kosokkal szemben. „Örök időkre éljen csehszlovák-szovjet szövetség és testvériség, a amelyből szabadságunk és boldog életünk született!“ — mondotta hazánk legnagyobb békeharcosa, ifjúságunk tanítója, Gottwald elvtárs. Hazánk fiataljai, Gottwald ifjúsága egy emberként küzd a béke és igazság ügyéért. Pártunk vezetésével építünk, dolgozunk, hogy örökre megtarthassuk a Szovjetunió adta békét és szabadságot. Szőke József. Tavaszi napsugár. Pacsirták dalolnak messze fenn a levegő­ben, majd beleunva a dalolásba kő módjára zuhannak lefelé. És lám! Már szállnak újra fel, hogy újra énekeljenek• Mi a cetjük ezzel? Talán az, hogy a mezőn dolgozó traktorosokat, EFSz-ta­­gokat szórakoztassák? Lehet... Motorkerékpárunk zúgva szá­­­guld a mezei úton, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Az út jobb és bal feléről vetések zöldülnek. A rozs m­ár eléggé megnőtt, lassan a kalászát hány­ja. De ám a búza és az árpa sem hagyja magát, igaz hogy csak fele annyi, mint a rozs,de így is eléggé megnőtt. A vetések elmaradoznak, erre felé már a kukorica és a krumpl táblák következnek. — Ezen a területen víz állott — magyarázza a motor zúgásán keresztül a vezető, tőlünk bal­felé mutatva. — Most pedig krumplival és kukoricával vetet­tük be. Nehéz munka volt ám, s ennek a földnek a szántása. Traktorosaink izzadtak, amíg felszántották és bevetették. De... de, most már készen va­gyunk ezzel a nehéz táblával. Ma már szójababot vetünk. Elhallgatott Miközben a rö­gös úton biztos kézzel vezette a kerékpárt. Mosolyogva nézte a készenálló, bevetett, beültetett területet•­­ — Messze van még a brigá­dod, Maticza elvtárs? — érdek­lődtem, mert már soknak érez­tem a folytonos rázást, amit a vörös mezei út okozott. nal — Nem, nincs messze, azon­odaérünk — nyugtatott meg. Közben bekanyarodtunk az alá­­árok szélére, a lombos fák — Megérkeztünk, —■ szó­lott, miközben leszálltunk mind­ketten és leporoltuk öltözetün­ket. A motorkerékpárt biztonságba hagyva átugortuk az árkot és hosszú, sietős léptekkel igyekez­tünk a vetőgépet húzó traktor felé. — Ez a traktoros, aki itt vet Szamaránszky Vince elvtárs, a dunaszerdahelyi brigád és egy­ben az egész traktorállomás legjobb traktorosa. Feladatát 250%-ra teljesíti, de még ezzel sem eelégszik meg. Folyton azt hajtogatja, hogy ő addig nem nyugszik, míg el nem éri a 300 százalékot. Teljesen egyetérek vele, — magyarázta, miközben elértünk a táblához, ahol Sza­moránszky elvtárs dolgozott. A traktor épen most fordult meg a tábla másik végén, tehát vár­nunk kellett­. Reggel azt mondta, hogy ma elveti ezt a nagy táblát. Le­het, hogy megteszi, ki­telik be­lőle. Egyre jobban erősödött a trak­tor dübörgése, majd rövid időn belül megállóit előttünk trak­torjával a dunaszerdahelyi trak­­torállomás legjobb traktorosa, Szamaránszky Vince. A vetőgé­­pen egy bácsi, EFSz-tag állt, aki a vetőgépet ellenőrizte, hogy jól szórja-e magát. — Szabadság elvtársak, jó munkát — köszöntünk. — Ide hallgass, Vince, — szó­lott Maticza elvtárs a 14-es szá­mú brigád vezetője. — Ez az elvtárs szeretné, ha elmondanád, hogy hogyan tudsz ilyen magas teljesítményt elérni. Szamaránszky elvtárs végig­nézett rajtunk, rágyújtott egy cigarettára, minket is megkínált, majd így szólt: (Folytatása a 3. oldalon) Viatk­a István brigádvezető Szamaránszky Vince elvtárs

Next