Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-01 / 39. szám

f A füleki járási ifjúsági találkozóról június 21-én tartották meg Füleken a „Békéért és barátságért" járási ifjúsági találkozóját. Minden feltétel meg volt ahhoz, hogy találkozó méltó a füleki ifjúság: kifejezője legyen az ifjúság békeakaratának, a kulturális alkotóképességének és IV. Világifjúsági Találkozóra való felkészültségének, ha a járási CsISz-bizottság azt ünnepi napot kellőképpen előkét szítette volna. A találkozó színvonalát nagy mértékben rontotta az a tény, hogy a járás ifjúsága helyett csak a füleki iskolai csoportok léptek fel, s a vidéki szervezeteket csak a korlát kőbánya CslSz-szervezete képviselte. A kétnapos nemzetváltásra való hivatkozással többi szervezetek ezen a találakozón nem vettek részt. A CslSz járási bizottsága részéről hiba volt, hogy nem propagálta s kellőképpen nem készítette elő az ifjúság „Békéért és barátságért” jelszó alatt indult füleki járási találkozóját, oly annyira, hogy az ünnepségnek csak mintegy 400 részvevője és nézője volt. De emellett a fogyatékosság mellett jelentős műsorral fejezte ki a járás ifsága a Szovjetunió által vezetett béketábor erejébe a világ ifjúságának vetett hitét, békeharcához való csatlakozását. .A SzlKP járási szervezet titkára, Jarabka elvtárs megnyitó beszédében a világ béketáborának nemzetközi sikereiről, nemzetközi imperializmus sorozatos kudarcairól s az ifjúság világméretekben folyó békeharcáról beszélt. Gajdos László elvtárs, a CsISz járási elnöke, beszámolójában főként a bukaresti IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó jelentőségét emelte ki s mint a mostani nemzetközi békeharc egyik jelentős mozgalmáról beszélt róla. .A fellépő kultúrcsoportok között a legtöbb előkészületet füleki magyar gimnázium és a a szlovák középiskola együtteseinek műsorszáma mutatta. .A magyar gimn. táncegyüttesének táncai a nemzeti népi kultúra komolyabb átéléséről tanúskodtak. Az előzőekhez viszonyítva szinte lehangolóan hatott az utolsó két táncszámuk a „Lányok, lányok, lányok a faluban...” és a „Ritka árpa ...". Úgy látszik, táncegyüttes vezetője nem mérte fel azt, hogy ezek nem népi alkotások. A szlovák középiskola műsorszáma főként a jó összeállítás sikerével hatott. Különösen szép teljesítményt nyújtottak Bódis és Pál elvtársnők, szóló számaikkal. Az óvonaképző tanfolyam hallgatóinak együttese kevés előkészülettel is jó énekkari műsorszámot nyújtott. Szovjet daluk az „Upriplizsnich loz” és az „Új háborút szít a tőkés nyugat” a közönségre a komoly tömegdal mozgósító, lelkesítő hatását tette. A járás vidéki CsISz csoportjai közül csak a korláti kőbánya fiatalsága készült fel a találkozóra. Énekkaruk, szóló énekesük Csapuka Lajos és a kísérő harmonikás szépen kidolgozott számokkal lépett fel. Szlovák népdalokkal és a „Tárd ki májusi virágos kikelet"-tel megmutatták, hogy csak akarat szükséges ahhoz, hogy az ifjúság alkotóerejét kibontsuk. A füleki magyar középiskola együttese sikertelenül oldottaa meg feladatát. Műsorszáma nem a szocialista kultúra propagálója volt, összetévesztették nemzeti kultúrát a nemzetiesken de burzsoá „nemzet kultúrával” . Elégséges csak azt említeni, hogy az úgynevezett „magyar ruhában” a ,,Lányok, lányok, lányok a faluban" dallamára valamilyen megnevezhetetlen táncegyveleget adtak elő, ami semmiben sem hasonlított a népi tánchoz. A hiányosságoktól s a hibáktól eltekintve, ez az ifjúsági találkozó a füleki járás ifjúságának jelentős összejövetelét jelentette. A füleki és fülekkörnyéki ifjúság, ha nem is sok sikerrel, de nagy igyekezettel megmutatta, hogy részese a kalenni szocialista építésünknek, s hogy népi kultúralkotásaival az egész világ dolgozóinak nagy haladó mozgalmát, a békeharcot akarja támogatni. ■'?