Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-11 / 98. szám
1954. december 11. ICarácsonyi vásár Pattogós zeneszó hívogatja a vásárlókat a bratislavai vásárcsarnokba. A hatalmas helyiségben a kora reggeli óráktól a későesti órákig, szinte hömpölyög a tömeg. Karácsony és új esztendő felé közeledünk. A régi hagyományokhoz híven ajándékokat vásárolnak az emberek, ki-ki a maga kedvesei, szeretettjei számára. Elnézem a vásárlókat a pult előtt és az ügyes, pirosfejkendős kiszolgáló lányokat, amint gyors mozdulatokkal szolgálják ki a vevőket. Szinte önkénytelenül eszembe jutnak a felszabadulás előtti évek, amikor a vásárlók legtöbbje előbb felsorolta mi mindent szeretne és összeszámoltatta, vájjon futja-e a pénze. Akkoriban sokan nyomorban, éhezve és fázva töltötték a karáncsonyi ünnepeket. Nembeszélve a szegénysorsú gyermekekről, akik csak „szegény jézuskát” kaphattak szüleiktől. De hagyjuk ezt múltat. Elmúlt és soha többé vissza a nem térhet. A vásárcsarnokban eddig még soha ennyi nép nem fordult meg, mint ezekben a napokban. Pár nappal ezelőtt itt nyitották meg az élelmiszer-, hús-, gyümölcs- és zöldségtermékekből rendezett karácsonyi piacot. Az ízlésesen díszített hatalmas teremben minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy háziasszonynak. S ami a legfontosabb, a pultok mögött az elárusítók legjobbjai elégítik ki vásárlók ezer kívánságát. A célszerűen elrendezett bőséges árucikkekből szinte pillanatok alatt elégítenek ki egy-egy vásárlót. A vásárcsarnok közepén kiállítást rendeztek, ahol a karácsonyi vásár csaknem minden árucikke megtalálható. Sok újdonságot tartogat a karácsonyi piac a bratislavaiak számára. S mindebből láthatjuk, hogy hazánk dolgozói úgy az üzemekben és gyárakban, mint a kiskereskedelemben nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy bőséges mennyiségű árucikk jusson a karácsonyi piacra. A gyümölcs- és zöldségosztály előtt tolongnak az emberek. Megnéztük, vajjon mi iránt olyan nagy az érdeklődés? Egy újabb szállítmány érkezett; banán, legkisebbjeink számára. Sokba kerül a külföldről behozott gyümölcs és jóleső érzés nézni, hogyan vásárolják az emberek. Még egy újdonság: a Kínai Népköztársaság dolgozóinak ajándéka ez a rendkívüli finom narancs-dzsem. Kezedbe veszed a színes konzervdobozt. A kínai írásjelekből nem tudod elolvasni, hogy mit tartalmaz a doboz. De ha felbontod és egyszer megkóstolod, nem felejted el az ízét. Talán egy háziasszony sem megy el anélkül, hogy ne vásárolna 3—4 darabot. Bőséges választék van a cukorka, csokoládé és egyéb nyalánkságokból is. A bratislavai Stollwerckgyár dolgozói beváltották ígéretüket, amelyet az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére vállaltak. Az ízlésesen csomagolt csokoládé és cukorkafigurák szinte mosolyognak a dobozokból. Egy idősebb nénike áll a hentesosztály pultja előtt. Füstölt szalonnát vásárolt férje számára. Amikor azonban megpillantja a gusztusos paprikaszalonnát, nyomban kér egy félkilót. A hústermékekből, szalámikból, kolbászokból, disznósajtból és a hideg felvágottakból is nagy a választék. A karácsonyi piacon hideg és meleg ételekről is gondoskodtak. A jó hangulatot a jó minőségű bor kelti. A buffetben nagy választékban állnak a vásárlók rendelkezésére a különböző kül- és belföldi borok. A vásárcsarnokban tehát mindenről gondoskodtak. A vásárlók kellemesen töltik el itt az időt, a válogatás közben zene szórakoztatja őket és ha megéheznek, ehetnek és ihatnak is. (ge) Nagy keletje van a kínai narancsdzsemnek. Javul a királyhelmeci fiatalok munkája A királyhelmeci CsISz alapszervezet nem kapcsolódott be a választási kampányba. Ebből is láttuk, hogy az itteni szervezet munkájának megjavítása érdekében sürgősen cselekedni kell. Elsősorban ilyan vezetőket