Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-01 / 27. szám
Az elmúlt héten az érdeklődés főleg Franciaország és Libanon felé fordult. Franciaország felé, mert mindenki feszülten figyeli, hogyan mérik össze erejüket a haladó és a reakciós erők. Libanon felé, mert az elmúlt napok fontos eseményeket hoztak magukkal. Ezenkívül sokat foglalkozott a közvélemény azokkal a kérdésekkel, melyeket a nukleáris fegyverekkel való kísérletek szakembereiből álló bizottság hivatott eldönteni. Ennek a bizottságnak július 1-én kellett volna összekönni. NON ! Ez a szó magyarul azt jelenti: nem. Azok a turisták, akik a következő napokban és hetekben Franciaországból térnek haza, sokat mesélhetnek arról, hogy Franciaországban hányszor találkoztak ezzel a „non“-nal. Tulajdonképpen mit is jelent ez a „non“ ? Harcot jelent az ellen a referendum ellen, melyet de Gaulle 1958 október elején készül előterjeszteni. A kommunista párt központi bizottsága felhívta a republikánusokat, hogy máris készítsék elő a harcot a referendum ellen, amely döntő Franciaország további fejlődésére nézve. A generáliselnök egyelőre titokban tartja a referendum tartalmát. (A referendum tulajdonképpen népszavazást jelent — a kapitalista országokban a burzsoázia a referendum alkalmából éppúgy, mint a választások idején politikai és gazdasági nyomást gyakorol a tömegekre, még a közvetlen erőszaktól és terrortól sem riad vissza.) Természetesen jól sejtjük, hogy de Gaulle mit akar. A legrövidebben így jellemezhetjük kísérletét: diktatúrát akar, saját személyét tolja előtérbe és meg szeretné nyitni az utat a fasizmus számára. LIBANON AZ INTERVENCIÓ ÉS AZ ATOMBOMBA ÁRNYÉKÁBAN Harminchétezer brit és amerikai katona Ciprus szigetén! Az iraki és jordániai egységek a Damaszkuszba vezető országutakon összpontosultak! A libanoni kormány megkérte az ENSZ-t, hogy küldjenek hadsereget Libanonba! — Ha sor kerülne arra, hogy az amerikai fegyveres erők Libanonban beleavatkozzanak az ország ügyeibe, akkor nem riadnának vissza attól se, hogy Közép-Keleten a B 47-es bombavetőket alkalmazzák, amelyek aránylag tiszta atomfegyvereket szállítanak — jelentette ki McElroy, az amerikai nemzetvédelmi miniszter. Hát így festenek a legújabb hírek. Nem tölthet el bennünket valami nagy örömmel, különösen az, hogy a libanoni kormány az ENSZ hadseregének beavatkozását kéri. Hogy világosabban lássuk a helyzetet, a következő körülményekre szeretnénk rávilágítani. Körülbelül két héttel ezelőtt a Biztonsági Tanács (a Szovjetunió tartózkodott a szavazástól) megszavazta, hogy Libanonba ki kell küldeni az ENSZ megfigyelőit. Az ürügy: az Egyesült Arab Köztársaság állítólag beavatkozik Libanon belügyeibe. Rögtön feltettük a kérdést: vajon mit akarnak ezzel a nyugati imperialisták elérni? Hiszen a napnál is világosabb, hogy ott idegen beavatkozásról szó sincs, és ilyesmit nem is tudnak bebizonyítani. Vajon ki hiszi el, hogy Libanonban a több hónap óta tartó harcokat az idegenek beavatkozása idézte elő. A vak is látja, hogy népi ellenállásról van szó. Most már belelátunk a kártyáikba. Az Egyesült Nemzetek Libanonban nem szeretnének saját nevükben beleszólni a dolgokba, hiszen azt állítják, hogy az imperializmus és a kolonializmus esküdt ellenségei. Az arab nemzeteket nem akarják maguk ellen haragítani, de viszont azt sem nézhetik tétlenül, hogy Samun elnök amerikabarát kormánya megbukjon. Hát akkor hogyan kerüljenek ki a zsákutcából? Az amerikai kormány, amint látjuk, már megtalálta a kiutat. Fel akarja használni az ENSZ-t és valami választási masinéria segítségével kiküldi az ENSZ fegyveres erőit, és az ENSZ lobogója alatt beavatkozik. VESZÉLYBEN A CSÚCSKONFERENCIA Már hosszabb idő óta megfigyelhetjük, hogy a nyugati hatalmak — különösen az Egyesült Államok — igyekeznek sírt ásni a csúcskonferenciának. A