ŕ V .''''■ [UNK] [UNK] Dl IFJDSAG A hratlsdavai kerületi ifjúsági Nemzeti Találkozóról Szombaton, június 27.-én már a kora reggeli órákban bemondta a hangszóró, amfiteátrumában hogy a vár megkezdődik a bratislavai kerület ifjúsági Nemzeti Találkozója. Mindenütt, a mozikban, a színházakban, a Hviezdoslav-téren a Pionír-palotában, a játszótereken. Ifjúságunk mindenütt vigad és örül, örömteljes munkával készül a béke és barátság jegyében tartandó IV., Világifjúsági és Diáktalálkozó előkészítésének idején. A program megkezdődött. A stadion körül csaknem 1.000 CsISz-tag, pionír, munkás, idősebbek is, foglalnak helyet. A Lúčnica kultúregyüttes hetrekörnyéki dalokkal és táncokkal gazdagítja a programjot. A dal a múltról szól, arról, hogy a nép nehezen viselte a feudalizikus jármát, de becsületesen harcolt. De máris felcsendült egy másik dal, amely egy fiatal lányról, szövetkezeti tagról szól, az új életről, amelynek távlatai serkentik ifjúságunkat és dolgozóinkat, hogy a szebb és boldogabb holnapért, amelyet maguknak építenek, a legjobb tudásuk és tehetségük szerint dolgozzanak. A starátúrái Finom Mechanika CsISz-tagjai programjukban a béke-keringőt adják el. Dalukkal ők is a béketábor hatalmas hadseregébe állnak, annak győzelméért harcolnak. Ezt bizonyítja a daluk is, amely munkaakaratról szól, arról, hogy csak munkával védjük meg a békét. Egy gyönyörű este volt. Mindenki elégedetten távozott. Láttuk, hogy ifjúságunk és együtteseink hogyan készülnek a IV Világifjúsági és Diáktalálkozóra. A program azt bizonyította hogy Szlovákia ifjúsága lelkesen harcol a béke fenkölt gondolatáért.Lelkesen ha’’ ottak a szavak, hogy... a harcba a boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk. jól sikerült Komáromban az ifjúsági nap Komáromban Június 14-én tartották meg a „Békéért és barátságért” járási ifjúsági találkozót . A felvonult ifjak beláthatatlan tömegfolyama a Nagy Októberi Forradalom-térbe torkollott. Ott vette kezdetét az ünnepély. A himnuszok után ünnepi beszédek, majd szavalatok következtek. Az ünnepélyt bezáró DiVSZ-himnuszt lemezről játszották, de nem egy fiatalnak a szájára kívánkozott a lelkesedés és együtt énekelt a lemezzel. Délután 3 órakor kezdődött a különböző CsISz-szervezetek kultúrcsoportjainak versenye. Többek között fellépett a Munkaerő tartalékok 17 és 5-ös számú otthonának ifjúsága, magyar általános és pedagógiai a gimnázium ének- és tánckara, Felsőaranyos, Csallóközaranyos és a portjai. Skoda-művek kultúrcso- Az izgalmas és sokatigérő kultúrversenyből a Munkaerő tartalékok 17-es számú otthonának énekkara és a Magyar Gimnázium került ki győztesen. Ugyanebben az időben a Katona-sportpályán a magyar és szlovák gimnázium sportdélutánja zajlott le. A rendezőséget hibáztathatjuk abban, hogy közönség csak alig volt, mert mindenki inkább az éppen erre az időpontra kitűzött kultúrversenyeket nézte meg, így a sportolóknak be kellett érni egy pár sportrajongóval közönségképpen. Ennek ellenére a sportbemutató jól sikerült. Ezt bizonyítják kis számú közönség nagy tapsai. a Különösen nagy sikere volt a különböző szertorna-gyakorlatoknak, ahol többek között Bellus Dániel és Bencze József végeztek szép munkát a gyűrűn és a nyújtón. A jól sikerült ifjúsági napot késő estig tartó szabadtéri népmulatság zárta be, ahol szintén a fiatalok mutatták meg, hogy hogyan kell szépen mulatni. Tőzsér Árpád 1053. Július 1. .A prágai Smetana teremben június 18-án tartották a „Prágai Tavasz" VL hangversenyét, amelyen közreműködtek Tamara Nyikolajevna Gusso szovjet zongoraművésznő és Hams Borman svéd karmester. Képünk a szovjet zongoraműésznő és a svéd karmester közös fellépését