Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-14 / 42. szám
A munkában épp úgy, mint az „Épp a munkában, és csak a munkában nagy az ember, s minél jobban szereti a munkát, annál nemesebb és ezzel termelékenyebb és szebb a munkája“. MAKSZIM GORKIJ Több mint hároméves nehéz harcok után véget ért a polgárháború. A szovjet köztársaság területéről kihajtották az intervenciós seregeket és velük együtt fehérgárdista segítőtársaik nagy részét is. A nép lerázta a legnagyobb kölöncöt, de az országot a világ- és polgárháború teljesen kimerítette, gazdaságilag feldúlta, és mivelhogy tartalékok nem voltak, a szó legszorosabb értelmében éhínség pusztított. A legnagyobb tisztelet illeti a kommunista párt vezetőit, és elsősorban Lenint,hogy ebből a szörnyű és kilátástalan helyzetből is láttak kiutat és akkor, amikor a legreménytelenebbnek tűnt a helyzet, ők merész újjáépítési és iparosítási terveket dolgoztak ki. A kapitalista világban kevesen hitték, hogy Leninek tervei nem utópikusak. H. G. Wells, angol író, Lenint ebben az időben a legnagyobb „álmodozónak“ nevezte. A szovjet vezetők azonban nemcsak álmodozni tudtak, de szervezni is. Ők felismerték a népben azt a hatalmas alkotóerőt, amit nem ismert sem Wells, sem sokan mások, és amely csak egy kizsákmányolástól mentes országban érvényesülhetek A Komszomolban tömörült haladó szellemű fiatalok legjobbjai ebben az időben is az élvonalban harcoltak. Segítettek helyreállítani a közlekedést, megindítani az ipari és mezőgazdasági termelést. 1926 márciusában a Komszomol VII. kongresszusa felhívja az ifjúságot, vegyen részt az ország iparosításában. A kongresszus felhívása visszhangra talál az ifjúság körében, és a leningrádi „Vörös Háromszög“, üzem komszomolistái a történelem során első ízben munkaversenyt indítanak. Július Fucík riportban az eseményt. örökítette meg ezt „Százhúsz fiatal munkásnő szakít a régi munkamódszerrel, megtöri a kapitalista nevelés bátran vezet be hagyományait, új munkafegyelmet, kezének és népének szabad utat nyit, hogy az új technika új alkotásával jusson szóhoz. A Vörös Háromszög százhúsz fiatal munkásnője megadja a jelszót.“ — írja Fucík. A leningrádiak kezdeményezése minden vonalon követőkre talál. A bányáktól a hivatalokig mindenütt a „többet, jobbat és olcsóbban“ jelszó hallható. Szovjetunió iparosításának gigantikus terve kezd megvalósulni. 1929-ben már az eddig járatlan sztyeppek és őserdők helyén gyárak épülnek. A Komszomol kihirdeti az első békebeli mozgósítást ezekre az építkezésekre. Nem kevesebb, mint 350 ezer fiatal jelentkezik. Kezük alatt épül a híres sztálingrádi traktorgyár, a doni szénmendence modern bányái, az Ural-vidék és Szibéria üzemei. Ők az elsők moszkvai földalatti vasút építésében, és a faluk szocializálásában egyaránt. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztése csak a szakmai és általános műveltség emelésével volt elérhető. A dolgozó ifjúság a jövő proletár kultúrájának megteremtője — mondták a komszomolisták, és a jelszót tett követte. Az 1929 —30-as években már 100 ezer fiatal munkás végzett falvakon felvilágosító tevékenységet. És egy év múlva már negyed millió. Ezek a számok az utókornak talán nem mondanak sokat, ha nem tudnánk, mennyi munka, nagyszerű kezdeményezés, odaadás, és sokszor nélkülözés és önmegtagadás volt mögötte. Úgy mint a harcban, a Komszomol munkában szerzett érdemeit is a szovjet állam magasan értéklete, és a Munka Vörös Zászló érdemrenddel jutalmazta. — Str — A komszomolisták felvonulása 1925-ben Moszkvában a Vörös téren. A 23 éves Carlton Hingson és a 19 éves Violette házasságot kötött. Angliában élnek, de állandóan félelemben, mert Hingson néger, a felesége fehérbőrű s ezért állandóan üldözik őket. A