Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-15 / 3. szám

z­akbau A szabályozása folytán ismert nyitrai Zsitvaközt egy har­madik víz is öntözi. Folyó is meg nem is és nevét két falutól kapta, melyen átfolyik. Céténykének hívják a Nyitrának ezt az oldalágát, mely Köröskény alatt szakad ki az anyafolyóból és Érsekújvár felett ömlik vissza, a két falut pedig Kis és Nagycéténynek. Magyar többségű falvak, ezektől délre már szlovák falvak fekszenek, mint Csornok. Tiszta szlovák a mel­lette fekvő másik kis falu is Özdög (Izdeg), melyet a régi térképek Eözdöghének tüntettek fel . Özdög egészben két sor házból áll, mely kereszt alakban szeli egymást. Egy fenyők közé szúrt nagyobb ház jelzi az egykori birtokos kúriát, a Rudnyánszkyakét. Utolsó tulajdo­nosa Rudnyánszky Károly volt, mert aki utána követte volna, annak semmi érzéke nem volt az ősi vagyon iránt, ellenkező­leg részben ő is nyaktörője volt az egész vagyonnak. Ezt az embert Rudnyánszky Gyula néven ismeri az újabb irodalom­­történet. Költő volt, és volt valami igazságszolgáltatás a sors­ban, mikor ez a tollforgató az éveken át összeharácsolt bir­tokot egy mosolygó bohém játszi könnyedségével elprédálta. Rudnyánszky Gyula 1858 május 4-én született a Cétényke­­völgyi kúriában. Apja elküldte jogot hallgatni Pozsonyba, a fiú­ban azonban már fiatal éveiben is egész más hajlamok ütöttek ki apja nagy rémületére — újságíró meg költő akart lenni. Egy szép napon falhoz is tette az egész corpus jurist és 20 éves korában elment Érsekújvárra „lápot szerkeszteni“. Winter Zsigmond nyomdájában 1878 május elsejével megindította az „Érsekújvári Lapok“-at. Az újság 2 hónap múlva szerencsésen meg is bukott és vele úszott az ördögi birtok néhány parcel­lája. Más ember levonta volna a könnyelmű kaland következ­ményeit, nem így Rudnyánszky Gyula. Elment a szomszéd városba Nyitrára­­ és átvette Demján Lajos könyvkereskedő lapját a „Nyitrai Közlönyt“. Demján ezt a lapot azért szün­tette meg, mert ráfizetett. Rudnyánszky mit sem törődve ezzel, „Nyitrai Lapok“ címen adta ki pótlapját, mely ezúttal hat hónap múlva bukott meg és az öreg Rudnyánszkynak megint be kellett nyúlnia a pénztárcájába. Mikor Pestre ment, már jónevű költő volt, akinek több önálló kötete is megjelent, 1904-ben pedig átvette a „Debreceni Szabadság“ főszerkesztő­ségét. Innen azonban hamarosan távoznia kellett és Krúdy Gyula, Rudnyánszky memoárjában körülbelül meg is írta, hogy miért. Akkoriban ellátogatott ugyanis Debrecenbe Kossuth Ferenc, a magyar szabadsághős fia, akinek tiszteletére Deb­recen városa ünnepi bankettet adott. Ezen a banketten a cigá­nyoknak bevezetőként a magyar himnuszt kellett volna elját­szania. Rudnyánszky azonban beugratta Rácz Károly cigány­­prímást, hogy bevezetőül játsza el a „Mégis huncut a német“ című dalt. Mint Krúdy Gyula szó szerint írta „Szervilis orszá­gunkban nagy botrány keletkezett a debreceni bankettből, mit szól majd Ferenc József, ha megtudja a dolgot, kérdezték még a flegmatikus cívisek is egymás között. És a nótarendelő Rudnyánszky országos érdeklődés központja lett­. 