Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-06-18 / 22. szám

1952 június 18 -----0) IFJÚSÁG Levelezőkört szervezünk a megyeri járásban Nagy ütemben haladt az agitációs munka. Számos helyi csoportunk tett kötelezettségvállalást tavaszi munkák elvégzésére. Ezen kívül a fegyelem megszilárdítására és nem utolsó sorban az új ifjúság terjesztésére. A CsISz járási elnöksége többízben foglalkozott az Új Ifjúság terjesztésének ügyével. Részletesen megtárgyalta azokat tényezőket, amik a lapot még jobban népszerűsítik. Az Új Ifjúság akkor lesz valóban a mi újságunk, ha nemcsak olvassuk, hanem írunk is bele. Többet kell írni a helyi csoportjainkról, ki kell emelni az élenjáró csoportokat, stb. Ez valóban helyes, de ki fogja ezt a munkát elvégezni. Az ágit. kult. felelős vagy az elnökség tagja? Ez volt a kérdés és ekkor jött segítségünkre az Új Ifjúság szerkesztősége, akik egyik ülésünkön meglátogattak bennünket. Mi a véleményetek a lapról, írtatok-e már? — kérdezte a szerkesztő. írni írtunk, de... — Szervezzétek meg az Új Ifjúság levelezőkörét! Ez a rövid beszélgetés megadta a kulcsot a problémánk megoldásához. Csak meg kell alakítani a levelezőkört, törődni kell vele és akkor nem az elnökség írja a leveleket, hanem maguk az alapszervezetek ügyes tagjai. Egymásután sorakoztak a nevek, mindenki tudott egy ügyesebb elvtársat ajánlani, akikről a beszélgetés után megállapítottuk, hogy nemcsak tagjai lesznek a levelezőkörnek, hanem dolgozói is. Nemrégen összehívtuk a kör tagjait, ahol az Új Ifjúság kiküldöttje részletesen beszélt azokról a kérdésekről, amelyek fontosak a kör munkájának sikeréhez. Az újságnak segíteni kell az ifjúság politikai és kulturális nevelésében, a testnevelés fejlődésében, hogy politikailag fejlett munkára és harcra kész ifjúság legyen, mint példaképünk, a Komszomol, amely a Nagy Honvédő Háború idején olyan hősiesen tudott harcolni a betolakodott fasisztákkal szemben. Ilyen ifjúságot akarunk, hogy büszkén mondhassuk, új harcos ifjúság vagyunk! Végh Gusztáv, Nagymegyer. A fíissi fiatalok az EFSz-ben is jól dolgoznak A CsISz füssi tagjai az állami gazdaságok és a földművesszövetkezetek munkájába tevékenyen bekapcsolódtak. Az EFSz-ben dolgozik Tábor Karcsi, Szloboda Ferkó, Bozsaki Jani és Vojtech Jani elvtárs, akik a múlt évi jó munkájukért abban a kitüntetésben részesültek, hogy elmehettek üdülni a Tátrába. Nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a munkához, amikor hazajöttek. Beszélgettem velük és elmondták, milyen szép helyen voltak. Ott megfogadták, hogy még jobban fogják végezni munkájukat, így teljesítményüket száz százalékról 120 százalékra emelik. A felsorolt elvtársak mint kocsisok dolgoztak az EFSz-ben. Vetésnél 115 százalékos, fogasolásnál 110 százalékos, répa- és kukoricasarabolásnál 150 százalékos eredményt értek el. Ennek az volt az oka, hogy nem maradtak el a munkából, lovaikat jól és helyesen gondozták a szovjet tapasztalatok szerint. Meg kell emlékezni Komjáti Guszti elvtársról, aki mint tehéngondozó dolgozik az EFSz-ben. Tizenhat tehenet ápol, ebből hatot fej, és két hónap alatt négy literrel emelte a tejhozamot naponta, így a tejhozam átlagát 10 százalékról 115-re emelte. Megkérdeztem tőle, hogy érte el ezt a ritka eredményt. Azt hogy elolvasta egy szovjet válaszolta, szakembernek a könyvét és utána megpróbálta ezt a módszert és be is vált. Ugyanis fonnyasztott zöldtakarmánnyal etette a teheneket és így érte el ezt a szép teljesítményt. Dolgozik még három elvtársnő az EFSz-ben. Nyitrai Emma, Tábor Kornélia és Brezovszky Erzsi a dohánymunkánál. Ők is szép eredményeket érnek el. Teljesítményüket 140 százalékra emelték. Ezt úgy érték el, hogy megszilárdították a munkafegyelmet és egyszer sem maradtak ki a munkából, mint azelőtt. Ígérjük, hogy munkateljesítményünket még jobban fokozzuk, mert csak így tudjuk elérni a dolgozók álmát, a szocializmust és a világbékét. Paksi László, Füss. Hogyan