Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-01 / 39. szám

f A fü­leki járási ifjúsági találkozóról június 21-én tartották meg Füleken a „Békéért és barát­ságért" járási ifjúsági találko­zóját. Minden feltétel meg volt ahhoz, hogy találkozó méltó a füleki ifjúság: kifejezője le­gyen az ifjúság békeakaratának, a kulturális alkotóképességének és IV. Világifjúsági Találkozóra való felkészültségének,­­ ha a járási CsISz-bizottság azt ünnepi napot kellőképpen előké­­t szítette volna. A találkozó szín­­­vonalát nagy mértékben rontot­ta az a tény, hogy a járás ifjú­sága helyett csak a füleki isko­lai csoportok léptek fel, s a vi­déki szervezeteket csak a kor­lát­ kőbánya CslSz-szervezete képviselte. A kétnapos nemzet­­váltásra való hivatkozással többi szervezetek ezen a talál­a­kozón nem vettek részt. A CslSz járási bizottsága részéről hiba volt, hogy nem propagálta s kellőképpen nem készítette elő az ifjúság „Békéért és ba­rátságért” jelszó alatt indult füleki járási találkozóját, oly annyira, hogy az ünnepségnek csak mintegy 400 részvevője és nézője volt. De emellett a fo­gyatékosság mellett jelentős műsorral fejezte ki a járás if­­sága a Szovjetunió által vezetett béketábor erejébe a világ ifjúságának vetett hitét, békeharcá­hoz való csatlakozását. .A SzlKP járási szervezet tit­kára, Jarabka elvtárs megnyitó beszédében a világ béketáborá­­nak nemzetközi sikereiről, nemzetközi imperializmus soro­­­zatos kudarcairól s az ifjúság világméretekben folyó békehar­­cáról beszélt. Gajdos László elvtárs, a CsISz járási elnöke, beszámolójában főként a bukaresti IV. Világif­júsági és Diáktalálkozó jelentő­ségét emelte ki s mint a mos­tani nemzetközi békeharc egyik jelentős mozgalmáról beszélt róla. .A fellépő kultúrcsoportok kö­zött a legtöbb előkészületet füleki magyar gimnázium és a a szlovák középiskola együtteseinek műsorszáma mutatta. .A magyar gimn. táncegyüttesének táncai a nemzeti népi kultúra komo­lyabb átéléséről tanúskodtak. Az előzőekhez viszonyítva szinte lehangolóan hatott az utolsó két táncszámuk a „Lányok, lányok, lányok a faluban...” és a „Ritka árpa ...". Úgy látszik, táncegyüttes vezetője nem mér­­­te fel azt, hogy ezek nem népi alkotások. A szlovák középiskola műsor­száma főként a jó összeállítás sikerével hatott. Különösen szép teljesítményt nyújtottak Bódis és Pál elvtársnők, szóló szá­maikkal. Az óvonaképző tanfolyam hall­gatóinak együttese kevés előké­születtel is jó énekkari műsor­­számot nyújtott. Szovjet daluk az „Upriplizsnich loz” és az „Új háborút szít a tőkés nyu­gat” a közönségre a komoly tö­megdal mozgósító, lelkesítő ha­tását tette. A járás vidéki CsISz csoport­jai közül csak a korláti kőbánya fiatalsága készült fel a találko­zóra. Énekkaruk, szóló énekesük Csapuka L­ajos és a kísérő har­­monikás szépen kidolgozott szá­mokkal lépett fel. Szlovák nép­dalokkal és a „Tárd ki májusi virágos kikelet"-tel megmutat­ták, hogy csak akarat szükséges ahhoz, hogy az ifjúság alkotó­erejét kibontsuk. A füleki magyar középiskola együttese sikertelenül