1905-ben tehát ismét Pestre költözött, ahol második felesége Réty Laura, a népszínház híres primadonnája rávette őt arra, hogy kísérje el amerikai turnéjára (Réty Laura akkor már tartott hangver­senyt egyszer az Egyesült Államokban, sőt már Indiában is járt). Rudnyánszky tehát elment feleségével az Egyesült Álla­mokba és mint Krúdy Gyula memoárjában megjegyezte némi büszkeséggel emlegette, hogy ő volt az első magyar poéta,­­aki megjárta Amerikát. Amerika azonban semmi jót nem ho­zott neki, bár felesége szerződést kapott a bostoni operában, mégis nemsokára hazatértek. Rudnyánszky ugyanis Ameriká­ban szemidegsorvadást kapott és megvakult, felesége viszont az átélt izgalmak következtében elvesztette hangjának csen­gését. Rudnyánszky még vakon is sokat dolgozott, neve azon­ban egyre jobban fakult és 1913-ban koldusszegén­yen halt meg Budapesten. Rudnyánszky nem írt mázsás súlyú verseket, de az irodaln^­, kritika feljegyezte, hogy feltűnt termékenységével, közvetlen­ségével és szép technikájával, dallamos verseit szívesen olvas­ták. Érzelmes költeményein Heine, Vajda János és Reviczky Gyula hatása érződik meg. Ismertebb kötetei a Cigányok, a Névtelen virág (regény), Fanni dalai, Rudnyánszky Gyula költeményei. Fényben, árnyban, Nyár, Napszállat felé és még sok más. Bátor tollú haladó gondolkozású költő volt. Esküdt ellensége a reakciónak és az osztrák imperializmusnak. Bör­tönt is viselt nézeteiért. A kor költő forradalmára Reviczky Gyula mellett tört lándzsát, aki egyik legjobb barátja is volt, hogy mi volt a nézete a költőnek, a költő és a kapitalista társadalom viszonyáról, arra vonatkozólag elég négy sorát idéz­nünk: „Hatalmat az eszmék hiába adnak, Hogy alkossak nagyot s dicső legyek, Ha nem tudok szerezni kisfiamnak Egy csepp ruhácskát, egy pohár tejet." * Mikor Ördögön jártam, már csak egy elmosódott címer jelezte a Rudnyánszky tulajdont az egyik ajtó felett, a ház már a Komáromi birtokát képezte. 1897-ben vette meg a költő apjától, ez volt utolsó vagyona, melyben fenntartotta két szoba életfogytiglani haszonélvezetét. Beszéltem Komáromi Jánossal is, aki jól ismerte a költőt, apját is, bár a költő aránylag keveset járt ördögön, mert az apa és fiú közt érthető okokból feszült volt a viszony. A költő gyermekei azonban igen sok nyarat töltöttek Ördögön. Kiballagtam az ördögi temetőbe is, itt a Cétényke völgyében büszke márványkövek hirdették a Rudnyánszky ősök neveit, csak annak nem jutott márvány, aki a Rudnyánszky nevet halhatatlanná tette, ő maradandóbb helyre véste be nevét haladó hagyományaink lapjaiba. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ­ ­ ny&mm Az első Amerikát járt magyar poétáról Tl/T­iloslav Stehlík, államdíjas cseh író: „Ketten a ve­remben" című műve, ötfelvoná­­sos komédia. Ezt közli velünk a színlap és így feljogosítva érezzük magunkat, hogy ezen az előadáson nevessünk, kacag­junk, nem törődve, vajon jobb­ról vagy balról lepiszeg valaki. Gyarló az ember, sokszor még akkor is csipkelődik, élcelődik, amikor sírnia kellene. Valami ilyesmire gondoltunk, amikor a Magyar Területi Szín­ház karácsonyi gémierén, Ko­máromban, nevetve, tapsolva részt vettünk színművészeink meg­jutalmazásában. S­okszor néztünk már meg­­ olyan színielőadást, ame­lyet nagyszerűnek éreztünk vol­na, ha valami nem hiányoznék belőle. Ez az ösztönös hiányér­zet már maga is a művészi al­kotás értékéről, az alkotó te­hetségről tanúskodik, bár az átlagművek esztétikai élményt nemigen adnak, sőt a többre való igényt sem keltik fel a nézőben, mégis témájuknál fog­va