dolgozik a csícsói CsISz-csoport A csicsói CsISz-csoport egyes tagjai tudatában vannak a CsISz fontosságának. Éppen ezért példás munkát végeznek, így az EFSz-ben az idősebb elvtársaknak megmutatják, hogy az ifjúság hogyan tud dolgozni, milyen eredményeket tud elérni. Ezek közé tartozik Dudás Mihály elvtárs is. Már volt az Ifjúsági Építkezésen, hazatérte után elmondotta, hogy milyen fontos az ifjúság bekapcsolódása az építőmunkába. Jó munkát fejt ki Kolocsis Viktor elvtárs is, aki a helyi csoport elnöke. Nem feledkezhetünk meg a dohánnyal dolgozó fiataljainkról sem, mert a dohány ültetésénél 300 százalékra teljesítették normájukat. Ilyenek voltak Gálik Margit elvtársnő és Bognár József elvtárs. Persze vannak hiányosságok is. Vannak olyan elvtársak, akik csak segítséget várnak az Ifjúsági Szövetségtől. Ezek közé tartoznak Jezső Valéria és Richmajer Erzsébet elvtársnők, akik még a CsISz igazolványának sem viselik gondját. Reméljük, hogy az elvtársak nemsokára követni fogják Keserű Béla elvtárs példáját, aki fáradságot nem kímélve igyekszik új embereket nevelni. Magyarics Károly, Nagymegyer. teritizálj iak Az Új Ifjúság 1952 VI. hó 4-én megjelent számában Mede elvtárs foglalkozott az ifjúsági szervezetek munkájával a határmenti falvakban. Rámutatott arra, hogy a füleki járási vezetőség nem törődik a megnevezett falvak ifjúságával. Ezek Tajti, Vecseklő, Óbász, Hidegkút, Egyházasbást, Almágy és Dobfenék. Mede elvtárs nem helyesen mondta, amikor azt írta, hogy 1950-től még ezeken a helyeken nem volt kint járási kiküldött. Nem helyesen állította azért, mert ebben az esztendőben, ha nem is tudtunk minden hónapban rendszeresen kimenni ezekbe a falvakba, meglátogattuk minden két hónapban. Másrészt hozzászólása azért nem volt helyes, mert minden összejövetelen megemlítjük, hogy az alapszervezetek javasoljanak saját tagságuk közül egy vagy két elvtársat, akik megkapják a politikai irányvonalakat s ezáltal összeköttetésben állnak a járással és így a járás tudná irányítani munkáját és így meg lenne a lehetőségük nekik is, mint a szlovák nemzetiségű elvtársaknak, hogy tanulhassanak, hogy tudásukat átadhassák az ifjúság széles tömegeinek. Azt látjuk, hogy az ifjúsági szer — de helyesen I vezet nem foglalkozott ezzel a kérdéssel olyan komolyan, mint erre szükség lett volna és ebből következik az, hogy megtámadják a járási vezetőséget, még mielőtt látnák azokat a nehézségeket, amelyekkel küzd. Szeretnék válaszolni Mede elvtársnak személyesen is. Mede elvtárs megemlíti, hogy a járási vezetőség segítse az alapszervezetek munkáját, ne pedig akadályozza. Mede elvtárs, mint instruktor működött a fenti csoportokban, de nemsokára kérte áthelyezését közelebb lévő csoportba, annak egy ellenére, hogy ő maga is egyházasbásti. Ezért törődhetne a nevezett ifjúsággal, viszont ő sem akarta az elhagyott ifjúságot kezébe venni. Most mind a két Mede elvtárs járáshoz közell 0 falvakban működik, mint instruktor. Ezeket a konkrétumokat azért tudtam megírni, mert saját magam is kint voltam ezeken a helyeken az utóbbi időben. Szeretném, ha Mede elvtárs is többet törődne az Ifjúsági Szövetség problémáival és ne csak kritizáljon, hanem segítsen is. Ján Hulina, a CsISz járási bizottságának ágit.-prop. felelőse, Fülek, „IVe szégyeljen senki közénk állni“ A Koop-SPD galántai tanulóotthont látogattam meg az elmúlt napokban, hogy képet alkossak a szocialista munkásnemzedék, a szakkáderek neveléséről. Hugyagi elvtárs az első osztály példás tanulója, aki munkáját 110 százalékra teljesíti, így nyilatkozott a tanulóotthon életéről, a tanulásról és a munkáról: — Mi ipari tanulók tuda tában vagyunk annak, hogy a nevelői kar az e nevelési szerv, amely munkánkat a közösség segítségére irányítja Egyes tanulók azonban félreértik a nevelői hivatást és igyekeznek a tekintélyüket aláásni. Mi az ehhez hasonló jelenségek ellen minden lehető módon harcolunk, meggyőző munkával, villám