faji üldöztetés olyan országban történik, melynek politikusai állandóan azt hangoztatják, hogy a szabadság és az emberi méltóság nevében cselekszenek. Üzenjük: TUBARÓZSA JELIGÉRE Ügye nem is olyan bonyolult. A fiú, amint azt látjuk, egy öntelt, beképzelt ember, aki holmi ellenszenves szokásokkal akarja a figyelmet magára vonni. Szülei nagyon helyesen teszik, ha egy ilyen modortalan fiú udvarlását ellenzik. Meg kell mondanunk az igazságot. Keresse az alkalmat, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és mondja meg neki, hogy szülei, de Ön is rossz néven veszik viselkedését. Közölje vele, hogy amíg meg nem javul és nem változik meg, ne járjon maga után. Ezek után talán megváltozik, s akkor bebizonyítja, hogy szereti önt és azt a kis áldozatot hajlandó meghozni. Ha ellenben folytatja ellenszenves viselkedését, az annyit jelent, hogy nem szereti Önt. Ebben az esetben szakítson vele, de azonnal és határozottan. Tanuljon, ne gondoljon többé rá, nem érdemli meg. Ön fiatal és biztos megtalálja az igazit. Hír, csalogat a Iába Ilyenkor októberben, amikor már kevesebb a napsugár, amikor a természet is kicserélte üdezöld köpenyét, már csak a parasztember zajos beszédétől hangos a határ. Sok a munka ilyenkor mindenfelé. A kapások gyors betakarítását sürgeti az idő. Az utakon egyre kevesebb kerékpáros turista tapossa a pedált. A szakszervezetek üzemi autóbuszai is gyérebben száguldanak a hegyek alatt. Csak a halászember teszi meg rendszeres útját, megszokott helye felé továbbra is szorgalmasan. A hulló falevél, a zizegő száraz köröszár a hosszú téli szendergésre emlékeztet. Tavasz, nyár, ősz és tél, a természet örök harca önmagával győzedelmeskedik. Most az ősz szítse a tél idejét, hogy előkép ki tudja, meddig lesz ez így? Talán a végtelen időkig. De ilyenkor ősszel nemcsak a szánt övét öt sürgeti az idő. Gyönyörű üdülőhelyeinken is egyre serényebb munka folyik. A téli üdülés kedvező feltételeit készítik elő. Hegyvidékeinken egyre gyakoribb a köd és bizony a tátrai csúcsok is csak ritkán úsznak napfényben. Most, ezekben a napokban a leggyérebb a tátrai forgalom. A gyakori kedvezőtlen idő bizony nem nagyon csalogatja a kíváncsiskodókat. A tátrai lakosokat és a vidéket ismerő embereket ez nem lepi meg, csak kissé furcsán hat rájuk ez a viszonylagos csend és nyugalom. Jól tudják, hogy az első hóval újra megélénkül az élet. A sízők ezrei lepik el ilyenkor a lefutókat, az utakat. A téli sport hazai és külföldi hódolói mellett azonban egyre több falusi fiatal is látogatja Tátrát. Nekik inkább a tél a legalkalmasabb a nagyobb lélegzetű kirándulásokra, üdülések megszervezésére, és elmondhatjuk, hogy ma már a falusi szövetkezeti tagok sem húzódoznak az üdüléstől, mint még pár évvel ezelőtt is. Rambousekné, a tátralomnici Volga Szálloda dolgozója is nagyon megszerette a falusi üdülőket. A tél folyamán a Volgában kizárólag falusi dolgozók találkoznak. Az ország minden részéből összejöhetünk itt falusiakkal. És bizony nagyon jól megértik egymást nemcsak a munkában, de pihenés közben is. Tehát éljünk az alkalommal és használjuk ki lehetőségeinket. —sa— A bikini atomeső (Folytatás) Az Asahi Shimbun nevű tokiói lap például 1500 riporterrel dolgozik. Március 15-én a Kovayoshi családnál látogatók jártak. A halfeldolgozó társaság két magasabb rangú tisztviselője egy csésze forró zöld tea mellett elmesélte, hogy a „Boldog sárkány“ nevű halászhajó egyik utasa szerint, amikor március 1-én halászaton jártak, a ragyogó égbolton egyszerre csak villám cikázott keresztül és utána különös por hullt a hajóra. A halászok teljesen megfeketedtek és testüket súlyos égési sebek borítják. A legkülönösebb az volt, hogy a legtöbb halász haja kihullott. A fiatal