oktatnak, figyelmeztetnek, rendreutasítanak. Stehlíknél sa­játságosan vegyülnek a műfaji elemek. A vígjáték és a nép­színmű, a bohózat és a dráma elemei keverednek frissen, öt­letesen. Írásművészetének egyik sajátossága,­ hogy ezernyi szín­nel épít fel egy-egy jelenetet, emberi jellemet. Stehlík komé­diája határozottan jó írás, de hogy meg­sirathassuk Anyicska sorsát és elgondolkodhassunk az „Anyicskák"-hoz hasonló lányok élete felett a sok kacagás köze­pette, okvetlenül rá kell döb­benünk arra a valóságra, hogy az élet komoly harcra kötelez. Az elsietett előadások szoktak ilyen utóízt hagyni. Nem válik dicsőségére a komáromiaknak, hogy „16 nap alatt" hozták színre Stehlík komédiáját. A felvonások gyors pergésében érezzük ugyan a nagy akarást, a komoly és eredeti szándékot, az egyéni elképzelést, hogy a színész és a rendező olyat sze­retne adni, amire felfigyelhet­nénk, akarásuk azonban nem nőtt fel a gondolatig, még környezete végleges érzékelésé­­­ben és értelmezésében — a mű­vészetig. Lendvay Ferenc, Jászai-díjas, a budapesti József Attila Szín­­ház rendezője, tudatosan en­gedte, hogy ez a komédia meg­felelő adagolásban burleszk-ízt kapjon. Engedte eltolódni az arányokat ellentétes alakjainak szembeállításával. Az ellentétek örök játékán igyekezett ráta­pintani az élet igazságára, de a rövid idő nem engedte megva­lósítani elgondolásait, talán azért sem, mert nem rendelke­zett minden esetben megfelelő színészanyaggal. A darab opti­kai ötlete számos mulattató helyzetet kínál. Lendvay úgy használja fel őket, hogy a ko­média figuráinak jellemeiből igyekszik elénk tárni a helyzet - komikum és­­ a jellemkomik­um lényegét. Rendezésében a darab komédia-műfaja csípős és mély társadalombírálattá válik. És mégis, úgy véljük, hogy az elő- Jóc&é&fc­­ X adás nem tükrözi kellőképpen a drámai realitás lényegét, a darab zárójelenetében, amikor a szereplők önmagukkal, egymás­sal és környezetükkel tekinte­nek a valóságra. Nem az an­gyal-ördög recept szerint ké­szült sémák papírfigurái ők, hanem emberek, akikben a jó is harc útján született, akár­csak az aljasság, melyet az élet kényszerített cselekedeteikre. A „komédiázás" hirtelen félbesza­kítása, az első pisztoly eldördü­­lése után, életképpé kell mere­vedjen: „Jaj, mit csináltunk...?" és ebből a jajból és pisztolylö­vésből élhetjük azután tovább szereplőink életét az osztály­harc, az emberi jogok és a sze­retet mindennapi követelésével. Anyicska halálát nem karikíroz­­hatja már ki semmi. Vélemé­nyünk szerint ebben a tragi­kumban elegendő — sőt így helyes — vőlegényének Jánosnak, Anyicska „szemlecsukó“ mozdulata. A legnagyobb vígság közepette is jöhet a halál. Ez a realitás és ezért igazi, nin­csen szükség holmi „keresztve­­tésekre", mint azt a Báró és a Kapitány teszi. Stehlík komédiája: Ketten a veremben, azoknak a társadalmát vetíti elénk, akiket az önzés és a tulajdonjőg any­agira elvakított, hogy nem tud­ják megkülönböztetni a szélhá­most, azoktól az embertelen „hősöktől“, akiktől a „régi jó világ" visszaállítását remélik és akikkel együtt minden gaztettre hajlandók. A díszlet egy kamrát ábrázol, amely jól megoldott formában tárul elénk Rózsás János elkép­zelésében. A sok kellék és egy remekül beállított tűzhely ötle­tes helyzeteknek nyújt lehető­séget. Ezen a „sparherden" ke­resztül jutnak le az érdekeltek