választottunk az évzáró taggyűlésen, akikről tudtuk, hogy mozgatói lesznek a szervezetnek. A vezetőségben nem is csalódtunk. Az új elnök elsősorban is arra törekedett, hogy megteremtse a feltételeket a fiatalok szórakozására. Azután kultúrcsoportot is szerveztünk, amely fel is lépett a magyar tizenegyéves iskola irodalmi estjén. A tizennégy tagból álló énekkar nagyon tetszett a közönségnek és meg voltak velük elégedve. Ezért elhatároztuk, hogy még több fiatalt bevonunk az alapszervezetbe és gyakrabban tanulunk be kultúrműsort. HOGYA OTTÓ Királyhelmec OLIFFOSHG KULTURKRÓNIIA 150 évvel ezelőtt alapították a kazanyi V. I. Uljanov—Lenin egyetemet. Ma több mint 300 tudományos kutató és dolgozó működik az egyetemen, 3.500 hallgató látogatja, közülük 900 tatár. * * * Fagyejev „Az ifjú gárda” írója most „Vaskohászat" címen új regényt ír. Messze eső, nem is nagyon régen alapított ipari „kisközpont” termelési problémáival foglalkozik. Szereplőinek nagy része a Nagy Honvédő Háború veteránja, vagy adig egészen fiatal hős, aki küzd az új ember igazán szép életéért, hiszen a jóléte már többékevésbbé biztosított. * * * A moszkvai csillagvizsgáló intézetben megtartották a csillagászati diákkörök V. konferenciáját. A csillagászati diákkörök önálló megfigyeléseket végeznek, meghallgatják a tudósok előadásait és maguk is tartanak beszámolókat munkájukról. * * * A „Kresztyanka” — „Parasztasszony” című szovjet folyóirat közölte Szabó Pál „Új föld” című regényének két részletét. * * * Szlovák nyelvtanfolyamokat rendeznek Magyarországon, Békés megyében. A tanfolyamokon a hallgatók a nyelvtani szabályok és a helyes kiejtés mellett a társalgási nyelvet is elsajátítják. * * * Új magyar táncjátékot mutattak be az elmúlt napokban Budapesten az Állami Operaházban. A „Bihari nótája” című táncjáték zenéjét Kenessey Jenő Kossuth-díjas művész szerezte. Az új magyar balettet nagy tetszésnyilvánítással fogadta a közönség. * * * Megjelent magyarul Lenin műveinek 11. fJlzete. Ez a kötet, a Lenin 19 h1 június és 1907 január között született írásait tartalmazza. * * * Móricz Zsigmond életerői filmet forgatnak. A filmet Móricz Virág, a nagy író leánya rendezi. * * * Prágában bemutatják Georges Soria francia író „Félelem” című színdarabját, amely a Rosenberg házaspár kivégzése utáni eseményekkel foglalkozik. 5 Mégis kap ajándékot Engedetlen Évi Keresztül-kasul hordja Pozsony utcáin a hószagot a december esti szél. Nem is esti, mert a koradélután is alkony már így tél elején — szóval, csak a ködbefulló délutáni. Hideg a levegő, majdnem harapni lehet, de vigyázni kell, mert ő jobban érti s vigyázni kell a járkálásra is a téli utcán, mivel estefelé nemcsak a villamossínekre harap a fagy, de az utca is megjegesedik. Ha járókelő megy végig a Május 1. téren, aligha kerüli el figyelmét az a zsibongó gyerekhad, amelyik ezekben a napokban minden délután négy óra körül összeverődik a Gyermekszínház előtt, hogy újra meg újra végignézze, végigélje hol ujjongva, hol elszoruló szívvel Engedetlen Évi esetét a Télapóval. Bent a zsúfolt színházban a kellemes melegben érdekes játék tárul a pozsonyi gyerekek figyelő szeme elé. Gyerekek meg marionettefigurák játszák, sőt még felnőtt szereplője is van a játéknak: a Télapó. Élő emberek és bábok. De ez a tágranyílt gyermekszemek előtt alig jelent valami új műfajt, mert a gyermeklélek a legfurcsább átlényegesítésekre is képes és hát így a bábú Tündér már élőnek is számít. Tehát a parányi színpadon megkezdődik a történet. Engedetlen Évi szívtelenül cibálja játékbabáit, merthogy nem engedelmeskednek akaratának. Ki látott még ilyen csúnya babákat, hisz ezek nem akarnak táncolni! É s kegyetlenül megbűnhődnek a baba is, a mackó is, a kutyus is az uralkodnivágyó Évi kezei között. Évinek