konferenciát sok előzetes tárgyalással, csűréssel-csavarással igyekeznek elodázni. Végül megszületett az összejövetel megtartására vonatkozó javaslat. Az amerikai kormány néhány héttel ezelőtt a Szovjetunióhoz intézett jegyzékében makacsul állandóan ezt ismételgette: konferencián meg kell tárgyalni a Németország egységesítésének (nyugati minta szerint) és a keleteurópai feszültség kérdését. Már ez is kellőképpen bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak nem gondolnak komolyan konferencia összehívására. Világosan látjuk és jól tudjuk, hogy a szocialista államok nem ülnek le a tárgyalóasztal mellé, hogy ott a saját belső rendszerükről tárgyaljanak. Az amerikai kormány mindent elkövet, hogy kibújhasson a konferencia összehívása alól. A Nagy Imrecsoport feletti igazságos ítéletet ürügyül használta fel. — A kivégzés akadályokat gördít Szovjetunióval való tárgyalások elé — jelentette ki ebből az alkalomból Eisenhower. És valóban konkrét tettek következtek. Genfben a szakemberek konferenciájára hárult volna az a feladat, hogy eldöntse: ellenőrizhetők-e a nukleáris robbantások. Dulles pedig kijelentette, hogy ha a szakemberek arra a megállapodásra jutnának, hogy a nukleáris robbantások ellenőrzése valóban lehetséges, ez még nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok hajlandó volna leállítani a kísérleteket. Hát akkor mi értelme volna csúcskonferenciának ? Miről tárgyalnának? Lehet, hogy csak ürügyet keresnek arra, hogy a szakemberek közül valaki mégis csak azt bizonyítsa be, hogy az atomrobbantások nem ellenőrizhetők. Nem csodáljuk, hogy a Szovjetunió az atomszakemberek konferenciáján nem óhajt részt venni. Ha a nyugati hatalmak nem akarják a csúcskonferenciát, mondják meg nyíltan és ne tévesszék meg a népeket. Nem kellenek a Az Information című dán lap különböző európai országokban megejtett közvéleménykutatás eredményeit közli. A kérdés az volt, helyesli-e a közvélemény az amerikai rakétatámaszpontokat. Dániában az amerikai rakétatámaszpontok ellen foglalt állást a megkérdezettek 58 százaléka, mellette a megkérdezettek 18 százaléka, Hollandiában ellene 57 százalék, mellette 24 százalék, Nyugat-Németországban ellene 54 százalék, mellette 17 százalék. A Daily Herald közli, hogy a Munkáspárt kelet-angliai szervezetének West Hamben támaszpontok megtartott évi konferenciája a legerélyesebben állást foglalt az angliai rakétatámaszpontok felállítása ellen. A nyolc keleti grófság munkáspárti szervezeteit és szövetkezeteit képviselő 300 küldött elhatározta, hogy egész Kelet-Angliában tömeggyűléseket szervez és részt vesz augusztus 4-én az egyik épülő rakétatámaszponthoz induló zarándoklaton. A konferencia résztvevői felhívták a kormányt, segítse elő a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény megkötését. A japán békeharcosok konferenciájáról. Múlt héten Tokióban tartották meg a japán békeharcosok konferenciáját, melyen a legélénkebben az atomfegyverek használata ellen tiltakoztak. A konferencia határozata alapján 68 tagból álló küldöttség indul Stockholmba, ahol augusztusban tartják meg a Leszerelés és a nemzetközi együttműködés világkongresszusát. Felvételünk a japán békeharcosok békekonferenciáján készült. ALBÁNIA Albánia a hősi albán nép hazája és gyakran „a sasok országának" nevezik. Az albán hegyek keleten a Balkán félsziget hegyláncával ölelkeznek, míg nyugaton az Adriai-tenger felé húzódnak. Gyönyörűek az albán tavak, az olajfa ligetek, ahol megérik a narancs, citrom és a gránátalma is. Az ország lakossága még nemrég idegen uralom alatt szenvedett, évszázadokon keresztül idegenek kizsákmányolták ezt a gyönyörű országot és ezért teljesen kultiválatlan maradt. Albánia körülbelül akkora, mint Belgium, nem is olyan régen még nem volt vasútja, főiskolája és színháza. A lakosság S0 százaléka