Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-06 / 1. szám

UJ IFJÚSÁG A Cslbz SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1954.­január 6. Ara 40 fillér. III. évfolyam. 1 <w.­V­EjIAtp ifjúságiiul' jóirt élit, népünk anyagi és kulturális felemelkedéseértl Antonín Zápotocky köztársasági elnök újévi beszéde Antonín Zápotocky köztársasági elnök pénteken, 1954 január else­jén Csehszlovákia népéhez újévi beszédet intézett a csehszlovák rá­dióban. Beszédében a következőket mondotta: Tisztelt polgártársak, elvtársak, testvérek! Új év kezdetén mindnyájatoknak kívánom, hogy országunkban to­vábbra is megőrizzük a békét és sikeresen keresztülhúzzuk minden háborús uszító terveit, aki orszá­gunkban és világviszonylatban fel akarná forgatni ezt a békét és nyu­galmat. A béke és nyugalom további le­hetőséget jelent számunkra a gyá­rakban, a mezőkön, építkezéseken és munkánk valamennyi többi sza­kaszán végzett becsületes és ered­ményes munka kifejtésére. Egyedül a munkának állandóan növekvő ter­melékenysége, a nemzeti jövedelem gyarapodása és új értékek állandó­an növekvő termelése biztosítja né­pünk élet- és kulturális színvona­lának további emelkedését. Midőn ma, az első ötéves terv befejezése után mérlegelnünk kell tevékenységünket, és ki kell érté­kelnünk munkánk eredményeit, azt hiszem, hogy ez a béke megmen­tése után politikánk legnagyobb si­kere. ma A köztársaság békéje és nyugat­malóban veszélyeztetve volt Mindnyájan tudjátok, hogy a hazai reakció a februári puccs előidézé­sével, amellyel meg akarta hiúsí­tani a köztársaság fejlődését a szo­­cializálódás felé, a külföldi hábo­rús uszítókkal összeköttetésben már 1948-ban háborúra számított és a háború gyors kirobbantásával fe­nyegetett. A reakciós emigráció és külföldi ellenségeink soraiba rús uszítóknak 1948 tartozó hábo­éúi karácso­nyi beszédemben a következőket üzentem: „Semmi sem teljesült jóslataik­ból. A háború nem következett be és erősen hisszük, hogy nem is kö­vetkezik be Hiába törekszenek és vágynak erre reakciós emigránsaink a külföldi háborús uszítókkal együtt Évről-évre növekszenek a népi de­mokratikus, a háborúellenes erők Nem ülnek tétlenül ölbetett kézzel Tudják, hogy lehetetlen csak vágy­ni a békére, lehetetlen csak imád­kozni a békéért, védelmezni kell a békét, keresztül kell húzni a hábo­rús uszítók terveit és küzdeni kell a béke felforgatására és háború elő­idézésére irányuló szándékaik el­len.« A világbéketáborral együtt, leg­jobb barátunkkal és szövetsége­sünkkel, a Szovjetunióval az élen, harcoltunk a béke fenntartásáért Ezért a háborús uszítók és az áru­ló emigráció bűnös szándékai nem teljesültek ebben az ötéves terv­ben. Hisszük, hogy a jövőben sem tel­jesülnek és elszántan tovább állunk a vártán, megakadályozzuk a há­borút, megvédjük a békét és al­kotó munkával biztosítjuk csehszlo­vák hazánk további felvirágozásá­­nak lehetőségét és népe életszínvo­nalának állandó emelkedését a cseh országrészekben és Szlovákiában. A másik siker, amelyre méltán büszkék l­ehetünk, az új gazdasági építés tervének — első gottwaldi ötéves tervünknek — teljesítése. Lezárva ma országunk új gazda­sági életének felépítésére irányuló öt­éves törekvésünk mérlegét, méltán hivatkozhatunk arra, hogy sohasem építettünk légvárakat, sohasem ámí­tottuk retekkel, népünket teljesíthetetlen ígé­meddő álmokkal és re­ményekkel Mindig kiemeltük, hogy