ábrázolja. Ez az EFSz répája, még mindig a kapát várja. A CsISz pozsonypüspöki II. alapszervezete 1953 június 21- én vidám műsoros estét rendezett. Az est programja arra irányult, hogy dolgozóinkkal, fiataljainkkal megismertessék azokat a fontos problémákat, amelyek nemzetgazdaságunk, kulturális életünk előrehaladását támogatva, születő szocialista tavaink életének új arcot kölcsönözve, elősegítik az újnak, a helyesnek, a maradiság minden jellegű megnyilvánulásával vívott harcát. A' , Jámbor kartárit ta^'~raáU” című rövid, de tanulságos vígjátékban Patócs, Ortner, Nagy elvtársak és elvtársnők játékukban rámutattak arra, hogy milyen fontos az osztályöntudat ápolása és megtartása, harcban eorészt a családi kapcsolaton belül és kívül. Naivon szép jelenet, mikor Jámbor kartársai meglátogatják munkatársai és az eörköcsi támogatásukkal Jámbor kartárs leszámol pillanatnyi ingadozásaival, az amerikázó kisasszonnyal, stb. ,,Az okos nadrág" című jelenetben Rádó, Nagy, Kovács. Kürt elvtársak és elvtársnők szemléltetően megmutatták a közönségnek, miért szükséges a terv teljesítése. A jelenet fő megszemélyesítői egy nagy gyakorlattal rendelkező, de eleinte minden újtól vonakodó kőműves, és egy fiatal sztahanovista, akik egyegyrészt szociális problémákon és belső családi ügyeken keresztül oldják meg a két „típusú” szakember ideiglenes „nézeteltérését” oly módon, hogy a kőműves nem kapja meg a szokásos reggelijét, stb. Ez a jelenet világosan megmutatja, mennyire szükséges az egyenletes tervteljesítés nemzetgazdaságunk minden szakaszán, hogy így ne álljon be fennakadás, zökkenő, fejlődő életünkben. „Az álbeteg felülvizsgálata" című jelenetben Fülöp és Kürt elvtársak és Német elvtársnők mulatságos, de tanulságos módon mutatták be e.év szimuláns mesterkedéseit, aki különböző trükköket alkalmazva, balfogásaival végül is saját magát leplezi le. A műsoros est kiemelkedő része volt a „Rajzos rigmus” című jelenet, amely a szexializmus útján haladó falu munkájában felmerülő problémákat, pozitívumokat és hiányosságokat mutatta meg. Külön ki kell emelni a jelenetnek azt a részét, amely közvetlenül a legidőszerűbb problémával, a helybeli szövetkezet munkájával foglalkozott. Idézünk egy részletet a szövegből: „ ... cukor kell a gyerekeknek! segítsünk az EFSz-nek, zime-zum ... A szemléltetően bemutatott rajzokra mutatott az egyik szereplő, közvetlenül az EFSz répájára, amely áhítozik a dolgozó munkáskéz után, majd így folytatta: „ ... ez az EFSz répája, még mindig a kapát várja zime-zum... ezért tehát hallgass rája, menj el a brigád-munkára... A jelenet megmutatta, mennyire szívükön fekszik a pozsony-püspöki fiataloknak, hogy a mupik a szövetkezetükben minél jobban menjen. A műsoros estnek azonban „defektje” is volt, mégpedig a szólóénekeknél. Nem az énekesekben volt a hiba, hiszen Nagy Mariska, két Kokzor kislány, Paksi és Nagy elvtársak egész jól énekeltek. A dalok kiválasztásában volt a hiba, mert a programba a „reménytelen" szerelmesek dalai és túlkapós, porn,rafikus fűszerezésű dalok kerültek, amelyek a nálunk már levitézlett volt uralkodó osztály tagjait és a velük rokonszenvező elemeket , szórakoztatták”, akik „aranyifjúi” szerepükben adták a na Jvot és tele szájjal habzsolták az életet akkor, amikor a dolgozóknak, a fiatalok százezreinek még cigarettára sem tellett. A jövőben ezt figyelembe kell venni és tudatunkból kivetni a burzsoá ideológia maradványait. A műsoros est ennek ellenére is teljesítette küldetését és úgy értékelhetjük, mint jelentős lépést szocialista falvaink, a fiatal szocialista nemzedék kiformálásában. Dicséretet érdemelnek még Patócs és Németh elvtársak az egyes jelenetek betanításáért, továbbá Gombkötő elvtárs, aki kitünően konferált és így az est sikeréhez nagyban hozzájárult. Gérecz Árpád. 