oldottaa meg feladatát. Műsorszáma nem a szocialista kultúra propagáló­ja volt, összetévesztették nemzeti kultúrát a nemzetieske­­n­­ de burzsoá „nemzet kultúrával” . Elégséges csak azt említeni,­­ hogy az úgynevezett „magyar­­ ruhában” a ,,Lányok, lányok, lá­nyok a faluban" dallamára va­lamilyen megnevezhetetlen tánc­egyveleget adtak elő, ami sem­miben sem hasonlított a népi tánchoz. A hiányosságoktól s a hibáktól eltekintve, ez az ifjú­sági találkozó a füleki járás if­júságának jelentős összejövete­lét jelentette. A füleki és fülek­­környéki ifjúság, ha nem is sok sikerrel, de nagy igyekezettel megmutatta, hogy részese a ka­­lenni szocialista építésünknek, s hogy népi kultúralkotásaival az egész világ dolgozóinak nagy haladó mozgalmát, a békeharcot akarja támogatni. ■'?ŕ V .''''■ [UNK] [UNK] Dl IFJDSAG A hratlsdavai kerületi ifjúsági Nemzeti Találkozóról Szombaton, június 27.-én már a kora reggeli órákban bemond­ta a hangszóró, amfiteátrumában hogy a vár megkezdődik a bratislavai kerület ifjúsági Nemzeti­­ Találkozója. Minde­nütt, a mozikban, a színházak­ban, a Hviezdoslav-téren a Pionír-palotában, a játszótere­­ken. Ifjú­ságunk mindenütt vi­gad és örül, örömteljes munká­val készül a béke és barátság jegyében tartandó IV., Világ­­ifjúsági és Diáktalálkozó előké­szítésének idején. A program megkezdődött. A stadion körül csaknem 1.000 CsISz-tag, pionír, munkás, idő­sebbek is, foglalnak helyet. A Lúčnica kultúregyüttes hetre­­környéki dalokkal és táncokkal gazdagítja a program­jot. A dal a múltról szól, arról, hogy a nép nehezen viselte a feudalizikus jármát, de becsü­letesen harcolt. De máris felcsendült egy má­sik dal, amely egy fiatal lány­ról, szövetkezeti tagról szól, az új életről, amelynek távlatai serkentik ifjúságunkat és dol­gozóinkat, hogy a szebb és bol­dogabb holnapért, amelyet ma­guknak építenek, a legjobb tu­dásuk és tehetségük szerint dol­gozzanak. A stará­túrái Finom Mechani­ka CsISz-tagjai programjukban a béke-keringőt ad­ják e­l. Da­lukkal ők is a béketábor hatal­mas hadseregébe állnak, annak győzelméért harcolnak. Ezt biz­­onyítja a daluk is, amely mun­kaakaratról szól, arról, hogy csak munkával védjük meg a békét. Egy gyönyörű este volt. Min­denki elégedetten távozott. Lát­tuk, hogy ifjúságunk és együt­teseink hogyan készülnek a IV Világifjúsági és Diáktalálkozó­ra. A program azt bizonyította hogy Szlovákia ifjúsága lelke­sen harcol a béke fenkölt gon­dolatáért.­Lelkesen ha’’ ottak a szavak, hogy... a harcba a boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében tör előre if­jú seregünk. jól sikerült Komáromban az ifjúsági nap Komáromban Június 14-én tar­tották meg a „Békéért és ba­rátságért” járási ifjúsági talál­kozót . A felvonult ifjak beláthatat­lan tömeg­folyama a Nagy Ok­tóberi Forradalom-térbe torkol­lott. Ott vette kezdetét az ün­nepély. A himnuszok után ün­nepi beszédek, majd szavalatok következtek. Az ünnepélyt be­záró DiVSZ-himnuszt lemezről játszották, de nem egy fiatalnak a szájára kívánkozott a lelkese­dés és együtt énekelt