Kovayoshi feszült érdeklődéssel hallgatta a vendég elbeszélését, s azonnal az albérlő riporterre gondolt, így szólt édesanyjához: — Anyám, ez egy szenzációs hír, mondjuk el minél előbb Abe Sannak! - A riporter nagy érdeklődéssel végighallgatta a halászok történetét, pár perc múlva leült a telefonhoz és a Yomiuri Shimbun szerkesztőségével lépett érintkezésbe. A szolgálatos éjjeli szerkesztő nagy álmosan is rögtön kiérezte, hogy itt valóban valami „szenzáció“-ról van szó. Azonnal betelefonált Murao szerkesztőnek, aki most tért haza egy nagy útról és az „Atomenergia“ cikksorozathoz is hozzájárult. Murao gyorsan magához hivatott egy fényképészt és máris rohantak a klinikára. Berontott a fogadószobába és feltette a kérdést: — Behoztak ma atombetegségben megbetegedett pácienseket? — Igen — felelte a fiatal ápolónő. Murao szerkesztő azt hitte, hogy könnyű terepe lesz, de tévedett. Aznap ugyanis Hirosimából is néhány beteg érkezett. Olyan halászokról, akik atombetegek lennének, a fiatal ápolónő nem tudott. Murao tehát felkereste Dr. Csuzukát, Japán legismertebb orvosprofesszorát, aki atombetegségekkel is foglalkozott. Ő sem tudott semmit. A riporter nem vesztette el a türelmét, végigtelefonálta az összes kórházat. Valahol csak ráakad arra a két betegre, akiket ma reggel Vaijuból behoztak. A bőrgyógyászati osztályról végre valaki Dr. Shimuzu tanár osztályára utalta. Az éjjeli ügyeletes nővér letagadta a két beteget és egész kurtán bánt a riporterrel. Mosuda San. A betegek már aludtak és haragosan feléje fordultak. A második emeleten senki sem adott választ. A riporter mint egy tolvaj, lábujjhegyen a hátsó lépcsőn távozott. Végre az utolsó szobában az egyik beteg megszólalt: Itt mellettem fekszik egy férfi, akinek atombetegsége van. Murao szive nagyot dobbant. Óvatosan belopózott az 5-ös számú szobába és az egyik ágyon megpillantott egy koromfekete arcot, a füle valami fehér zsiradékkal volt bekenve. Olyan, mintha a másvilágról jött volna vissza — gondolta magában Murao. Mosuda felébredt, szörnyen álmos volt, de azért igyekezett válaszolni a riporter kérdéseire. A riporter Mosuda minden szavát feljegyezte. A Yomiuri szerkesztőségében nagy az izgalom. Micsoda szenzáció, csak a többi szerkesztőség meg ne tudja. Hogyha a Yomiuri a hírrel megelőzi a többi lapot, akkor a többi konkurrens lap átveszi a hírt, de mindenesetre csak másnap hozhatják. A szerkesztő elhatározta, hogy mindent kockára tesz és egyelőre hallgat. A Yomiuri példányszámai elhagyják a nyomdát, de a lap semmit se közöl a „Boldog Sárkány" hajó utasairól. Az éjjeli szolgálatos szerkesztő szinte tűkön ül. A szerkesztőségbe behozzák a konkurrens lapokat és megkönyebbülve megállapítják, hogy a lapok egy szót sem hoznak a szenzációról. Március 16-án, amikor a konkurrencia már nem változtathat a reggeli kiadáson, a Yomiuri az első oldalon hozza a hírt. (Folytatjuk) PETŐFI SÁNDOR: Az utosó virágok Őszi idő a javából, A természet homlokáról Minden szépet leragad. Nincsen a mezőkön semmi, Még a kertben is keresni kell már a virágokat. Kis Juliskám összeszedte És bokrétává kötötte A maradék szálakat. Jól teved, kis feleségem, Kedvet szerzesz evvel nékem, S tán velök sem tesz rosszat. Már ha úgyis halniok kell, Haljanak hát legalább előtt, hol látják szemeink: Könnyebb lesz talán halálok, Hogyha azok néznek rájuk, Akik őket szeretik. 1.050 választotta jelentkező közül ki Slatan Dudow kelet-német filmrendező most készülő új filmjének, a fellobbanás-nak Szerelmi főszereplőjét. Az újsághirdetésre az NDK minden részéből jöttek az ajánlkozók. 1.049 vetélytársával szemben, a DIA-Invest- Export tizenhét éves gyorsírónője, Angelika Domröse győzött. Reméljük, beváltja majd a hozzáfűzött reményeket.