Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-14 / 42. szám

A munkában épp úgy, mint a­z „Épp a munkában, és csak a munkában nagy az em­ber, s minél jobban szereti a munkát, annál nemesebb és ezzel termelékenyebb és szebb a munkája“. MAKSZIM GORKIJ Több mint hároméves nehéz harcok után véget ért a pol­gárháború. A szovjet köztár­saság területéről kihajtották az intervenciós seregeket és ve­lük együtt fehérgárdista segí­tőtársaik nagy részét is. A nép lerázta a legnagyobb kölöncöt, de az országot a vi­lág- és polgárháború teljesen kimerítette, gazdaságilag fel­dúlta, és mivelhogy tartalékok nem voltak, a szó legszorosabb értelmében éhínség pusztított. A legnagyobb tisztelet illeti a kommunista párt vezetőit, és elsősorban Lenint,­­hogy ebből a szörnyű és kilátástalan hely­zetből is láttak kiutat és akkor, amikor a legreménytelenebb­nek tűnt a helyzet, ők merész újjáépítési és iparosítási ter­veket dolgoztak ki. A kapita­lista világban kevesen hitték, hogy Leninek tervei nem utó­­pikusak. H. G. Wells, angol író, Lenint ebben az időben a leg­nagyobb „álmodozónak“ nevez­te. A szovjet vezetők azonban nemcsak álmodozni tudtak, de szervezni is. Ők felismerték a népben azt a hatalmas alkotó­erőt, amit nem ismert sem Wells, sem sokan mások, és amely csak egy kizsákmányo­lástól mentes országban érvé­nyesülhetek A Komszomolban tömörült haladó szellemű fiatalok leg­jobbjai ebben az időben is az élvonalban harcoltak. Segítet­tek helyreállítani a közleke­dést, megindítani az ipari és mezőgazdasági termelést. 1926 márciusában a Komszomol VII. kongresszusa felhívja az ifjú­ságot, vegyen részt az ország iparosításában. A kongresszus felhívása visszhangra talál az ifjúság körében, és a leningrá­­di „Vörös Háromszög“, üzem komszomolistái a történelem során első ízben munkaver­senyt indítanak. Július Fucík riportban az eseményt. örökítette meg ezt „Százhúsz fiatal munkásnő szakít a régi mun­kamódszerrel, megtöri a kapi­talista nevelés bátran vezet be hagyományait, új munkafe­gyelmet, kezének és népének szabad utat nyit, hogy az új technika új alkotásával jusson szóhoz. A Vörös Háromszög százhúsz fiatal munkásnője megadja a jelszót.“ — írja Fu­cík. A leningrádiak kezdeménye­zése minden vonalon követőkre talál. A bányáktól a hivatalokig mindenütt a „többet, jobbat és olcsóbban“ jelszó hallható. Szovjetunió iparosításának gi­­­gantikus terve kezd megvaló­sulni. 1929-ben már az eddig járatlan sztyeppek és őserdők helyén gyárak épülnek. A Komszomol kihirdeti az el­ső békebeli mozgósítást ezekre az építkezésekre. Nem keve­sebb, mint 350 ezer fiatal je­lentkezik. Kezük alatt épül a híres sztálingrádi traktorgyár, a doni szénmendence modern bányái, az Ural-vidék és Szi­béria üzemei. Ők az elsők moszkvai földalatti vasút épí­­­tésében, és a faluk szocializá­lásában egyaránt. Az ipar és mezőgazdaság fej­lesztése csak a szakmai és ál­talános műveltség emelésével volt elérhető. A dolgozó ifjúság a jövő proletár kultúrájának megteremtője — mondták a komszomolisták, és a jelszót tett követte. Az 1929 —30-as években már 100 ezer fiatal munkás végzett falvakon felvi­lágosító tevékenységet. És egy év múlva már negyed millió. Ezek a számok az utókornak talán nem mondanak sokat, ha nem tudnánk, mennyi munka, nagyszerű kezdeményezés, oda­adás, és sokszor nélkülözés és önmegtagadás volt mögötte. Úgy mint a harcban, a Kom­szomol munkában szerzett ér­demeit is a szovjet állam ma­gasan értéklete, és a Munka Vörös Zászló érdemrenddel ju­talmazta. — Str — A komszomolisták felvonulása 1925-ben Moszkvában a Vörös téren. A 23 éves Carlton Hingson és a 19 éves Violette házasságot kötött. Angliában élnek, de állandóan félelemben, mert Hingson néger, a felesége fehér­bőrű s ezért állandóan üldözik őket. A faji