Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-18 / 24. szám

8 Európa békéje érdekében és Szovjetunió kormánya múlt héten jegyzéket intézett a a bonni kormányhoz. Ebben ja­vasolja: teremtsék meg a két állam közvetlen diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kap­csolatait. Ennek érdekében szükségesnek tartja a szovjet kormány, hogy személyes kap­csolat jöjjön létre a két ország államférfiai között és örömmel üdvözölnék, ha a legközelebbi időben Moszkvába­­ érkezne Adenauer kancellár és a Né­met Szövetségi Köztársaság más képviselői. A német dolgozók­­ Német­ország mindkét részében nagy örömmel fogadták a szov­­­jet kormány új lépését, amely nyilvánvalóan elősegíti mét kérdés rendezését a né­és nemzetközi feszültség enyhíté­­­sét. A sajtókommentárok és a különböző pártokhoz tartozó politikusok megnyilatkozásai ál­talában a szovjet javaslat el­fogadása mellett foglaltak ál­lást. Gerstenmaier, Adenauer pártjának egyik vezetője kije­lentette: „Moszkva javaslatát véleményem szerint el kell fo­gadni." Ugyanerre az álláspont­ra helyezkedett Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke is. A Telegraf című nyugat­berlini lap megállapítja: „A szovjet javaslat elutasítása sú­lyos mulasztás lenne, amelyet a német nép sohasem bocsáta­na meg. A bonni kormány "a szovjet jegyzék révén páratlan történelmi esélyhez jutott”. A nyugatnémet kormány múlt héten két minisztertaná­­­cson is foglalkozott a szovjet jegyzékkel. A minisztertanács üdvözölte a Szovjetunió javas­latát és hivatalos közleményben hangsúlyozta: „A szövetségi kormány reméli, hogy kellő előkészületek után Adenauer kancellár tárgyalásokat folytat­hat majd a szovjet kormány képviselőivel.” Az angol rádió bonni tudósí­tójának jelentése szerint a nyugatnémet kormány válasz­­jegyzéket szövegezett meg, a­­mely szerint kész tárgyalni ar­ról, hogy felvegye a rendes diplomáciai viszonyt a Szovjet­unióval. A tudósító szerint Adenauer moszkvai látogatását a négyhatalmi kormányfői ér­tekezlet megtartása utánra ter­vezi. Ugyanakkor azok a nyu­gati­­ körök, amelyeket a Szov­jetunió újabb kezdeményezése kellemetlenül érintett, nyomást igyekeznek gyakorolni a nyu­gatnémet kormányra, megmu­tatva ezzel, mennyit is ér valóságban a párizsi szerződé­­­sekben biztosított nyugatnémet „szuverenitás”. Ez a törekvésük azonban nyilvánvalóan ellentétes a nyu­gatnémet­ lakosság többségének, köztük a nyugatnémet üzletem­berek nagy részének is világo­san kifejezésre juttatott állás­pontéval A News Chronicle ez­zel kapcsolatban a következő­ket írja: „Német üzletemberek szerint az Adenauerhez intézett szovjet meghívás ragyogó ke­reskedelmi kilátásokat ígér. A Szovjetunió mindig egyike volt Németország legjobb vevőinek. Gabonát és nyersanyagokat cserélt fogyasztási javakért.” 'Ufa*­­ N. A. Bulganyin hatvan éves Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke június 11-én ünnepelte hatvanadik szü­letésnapját. E napon a békeszerető emberek szeretettel üdvö­zölték a Szovjetunió kormányának vezetőjét, a nagy Lenin tanítványát, Sztálin egyik legközelebbi munkatársát,­ azt férfiút, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a párt a soraiban szilárdan, tűrhetetlenül küzd a dolgozó nép igazsá­gáért az emberiség békéjéért. N. A. Bulganyin nyizsnyij novgorodi munkáscsaládból szárma­zik. 1895-ben született. A kommunista pártba az 1917. évi for­radalom után lépett be. Ettől az időponttól kezdve élete el­szakíthatatlan kapcsolatban áll a párttal és minden erejével a dolgozók érdekeit szolgálja. A kommunista párt Bulganyint kezdettől fogva igen fontos feladatokkal bízta meg. Amikor a külső és belső ellenség egyaránt a fiatal szovjet állam meg­döntésére mozgósította erejét, Bulganyin az Összoroszországi Rendkívüli Bizottságnaál (VCSK) kapott beosztá­st és itt dol­gozott egészen 1922-ig. A békés gazdaság építésére áttérve, N. A. Bulganyint is gazdasági munkára osztották be és 1922- től 1927-ig a Legfőbb Népgazdasági Tanács szerveinél dolgozik különböző vezető beosztásokban. 