abba a pincébe, ahol Dougue­­ráék élelmet rejtegetnek. Ilyen környezetben él a 1S éves Anyicska is, akihez most láto­gató érkezik! Hibes, a volt mol­nár. Hibes, Anyicska házsártos mostohájának a bátyja, aki meg akarja dézsmálni a rejtett kész­leteket, de rajtakapják. Foga nemcsak a szállodára fülik, ha­nem Anyicskát is meg szeretné kaparintani. Terve nem sikerül, mert megjelenik Jakab bácsi, ez a jószándékú, de elvtelen tiszt­viselő, aki elárulja régóta bál­ványozott Borisának, a házias­­­szonynak, hogy sertésellenőrök készülnek a faluba, s egyúttal felajánlja a segítségét. Az er­dőből most érkezik haza a gaz­da és leánya, Milena. Az öreg izgatottan közli feleségével, hogy két terroristát is hozott, akiknek rejtekhelyet kell nyúj­tani, mert ők a nagygazdák szabadságáért harcolnak. Tulaj­donképpen egy Bárónak titulált házasság szédelgőről és egy Ka­pitány néven ismert zsebtolvaj­ról van szó, akik megszöktek a börtönből és most orruknál fogva vezetik vendéglátóikat, vetembert. A társaság jól érzi magát. Az emelkedő hangulatot Jakab bá­csi zavarja meg, aki a fiatal Sztanyek Jánossal, a közbizton­sági testület tagjával tér vissza. Háztűznézőbe jöttek. A látoga­tás megrémíti a két szélhámost, s ez újabb bonyodalmakat ígér. A Közben három hónap telik el, bújkáló Báró eljegyzését tartja Milenával, majd „családi körben" vita kerekedik, amely a a hozomány körül forog. Kimn­­kutyák az érkező Hibcst ugatják, aki a Dougueráéknál rejtegetett rádióleadóért jött, mert ezt, a nála dugdosott ej­tőernyős nyugati kémnek akarja odaadni. Kipattan a kölcsönös titok, a házigazda is felfedi a két „terroristát", és most már nincs akadálya, hogy a rejté­lyes „hősök" találkozzanak. A ház asszonya a városba ké­szül, hogy adatokat szerezzen a Báró vagyonáról. Most jön vis­­­sza az esti bálból, a táncoló, kipirult Anyicska is, aki a köz­ben vőlegénnyé előlépett János­sal mulatott. A lányt a Kapi­tány keresztkérdésekkel ostro­molja. Mindent meg szeretne tudni Jánosról, mert rossz sej­telmek gyötrik. Nem alaptala­nul, hiszen a fiatal rendőr már régóta gyanakszik Dougueráék­­ra. János bácsi viszont kijelen­ti, hogy ezért a házért ő ke­zeskedik. A Kapitány nem nyugszik meg. Később az izgal­makat csak fokozza a Hibesnél megbújt Novotni megjelenése, aki azonnal átlát a szitán. Tudja, hogy a jómadarak nem tartoznak a „szakmába". De tart tőlük, s nehogy elárulják, nagyobb pénzösszeg ígéretével, esti találkozóra hívja őket. A kém igazi szándéka, hogy a szélhámosokat eltegye­ láb alól A két mákvirág útra készül. A Báró még maradna, csábítja Novotni ígérete, de a Kapitány mielőbb menekülni akar, inkább lemond a felajánlott pénzről is. Boris asszony visszajön a vá­rosból, ahol megtudta, hogy a Báró vagyontalan. A belépő Novotni fegyverrel fenyegeti a társaságot. A Kapitány segítsé­gért kiált, amire János pisz­tollyal a kezében elősiet. No­votni szökni próbál, revolvert ránt, de Anyicska észreveszi szándékát. Saját testével védi kedvesét. A fegyverek eldördül­nek, Anyicska holtan esik ös­­­sze, de Novotnit is halálos go­lyó éri. A lövedék zajára beront Jakab bácsi, aki az utolsó pil­lanatig ellenzi az oszt­ást­ harcot: értetlenül tekint körül, majd ráeszmél, hogy az eszközökben nem válogató ellenség tetteit, nem nézheti senki tétlenül. szándék és a megvalósí­tás, a lehetőségeit