a a jólét és az örömteljes élet útja kemény és megfeszített munka útja, amelyen akadályok és nehéz­ségek is előadódnak, amelyeket a magunk szorgalmas munkájával, sőt néha áldozatainkkal kell le­­küzdenünk. A nemzetgyűlésben 1948. októ­ber 7-én az ötéves tervről szóló törvénytervezet benyújtásakor mon­dott beszédemben a következőket mondottam: »Annak érdekében, hogy élet- és kulturális színvonalunk emelkedhes­sen, feltétlenül teljesíteni kell tervet, azaz át kell építeni az ip­­­­ri és mezőgazdasági termelést, ma­gasabb technikai színvonalra kell emelni, el kell érni, hogy többet termeljenek a gyárakban és mező­kön, növelni kell a munkateljesít­ményeket és a munka termelékeny­ségét, gyarapítani kell a nemzeti jövedelmet és ezt a nemzeti jöve­delmet azután igazságosan kell szétosztani, hogy jobban, elégedet­tebben és örömteljesebben élhes­sünk. Az építést és az átépítést nem azért valósítjuk meg, mintha vala­kinek a jámbor kívánsága lenne, hogy ezt végrehajtsuk. Az építés és átépítés fokozott munkát és fo­kozott költségeket jelent.« A továbbiakban hangsúlyoztam, hogy: lát »Saját munkánk számlájára, fa­­eszközeink számlájára, saját megtakarításaink és nem átallom kimondani, áldozataink árán kell felépíteni gazdaságunkat és meg­valósítani átépítését.« Az elmúlt öt év nem könnyű és könnyen elérhető sikerek öt éve volt lyok. Voltak nehézségek és akadó­külső és­ belső ellenségeink bűnös fondorlatokat eszeltek ki. So­kakat pánik­­ fog­o,t­e. „-s’ kishitű­ségbe estek. Városaink és falvaink dolgozó népe óriási többsége törhetetlen akaratának és lelkesedésének ered­ményeképpen azonban mindezeket az akadályokat leküzdöttük Büszkén és önérzettel nézhetjük át az elmúlt öt év mérlegét amely években országrészeink történelmi jelentőségű fordulatszerű változáso­kon mentek keresztül. Gazdaságunk építésének és át­építésének megvalósítása mindenek­előtt a gazdaság legfőbb láncsze­mén, az iparon állott Előrelátható eredmények szerint már ma meg­állapíthatjuk, hogy az ötéves terv folyamán nagy, azelőtt sohasem tapasztalt fellendülést értünk el az ipari termelés fejlesztésében. Ideiglenes becslés szerint az ipa­ri termelés 1953-ban 1948-hoz vi­szonyítva több mint a kétszeresére növekedett. Ipari termelésünk há­ború előtti terjedelméhez viszonyít­­va úgy számíthatjuk, hogy 2 ü­­szerte magasabb színvonalon va­gyunk, mint a háború előtti 1937-ben, noha köztársaságunk lakóinak száma lényegesen csökkent. Ezek a tények különösen örven­detesek Szlovákia iparának fejlődé­­sében. A szlovákiai ipar termelése az elmúlt öt év alatt oly módon nö­vekedett, hogy az 1937-es háború­­előtti helyzethez viszonyítva Szlo­vákiában körülbelül 350 százalékos termelési növekedést állapíthatunk meg. Ezek Szlovákia gyors iparosí­tását célzó politikánk eredményei, amellyel megteremtjük a csehek és szlovákok testvéri köteléke meg­szilárdításának gazdasági alapját. A szocialista ipar fellendítésével egyúttal hozzájárultunk gazdaságunk szocialista szektorának megszilárdí­tásához. Az iparban az első ötéves terv végéig gyakorlatilag felszámol­tuk a kapitalista szektor marad­ványait, , Iparunk és főleg gépipa­runk hatalmas fejlesztésével, amely­nek termelése öt év alatt mintegy három és félszeresen növekedett, megteremtettük az egész gazdaság átépítése és építése megvalósításá­nak, országunk védelmi képessége megszilárdításának és a béketábor országai