1U1^U><Xy QÁjAAXXl: (y&h Üttdítás jegyzeteJ XXI. folytatás. — És mi? kérdezte Varga? — Maguk kimaradnak. Van 75 holdjuk, lovuk, ökrük, szántsanak. — De ez olcsóbb. — Meghiszem. OV zúg a traktor az őszi földeken. Remeg alatta a föld, amelybe olaj csurog. A barázdák mélyek és melegek, a gyom örökre megfojtódik bennük. Czegöldi Mihályék nem maradtak kenyér nélkül. Ma már kilenc gép állt egymás mellett: fekete-fényesen, tisztán, belsejkben nagy erővel, amellyel segítik új erőre kapálni ezt a vén falut. — Csudálatos, csudálatos — mondogatták az emberek. — Emberi ez. — mondta nekik. Ember tervezte, ember kész,tette. — Node, mégis. — Olyan emberek, mint maguk: dolgozók! Hallgatnak, gondolkoznak és bólintnak, hogy: igaz. Száz gyerek járja a falut. Este van, lámpagyújtás ideje. Bemennek, köszönnek és mondják, hogy a tanító úr küldte őket. Brigádokba szerveződtek. Megnézzük a lámpát! — mondják és sapkájukat, kocsmájukat az ágyra teszik. Megnézik a lámpát, vizsgálgatják, csavargatják, majd gyertyát gyújtanak, a lámpát leoltják és azt az égőnél lévő rácsot szépen kitakarítják. — Döglött legyek, por és piszok van itt — mondják. Gyorsan kitakarítják, visszateszik, meggyújtják a lámpát, amelynek fénye szinte örömmel lobban fel — Látják. Ezt teszi a tisztántartás. — Jé. — ámul el az egész falu. Ez a tanítótok! Nahát! Még ilyent! — Ennél világosabb nem lehet. Ennél csak a villany a világos_b! mondják kórusban. I egyenként a gyerekek. Kérjék a villanyt! Vezettessék be! Mi is többet fogunk tanulni villanyfény mellett. Dolgozatot is írtunk, az a címe: „Villanény a sötétben". — Jé! — ámult el másodszor is a tahi. Ez a tanító úr, ez csak mindig kitalált valami jót. A gyerekek köszönnek és elrajznak. A falu 200 házában fényesebben égtek a lámpák és mind a 300 ember egyformán kérte a villanyt. A Párt elé került a villanyosítás: lesz lámpa, darálót hajt, szivattyúkat mozgat. — És még száz jó dologra jó, — mondta Pazar György elvtárs. Helyes a tanító elvtárs kezdeményezése, helyes. Most letárgyaljuk! letárgyalták. Nemsokára oszlopokat hajigáltak le a falu utcájára, dróthuzalokat tekertek széjjel, gödröket ástak, transzformátorházat építettek. Egyik napon aztán összegyűlt a nép. Hullámzott a fekete tömeg. Előre állítottam a gyerekeket, kezükben lampion, de még nem égett. Sötét volt a faluban, minden fény kialvt. Pazár elvtárs a sötétben beszélt a néphez: Íme, milyen sötét a sötétség, milyen rossz és szenvedést okozott. — Hazánk, ez a Magyar Népköztársaság, annak dolgozói a Párt és Rákosi elvtárs vezetésével megvalósították, hogy itt fényesség legyen ... S ekkor kigyulladtak a lámpák. A lampionok színessé tették a fényt. Az utcán tapsolt, nevetett a nép, táncolni kezdtek örömükben. Villanyfény lett a sötétben. • • * Három láda érkezett. A tanulók harapófogókkal, kalapácsokkal estek neki. Mi lehet bennük? Könyvek vannak a ládában. Kibontjuk, kirakjuk, mindegyyiket megnézegetjük, megforgatjuk, ez ilyen, ennek ez a címe, ezt gyűrödötten gyorsan kiegyenesítjük. Balogh Marika írja az irhába, a könyv címét, számát. Felkerül a könyv a polcra, onnét be a szekrénybe, ahol már hat sor könyv sorakozik. Csipkésre vágott csík a polcokon. Ma este jönnek az emberek, mert kidoboltattam, hogy mindenki ingyen vihet könyvet olvasni. Jönnek az emberek, nehéz csizmájuk döng az iskola padlóján, vastagujjú kezük, könnyedén tartja a könyvet, csak a lapozás nem megy. Túl vastag az ujjuk. Nyálazni akarnak, de a tanullók kérik, hogy ne. Csak úgy szárazon. Majd megmutatják. (Folytatása következik.) — Emberi ez, — mondtam nekik — ember tervezte, ember készítette. (Dubovsky rajza) ( . V.ks6 . v>.