írástudatlan volt és az albánok 60 százaléka maláriában szenvedett. Az albán nemzeti felszabadító hadsereg 1944-ben felhasználta a kedvező helyzetet, amely a szovjet hadsereg győzelme után a Balkán félszigeten kialakult és kiűzte az ország kizsákmányolóit. Albánia önálló, független állam lett és új életet kezdett. Teljesen fejletlen és tapasztalatlan volt és ezért rászorult a többi szocialista állam segítségére. Az albán nép Albánia Munkapártjának köszönheti sikereit, amely szilárdan a marxizmus-leninizmus tanítása alapján áll. Az országban új iparágak létesültek, fellendült a textil-, a fafeldolgozó és az élelmiszeripar. Hatalmas iparvállalatok keletkeztek, például Tiranában a Sztálin textilkombinát. Vlory kikötőváros mellett hatalmas cementgyár épült, amely az ország legtöbb építkezését építőanyaggal látja el. Albánia teljesen villanyerőre rendezkedik be. A villanyenergiát a tiranai, elbasani és skodrai új nagy villanyerőművek szolgáltatják. Az albán dolgozók sikeresen teljesítik a második ötéves terv (1956—1960) feladatait. Az 1957-es év az ipar és a mezőgazdaság terén új sikereket hozott. Az albán ipar ma egy lakosra számítva több kőolajat, kőszenet termel, mint Görögország, Olaszország vagy Törökország. Már 1957-ben 140 000 tonna kőolajjal túlteljesítették az 1960-as év, tehát az ötéves terv utolsó évének tervét. Az albán mezőgazdaság is nagy változáson ment keresztül, s ma már az országban 1700 EFSZ működik. Ezek közül 800 szövetkezetet az 1957-ben alakítottak. A szövetkezetek felölelik a gazdaságok 48 százalékát és a termőföld 58 százalékát. Az 1957-es évvel szemben 14 százalékkal több gabonát, 85 százalékkal több gyapotot, 12 százalékkal több dohányt, 59 százalékkel több cukorrépát termelnek. Albániának óriási juhállománya van, a legnagyobb Európában. Az albán dolgozók életszínvonala állandóan emelkedik, a béreket és fizetéseket 1957-ben emelték és törölték a jegyrendszert. 1955-ben már nem akadt 40 éven aluli írástudatlan ember. Az általános iskola látogatása kötelezővé vált. Albánia történetében igen fontos évszámot jelent az 1957-es év, mert akkor nyitották meg az első albán egyetemet, amely eddig hat fakultással rendelkezik. Albánia sikereihez nagyban a szocialista országok is hozzájárultak, Csehszlovákia is segíti a derék, szorgalmas albán népet. Albániával gazdasági és kulturális egyezményt kötöttünk. Ez év május elején a vasnikkel ércek termelésére és Csehszlovákiába való szállítására vonatkozólag is egyezmény jött létre. Februárban kultúregyezményt írtunk alá. Főiskolánkon megállapított számban albán diákokat veszünk fel és létrejön tudományos dolgozóink kicserélése is. Csehszlovákiában adják ki péládul a múlt század legnagyobb albán nyelvészének, Kristoforidbihi művét. A Siroky elvtárs vezette csehszlovák állami küldöttség látogatása nagy jelentőséggel bír, megszilárdítja a szocialista tábort és a világbékét, fontos fejezetet jelent a baráti államok kapcsolatainak elmélyítésében. E. S. Mi A CÉL? Ezekben a napokban az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztériumba kérették a Kairóban akkreditált összes diplomáciai képviselőket. Mint a külügyminisztérium szóvivője közölte, a külföldi diplomaták előtt ismertették az Egyesült Arab Köztársaságnak a legutóbbi fejlemények fényénél a libanoni helyzetről vallott felfogását. A szóvivő hozzáfűzte: „Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya óva intette a külföldi diplomáciai képvielőket a libanoni belpolitikai válságba való bárminő külföldi beavatkozástól“. Farid Zein-Eddin, az Egyesült Arab Köztársaság bonni nagykövete a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy „amennyiben az angol-amerikai hadsereg egységei beavatkoznának a libanoni harcokba, az Egyesült Arab Köztársaság önkénteseket fog küldeni a libanoni nép támogatására. Az