szocialista építésében nyúj­­tandó hatékony segítségnek szilárd anyagi alapját. Az 1948-ban kitű­zött eredeti ötéves tervet és fel­adatait nemcsak teljesítettük, ha­nem negyedrészével túlteljesítettük A kezdeti sikerek 1951-ben az ere­deti terv feladatainak felemelésére késztettek bennünket. Ezeket a fel­emelt tervfeladatokat sikerült úgy­szólván 99 százalékban teljesíteni Ebből arra következtethetünk, hogy ez a felemelt terv is reális volt és teljes­ v­étó lett vonna, n­em­ lett volna a Szlánszky bandába tartozó leleplezett és megbüntetett árulók bűnös tevékenysége, vala­mint sok hiba és hiányosság, ame­lyek egyes helyeken nemcsak lent hanem gazdaságunk vezető szervei­ben is felmerültek. Tudunk ezekről a hiányosságok­ról és hibákról, nem leplezgetjük őket. Éppen ellenkezőleg, igyek­szünk feltárni, megállapítani és helyrehozni őket. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy elegendő erőnk, képességünk és le­hetőségünk van valamennyi hiá­nyosság kiküszöbölésére, a nehéz­ségek leküzdésére, a szocializmus és ezzel köztársaságunk nemzetei boldog élete felépítésének biztosí­tására. A köztársaság és a szocializmus ellenségei természetesen minden ne­hézségnek örülnek és szeretnék el­hitetni a világgal, hogy ezek a ne­hézségek szocialista építésünk csőd­jét jelzik Reményeik és számítá­saik épp olyan meddőeknek bizo­nyulnak, mint amilyen meddőeknek bizonyultak mostanáig összes szá­mításaik és kísérleteik arra, hogy tetérítsenek bennünket az új szo­cialista élet építésének megkezdett útjáról. Nem szabad, hogy kárörvendő törekvésük bennünket saját hibá­ink és fogyatékosságaink takarga­­tására és eltitkolására vezessenek. Gyakran tettek és még tesznek ki sétleteket nálunk a hibák leplezé­sére és a bírálat elfojtására. Ez el­­­len egész kommunista pártunknak, Nemzeti Arcvonalnak és a kor­mánynak telj­es erővel küzdenie kell. Az 1953. szeptember 15-i kor­­­mánynyilatkozat váljék a gazdasá­gunk fejlődését fékező, a­ szükség­letek és igények egyre növekvő ki­elégítésének lehetőségét lassító ös­­­szes hiányosságok, fogyatékosságok és helytelenségek ellen folytatott széleskörű harc igazi alapjává. Ez alkalommal fel akarom hívni a figyelmet különösen mezőgazda­­sági termelésünk kérdéseire. Lakos­ságunk egyre növekvő életszínvo­nala természetesen magával hozza az élelmiszergyártás terén az egy­re növekvő követelményeket is. Mezőgazdasági termelésünk fej­lődése azonban ma nem felel meg ezeknek a fokozott követelmények­nek. A mezőgazdasági termelés jó­val elmaradt az ipari termelés fej­­lődése mögött. Ebből ered sok köz­ellátási nehézségünk, melyeket csak a mezőgazdasági termékek — a ga­bona termelésének, főleg azonban az állattenyésztésnek fokozásával küszöbölhetünk ki . ■s régi módszerekkel­ lehetetlen a mezőgazdasági termelés növelése Meg kell tanulnunk új módszer­rel gazdálkodni A szocialista ipari termelést a szocialista mezőgazda­ságnak is ki kell egészítenie Gé­piesen és sablonszerűen ezt nem ér­hetjük el. A tapasztalatok erről meggyőztek bennünket. Az ú­j, termelékenyebb és jöve­delmezőbb gazdálkodás alapját az egységes földművesszövetkezetek képezik és fogják képezni a jövő­ben is. Ennek igazságáról azonban a parasztot meg kell győzni, rádik­tálni nem lehet. Ezért mindenütt, ahol letértek a meggyőzés helyes útjáról és az erő­­szakoláshoz nyúltak, ott az egysé­ges földművesszövetkezetek alapí­tása