össz­hangja, az elképzelés kivitelezé­se és művészi formába öntése, határkövei egy előadásnak. Ami e között van az a probléma, a lényeg, amiről Stehlík­ kissé megfeledkezett, amikor megfor­málta Anyieska alakját. Ferenczy Anna nem talál ma­gára; úgy érezzük, egyéniségé­nek szűk ez a szerepkör. Nem tudja átfogni alakjának pozitív megnyilatkozását. Az első fel­vonásban „skatulyából kivett baba" képében jelenik meg, ho­lott egész nap az istállóban dolgozik és kamrában lakik. Lenge szoknyája ellentétben van gyerekes erkölcsiségével. Szerin­tünk, mesterkélten Mozog, még Jánossal való jeleneteiben is, megzavarva ezzel az „indivi­dualizmusnak" érző akarásával az előadás egységét, a rendezés művészi elképzelését. Tor­es János, Sztanyek János szerepében minden tehetségével igyekszik beleilleszkedni az együttes játékába. Anyicskájá­­val, ő képviseli itt a pozitív hőst és ezért fontos megtarta­nia mindvégig jellemző maga­viseletét. Cselekvésében több határozottságot ajánlunk Riszdorfer László sem találja meg magát szerepében. Idegen légkörben, idegenül mozog. Nincs mélysége. Douguera nem komikus figura, hanem élő va­lóságban robusztus alak, nyers és önző, kapzsi és alattomos, nem eszes lény, mindössze ösz­­tönszerűen cselekvő férfi. Tuda­tosan áll az emberi közösségen kívül, mert nem akarja, de nem­ is képes felfogni mindazt, ami körülötte történik. Milena szeszélyes alakja, má­­sodlagos szereplője Stehlík koJ­médiájának. A szerző éppen­ ezáltal növeszti egyéniséggé és tipikussá a házasságszédelgő Báró alakját. Nem értjük Ud­­vardi Annát, miért , akar mint­dénáron „alakítani". Személye kiegészítő szerep, tehát ő alkal­­­mazkodik és nem hozzá alkal­­­mazkodnak. Lelkes Magda Boris szerepé­­­ben nem kívülről megfigyelt fi­­gurát hoz a színpadra, hanem az író minden rezdületére fino­man és érzékenyen reagál. Olyan szenvedélyeket visz alakításába, amelyek mélyén az életet érez­­ni. Szerepének alapvető vonása a hazugság. Hazudni a legkü­lönfélébb helyzetekben, a leg­­változatosabb emberi kapcsola­tok során, s így mindvégig, új és új oldalról ismerjük meg ál­­­tala, azt az álszent, önző, roma lett, egyben ostoba nőt, Borist, akit Lelkes Magda, oly lelkesen és szellemesen alakít. Boris személye lényegesen összefügg a Báró és a Kapitány alakjai­val. Tóth László: Bárója remek karikatúra és annak is kell ma­­­radnia mindvégig, tehát az át­­öltözködés után is (11I­V. felv.). Alakítása nem szenvedhet tö­rést. A Kapitánnyal párhuzamo­san összefüggő és egy síkok­ cselekvő alakítása csak erősíti azt a felsőbbrend­­ tulajdonsá­got, amelyet a néző a jellem egyöntetűségének nevez. Siposs Jenő igen rokonszenves a Kapitány tragikomikus szere­pében: egyszerű és hiteles. Bár játékának árnyalása nem min­denütt egyforma, mégis pontos és reális. Az előadás legsikerül­tebb alakítása. Nekünk Jakab bácsi is tet­szett, noha kissé elmosta a fi­­gura tulajdonságait. Király De­zső nagyszerű jellemszínészi teljesítménye hitelét veszíti a részeg — és a vég­jelenetben. Ezen viszont könnyű változtatni olyan művésznek, mint Király Dezső, aki nem egyszer bizonyí­totta be, hogy nagy feladatokra is képes. Hatvani László kevésbé sike­rült Hibes-molnára műkedvelő jellegű. Helytelen hangsúlyozá­sán is javítani kellene. sok Az „igazi diverzáns" Frahti­­szerepében. Bugár Bélát látjuk. Egyénisége