a lemez­zel. Délután 3 órakor kezdődött a különböző CsISz-szervezetek kultúrcsoportjainak versenye. Többek között fellépett a Mun­kaerő tartalékok 17 és 5-ös számú otthonának ifjúsága, magyar általános és pedagógiai a gimnázium ének- és tánckara, Felsőaranyos, Csallóközaranyos és a portjai. Skoda-művek kultúrcso- Az izgalmas és sokat­­igérő kultúrversenyből a Mun­kaerő tartalékok 17-es számú otthonának énekkara és a Ma­gyar Gimnázium került ki győz­tesen. Ugyanebben az időben a Ka­tona-sportpályán a magyar és szlovák gimnázium sportdélután­ja zajlott le. A rendezőséget hibáztathatjuk abban, hogy kö­zönség csak alig volt, mert min­denki inkább az éppen erre az időpontra kitűzött kultúrver­­se­nyeket nézte meg, így a spor­tolóknak be kellett érni egy pár sportrajongóval közöns­égképpen. Ennek ellenére a sportbemutató jól sikerült. Ezt bizonyítják kis számú közönség nagy tapsai. a Különösen nagy sikere volt a különböző szertorna-gyakorla­­toknak, ahol többek között Bel­­lus Dániel és Bencze József vé­geztek szép munkát a gyűrűn és a nyújtón.­­ A jól sikerült ifjúsági napot késő estig tartó szabadtéri nép­mulatság zárta be, ahol szintén a fiatalok mutatták meg, hogy hogyan kell szépen mulatni. Tőzsér Árpád 1053. Július 1. .A prágai Smetana teremben jú­nius 18-án tartották a „Prágai Tavasz" V­L hangversenyét, ame­lyen közreműködtek Tamara Nyikolajevna Gu­sso szovjet zongoraművésznő és Hams Borman svéd karmester. Képünk a szovjet zon­goraműésznő és a svéd karmester közös fellépését áb­rázolja. Ez az EFSz répája, még mindig a kapát várja. A CsISz pozsonypüspöki II. alapszervezete 1953 június 21- én vidám műsoros estét rende­zett. Az e­st programja arra irá­nyult, hogy dolgozóinkkal, fia­taljainkkal megismertessék azo­kat a fontos problémákat, ame­lyek nemzetgazda­ságunk, kul­­turális életünk előrehaladását támogatva, születő szocialista ta­vaink életének új arcot köl­csönözve, elősegítik az újnak, a helyesnek, a maradiság min­­­den jellegű megnyilvánulásával vívott harcát. A' , Jámbor kartárit ta^'~raáU” című rövid, de tanulságos víg­játékban Patócs, Ortner, Nagy elvtársak és elvtársnők játékuk­­b­an rámutattak arra, hogy mi­lyen fontos az osztályöntudat ápo­lása és megtartása, harcban eo­­részt a családi kapcsolaton belül és kívül. Naivon szép jelenet, mikor Jámbor kartársai meglátogatják munkatársai és az e­örkö­csi támogatásukkal Jámbor kartárs leszámol pillanatnyi ingadozá­saival, az amerikázó kisasszon­­­nyal, stb. ,,Az okos nadrág" című je­lenetben Rádó, Nagy, Kovács. Kürt elvtársak és elvtársnők szemléltetően megmutatták a közönségnek, miért szükséges a terv teljesítése. A jelenet fő megszemélyesí­tői egy nagy gyakorlattal ren­delkező, de eleinte minden új­tól vonakodó kőműves, és egy fiatal sztahanovista, akik egy­egyrészt szociális problémákon és belső családi ügyeken ke­resztül oldják meg a két „típu­sú” szakember ideiglenes „né­zeteltérését” oly módon, hogy a kőműves nem kapja meg a szo­kásos reggelijét, stb. Ez a jelenet világosan meg­­­mutatja, mennyire szükséges az egyenletes tervteljesítés nem­zetgazdaságunk minden szaka­szán, hogy így ne álljon be fennakadás, zökkenő, fejlődő életünkben. „Az álbeteg felü­lvizsgálata" című jelenetben Fülöp és Kürt elvtársak és Német elvtársnők mulatságos, de tanulságos mó­don mutatták be e.