tanulni sem esik jól, se Anyukának segíteni. Dehát ez így van: aki egyben nem állhatatos, másban sem az, s Évi sikertelenségek után, amikor játékai a sem szolgálják ki szeszélyeit, álombasírja magát. Különös hatalmak indulnak meg az álomjelenetben. A Holdacska végignézte Évi dühöngését és megparan Engedetlen Évi bevádolva csalja a pajkos Tündérkének, hogy elevenítse meg Évi játékait. S jaj! Bekövetkezik a tragédia: az életrekelt játékok bepanaszolják a Tündérkénél Engedetlen Évit, sőt a megvádolt, durcás kislányt megalázott játékai cipelik a Tündérke színe elé. Szigorú a büntetés: Évi nem kap ajándékot Télapótól. Olyan feszült a figyelem a nézőtéren, hogy valósággal érzékelni lehet a csendet. Ezer meg ezer nagyvárosi gyerek szíve dobban egyszerre, hol a Tündérkéével, hol az Éviével, s az is megesik, hogy egyszerre pityeredik el egy kislány a nézőtéren a megkínzott Évivel. Hálás publikum. Csak akkor oldódik fel a jókedv, a gyermekderű, amikor Évi mégis csak kap ajándékot Tél apótól. Mert Évi felébredt a csúnya álomból, engedelmet fogadott Anyukának és levelet írt Tél apónak. (Sugár György felvételei.) ... mégis kapott Évi ajándékot Anyám kinyitotta bőröndömet alaposan átvizsgálta Revúcáról visszaés hozott ruháimat, fehérneműmet. — Hiányzik egy ing. Hová tetted? Vártam ezt a kérdést. Mit válaszoljak? No, most légy okos . ■ ■! — Jaj! Édesanyám, ha tudná, hogyan fuldokoltam én akkor! ' ' — Hol? — Kicsaltak, menjek velük fürödni .... ott, akkor. — Kicsoda csalt ki? Édes fiam, mért hagytad magad? — Jaj! Hát kellett! Nagy fiúk voltak, megvertek volna. — Hát a tanárok? Azok csak megvédhettek volna!? — Azok igen! De utána a nagyok még jobban ellátták vlna a bajomat, árulkodás miatt. — Ó, édes kis paradicsomi virágom! — Magához vont, melegen átölelt. Az ing, tehát már feledve volt. De kis idő múlva újra szólított: — Megvan még az a szíjad? Hej! Megint új történet! — Nincs. Elszakadt. — Mi szakadt el? — Keveredett beszélgetésünkbe atyám nyers, kemény hangja, meghallván utolsó szavainkat. Hangja színezete semmi jót nem ígért. Bizonyítványom nem tetszett neki. Az első félévben csupa „jóm” volt (primis), most, év végére javítottam és „testimóniumom” tiszta kitűnő volt (cum eminenti). Atyámat azonban nem lehetett meggyőzni arról, hogy mostani bizonyítványom jobb. .: A jó mindenütt jó — kiáltotta haragosan — megérdemelnéd, hogy alaposan elpáholjalak! Anyám jobban megijedt Atyám kérdésétől, mint én, titokban megszorította kezemet és maga mögé vonva, helyettem válaszolt: MARTIN KUKUCIN: — Kis lukacska szakadt ki az ingén— — Asszony, ne füllents! Szíja szakadt el ! jó fülem van! Én ezt a csirkefogót letépem a szívedről, csak fújj vele egy követ! Lecsatolom én egyszer ezt a szíjat, és ezzel üdvözlöm majd őkeimét — hanem azt halálig fogja emlegetni! — Eredj már, te hóhér, eredj! Micsoda atyai szíveden neked!? — Ne fecsegj asszony! Te pedig, te haszontalan, mondd: hol szakítottad el azt, a szíjat? Hol és hogyan? Atyám előtt nem lehet kertelni — akármit el nem hisz. A szíjat elvesztettem, a jóisten tudja hol. Ha ezt atyámnak bevallom, tövestül kitépi a nyelvem. — Hol szakadt el? — Gimnasztikán. — Mi az a gimnasztika? — Az egy olyan . •. pánt. Az embernek lecsatolják a szíját és ráakasztják a pántra, az embert meg a szíjra. Ez a gimnasztika! — Azt akkor, ha valamit elkövettek, ugye? Hányszor lógtál így? — Mindenki függeszkedik így, minden héten kétszer. — Uramisten! És azok az emberek nem félnek Istentől? — tördelte anyám a kezét ■ — Ez kell a bitang kópéknak! Nem érdemelnek ezek mást, akasztófáravalók! Tanulják csak meg kiskoruktól! Jánosík is három napig lógott és még dohányzott is a bitófán. Az elvesztett szíj kérdése szerencsésen elviharzott. Atyám távozott, anyám folytatta a