1927-ben a moszkvai elektro­mosipari üzem igazgatójává nevezik ki. Majd 1931-ben meg­választják a moszkvai tanács elnökévé 1937. júliusában az OSZSZSZK népbiztosi tanácsának elnöki tisztét tölti be, 1938— 1941 között a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke, ugyan­akkor a Szovjetunió állami bankjának vezetője. Amikor 1941 júniusában a német fasiszták orvtámadása megindult a Szovjetunió ellen, a párt vezető katonai beosztásba küldi Bulganyint. Először a nyugati arcvonal katonai tanácsá­nak, majd a Balti-tenger menti és a belorusz­ arcvonal katonai tanácsának tagja 1944-ben az Állami Honvédelmi Bizottság tagjává és a Szovjetunió honvédelmi népbiztosának helyette­sévé nevezik ki. 1947-ben a Szovjetunió fegyveres erőinek mi­nisztere és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese lett. N. A. Bulganyint az S­ZK(b)P XVII. kongresszusán beválasz­tották a Központi Bizottságba, 1948. februárjában pedig a Központi Bizottság Politikai Bizottságába. N.­ A. Bulganyint 1955. február 8-án nevezték ki a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökévé. Az azóta eltelt néhány hónap során N. A. Bulganyint több, — a nemzetközi feszültség csökkentése és a népek közötti jó viszony helyreállítása szem­pontjából — döntő jelentőségű nemzetközi­ konferencián kép­viselte a Szovjetuniót. Ő vezette a varsói értekezleten részt vett szovjet küldöttségnek. Mind Varsóban, mind Belgrádban ő írta szovjet küldöttségnek. Mind Varsóban, mind Belgrádban ő írta alá a Szovjetunió kormánya nevében a nyolchatalmi egyez­ményt, illetve a belgrádi nyilatkozatot. A békeszerető emberek világszerte lelkes helyesléssel fo­gadták a Szovjetunió legutóbbi békekezdeményezéseit és szi­lárdan bíznak abban, hogy létrejön a négyhatalmi konferencia és a nemzetközi atomértekezlet és a béke erői újabb jelentős győzelmeket fognak aratni. aa Népünk meleg szeretettel és bizalommal köszöntötte N. A. Bulganyint hazánk őszinte barátját és szívből kívánja, hogy jó egészségben tevékenykedjék tovább az évek hosszú során át. — fi Szovjetunió jegyzéke a négyhatalmi értekezletről A Szovjetunió kormánya jú­nius 13-án jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz és bele­egyezett abba, hogy a négy ha­talom kormányfőinek értekez­lete július 18-án üljön össze Genfben. A jegyzék hangsú­lyozza: a négy hatalom kormá­nyainak elsősorban abban az irányban kell erőfeszítéseket tenniök, hogy biztosítsák az értekezlet alapvető feladatának teljesítését, a nemzetközi fe­szültség enyhülését. A TASZSZ iroda nyilatkozatot adott ki Dulles amerikai külügyminisz­ternek a négyhatalmi értekez­lettel összefüggő egyes kijelen­téseiről. Dulles egy sajtóérte­kezleten a napokban arról be­szélt, hogy az Egyesült Államok a négyhatalmi értekezlet napi­rendjére kíván tűzni olyan kér­déseket, mint „a kelet-európai országok kérdése" és a „nem­­­zetközi kommunizmus tevé­kenységének kérdése“. A TASZSZ nyilatkozata hangsú­lyozza, hogy egyrészt nem lé­tezik semmiféle „kelet-európai országok kérdése”, másrészt, ami a „nemzetközi kommuniz­mus tevékenységének” kérdését illeti, vajon mit szólna Dulles ahhoz, ha felvetnék a négyha­talmi értekezleten például nemzetközi kapitalizmus