Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-10 / 28. szám

Ára 60 fillér Bratislava 1962. július 10. XI. évfolyam, 28. szám 29-é a cím, a többi a címért MÉG A MÚLT ÉV végén ér­dekes kezdeményezéssel jöttek ki az Urx-bánya fiatal bányá­szai Versenyezzünk a CSKP Xll. kongresszusa brigádjának elne­vezéséért. Kezdeményezésük nagy visszhangra talált hazánk ipari és mezőgazdasági üze­meiben. Az ostravai a prievid­­zai, a novák­yi bányászkollektí­vák, a Keletszlovákiai Vasmű betonozói és kőműves csapatai egymás után jelentkeztek a versenybe. Bátran állíthatjuk, hogy ez a mozgalom rövid idő alatt országos mozgalommá fejlett Ezt tények bizonyítják. EZ ÉV JÚNIUS elsejéig Szlo­vákiában 3988 kollektíva, 819 műhely, 148 üzem és 5 vállalat tűzte ki célul, úgy dolgoznak, hogy az elnevezést kiérdemel­jék. Június 21-én váratlanul je­lentette a rádió, a sajtó, a tele­vízió: „Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága elhatározta, hogy 29 leg­jobb kollektívát kiváló munká­jukért a CSKP XII. kongres­­­szusa brigádja elnevezéssel tünteti ki A jelentést 29 kol­lektíva neve követte. Köztük olvashattuk Čičmanc Viliam 140 tagú kollektíváját is, mely a novákyi Mier szénbá­nyában dolgozik. A Ciemanc­­kollektíva 1959 ben alakult meg, legnagyobbrészt fiatalok­ból tevődik össze Habár a kez­dés nem volt könnyű, de min­den nehézséget sikeresen áthi­daltak, s ma már egy egységes, szilárd kollektíva dolgozik a bányában. MIKOR ÉRTÉKELÉSRE került sor, kitudódott, hogy az első negyedév alatt nem 375 tonna, de 792 tonna szenet fejtettek ki terven felül. Az eredménynek nincs titka. Lelkes, becsületes viszonyuk volt munkájukhoz, kötelezettségvállalásukhoz és merészen alkalmazták az új munkamódszert. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy m­aga az akarat kevés a vállalások teljesítésé­hez. Ezt bizonyítja az élenjáró kollektívák tapasztalata is. Na­ponta ellenőrizni a feladatok teljesítését, segíteni azoknak, akik lemaradnak átadni a ta­pasztalatokat, ez a legfontosabb a kötelezettségvállalások telje­sítésében. Ebben különös szere­pe van a CSISZ-nek. Az üzemi és szövetkezeti vezetőségen ke­resztül segítséget kell kérni a tapasztalt dolgozóktól, a tech­nikusoktól a fiúk és a lányok számára. Helyesen teszik azok a CSISZ-szervezetek, melyek olyan konkrét feladattal, mint a kötelezettségvállalások ellen­őrzése, bízzák meg az ellenőrző csapatokat. Ha nem így tes­­­szük akkor az elért eredmé­nyek értéküket vesztik azoknál akik a tervet, a vállalásokat nem teljesítik. A JELEN LEGFONTOSABB feladata tehát a vállalások tel­jesítése, az új munkamódsze­rek bátor alkalmazása, hogy ezúton járuljon hozzá vala­mennyi fiatal a kongresszus sikeréhez. —1—6 — Az üvegfúvós ipar és egyúttal művészet is. A Železný Brod-i üvegfúvóknál apáról fiúra száll a mester­ség. Képünk is egy ilyen üveg­fúvót mutat be, aki „sípjával“ a legcsodálato­sabb figurák elővarázsolásá­­ra képes. Bartos József követőkre vár Legdélibb falvainkban itt-ott már zúgnak a kaszáló­gépek s a kombájnok motorjai, hull a beérett kalász. Képletesen mondhatnánk, ők az első fecskék, melyeket rövidesen a többiek is követnek. Az időjárás könyörte­len szeszélye valamennyire elhalasztotta a természet fejlődését, de azért az idő így is elérkezett és még né­hány nap, s az aratás válik úrrá a földeken. A CSISZ érsekújvári járási titkárságán is a nyári munkák elvégzése okozza a legnagyobb gondot. Az apparátus és az ak­tivisták