Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-06 / 1. szám
A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. évfolyam 1. szám Ára 60 fillér. Bratislava, 1959. január 6. New Yorkban, mint Moszkvában, Londonban épp úgy mint Pekingben, a világ minden részében az érdeklődés középpontjában a szovjet holdrakéta áll. Tudósok és laikusok egyaránt izgatottan várják a legújabb híreket. A világlapok első oldalaikon hatalmas címek alatt hozzák híreiket. A hírügynökségek képviselői elárasztják a tudósokat kérdéseikkel, így a Press Association hírügynökség felkérte Massey tanárt, a neves brit tudóst, a királyi társaság tagját, nyilatkozzék a szovjet kozmikus rakéta felbocsátásáról. Massey ezt az eseményt „valóban óriási tettnek“ nevezte. Különösen a rakéta utolsó fokának nagy súlyát hangsúlyozta, melyben tudományos készülékek vannak a elhelyezve. Ugyanezen hírügynökség hírmagyarázója kijelentette, hogy „a kozmikus rakéta kibocsájtása megerősíti azt a feltevést, hogy az oroszok képesek a holdra emberszállító interplanetáris rakétát felbocsájtani, talán olyat, amely megállás nélkül körülkeringené a holdat és visszatérne a földre. Bizonyára fájó szívvel, de mégis kénytelen volt Eisenhower elnök is kalapot emelni a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok sikere előtt. Nyilatkozatában jó kívánságait fejezte ki a szovjet tudósoknak. Szívünk tele örömmel és boldogsággal. Megmozdul a képzelet s a fantázia csodás szárnyán suhanunk mi is a rakétával, nem hagyjuk magára egy pillanatig sem: beszélünk róla otthon a családban, felemlítjük az utcán és a munkahelyünkön, s tudjuk biztosan, hogy beszél róla az egész világ. Rádiók ezrei, milliói sugározzák szét a világba, a világ minden nyelvén az új esztendő nagy szenzációját: a szovjet rakéta a Hold felé repül! Nincs felnőtt, nincs édesapa, édesanya és fiatal, aki ne hajtaná meg a fejét a szovjet tudomány eme újabb hatalmas vívmánya előtt, nincs gyermek, akinek a képzeletében ne a nagy álmodozó Verne Gyula támadna fel újra! A csodálat, tisztelet és elismerés száll a Szovjetunió felé világ minden részéből. szovjet emberek, tudósok, mérnökök, munkások és technikai dolgozók újabb nagyszerű meglepetéssel léptek az emberiség elé: a szovjet rakéta repül a Hold felé. Hajnalban fogtuk fel a hírt, hajnalban tudatosítottuk szenzációt magunkban, amikor a a tény már teljes erőre kapott. És bizakodóbban tekintünk ismét a ma és a holnap elébe. Reggel egyébként is újra születik az ember, mindig Most e csodás hír örömfénye füröszti az arcunkat, s megint erősebbek leszünk! Keleten kél a nap, keleten kél a remény s most megint keletről indult el egy csodálatos dolognak a híre: a szovjet rakéta a Hold felé repül. Ismétlődő szignálok, s a bemondók értesítése szerint a kitűnően megszerkesztett rakétatest kiszakította magát a Föld vonzó erejéből. Legyőzte a legyőzhetetlent. Egyszeriben megvalósította az emberiség ezerszer megálmodott álmát: kijutott a világűrbe! Szovjet tudósok megszerkesztette bolygóként rendszeres és szabályos körforgást végez majd a Nap körül. S a rakétán ott van a vörös zászló: SSSR, 1959 január. Minden értelmes s a haladás ügyéért lelkesedő ember tudja, hogy nem ez az első hatalmas horderejű rakétája a Szovjetuniónak. A legnagyobb s a legvilágrengetőbb ilyen test Nagy Októberi Forradalom idején repült ki a világba. S ez csak annyiban különbözött a mostanitól, hogy az iránya volt más. Nem a Hold felé közeledett, hanem az emberiség millióinak a szíve felé! És mindjárt hódított, mindjárt célt ért, minden becsületes ember ujjongva fogadta. A szocialista világrendszer előhírnöke volt. A szovjet rakéta repül, suhan a Hold felé. Gyorsan