újságokon, faliújságokon, stb . Nálunk is megalakult a nevelők keretén belül „az akciós négyes", amely az „Ifjúsági őrjárat" szerepét tölti be. A beérkezett jelentések alapján rendszeresen foglalkozik a felmerült problémák megoldásával és a munka megjavításával. Az egyes csoportok rendszeresen jelentést tesznek a szerkesztői körnek a napi munkáról és a helyi hangszóróban a rendszeresített kritikai adásban közlik az elért eredményeket. Egyidejűleg bíráljuk a hiányosságokat is. Ez segít munkánkat megjavítani. Trimaj elvtársnő, a csoport kultúrfelelőse példás munkát végez. Teljesítménye 110 százalék. — Én a gimnáziumból léptem be a tanulóotthonba. Itt tovább tanulok és gépészmérnök leszek. Ma a tanulóotthonban kialakult a közösség. Kezdetben bizony nem volt ez így. A bírálat és önbírálat gyenge volt és nem is tudtunk vele bánni. De a nevelés és a munka formálja az embert nemessé és öntudatossá. Én gimnazista voltam, most technikusnak készülök, de büszke vagyok rá, mert belőlünk nevelődik az új technikai értelmiség, amelyre döntő feladat vár hazánk iparosításában. "Ne szégyeljen senki közénk állni, mert mi vagyunk a dolgozó nép magasabb életszínvonalának egyik biztosítéka, így nyilatkozott Trimaj elvtársnő. Gurka elvtárs szintén példás tanuló. Teljesítménye 130 százalék. — Nagy nehézségekkel küzdöttünk meg, amíg szervezetünket annyira megerősítettük, ahol most vagyunk. De mi nem hátráltunk meg a nehézségek ellen. Példát vettünk a Komszomol tapasztalataiból, szívósan és rendszeresen kitartóan dolgoztunk. Szorgalmasan tanulunk, mert tudatában vagyunk feladatunk fontosságának. Balgaság volna azt gondolni, hogy nálunk minden rendben van és mi nem követünk el hibákat. Fejlődésünkkel egyidejűleg nőnek a nehézségeink is, de mi azért vagyunk itt, hogy kölcsönös támogatással kiküszöböljük a nehézségeket és hibáinkat — fejezte be a nyilatkozatot Gurka elvtárs. Szükséges rámutatnunk a konkrét eredményekre is, hogy a tanulók munkáját alátámasszuk velük. A tanulók elvállalták 21 hektár répa összes munkálatait — Tudatában vagyunk szocialista mezőgazdaságunk megsegítése szükségességének — mondotta Mészáros elvtárs ötszázan megszerezték a TOZ-jelvényt. A tesetnevelésre és honvédelmi nevelésre különösen nagy súlyt helyeznek. Fegyelemérzetre, testben és lélekben erős emberekké nevelik ifjú dolgozóinkat. 510-en végezték el az egészségügyi tanfolyamat. Az egészségügyre különben is nagy súlyt fektetnek és most is rendszeres előadást ‘irtanak számunkra az ’észségügyi szolgálat emberét. A Fucsik-jelvényszerző ■zsgára ötszázan jelentkez‘k. A politikai- és olvasókörök rendszeresen működnek az itthonban. Külön ki kell emelni, hogy a tanulóotthon tanulói vizsgáztatják a helyi gimnázium tanulóit, a Fucsik-jelvényszerző vizsgán ami a munkás- és tanulóifjúság helyesen értelmezett együttműködésének az eredménye. Május hónapban a tanoncok 4776 brigádórát dolgoztak le az EFSz-ben, vagy az épület körül. Öntudatos munkájukkal segítik mezőgazdaságunkat, szebbé és kellemesebbé teszik otthonukat. Röviden ennyit a galántai Kovo- SPD üzemi CsISzszervezetének munkájáról, összegezve az eredményeket, arra a megállapításra jutunk, hogy lehet jól nevelni, csak tudni és akarni kell. Szoros együttműködés a CsISz-szel, kölcsönös együttműködés a munkában, tervszerű munka, a bírálat és önbírálat, ezek azok az alapelvek, amelyeket alkalmazni kell mindennapi munkánkban — mondja Szládek elvtárs, vezető-nevelő. Állítását bizonyítják az elért eredmények a tanulásban és a munkában. Jóleső érzéssel búcsúztam el a tanoncoktól. Megnyugtató érzés tölthet el bennünket, mert a szocializmus gigászi építkezéseire, a NAKO- ra és Osztravára, a hatalmas és bonyolult gépkonstrukciók megszerkesztésére és kezelésére szakképzett és magas színvonalú technikai szakemberek kerülnek ki tanoncotthonainkból. Az ő vezetésük alatt majd újabb százak és ezrek sajátítják el a szaktudást, hogy hazánk és iparunk minél hatalmasabb