podgyász-szemlét. — De hol van az a nadrág? Az a csíkos? —.. ■ Anyám, talán nem tudja, mi ott csak egyszer ettünk egész nap. — Jaj, jaj! És nem haltál éhen? — Csont és bőr voltam bizony- Derekamat körömmel át lehetett csípni! Ezt a túlzást anyám is észrevette. — Bár, Istennek hála, most eléggé magadnál vagy. Nem látom rajtad, hogy sérelem ért ixima. — Erősen feljavított a Rázvorával küldött hazai elemózsia. — Igaz is — jó volt? — Nagyon! Ugye holnap derelyét főz anyám? — Ma is. Szereted a derelyét? — Jaj, de jó lesz — örültem• Anyám meglátta siralmas állapotban lévő csizmámat. — Már ezt is elnyúztad?! De hiszen, fiam, te már a saját talpadat koptatod! — Anyám, higyje el, Revacánilyen a divat. Nem is hazudtam. — Divat? Meztelen talpon járni? És ugyan ki hozta be ezt a divatot? — Nem tudom. Ám mindnyájan így jártunk. Tessék utána nézni. — Pocsék divat ez, nekem nem tetszik Vagy mezítláb, vagy csizmában, de nem így! Ha apád megtudja. . .. — Hiszen pünkösd óta hordom. — Nem olyan nagy idő az! — Jaj! Anyám, ha tudná, mennyit kellett járnom! Iskolába, iskolából, aztán megint oda és vissza és hányszor naponta ... küldözgettek ... — Még szerencse, hogy le nem kopott a lábam. Egy alkalommal meg, amint iskolába siettem, vállon ragadott egy ló. Majdnem leharapta a karómat. — Ej, ej, az egy rettenetes város! De ugye, amint látom is, nem harapta le? Hála Istennek! — Elugrottam — de a útjából bizony hiányzik egy kabátom darab, ami a ló pofájában maradt. Látja, Anyám, ezt a kabátot? — Kár érte. Még egész jó volt. — Csakhogy neked nem történt semmi bajod, édes gyermekem. . . .! Ezzel a kabátügy is elintéződött. — Anyám mindjárt elrejtette ládájába, amely a kamrában volt és kulcsát magához vette. Csak atyám, meg ne tudja valahogy! — Anyu, kapok másik csizmát? — Kapsz, már hogyne kapnál, kis magzatom. Már meg is vettem, de csönd! Atyád nem tud róla! Majd néhány nap múlva, ha apád a mezőre fog járni — felveszed és bejárod. Most azonnal megismerné. — De ha meglátja rajtam a lukas csizmát? Megver, hiszen készül úgyis... — Nem, lelkem, nem engedlek! Ha este mindenki elalszik, elviszem a csizmadiához és szépen megkérem, hogy még az éjjel talpalja meg. Hanem aranyos galambom, te is kíméld ám a holmidat. Nekünk nincs annyink, mint másoknak, — tudod-e? — Tudom, tudom. Ez volt minden válaszom ennyi áldozatos szeretésért. .. így telt az idő az első öt-hat napon, amíg otthon meg nem melegedtem. Atyám keze mindig a szíjon, csak lecsatolni. Anyámé, mindig készen engem védeni. És ez a körülmény atyámat még jobban felingerelte. Anyám azt hitte, több ilyen gyerek nincs a világon, mint én. Még annyi aranyért sem adott volna, amennyi az én súlyomat lenyomta volna a mérlegen. Inkább odaugrott atyám sújtó keze útjába, hogy ütése nem engem érjen. Ártatlanságom olyan világos volt előtte, mint a legsugarasabb nappal. Később megfordult minden! Atyám megszokott és valahogy barátságosabban bánt velem. Hanem anyám, talán mert nagyon hozzám szokott, vagy, mert bűneim túlszárnyalták még az ü nagy jóságát is — már nem nevezett, drága paradicsomi virágnak, hanem fokozatosan alakultam, színtelenedtem, míg csak egyszer „mákvirág”, sőt egy alkalommal ,,az ördög kertjének palántája, vagy gyoma" — nem is tudom már — mi lettem. Egyszer annyira megharagudott rám, hogy rámfogta a turkolót. Bennem fellázadt a vér — elszaladtam• Az ember nem tudja sokszor, mit tesz, én is úgy voltam. Mikor visszajöttem, anyám keservesen sírt a szobában. Csak annyit mondott: „Valamikor még szívesen megcsókolnád azt a kezet, amely meg akart ütni." Nem értettem teljesen, mit mond, ám sírva fakadtam én is. Boldog gyermekkor, amikor egy áldott, lény állt fölöttünk... egyik kezében korbáccsal, másikban kaláccsal. Ford. SIPOS GYŐZŐ Bevezetés a szünidőhöz