azon fáradoznak, hogy az ifjúság a legjobban kivegye részét az aratás, cséplés gyors és veszteségmentes elvégzésé­ből. Fáradozásukban persze csak úgy számíthatnak sikerre, ha a tagoknál kellő megértésre találnak Ebben pedig, aminek igazán örülni lehet nincs hi­ány, sőt megvan az aktív kez­deményező erő is, csak helyes irányba kell terelni Az egyik ilyen fiatal kezde­ményező Bartos József elvtárs, az érsekújvári EFSZ CSISZ- szervezetének elnöke, kéréssel fordult a CSISZ járási vezető­ségéhez tolmácsolja verseny­felhívását a járás összes kom­­bájnosaihoz, traktorosaihoz, kö­tözőgépkezelőihez. Bartos Jó­zsef elvtárs ugyanis elhatároz­ta, hogy ŽM-330-as kombájnjá­val legalább 200 hektár gabonát arat le kétmenetes eljárással, szemveszteség nélkül. Meggyő­ződése hogy ezt a felajánlását, melyet a CSKP XII kongresszu­sának és a közelgő fesztivál tiszteletére tett, nemcsak tel­jesíti, hanem túl is szárnyalja. A járási vezetőség a felhívást magjáévá tette s meggyőződése, hogy az kedvező visszhangra talál a többi fiatal mezőgazda­­sági dolgozók körében is. Bízunk az érsekújvári fiata­lokban s velük együtt fogunk örülni, ha majd Bartos József Tirotól * Matuláig Nemrégiben olvastuk az új­ságban, hogy a világ leggyor­sabb gyorsírójának a prágai Miloš Matula tanárt tartják, aki számos hazai és nemzetközi verseny győztese Az egyébként matematika szakos tanár egy perc alatt 200 szó, vagy 515 szótag feljegyzésére képes. Matula professzor művésze­tével kapcsolatban kutatni kezdtünk azután, vajon ki is lehetett az első gyorsíró. A tör­ténelem szerint amikor Marcus Tullius Cicero, a római szená­tusban elmondotta híres vád­beszédét: „Quo usque tandem abutere Catilína patientia nost­ra? ... “, mögötte ott ült az asztalnál Tiro, a jegyző, aki az emlékezetes szavakat lejegyez­te. A beszédet azonban folyó írással követni nem lehetett volna, és ezért Tiro, a felsza­badított rabszolga saját talál­­mányú gyorsírással jegyezte le Cicero szavait. Az első gyors­írással készült feljegyzések ie. 63-ból származnak, elmondhat­juk tehát, hogy a gyorsírás kétezer éve ismeretes a civili­zált emberiség történetében. A Tito által feltalált gyors­írás a legkülöbözőbb változa­tokban ill. a X. századig nyo­mon követhető, azután a kö­zépkor „homályába“ vész. Felhívása nyomán az ő körükbe terülnek ki nemcsak a járó, hanem az ország élenjáró kom­bájnosai is A mezőgazdaságban a fiata­lokön kívül a diákok is segítei akarnak a nyári hónapokban csaknem minden faluban rész vesznek majd az aratási és cséplési munkálatokban. Ez ugyan természetes hiszen min­den nyáron más falvaiban, így volt az a jó­Az érsekújvári járás CSISZ szervezeteinek van azonban még egy adósságuk a mezőgazdasággal szemben, me­lyet ezektől a napoktól kezdve törleszteni akarnak. A meliorá­ciós munkákra gondolunk. Jú­lius 9-én az első diákbrigádok megkezdik Palárikovon a Ke­­resztúr-patak medrének tisztí­tását. Ezekben a munkálatokban 2 hetes időszakban váltakoznak majd a járás diákjai. st— WM» itth­wf' »««i i'A»,... Kis szünidei lovaglás. A­ki messziről n­ézi a jelenetet ezen a délutánon, azt hihetné, hogy a két kisfiú gólyát játszik vagy gémet. De én, aki közelükben ülök egy padon, tudom, hogy nem azért állnak már vagy egy ne­gyedórája féllábon. A dolog nem játék,­­ sokkal komolyabb. Harc folyik köztük. Ma­kacs, kemény küzdelem, szívós vetélkedés az akaraterő és az állhatatosság nagy pró­bája. Tulajdonképpen lovagi torna az, ami­re most