tevé­„a­kenységének” kérdését? Nyilvánvaló, hogy minden nemzetközi értekezlet sikere attól függ, mennyire akarják a nyugati hatalmak képviselői e­­lősegíteni a megoldatlan kérdé­sek rendezését és mennyiben óhajtják valóban a nemzetközi feszültség csökkenését, ilyen hajánál fogva előráncigált úgynevezett „kérdések” emle­getése aligha mutathat másra, minthogy a nyugati vezető körök már előre nehézségeket igyekeznek gördíteni a négy­hatalmi értekezlet útjába. fi négyhatalmi tárgyalásokról A múlt héten adták át a Szovjetuniónak Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok válaszjegyzékét a négy kormányfő értekezletére vonat­kozólag. A nyugati hatalmak azt javasolják,­ hogy a négy kormányfő július 18. és között Genfben tartsa meg 21. a tervezett értekezletet. Eisen­hower sajtófogadásán azonban már hat napban jelölte meg a négyhatalmi konferencia idő­tartamát. A nyugati lapok általában sokat foglalkoznak a négyha­talmi értekezlet előkészületei­vel és Londonban azt mondják, hogy ez a háború utáni idők dip­lomáciájának legmozgalmasabb időszaka. Az angol lapok fel­fogása szerint a kormányfők találkozója csak a nyitánya lesz egy sor értekezletnek, amelye­ket alacsonyabb színvonalon folytatnak majd. Az egész nyu­gati sajtó sokat foglalkozik ez­zel kapcsolatban Németország semlegesítésének kérdésével. Általában az a véleményük, hogy Németországot nem lehet semlegesíteni. A New York Ti­mes ugyanakkor rámutat: „A nyugati hatalmaknak el kell fogadniok azt a tényt, hogy ez az eszme félelmetes vonzóerő­vel bír Franciaországban és más nyugateurópai nemzeteknél is. Június 20-án kezdődik San Franciscóban az ENSZ jubilá­ns közgyűlése. Nyugati jelen­tések szerint a közgyűlésen részvevő külügyminiszterek folytatják majd a négyhatalmi tárgyalások előkészítésére vo­natkozó megbeszéléseiket. Helsinki a béke-világtalálkozóra készül Helsinki egyik városrésze a TeqUI, mindössze 15—20 év alatt­ épült fel. Itt áll szép fenyőpark közepén, közel a tengerparthoz az olimpiai stadion. Közvetle­nül a stadion előtt emel­kedik a Messuhalli, a kiál­lítási csarnok, amely az olimpiai játékok idejéből számunkra is emlékezetes. Ebben a fedett csarnokban zajlottak le a teremsportok olimpiai küzdelmei. Most pedig az a Messuhálli ne­vezetessége, hogy falai kö­zött tartják június 22-29- ig a béke-világtalálkozó üléseit. A Messuhállt az 1930-as években építették. Összte­rülete körülbelül nyolcezer négyzetméter. Kiállításokon kívül már több nagygyűlést és nagyszabású értekezletet tartottak itt. A finn ren­dezők a béke-világtalálkozó rendelkezésére bocsájtják az olimpiai stadion irodahely­ségeit és a helsinki egye­tem termeit is. Magában a Messuhattiban mintegy 2500 ülőhely lesz, ezenkívül, 150 hely az elnökség és 200 hely az újságírók részére. A gyűlésteremben és a bizottsági termekben fül­hallgatókat szerelnek fel az idegennyelvű tolmácsolás számára. Az elhangzottakat azonnal közvetítik angol, francia, német, orosz, kínai és spanyol nyelven. Az ér­tekezlet színhelyéről rádió­adásokat közvetítenek és filmfelvételeket készítenek. A finn békeharcosok lel­kes munkával készítik elő a béke-világtalálkozó szín­helyét. Mintegy háromszáz helsinkii ácsmunkás például szabad idejében társadalmi munkával segített e hely­ségek berendezésében. képzőművészek és az ipar­i művészek nagy gondosság­gal díszítik a Messuhallit. A dekoráció középpontjában hatalmas finn erdei fenyő áll majd. Ez igazi finn öt­let, hiszen közismert, hogy Finnországban nagyon sze­retik a fát. A Messuhalli mennyezetét is fából fara­gott békegalambok százai fogják elborítani. A finn békeharcosok nagy érdeklődéssel várják az ülés részvevőit. A küldötteknek háromezer szobát biztosítot­tak, túlnyomórészt magán­lakásukban. Terveznek kü­lönböző rendezvényeket is, amelyeken a külföldi kül­döttek előadásokat tartanak. A Helsinkitől távoleső te­rületek dolgozói is több külföldi békeharcost hívtak meg már. A küldötteknek alkalmuk lesz arra, hogy­­ részt vegye­nek a június 24.