év szimuláns mesterkedéseit, aki különböző trükköket alkalmazva, balfogá­saival végül is saját magát lep­lezi le. A mű­soros est kiemelkedő ré­sze volt a „Rajzos rigmus” című jelenet, amely a szex­ializmus útján haladó falu munkájában felmerülő problémákat, pozití­vumokat és hiányosságokat mu­tatta meg. Külön ki kell emelni a jele­netnek azt a részét, amely köz­vetlenül a legidőszerűbb prob­lémával, a helybeli szövetkezet munkájával foglalkozott. Idézünk egy részletet a szö­vegből: „ ... cukor kell a gyerekek­nek! segítsünk az EFSz-nek, zime-zum ... A szemléltetően bemutatott rajzokra mutatott az egyik sze­replő, közvetlenül az EFSz ré­pájára, amely áhítozik a dolgo­­zó munkáskéz után, majd így folytatta: „ ... ez az EFSz répája, még mindig a kapát várja zime-zum... ezért tehát hallgass rája, menj el a brigád-munkára... A jelenet megmutatta, men­­nyire szívükön fekszik a po­­zsony-püspöki fiataloknak, hogy a mupik a szövetkezetükben mi­nél jobban menjen. A műsoros estnek azonban „defektje” is volt,­ még­pedig a szólóénekeknél. Nem az éne­kesekben volt a hiba, hiszen Nagy Mariska,­­ két Kokzor kis­lány, Paksi és Nagy elvtársak egész jól énekeltek. A dalok kiválasztásában volt a hiba, mert­ a programba a „reménytelen" szerelmesek da­lai és túlkapós, porn,­­r­afikus fűszerezésű dalok kerültek, amelyek a nálunk már levitéz­­lett volt uralkodó osztály tag­jait és a velük rokonszenvező elemeket , szórakoztatták”, akik „aranyifjúi” szerepükben adták a na­ Jvot és tele szájjal habzsol­ták az életet akkor, amikor a dolgozóknak, a fiatalok százez­­reinek még cigarettára sem tel­lett. A jövőben ezt figyelembe kell venni és tudatunkból kivetni a burzsoá ideológia maradványait. A műsoros est ennek ellenére is teljesítette küldetését és úgy értékelhetjük, mint jelentős lé­pést szocialista falvaink, a fia­tal szocialista nemzedék kifor­málásában. Dicséretet érdemelnek még Patócs és Németh elvtársak az egyes jelenetek betanításáért, továbbá Gombkötő elvtárs, aki kitünően konferált és így az est sikeréhez nagyban hozzájárult. Gérecz Árpád. 1U1^U><Xy QÁjAAXXl: (y&h Üttdítás jegyzeteJ XXI. folytatás. — És mi? kérdezte Varga? — Maguk kimaradnak. Van 75 holdjuk, lovuk, ökrük, szánt­­sanak. — De ez olcsóbb. — Meghiszem. OV zúg a traktor az őszi föl­deken. Remeg alatta a föld, amelybe olaj csurog. A barázdák mélyek és melegek, a gyom örökre megfojtódik bennük. Czegöldi Mihályék nem ma­radtak kenyér nélkül. Ma már kilenc gép áll­t egy­más mellett: fekete-fényesen, tisztán, belsej­kben nagy erővel, amellyel segítik új erőre ka­pálni ezt a vén falut. — Csudálatos, csudálatos — mondogatták az emberek. — Emberi ez. — m­ondta nekik. Ember tervezte, ember kész,­tette. — Node, mégis. — Olyan emberek, mint ma­guk: dolgozók! Hallgatnak, gondolkoznak és bólintnak, hogy: igaz. Száz gyerek járja a falut. Este van, lámpagyújtás ideje. Bemennek, köszönnek és m­­ond­­já­k, hogy a tanító úr küldte őket. Brigádokba szerveződtek. Megnézzük a lámpát! — mond­ják és sapkájukat, kocsmájuka­t az ágyra te­szik. Megnézik a lámpát, viz­sgál­­gatják, csavargatják, majd gyer­tyát gyújtanak, a lámpát le­oltják és azt az égőnél lévő rá­csot szépen kitakarítják. — Döglött legyek, por és pi­szok van itt — mondják. Gyor­san kitakarítják, visszateszik, meggyújtják a lámpát, amely­nek fénye szinte örömmel lob­ban fel — Látják. Ezt teszi a tisz­tántartás. — Jé.­ — ámul el az egész falu. Ez a tanítótok! Nahát! Még ilyent! — Ennél világosabb nem le­het. Ennél csak a villany a vi­lágos_b! mondják kórusban. I egyenként a gyerekek. Kérjék a villanyt! Vezettessék be! Mi is többet fogunk tanulni vil­lanyfény mellett. Dolgozatot is írtunk, az a címe: „Villan­­ény a sötétben". — Jé! — ámult el másodszor is a tahi. Ez a tanító úr, ez­ csak mindig kitalált valami jót. A gyerekek köszönnek és el­­rajz­­nak. A falu 200 házában fénye­sebben égtek a lámpák és mind a 300 ember egyformán kérte a villanyt. A Párt elé került a villanyosítás: lesz lámpa, dará­lót hajt, szivattyúkat mozgat. — És még száz jó dologra jó, — mondta Pazar György elv­­társ. Helyes a tanító elvtárs kezdeményezése, helyes. Most letárgyaljuk! l­etárgyalták. Nemsokára oszlopokat haji­­gáltak le a falu utcájára, drót­huzalokat tekertek széjjel, göd­röket ástak, transzformátor­­h­ázat építettek. Egyik napon aztán összegyűlt a nép. Hullámzott a fekete tömeg. Előre állítottam a gyerekeket, kezükben lampion, de még nem égett. Sötét volt a faluban, min­den fény kialv­­t. Pazár elvtárs a sötétben beszélt a néphez: Íme, milyen sötét a sötétség, milyen rossz és szenvedést oko­zott. — Hazánk, ez a Magyar Nép­köztárs­aság, annak dolgozói a Párt és Rákosi elvtárs vezeté­sével megvalósították, hogy itt fényesség legyen ... S ekkor kigyulladtak a lám­pák. A lampionok színessé tették a fényt. Az utcán tapsolt, nevetett a nép, táncolni kezdtek örömük­ben. Villanyfény lett a sötét­ben. • • * Három láda érkezett. A tanulók harapófogókkal, kalapácsokkal estek neki. Mi lehet bennük? Könyvek van­nak a ládában. Kibontjuk, ki­rakjuk, mindegyyiket megnéze­getjük, megforgatjuk, ez ilyen, ennek ez a címe, ez­­­t gyűrö­­dötten gyorsan kiegyenesítjük. Balogh Marika írja az irhába, a könyv címét, számát. Felke­rül a köny­v a polcra, onnét be a szekrénybe, ahol már hat­­ sor könyv sorakozik. Csipkésre vá­gott c­sík­­ a polcokon. Ma este jönnek az emberek, mert kidobol­tattam, hogy min­denki ingyen vihet könyvet ol­­va­sni. Jönnek az emberek, ne­héz csizmájuk döng az­­ iskola padlóján, vastagujjú kezük, könnyedén tartja a könyvet, csak a lapozás nem megy. Túl vastag az ujjuk. Nyálazni akar­nak, de a tanullók kérik, hogy ne. Csak úgy szárazon. Majd megmutatják. (Folytatása következik.) — Emberi ez, — mondtam nekik — ember tervezte, ember készítette. (Dubovsky rajza) ( . V.ks6 . v>.

Next