nem illik a szerephez és véleményünk sze­­­rint színészi eszközei is hibásak. Gesztusai, mimikája sokszor szinte a néma filmek játékmon­dóját idézik elénk. Az itt érintett hiányosságok ellenére is ez a bemutató jelen­tős eseménye volt színházi éva­­dunknak. A Magyar Területi Színház tehetséges együttesének nemcsak a jó szándékát, hanem a jó eredményét is dicsérhet­jük. Az előadás sikert aratott és meggyőződésünk, hogy Steh­lík komédiája mindenütt tetsze­ni fog és sokáig műsoron ma­rad. EÖRY M. EMIL Jaj, téged Jaj, téged ki keresne, ki jönne most utánad, hogy szívedből a bánat szúrós tüskéit szedegesse? Magad vagy, társtalan, szeretnél, de hasztalan, elfutott rég a lány. A téli szél lábnyomát betemette ... Haja édes illatát csak a hervadt ibolyák őrzik könyvedben, ki keresne , mint száraz, bús múmiák. Arcát a havas táj, jaj, nem tudja idézni. Párás ablaküvegen, ha ábrákat von kezed, lángfejet formáz minden kicsi vonal, homályos, másnak alaktalan folt. A mosolyt, a kedves víg mosolyát, keresem a kerti fák dermedt ágai ölén. OZSVALD ÁRPÁD Alcide Cervi olasz paraszt re­gényt írt a hét fiáról, akiket a fasiszta uralom alatt kivégez­tek. A könyv a Szovjetunióban 90 000 példányszámban jelent meg. * Lőcsén, a Szent Jakab temp­lom restaurálása közben igen értékes XVI. századbeli képekre bukkantak, amelyek a középko­ri városok életéből merítik tár­gyukat. * A második világháborúban ki­végzett politikai foglyok utolsó leveleiből gyűjtemény jelent meg olasz nyelven. E levelek hatására Luigi Neri olasz ze­neszerző nagy zenei művet írt énekhangra és zenekarra. A mű szóló, együttes és kórusrészle­tekből áll. Nemrég Kölnben mutatták be, egyezik abban, A kritika meg­hogy Nemunak művészi módon sikerült kifeje­zésre juttatni a politikai fog­lyok érzésvilágát, amely a ki­végzésük előtt írt levelekből visszatükröződik. * Eperjesen irodalmi múzeumot nyitnak, ahol összegyűjtik a vá­rosban élt Irodalmárok életére vonatkozó adatokat és anyagot. * A napokban hirdették ki a bratislavai Szlovákiai Népművé­szeti Otthon által hirdetett drá­mai pályázat eredményeit. beküldött díjnyertes pályamun­­­kák közül jutalomban részesí­tették Sípos Jenő: A csodálatos erszény című darabját és So­ krónika mos Erzsébet: Búzát, bort, bé­két című daljátékát. * A komáromi Magyar Területi Színház január 1ó-én mutatta be Heltai Jenő: A néma levente című darabját. A darabot a fia­tal és tehetséges Lendvai Fe­renc rendezte. * A lengyelországi Chopin-tár­­saság 1960-ra Chopin-évet ké­szít elő. A nagy zeneszerző éle­tére vonatkozó dokumentumo­kat gyűjtik össze. Nemrég fel­keresték George Sand unokáját és értékes ereklyéket vásárol­tak meg tőle. A Chopin-ünnep­ségekre meghívják a világ leg­nagyobb Chopin-szakértőit. * Már a közeljövőben megnéz­hetjük a Repülünk Melbournbe című filmet, melyet K. Novak forgatott az olimpiászra kikül­dött kiváló sportolóink útjáról. A film folytatása az Első harcok Melbourneben, is rövidesen be­mutatásra kerül. Budapesten megkezdték színház-szezont. A Jókai Szín­a­házban Babay darabjával nyi­tottak, a Nemzeti Színházban Illyés Gyula Fáklyaláng című darabját és Németh László Ga­lilei című darab­ját mutatták be. * E napokban mutatják be Le­­ningrádban Hacsaturján Spar­tacus című legújabb balettjét. * A kínai állami cirkusz Pá­rizsban vendégszerepel. *

Next