-i szenti­­vánéji ünnepségeken, nyári napforduló ünnepén.­­ (A finnek Szent János­­napnak nevezik.) Ekkor leghosszabb a nappal legrövidebb az éjszaka.­ Év­es századok óta nemzeti ünnep ez egész Finnországban, és érthető is, hiszen a hideg északi országokban különö­sen megbecsülik a fényt és a meleget. Az elkövetkezendő na­pokban a békeszereti­ em­berek érdeklődése Helsinki felé fordul, sokat várunk Mindannyian ettől a ta­nácskozástól. 1055. jú­lius 18. A VIT előtt­­ világszerte­­ KANADA. A nagy talál­kozó, kanadai részvevőinek szám­a az idén mintegy kétszerese lesz a bukaresti VIT-re ellátogató kanadaiak számának. Eddig már hat megye választotta meg elő­készítő bizottságát. E bi­zottságok június első nap­jaiban rendezték meg tar­tományuk ifjúsági találko­zóját. OLASZORSZÁG: Rómá­ban megalakult a VIT olaszországi előkészítő bi­zottsága. Elnöke nem ki­sebb személyiség mint a politikai életből jól ismert Terracini szenátor. ALGÍR: Az algíri fiatalok érdekes dokument­um filmet visznek magukkal Varsóba. A film­ bemutatja hazájuk dolgozóinak küzdelmes, ne­héz életét. De nem elégsze­nek meg ennyivel: máris hozzákezdtek egy olyan népművészeti film elkészí­téséhez is, amely Algír né­pének ősi énekeit, táncait és ruházatát mutatja be. DÁNIA: Eddig 181 dán ifjú jelentette be, hogy sze­retne részt­ venni a varsói találkozón. Az előkészítő bizottság munkáját közis­mert személyiségek is segí­tik, így például a Dán Ki­rályi Konzervatórium igaz­gatója, Finn Höffding fel­ajánlotta egyik operáját a bizottságnak és hajlandó volt megengedni, hogy azt Varsóban is bemutassák Részt vesz az előkészítő munkában a világhírű Rö­bert Dogt Voigt, Dánia há­romszoros görög-római bir­­kózóbajnoka is. ROMÁNIA: A román if­júsági szövetség művészeti együttese minden eddiginél gazdagabb, színesebb mű­sorral készül, a VIT-re. Elég egy pillantást veti a dalok kiválasztására, hogy az ember érezze a román fiatalok sokoldalúságát. VIT-műsorának szovjet, kí­nai, francia, angol, bolgár és lengyel dalokat adnak elő Varsóban a román fia­talok — és ami a legérde­kesebb: mindegyiket az il­lető ország nyelvén. JAPÁN: Tokióban, Kan­náiban, Tokaiban és Hokka­ido Iemn nagy sikerrel mu­tatták be a bukaresti VIT- ről készült színes filmet. A­hogy film hatására jellemző, megnézése után a Halfeldolgozó Szakszervezetének Munkások fiataljai elhatározták: elküldik kép­viselőiket az V. Világifjú­sági Találkozóra és útikölt­ségük fedezésére napi 100 yen keresetükből minden nap félretesznek 10 yenttt Nehru látogatása a Szovjetunióban A nemzetközi sajtó igen nagy jelentőséget tulajdonít Nehru indiai miniszterelnök moszkvai látogatásának és a szovjet ál­lamférfiakkal folytatott eszme­cseréjének. Az indiai lapok kü­lönösen kiemelik, hogy az a megbecsülés, amellyel Nehru miniszterelnököt fogadták, és az a rokonszenv, amelyet a szov­jet nép mutatott iránta, Szovjetunió békeakaratának ő­ a­szinte megnyilvánulása. A Del­hi Times a látogatással és Nehru fogadtatásával kapcsolat­ban megállapítja: „Ez a nagy­rabecsülés s a szeretet megnyi­latkozása volt és egyáltalán nem kételkedünk abban, hogy Nehru a legkedvezőbb benyo­másokkal tér majd haza.” Dzsugantar című lap vezércik­­­kében a következőket írja: „Minél több ilyen őszinte ta­lálkozó jön létre a különféle országok között, minél több u­­ralkodó, államférfi és tudós kerül szorosabb kapcsolatba egymással az országhatárokon át, ann­ál szélesebbre taposódik a világbéke és a nemzetközi ba­rátság ösvénye. Nehrunak Szovjetunióban tett látogatása a ennek a nagyszerű lehetőség­nek útját egyengeti." Megkezdődött a DISZ II. kongresszusa Június 15.