üldöz­tetés olyan országban történik, melynek politikusai állandóan azt hangoztatják, hogy a szabadság és az emberi méltóság nevében cselekszenek. Üzenjük: TUBARÓZSA JELIGÉRE Ügye nem is olyan bonyolult. A fiú, amint azt látjuk, egy öntelt, beképzelt ember, aki holmi ellenszenves szokásokkal akarja a figyelmet magára vonni. Szülei nagyon helyesen teszik, ha egy ilyen modortalan fiú udvarlását ellenzik. Meg kell mondanunk az igazságot. Keres­se az alkalmat, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és mondja meg neki, hogy szülei, de Ön is rossz néven veszik viselkedését. Közölje vele, hogy amíg meg nem javul és nem változik meg, ne járjon maga után. Ezek után talán megváltozik, s akkor bebizonyítja, hogy szereti önt és azt a kis áldozatot hajlandó meghozni. Ha el­lenben folytatja ellenszenves viselkedését, az annyit jelent, hogy nem szereti Önt. Ebben az esetben szakítson vele, de azonnal és határozottan. Tanuljon, ne gondoljon többé rá, nem érdemli meg. Ön fiatal és biztos megtalálja az igazit. Hír, csalogat a Iáb­a Ilyenkor októberben, amikor már kevesebb a napsugár, ami­kor a természet is kicserélte üdezöld köpenyét, már csak a parasztember zajos beszédétől hangos a határ. Sok a munka ilyenkor mindenfelé. A kapások gyors betakarítását sürgeti az idő. Az utakon egyre kevesebb ke­rékpáros turista tapossa a pe­dált. A szakszervezetek üzemi autóbuszai is gyérebben szágul­danak a hegyek alatt. Csak a halászember teszi meg rendsze­res útját, megszokott helye felé továbbra is szorgalmasan. A hulló falevél, a zizegő száraz köröszár a hosszú téli szender­­gésre emlékeztet. Tavasz, nyár, ősz és tél, a természet örök harca önmagával­ győzedelmeskedik. Most az ősz szítse a tél idejét, hogy előké­p ki tudja, meddig lesz ez így? Talán a végtelen időkig. De ilyenkor ősszel nemcsak a szánt övét öt sürgeti az idő. Gyö­nyörű üdülőhelyeinken is egyre serényebb munka folyik. A téli üdülés kedvező feltételeit készí­tik elő. Hegyvidékeinken egyre gyakoribb a köd és bizony a tátrai csúcsok is csak ritkán úsznak napfényben. Most, ezekben a napokban a leggyérebb a tátrai forgalom. A gyakori kedvezőtlen idő bizony nem nagyon csalogatja a kíván­csiskodókat. A tátrai lakosokat és a vidéket ismerő embereket ez nem lepi meg, csak kissé fur­csán hat rájuk ez a viszonylagos csend és nyugalom. Jól tudják, hogy az első hóval újra meg­élénkül az élet. A sízők ezrei lepik el ilyenkor a lefutókat, az utakat. A téli sport hazai és külföldi hódolói mellett azonban egyre több falusi fiatal is látogatja Tátrát. Nekik inkább a tél a leg­alkalmasabb a nagyobb lélegzetű kirándulásokra, üdülések meg­szervezésére, és elmondhatjuk, hogy ma már a falusi szövetke­zeti tagok sem húzódoznak az üdüléstől, mint még pár évvel ezelőtt is. Rambousekné, a tátralomnici Volga Szálloda dolgozója is na­gyon megszerette a falusi üdü­lőket. A tél folyamán a Volgá­ban kizárólag falusi dolgozók találkoznak. Az ország minden részéből összejöhetünk itt fa­lusiakkal. És bizony nagyon jól megértik egymást nemcsak a munkában, de pihenés közben is. Tehát éljünk az alkalommal és használjuk ki lehetőségeinket. —sa— A bikini atomeső (Folytatás) Az Asahi Shimbun nevű tokiói lap például 1500 riporterrel dolgozik. Március 15-én a Kovayoshi családnál látogatók jártak. A halfeldolgozó társaság két ma­­gasabb rangú tisztviselője egy csésze forró zöld tea mellett elmesélte, hogy a „Boldog sár­kány“ nevű halászhajó egyik utasa szerint, amikor március 1-én halászaton jártak, a ra­gyogó égbolton egyszerre csak villám cikázott keresztül és utána különös por hullt a ha­jóra. A halászok teljesen meg­feketedtek és testüket súlyos égési sebek borítják. A legkü­lönösebb az volt, hogy a leg­több halász haja kihullott. A fiatal Kovayoshi feszült