nem hozott előnyöket, hanem sikertelenséget és csalódást okozott Nem féltünk feltárni és kipellen­gérezni ezeket a hibákat. Nem hagy­juk azonban, tántorítsanak hogy ezek a hibák el­bennünket, hogy né­hány sikertelenség miatt letérjünk az egyedül helyes útról, hogy a helyes szövetkezeti gazdálkodás segítségé­vel magasabb technikai színvonalra emeljük a mezőgazdasági termelést. Az egységes földművesszövetkeze­tek nagyban hozzájárulnak szocia­lista építésünkhöz, ha gazdálkodá­suk, a gabonatermelésben és állat­tenyésztésben elért termékhozamaik felülmúlják a magánszektorét, jobb élet- és kultúrfeltételeket nyújtanak a szövetkezet tagjainak, mint ami­lyeneket a szétaprózott, kis paraszt­­gazdaságok nyújthatnak. A jól jövedelmező és helyesen gazdálkodó szövetkezetek százai bizonyítják ezt az igazságot és ezért az illetékes tényezők minden törek­vése oda irányuljon, hogy csak rendesen jövedelmező valóban és jól gazdálkodó földművesszövetkeze­­teink legyenek. Az az ígéretünk, hogy az ötéves terv állandó munkát biztosít min­den polgárunk számára, következe­tesen megvalósult. Általános gazdálkodásunk sikeres voltát az alkalmazott személyek számának állandó növekedése jel­lemzi. Figyelembe kell venni, hogy 1933- ban 920.000 munkanélkülije volt a köztársaságnak. Az 1928—1938. években évente átlag 17.000 személy hagyta el a köztársaságot, mivel nem tudott állást és megélhetést kapni. Ha ma valaki a köztársaság­ból eltávozik, az csak olyan lehet, aki nem akar tisztességesen dolgoz­ni, vagy pedig olyan ifjú kalandor, aki tettét később keserűen meg­bánja. Az ötéves terv idején az ipari és építkezési alkalmazottak száma 36 százalékkal növekedett. Az alkalma­zottai­ számáfi.al. »fokoz­­dat­ éba is nagy részük van a nőknek. A mun­­kaerőszükséglet a jövőben sem fog csökkenni, sőt növekedni fog. Ter­mészetesen emellett a munkaerőket egyenletesebben és célszerűbben kell elhelyezni. Minden bizonnyal nem egészséges jelenség, hogy a mező­gazdaságban alkalmazott dolgozók száma a legutóbbi években néhány százezerrel csökkent Noha a gépe­sítés következtében számoltunk munkaerők csökkenésével a mező­­­gazdaságban, a munkaerők e csök­kenése nem felel meg a gépesítés folyamatának, sok hiányt és zavart okoz, amelyek ma mezőgazdasá­gunkban a közösség kárára jelent­keznek. Ezért kellő számú munkaerő biz­tosítása gazdaságunk minden egyes termelési szakaszára, a mezőgaz­dasági termelést is beleértve, nem­csak az illető szakasznak kérdése, hanem az egész nemzet és további előrevezető utunk biztosítása érde­kének is kérdése. A pénzreform végrehajtásával kapcsolatban az egységes piac beve­zetése is tanúskodik gazdaságunk konszolidálódásáról Ha az egységes piac bevezetését általános helyeslés fogadta is, be kell ismernünk, hogy a pénzreform végrehajtása nem volt népszerű A helyes gazdálkodásra és az egyre növekvő életszínvonal biz­tosítására irányuló törekvés megkö­veteli azonban, hogy néha népsze­rűtlen intézkedéseket is amelyeknek hasznosságát és tegyünk, szük­ségességét csak a további fejlődés igazolja Ez a helyzet a pénzreformmal is. Lehetetlen volt felszabadítani a kö­tött piacot anélkül, hogy elvonjuk a fölöslege­­­ vásárlóerőt, amely az esetek többségében a régi kapitalis­ta gazdálkodás maradványa és nem munka eredménye, hanem régi ki­zsákmányolás és üzérkedés marad­ványa volt. Tudatosítanunk kell, mit nyertek például csak