kapom a reggelit és kisietek az utcára, elújságolni a szenzációs világeseményt. De nem tudok meglepni senkit a hírrel, mindenkinek tudomása van róla. Nem teszek hát egyebet, minthogy sétányon, üzletben és munkahelyen cinkosan összemosolygok polgártársaimmal. Mert nemcsak az enyém, a tiéd és mindenkié ez a nagyszerű úttörő rakéta, mindazoké, akik békét s eredményes építő munkát várnak a holnaptól! MÁCS JÓZSEF Közeledés a célhoz Szedov professzor a jelenkor egyik legnagyobb rakéta-tudósa - ★ - Számok A statisztikai évkönyv kimutatása szerint 1957-ben 2,3 milliárd korona értékben hoztunk be hazánkba mezőgazdasági termékeket. 974 000 tonna gabonát 236 000 tonna árpát 38 000 tonna kukoricát 423 000 tonna takarmányt 54 000 tonna húst 11 000 tonna vajat 36 millió darab tojást 92 000 tonna zöldségfélét hoztunk be. Más szóval: a mezőgazdasági termékekért körülbelül ezeket az ellenértékeket szállítottuk ki: 15 858 személyautót 80 119 motorkerékpárt 153 342 kerékpárt 23 708 000 pár cipőt 126 516 000 méter gyapotanyagot 14 664 000 méter lenanyagot 8 311 000 méter selyemanyagot 5 314 000 méter gyapjúanyagot. Hogyha mezőgazdasági dolgozóink többet termelnének, — és ehhez minden lehetőségük megvan — akkor a külföldre szállított árucikkeket, amelyekkel a behozott mezőgazdasági termékeket fizetjük meg, otthon használhatnánk fel. Az élelmiszerárakat és az ipari cikkek árát is lényegesen gyorsabban leszállíthatnánk és ebből természetesen mind a városnak, mind a falunak haszna lenne. Amint látjuk, most különösen az EFSZ-ek közeledő IV. kongresszusa alkalmából sok kérdés vár megvitatásra. A Központi Bizottság levele a falu és a mezőgazdasági dolgozók számára kétszeresen fontos. Ez Nyugat • Monroeban (Észak-Karolinában, Egyesült Államok) egy 8 és 9 éves néger gyermeket javítóintézetbe küldtek, mert megcsókoltak egy fehér kislányt. A fajvédő-ellenes szervezetek tiltakozó táviratokat küldtek Eisenhower elnöknek. • Bruce Gin, 18 éves kaliforniai fiú revolverével lelőtte 14 éves öccsét, mert az „idegeire ment“. A vizsgálóbíró előtt hidegvérrel kijelentette, iyót céloztam hogy: „öt goa fejébe, egyet pedig a vállába, mert amikor vendégek jöttek, golyózott és televíziónézés közben a lábát az asztalra tette“. Egész társadalmunk kötelessége a gyermekek boldogabb jövője és nevelése iránti gondoskodás. Ahogyan ma neveljük gyermekeinket és gondoskodunk róluk, olyan lesz a jövő társadalom, amely már a kommunizmusban fog élni és dolgozni. A gyermekekről való gondoskodásban a szülőkkel együtt részt vesz az egész társadalom. Azt akarjuk, hogy a társadalom osztályrésze egyre nagyobb legyen. Egyelőre nem adhatunk meg mindent, amit szeretnénk, azonban a társadalom munkájának eredményei megengedik, hogy többet adjunk az eddiginél. Antonín Novotny elvtárs, köztársasági elnök újévi beszédéből ÜLÉSEZIK A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Tegnap és ma, azaz január 5-én és 6-án Bratislavában ülésezik a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága. Az ülésen megvitatják Milán Rázusnak, a CSISZ SZKB elnökének beszámolóját, amely a CSISZ III. országos kongresszusa után a Szlovákia ifjúságára háruló feladatokkal foglalkozik. A plenáris ülés foglalkozik továbbá Vladimír Bacílek elvtársnak, a CSISZ SZKB elnöksége tagjának beszámolójával, mely a CSISZ-tagoknak a második országos spartakiád előkészítésében való részvételét tárgyalja. A plenáris ülés határozatairól részletesebb jelentést következő számunkban hozunk. Is! A nálunk is oly igen kedvelt Töröcsik Mari a magyar filmgyártás egyik legfiatalabb és legtehetségesebb művésznője, még közelebb jutott szívünkhöz a Szent Péter esernyőjében alakított Veronika szerepével. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, honnan indult el művészi útjára Töröcsik Mari, hogyan jutott el a mostani sikerekig és mik a tervei a jövőre nézve. Egyszer volt... így kezdődik minden mese, most ez az igaz történet is, amely Pélyre, egy heves megyei kis faluba vezeti el az olvasót. Élt ebben a faluban egy álmodó szemű, szőkehajú kislány, Töröcsik Mari. Itt járt iskolába, szorgalmasan tanult és a muzsika volt a legkedvesebb szórakozása. Amikor a rádióból sugárzó szép dallamokat hallotta, titkon mindig arra gondolt, hogy zenei pályát választ magának. Gyorsan múltak az évek, elvégezte az általános iskolát, gimnazista lett. Felkerült Budapestre, megismerkedett a nyüzsgő fővárosi élettel, a színházzal. Egyik jó pajtásától, egy főiskolás fiútól hallotta, hogy lehet jelentkezni a Színművészeti Főiskolára. Ekkor már nagyon megkedvelte a színházat és ráadásul mindenki biztatta: jelentkezzen, próbálja meg. Engedett a sokunszolásnak, és egy szép napon ott állt a felvételi bizottság előtt és tehetségesnek bizonyult: felvették! Nem sokkal ezután, már elsőéves korában elindult a siker útján. Ekkor kapta első filmszerepét, Fábry Zoltán Kossuth-díjas filmrendező nagysikerű filmjében, a Körhintában. Felejthetetlen alakítása egyszerre ismertté tette nevét. Azóta csaknem megszakítás nélkül játszik a felvevőgép előtt. Ahogy filmjeinek száma nő, úgy domborodik ki egyre jobban nagy tehetsége, művészi alkotóereje. Játéka teljesen eszköztelen, belülről sugárzik. Az egyszerű emberek lelki tulajdonságainak mély megformálása, fiatalos bája, Mária SHellre emlékezteti a nézőt. Az Édes Annában, egyik legsikerültebb filmjében olyan, amilyennek Kosztolányi elképzelte, megálmodta az egyszerű kis cselédlányt: tiszta, együgyű, rejtélyes és megfoghatatlan. Törőcsik Mari még alig huszonhárom éves, tavasszal végezte el a Színművészeti Főiskolát és máris a közönség, különösen a mozilátogatók kedvence. Nehéz lenne eldönteni, melyik alakítása tetszett jobban, melyik filmben nyújtott többet. Talán a legteljesebb, a legművészibb volt játéka a Körhintában, a Vasvirágban és az Édes Annában. Ő is ezt a három filmet szereti a legjobban, ezt a hármat érzi a legjobban sajátjának. De emlékezetes, mondhatnánk felejthetetlen volt a Két vallomás Erzsije s a Külvárosi legenda Annája is. Most a Szent Péter esernyője című film sikeres befejezése után rövidesen két új filmben találkozunk ismét Törőcsik Marival. Már készülnek a Kard és kocka felvételei, és befejezés előtt áll Máriássy Judit és Máriássy Félix új filmje, az Álmatlan évek, melyben Töröcsik Mari főszerepet kapott. A színpad és a film majdnem teljesen lefoglalja Töröcsik Marit minden idejét. De mikor egy kis szabad ideje van, előveszi kedvenc lemezeit, mert a muzsikához most sem lett hűtlen és nem hűtlen a faluhoz sem. Szabad idejét mindig a falun tölti, az Alföldet tartja a legszebb vidéknek. Talán azért is Körhintát legkedvesebb sorolja a filmjei közé, mert felvételeinek jórészét a Hortobágyon készítették. MAKSZIMOV: A hallgatásról Némán tűz le a messzi csillag — bár benne ádáz tűz feszül. Mindig okos megnyugvásba ringat, ha a villám elcsendesül. Némán viszik a sürgönyterhet a huzalok. A templomban márványba ajakra vár. De a poéta, ki néma, már nem poéta! dermedt hús csend susog. Eszményért bátran, némán veszni: vitézi tett. Zászlónknak csendben tisztelegni késztet szíved. Hallgat a víz, ha jéglábláncra fűzi a tél. A holnapot, a tavaszt várja — és újra él! A kerti fák csendben kibontják a friss rügyet. Szeretők szóblan is kimondják szerelmüket. A némának, ki hangot sem ad, sóhaja száll. A pókhálós kürt, csak kürt marad — SZÁSZ MÁRTON fordítása