kiálltak egymással, féllábon. Aki tovább bírja, azé lesz a díj. Azt is tudom, mi a vetélkedés tárgya. A fűben a két kisfiú vadgalambfiókát ta­lált. — Az enyém! — kiáltott fel az egyik. — Nem is igaz! Mert az enyém! — for­­tyant fel a másik. — Én láttam meg előbb! — De én emeltem föl! Nem tudtak dűlőre jutni, ezért határoz­ták el, hogy megvívnak érte. Az ötletet, hogy féllábon vetélkedjenek maga a ga­lambfióka adta nekik azzal, hogy az egyik lába szegénynek törött volt. Amíg így állnak, gyorsan el kell monda­nom, hogy az áldozat, amit a galambért hoznak, nagyobb, mint azt egy felnőtt hin­né. Az egész városnegyed itt szinte bizsereg a gyerekek jókedvétől. Csupa futkosás, csu­pa gyíklábú mozgékonyság az egész kert, mintha egy nagy zsák színes üveggolyó gu­rulna szanaszét Az a kis vadgalamb csak­ugyan ritka kincs lehet, hogy a két kisfiú­nak megéri ebben a tarka pezsgésben moz­dulatlanul és komolyan, egyhelyben állni érte, méghozzá féllábon. Mert még mindig állnak. — Bírod még? — kérdi az egyik. — Én bírom! Hát te? — Én is! Micsoda virtus, micsoda elszántság, mi­csoda férfias kiállás a két kisfiú párbeszé­dében! És ekkor, váratlanul elborul a játék. Azt látom, hogy az egyik kisfiú hirtelen megrezzen, fénylő és hősi kis arcán átsuhan valami árnyék, s mereven néz az útra. Ugyanakkor felhúzott lábát mintha lassan le akarná ereszteni.­­ Követem a gyerek tekintetét, mit pillant­hatott meg, ami egyszerre meggyöngítette az akaratát? A kerti úton sápadtan, egy nőbe karolva és mankóra támaszkodva, féllábú férfi kö­zeledik a két féllábon álló kisfiú felé. Olyan pontosan tudom, mintha saját ma­gamban futna végig, mi játszódik le most a kisfiúban. Micsoda drámai folyamat, a részvétnek és a közönynek, az érdeknek és az önzetlenségnek mekkora összeütközése. Ha most leteszi a lábát, elveszti a galambot. Ha nem teszi le, az a sápadt, csonka férfi esetleg azt hiszi, hogy a két kisfiú féllábon álldogálva őt utánozza? A kisfiú egy pillanatig még habozik, aztán mélyen elpirul btícsúpillantást vet a vad­­galambjára — és leereszti a lábát. — Feladtad! Feladtad! — kiáltja diadal­masan a másik és már ugrik is a fűbe a ga­lambért. — Én győztem! Enyém a galamb! — Legyen a tied, te hülye! — mordul vissza rá a vesztes, a szája megvonaglik, s mielőtt elsírná magát, elfut a park fái közé. Nyomában — lehet hogy csak én lá­tom így most — mintha nem is a kerti út, hanem a csillagok pora szállana tündökölve. Mert csak én tudom, aki végignéztem ezt a kicsi drámát, hogy mi is történt itt tulaj­donképpen. Egy kisfiúi megnyert egy vadgalambot. Mégis a másik győzött Q joJLcto& KÉZ A KÉZBEN A bratislavai Priemstar dolgozói együttműködési szerződést kötöt­tek a budapesti 31-es számú építő­ipari vállalat dol­gozóival. A szerző­dés lényege, hogy e két nagy építő­ipari vállalat ki­cseréli tapasztala­tait az üzemek építése terén. Ma­gyar részről nagy az érdeklődés az új üzemcsarnokok szabványos terve­zeteinek gyártása iránt. Ezen a téren ugyanis a Priem­star dolgozóinak értékes tapasztala­tai vannak. Ugyan­akkor az építőipari vállalat más szaka­szokon szerzett olyan tapasztalato­kat, melyeket a mi építőink a helyszí­nen tanulmányoz­tak. Az ilyen ön­zetlen baráti pasztalatcsere ma­mindkét vállalat mérnökei, techni­kusai és szakmun­kásai segítségére válhat. Balett a prágai Waldstein-kert művészies környezetében. Szén és az acél birodalmában Pionírjaink hradeci találko­zója idején érdeklődésünk is­mét az