érdeklődéssel hallgatta a ven­dég elbeszélését, s azonnal az albérlő riporterre gondolt, így szólt édesanyjához: — Anyám, ez egy szenzációs hír, mondjuk el minél előbb Abe Sannak! - A riporter nagy érdeklődéssel végighallgatta a halászok tör­ténetét, pár perc múlva leült a telefonhoz és a Yomiuri Shimbun szerkesztőségével lé­pett érintkezésbe. A szolgálatos éjjeli szerkesz­tő nagy álmosan is rögtön ki­­érezte, hogy itt valóban valami „szenzáció“-ról van szó. Azon­nal betelefonált Murao szer­kesztőnek, aki most tért haza egy nagy útról és az „Atom­energia“ cikksorozathoz is hoz­zájárult. Murao gyorsan magához hi­vatott egy fényképészt és már­is rohantak a klinikára. Beron­tott a fogadószobába és fel­tette a kérdést: — Behoztak ma atombetegségben megbete­gedett pácienseket? — Igen — felelte a fiatal ápolónő. Murao szerkesztő azt hitte, hogy könnyű terepe lesz, de tévedett. Aznap ugyanis Hiro­simából is néhány beteg érke­zett. Olyan halászokról, akik atombetegek lennének, a fiatal ápolónő nem tudott. Murao te­hát felkereste Dr. Csuzukát, Japán legismertebb orvospro­fesszorát, aki atombetegségek­kel is foglalkozott. Ő sem tu­dott semmit. A riporter nem vesztette el a türelmét, végig­telefonálta az összes kórházat. Valahol csak ráakad arra a két betegre, akiket ma reggel Vai­­juból behoztak. A bőrgyógyá­szati osztályról végre valaki Dr. Shimuzu tanár osztályára utalta. Az éjjeli ügyeletes nő­vér letagadta a két beteget és egész kurtán bánt a riporter­rel. Mosuda San. A betegek már aludtak és haragosan feléje fordultak. A második emeleten senki sem adott választ. A ri­porter mint egy tolvaj, lábujj­hegyen a hátsó lépcsőn távo­zott. Végre az utolsó szobában az egyik beteg megszólalt: Itt mellettem fekszik egy férfi, akinek atombetegsége van. Murao szive nagyot dobbant. Óvatosan belopózott az 5-ös számú szobába és az egyik ágyon megpillantott egy ko­romfekete arcot, a füle valami fehér zsiradékkal volt beken­ve. Olyan, mintha a másvilágról jött volna vissza — gondolta magában Murao. Mosuda felébredt, szörnyen álmos volt, de azért igyekezett válaszolni a riporter kérdései­re. A riporter Mosuda minden szavát feljegyezte. A Yomiuri szerkesztőségé­ben nagy az izgalom. Micsoda szenzáció, csak a többi szer­kesztőség meg ne tudja. Hogy­ha a Yomiuri a hírrel megelőzi a többi lapot, akkor a többi konkurrens lap átveszi a hírt, de mindenesetre csak másnap hozhatják. A szerkesztő elha­tározta, hogy mindent kockára tesz és egyelőre hallgat. A Yomiuri példányszámai el­hagyják a nyomdát, de a lap semmit se közöl a „Boldog Sár­kány" hajó utasairól. Az éjjeli szolgálatos szerkesztő szinte tűkön ül. A szerkesztőségbe behozzák a konkurrens lapo­kat és megkönyebbülve meg­állapítják, hogy a lapok egy szót sem hoznak a szenzációról. Március 16-án, amikor a kon­­kurrencia már nem változtat­hat a reggeli kiadáson, a Yo­miuri az első oldalon hozza a hírt. (Folytatjuk) PETŐFI SÁNDOR: Az utosó virágok Őszi idő a javából, A természet homlokáról Minden szépet leragad. Nincsen a mezőkön semmi, Még a kertben is keresni kell már a virágokat. Kis Juliskám összeszedte És bokrétává kötötte A maradék szálakat. Jól teved, kis feleségem, Kedvet szerzesz evvel nékem, S tán velök sem tesz rosszat. Már ha úgyis halniok kell, Haljanak hát legalább el­őtt, hol látják szemeink: Könnyebb lesz talán halálok, Hogyha azok néznek rájuk, Akik őket szeretik. 1.050 választotta jelentkező közül ki Slatan Dudow kelet-német film­rendező most készülő új filmjének, a fellobbanás-nak Szerelmi fősze­replőjét. Az újsághirde­tésre az NDK minden ré­széből jöttek az ajánlko­zók. 1.049 vetélytársával szemben, a DIA-Invest- Export tizenhét éves gyorsírónője, Angelika Domröse győzött. Remél­jük, beváltja majd a hoz­záfűzött reményeket.

Next