-én reggel fél ki­lenc órakor az országgyűlés kongresszusi termében meg­kezdte tanácskozásait a Dolgo­zó Ifjúság Szövetsége 11. kongresszusa. A kongresszus napirendjén a következő pon­tok szerepeltek: 1. A DISZ Központi Veze­tőségének beszámolója. Előadó: Szakall József, a DISZ KV el­ső titkára.­­ 2. A DISZ feladatai a falusi ifjúság között. Előadó: Goszto­­nyi János, a DISZ KV titkára. 3. A DISZ Szervezeti Sza­bályzatának módosítása. Előadó: Molnár János, a DISZ KV tit­kára. 4. A Központi Vezetőség és a központi revíziós bizottság megválasztása. KÉPEK AZ ÚJ NÉMETORSZÁGBÓL Két felejthetetlen élményről. Az első­­ séta a Sztálin úton. Ez a város büszkesége. A széles utat szebbnél-szebb épületek szegélyezik, a hom­lokzatokat fehér kerámia dí­szíti, két hullámban tolonga­nak az emberek, repülnek az autók és a biciklisták áradata a külön kijelölt úton nem szű­nik meg. Egyik üzlet a másik mellett, vendéglők és kiraka­tok. Nem is akarjuk elhinni, hogy öt évvel ezelőtt még egy teljesen lebombázott berlini ut­ca volt. Mos több mint egy félóráig sétálhatsz a Sztálin úton és nincsen vége. „Így néznek majd ki a mi szocia­lista jövőnkben a házak!” A másik felejthetetlen él­ményem a berlini május else­je volt. Félmilliós zenés­z el­vonulásával, rengeteg virággal és főleg az a határtalan lelke­sedés! A felvonuláson nyugat­berliniek is részt vettek. Ezer és ezer jött át, ott nem vonul­hattak fel és ezért egyenként már a kora reggeli órákban jöttek át. Munkásasszonyok, akik kezüknél fogva vezették gyermekeiket, hadirokkantai:­­ vakok, akiket kutyák vezettek. Egész kerületek jöttek át nyu­ [UNK]­gat-Berlinből. M­eg­jelené­sük többet mondott, mint bármi­lyen határozat és kifejezi úgy a keleti, mint a nyugati né­metek óhaját: „Egységes Né­metországot akarunk, békét Németországnak! A németek egy asztalhoz!” * * * Kelet-Berlinben nem olyan egyszerű az út Staaken, nyu­gati elővárosba. Ha nyugat­Berlinen keresztül mennénk, rövidebb volna az út. Potsdam és Schönefeld nyugati vá­rosrészeket megkerüljük. Staa­ken közvetlenül a nyugati szektor határán fekszik. Ha a külkereskedelmi főiskolától né­hány lépésnyire tovább megy, az egykori repülőtéren már látni is a határjelző táblát. A főiskolát a szétbombázott,­­el­égetett repülőtéri kaszárnyában helyezték el és­ a diákok ma­guk brigádmunkával hozták rendbe. A diákok sorsa, akik többnyire munkás és paraszt­­származásúak, hasonlít a fia­tal Hubert Koschnicke sorsá­hoz. Szüleivel együtt ő is a bautzeni textilgyárban dolgo­zott. Iskolára persze még gon­dolni sem mert, arra nem tel­lek. Csak 1949 után, mint egyike a legjobb munkásoknak előkészítő tanfolyamot végzett és főiskolára került. Most a nár végez és a külkereskedelem szakembere lesz. Az NDK-ban az iskolareformok megterem­tették a valóban demokratikus iskolát, száműzték a műitariz­­mus szellemét. Az iskola olyan német harcosokat nevel, akik síkra szállnak a demokráciáért, szocializmusért és a nemzetek közötti barátságért. A főisko­­­lákat most már munkás és ra­­vaszt családok gyermekei láto­gatják. . . (Folytatjuk) B. CHNOUPEK Bejárat a potsdami Coeillenhof­­nevű történelmi várkastélyba. Tíz évvel ezelőtt ebben az épü­letben írták alá a potsdami egyezményt.

Next