és erősebb legyen. Tanulással harcoljunk a békéért és a munkatermelékenység fokozásáért, amely megdönti a kapitalista társadalmi rendszert. Fel tehát a békeharcra a tudomány iránt érzett vágytól hajlva, Sztálin elvtárs jelszavával: „Hódítsuk meg a tudomány bástyáját!” Trimaj elvtársnő ipari tanuló Gurka elvtárs ipari tanuló Hugyagi elvtárs ipari tanuló A munkafegyelem megszilárdításával készülünk az iskolaév sikeres befejezésére Néhány hét van még hátra az iskolaév befejezéséig. Ezalatt az idő alatt nagy feladatok várnak jóságunkra. Át kell tanulóivenni az előírt anyagot, be kell pótolni a hiányosságokat és az egész évi anyagot alaposan át kell ismételni. Ezért a hátralévő időben minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az iskolaév befejezése teljes sikerrel járjon, hogy’ teljesítsük Pártunk által elénk tűzött feladatokat. Nézzük meg hogyan dolgozik tanulóifjúságunk az iskolai év befejezése előtt néhány iskolánkban. * A POZSONYI PEDAGÓGIAI GIMNÁZIUMBAN nagy lelkesedéssel dolgoznak az elvtársak. Mindenki a tanulással törődik. Alig van már tantárgy, amelyből már ne folynának az ismétlések. Az előírt anyagit teljes egészében átvették. Az intézet faliújságán egy „Mindenki felelős mindenkiért“ című cikk látható. A fiatalok a valóságban is ilyen szellemben élnek. Ezt figyelhetjük meg az osztályaktívákon is. Az osztályaktíva legfontosabb pontja a munka. Részletesen boncolják és megbeszélik a múlt heti eredményeket, megmondják a jót, de a rosszat is. Itt aztán nincs kibeszélés. Az elvtársak minden megalkuvás nélkül rámutatnak egymás hibáira. Náluk nemcsak az ötös a rossz jegy, harcolnak a négyesek és a hármasok ellen is. Most év vége előtt beosztják egymást hármas, ötös csoportokba és így ismétlik át az anyagot. csoportokhoz jó ú. n. „szarkosokat“ is osztanak be, akik az ismétlés közben felvetődő homályos dolgokat tisztázzák. Az ismétlésnél ügyelnek arra, hogy’ mindenki meg tudja különböztetni az egész éven át vett anyagból a lényegeset a kevésbé lényegestől, így elérik azt, hogy mindenki tökéletes felkészültséggel fog felelni. A CsISz vezetősége a legjobb tanulókat könyvvel fogja jutalmazni. Alapos gondot fordítanak az évvégi munkakiértékelő tagsági gyűlés előkészítésére. Most folynak a Fucsik-jelvényszerző vizsgák is. A vizsgákra az egész tagság kivétel nélkül felkészült. A POZSONYI GÉPIPARI ISKOLA magyar osztályában kissé elkeseredve beszélnek az elttársak. Sok a tanulás, nehéz az anyag, stb. stb. A háromnegyed évi tanulmányi eredmény szomorú volt. Harminchárom ember közül tízen elbuktak. Holod elvtárs, az osztály elnöke abban látja ennek az okát, hogy egy hónappal később nyitották meg a magyar osztályt és így’ elmaradtak az anyaggal. A másik és talán a legfontosabb ok az, hogy gyenge felkészültséggel jöttek az elvtársak az iskolába. A gyengeség főleg számtannál, fizikánál és ábrázoló mértannál mutatkozik — mondja Sandner elvtárs, aki különben az osztály egyetlen kitüntetett tanulója. Az előbb említett lehangoltság azonban nem a végső kiúttalan elkeseredés. Nehéz, de nem lehetetlen — mondják az elvtársak. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a nagy akarat a nehézségek ellenére is meghozza a maga gyümölcsét az iskolaév végén. A POZSONYI III. SZÁMÚ KÖZÉPISKOLÁBAN IS jó bizonyítványt akarnak hazavinni az elvtársak. Még Hrotkó Peti is komolyan veszi a tanulást. Pedig sokszor de nehéz is otthagyni a futballt és leckét tanulni helyette— mondja. Én is ki akarok ám tenni magamért a felelőseknél, szól a vitába kissé elpirulva Fegyveres Laci. No meg Prenghy Gyuszi sem akar szégyent hozni a pionír kendőre. Gebauer Irma már a nyári szünidőre is gondol. Terveken töri a fejét. Már tavaly nyáron is dolgoztam a Stolhverek-üzemben. Ez idén is dolgozni akarok. Mások a fürdésről, a nyaralásról és a kirándulásról beszélnek. Mindenki terves... és vágyuk teljesülni is fog. lük függ, ha meg — a Tőbizonyítványtól. Kardos István.