az üzérke­dő nagykereskedők, akiknek áru­készletét az első pénzreform három­szorosára értékelte és ezzel jogtala­nul és munka nélkül gazdagította őket. Ez a fölösleges, jogtalanul szerzett tőke állandóan veszélyez­tette gazdaságunkat és képes volt pánikot előidézni piacunkon, amint ennek számtalanszor tanúi voltunk. A szovjet kormány mindent megtesz, hogy a népek békében éljenek G. M. Malenkov válaszai egy amerikai újságíró kérdéseire A moszkvai lapok január 1-én köz­zétették G M. Malenkovnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének válaszait P. Kingsburry Smith kér­déseire. P. Kingsburry Smith, az „In­ternational News Service” amerikai ügynökség európai főigazgatója de­cember 28-án az újév alkalmából az­zal a kéréssel fordult G. M. Malenkov­­hoz, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Közöljük­­ Kingsburry Smith kér­déseit és G. M. Malenkov válaszait: Első kérdés: Mit kíván az amerikai népnek ez 1954-es évre? Válasz: Teljes szívemből boldogsá­got és békés életet kívánok az ame­rikai népnek, amerikai népnek. Sikereket kívánok a­ az összes népekkel való barátsági kapcsolatok fejlesz­tésében és gyümölcsöző eredményeket a béke védelmének nemes művében, minden kísérlettel szemben, amellyel a békét meg akarják zavarni. Második kérdés' Reméli-e, hogy új évben megszilárdulnak az Ameri­at­ka és az Oroszország nemzetei közöt­ti barátság szálai? Válasz: Elsősorban óhajtani kell az országaink közötti kapcsolatok megjavítását. Úgy vélem, hogy nem állanak fenn objektív akadályai an­nak, hogy ez új évben megjavulja­nak a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok és hogy megszilárdulja­nak az országaink nemzetei közötti barátságnak hagyományos szálai. Re­mélem, hogy ez így lesz. Harmadik kérdés: Hogyan értékeli ön a béke megőrzésének lehetőségeit az egész világon és a nemzetközi fe­szültség enyhítésének lehetőségeit az 1954-es évben? Válasz: Az összes nemzetek tartós békére vágynak és meg­vannak a kedvező lehetőségek a nemzetközi feszültség további enyhítésére az 1954-es évben. A kormányoknak, el­sősorban a nagyhatalmak kormá­nyainak figyelembe kell venniök nemzetek hangját és tiszteletben kell a tartaniok növekvő vágyukat a tartós békére. Ami a szovjet kormányt v­eti, mindent megtett, megtesz és tovább­ra is meg fog tenni, hogy a nemzetek békében éljenek, hogy a nemzetközi feszültség enyhüljön és hogy létre­jöjjenek a normális kapcsolatok az államok között. Negyedik kérdés: Mit tart ön legfontosabb lépésnek, amelyet 1954-­­ ben meg lehetne tenni az egész világ békéjének érdekében. Válasz Ilyen lépés volna az álla­mok közötti megegyezés megkötése, amely szerint ez egyezmény­­ részve­vői ünnepélyesen és kikötések nélkül köteleznék magukat, hogy nem alkalmaz­nak atom- és hidrogénfegyvert, sem pedig más tömegpusztító fegyvereket. Az ilyen egyezmény megkönnyítené azt a lehetőséget, hogy megegyezés jöjjön létre az atomfegyverek teljes eltiltásá­ról és az atomenergia katonai célokra való alkalmazása eltiltásáról és e tila­lom nemzetközi ellenőrzéséről. Ezzel egyidejűleg a szovjet kormány szükségesnek tartaná, hogy megegye­zés jöjjön létre az összes többi fegy­verfajták és a fegyveres erők számbeli állapotának jelentős csökkentéséről. Mindez kétségtelenül csökkentené a katonai szükségletekre fordított állam­­költségeket és megkönnyítené a lakos­ság gazdasági helyzetét.

Next