északmorvaországi ke­rület felé fordult. Nem mintha ezt a kerületet talán kevéssé ismertük volna, erről szó sem lehet, hiszen mindannyian jó! Szén, széni Ostrava vidé­kén 150 éve fo­lyik intenzív szénlejtés A föld alatt nem kevesebb, mint 1500 kilométer­nyi folyosó hú­zódik. A fejtő­helyeken embe­rek ezrei és a legmodernebb gépek dolgoznak. A szén nemcsak fűtőanyag, hanem többszáz készítmény alapanyaga is. Ezért népgazda­ságunknak minden évben foko­zott mennyiségű szénre van szüksége. Az elmúlt évben az ostrava-karvinai szénmedencé­ben több mint 22 millió tonna szenet fejtettek, és 1965-ben a termelést 30 millió tonnáig fokozzák, sőt a távlati terv sze­rint 1980-ban a termelés már megközelíti majd az 50 millió tonnát. Ezért Ostraván új bá­nyákat építenek és a legmoder­nebb gépekkel helyettesítik a bányász fárasztó munkáját. A gépesítés színvonalát te­kintve 1965-ig el kell érni, hogy a szenet gépek fejtsék, csak­nem úgy, hogy emberi kéz a szenet ne is érintse. Hogy ezt Tstraván el is érik, arra a gé­pesítés eddigi üteméből is kö­vetkeztetni lehet, így például 1955-ben csupán egy millió ton­na szenet fejtettek kombájn segítségével, 1960-ban már több mint 6 milliót, és azóta is ál­landóan emelkedő irányzatot mutat a gépi fejtés Újabban az erős nyomású vízsugárt akarják felhasználni fejtési eszközül. Acél­­ iparunk gerince ! A bányászat é s a kohászat lválaszthatat­­an egymástól. A kohászatnak istrava vidékén hosszú, évszá­­zados hagyomá­nyai vannak. Nagyobb kohá­szati iparvállalatok építésével az akkori gyárosok csak a XIX. század első felében kezdtek tudjuk, mit jelent Ostrava és vidéke egész népgazdaságunk számára. De így is Ostrava egyik különlegessége, hogy akárhányszor utazunk oda, min­dig valami újat, érdekeset tu­dunk meg­ foglalkozni. A vítkovicei vas­gyárat 1829-ben alapították ss Közép-Európa egyik legna­gyobb kohóipari üzemévé vált. Vítkovice mellett Trinec, Bohu­­mín, Liskovec voltak az acél-, illetőleg vasgyártás legfonto­sabb központjai. A felszabadu­lás után épült azután Kunčicén legmodernebb kohászati üze­münk, a Klement Gottwald Oj Kohó. Az említett kohászati üzemek szállítják acélszükség­letünk háromnegyed részét. A most épülő Keletszlovákiai Vasmű sem képzelhető el a vít­­kovicei kohászok segítsége nél­kül. Mind az üzem berendezése, mind a szakemberek képzése is elsősorban a vítkoviceiek mun­kájára támaszkodik . • Új városok, városrészek Aki tíz évvel­­ ez­—■ e?e'ôt­ t Ostra­­jovától nyugatra­­ kirándulni ment, Poruba kis falu körül csupán zöld me­zőket láthatott. És ma egy negyvenezer lakosú Poruba ne­vű várost talál. De Poruba nagyságát is túlszárnyalja Ha­­vírov, amely hazánk legfiata­labb városának mondható, hi­szen szintén csak alig tíz éves múltra tekinthet vissza és la­kosainak száma máris megha­ladta a hatvanezret. Ezeken az új városokon kívül Ostravának egész új negyedei épültek, me­lyek az acél és szén városát az elmúlt években negyedmilliós nagyvárossá varázsolták. Ostrava vidéke növekedésé­nek mértékét csak akkor ért­hetjük meg igazán, ha megtud­juk azt, hogy az elmúlt tizenöt év alatt itt nem kevesebb, mint 115 ezer lakás, számos iskola, kulturális berendezés, néhány kórház, vagy 50­ óvoda és böl­csőde épült. Az újabb és újabb iparvállalatok mellett persze újabb és újabb lakások is épül­nek. S ezeket a lakásokat majd azok kapják, akik kezük mun­kájával, tudásukkal, lelkesedé­sükkel hazánk legnagyobb ipar­városát akarják építeni.

Next