Egyesült Arab Köztársaság nem tagadhatja meg a segítséget a libanoni néptől. Az arab nagykövet kijelentését azután tette, hogy kormányának megbízásából Brentano külügyminiszter előtt ismertette országa álláspontját a libanoni eseményekkel kapcsolatban. Nasszer elnök azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy a közép-keleti ügyekbe való beavatkozás útját készítik el. Mary Walford, az angol rádió dolgozója a tárgyalási szünetben Bosi olasz küldöttel beszélget. Az európai országok szakszervezeti dolgozóinak és munkásainak konferenciája Berlinben. Berlinben e napokban tartják meg az európai országok szakszervezeti dolgozóinak és munkásainak konaferenciáját, melyet Szakszervezeti Világszövetség indítványára hívtak össze. A tárgyalás egyetlen pontja: megszervezni a szakszervezetek és munkások egységét az atomháború veszélye ellen, harcolni a békéért. EEEEEEEEEEEEEEESESEEEEEEEEEEEEEEEESEEEEEEEEEr BsasaE01E0000000E000 BBEEEEEEISEEaaB1BieBBEE [UNK]0 1ai EaBaa HESsa 0011 aaasEa [UNK]1 EEEEEE1EEEEEBEEBEEEEEEEIBEaaEE1E1SEEEIEEEEE»0EEES1EaaEaEEEEaaEa Beszédes bűnlajstrom Az imperialista sajtóban a rádióban s a tőkés világ politikusainak beszédeiben nem kevés szó esik az úgynevezett „szabad világ“ demokráciájáról, emberségéről. E cikkek és beszédek csakúgy csepegnek az emberi méltóság, szabadság tiszteletben tartásáról, az igazságról és a humanizmusról szóló frázisokról. Nem árt azonban kissé szemügyre venni, hogyan fest mindez a gyakorlatban, íme, csak néhány adat a legutóbbi évekből, az imperializmus bűnlajstromából. 600 000 ALGÉRIAI, asszonyok, gyermekek, férfiak — pusztult el vagy tűnt el nyomtalanul az 1954 novemberében kirobbant fegyveres harcok óta. Legalább 150 000 algériai hazafi sínylődik koncentrációs táborokban, a legembertelenebb kínzásoknak kitéve és milliókra rúg azoknak a száma, akiket otthonukban kegyetlenül zaklatnak és sanyargatnak az ejtőernyős csapatok. 300 000 JAPANI esett áldozatul 1945 augusztusában és Hirosima és Nagaszaki felett ledobott amerikai atombombáknak. E barbár támadások utókövetkezményei még azóta is szedik áldozataikat. 100 000 MADAGASZKÁRIT gyilkoltak meg 1947. március 29-én, egyetlen napon a francia gyarmatosítók. 31 000 KIKUJU senyvedt csupán az elmúlt esztendőben a kenyai koncentrációs táborokban és börtönökben. A meggyilkoltak számát nem lehet megállapítani — azt ugyanis gondosan titkolják az angol gyarmatosítók. 15 000 EGYIPTOMI, Port Said minden tizedik lakosa pusztult el borzalmas körülmények között 1956 végén a város ellen intézett barbár angol-francia repülőtámadás következtében, nem is beszélve az Alexandriában, Szuezban, Kairóban és Izmailiában legyilkolt sok ezer férfiról, asszonyról és gyermekről. 8000 FIATAL ARABOT mészároltak le vadállati kegyetlenséggel a gázai övezetben az átmeneti megszállás ideje alatt az izraeli csapatok. TÖBB, MINT EZER CIPRUSIT tartanak fogva csupán 1957 óta a sziget angol koncentrációs táboraiban. 27 fiatalkorút ítéltek halálra, közülük kilencet már kivégeztek. 78 TUNISZIV halt meg ez év február elején, Szakiét Szidi Jusszef kis tuniszi falu ellen intézett francia repülőtámadás következtében. A ROSENBERG-HÁZASPÁR öt évvel ezelőtt kegyetlen halált halt a New York-i Sing- Sing fegyház villamosszékében. Ártatlanul ítélték el és végezték ki őket — az „amerikai demokrácia“ és a „szabad világ" nagyobb dicsőségére. KHOSZTROV RUZBEH, a népe szabadságáért, a háborús készülődések és a kizsákmányolás ellen küzdő rettenthetetlen hazafi csak néhány héttel ezelőtt halt mártírhalált az iráni hóhérok kezétől. A tények makacs dolgok. Leleplezik, mit érnek a valóságban az imperializmus védőügyvédeinek kenetteljes szólamai, leleplezik az imperializmus valódi arculatát, amelyet hasztalan igyekeznek mocsoktalanná kozmetikázni. iSEEESEEEEEEEEEESESESEESEESSEBEEEESEEEESBkl