Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-13 / 7. szám

AZ UTÓBBI ÉVEK­BEN változás állott be a pongyoladivat­ban is. A hosszú pongyola nagyon so­káig „tartotta ma­gát“, de most már teljesen kiment a di­vatból, s helyét a rövid, többnyire elengedett. ..tailos“ pongyola foglalta el. Talán kicsit nehéz megszokni, mint min­den újat, de valószí­nűleg mindenki rájön, mennyire praktikus, hiszen nem zavar fölösleges hosszúság, a mint az eddigieknél, kényelmesebben lehet benne mozogni fiatalosabbnak is tű­és­zik. Akik túl gyors­nak találják az átme­netet a hosszú és a most divatos rövid a között, választhatják középutat is (1. modell). Amint lát­juk, fazonja hasonlít a hosszú pongyoláé­hoz, de mégis rövi­­debb. MIBŐL KÉSZÜLJÖN A PONGYOLA? A téli lehet mattlasszéból (a színe szatén, visszája flanell), vé­a­kony vagy vastag bordázású kordbár­sony, (egyszínű vagy mintás, különösen az 1. modell felel meg rá), esetleg szép az (Folytatás előző számunkból) Ha rendszeresen nagy táskánkkal végezzük a bevá­sárlást, hamar tönkremegy, alak­ját veszti, tehát erre nem alkalmas. Viszont sose hiányozzék belőle egy necctás­­ka, amire mindig szükségünk lehet, akár számítunk előre be­vásárlásra, akár nem. Annak ellenére, hogy a retikül fa­zonja most szin­tén nagy, munká­ba járni vele ké­nyelmetlen, s nem te divatos. Ez csak akkor való, ha látogatóba, sétálni, vagy nem zenés szórakozóhelyre megyünk. Színházba, hangversenyre, tánc­hoz, kicsi, tárcaformájú retikül való. Tudnunk kell, hogy a táská­nak összhangban kell lennie egész öltözetünkkel. Pl. bármi­lyen szép és divatos a plasztik­ból készült bevásárló táskánk, ill., amit munkába viselünk, bármennyire is illik a színe santung vagy tiszta selyem kis­kosztümünkhöz, mégsem illik hozzá. Ugyanez a helyzet a fo­nott kosárral is. Szép, üde vise­let mosóruhához, pantallóhoz (hosszú nadrág), de selyemru­hához nem illik. S tisztában­ kell lenni még azzal is, hogy a kosár csakis nyárra­ való, kosztümhöz, kabáthoz, bundához nem illik.­­ Ugyanígy könnyű nyári ruhá­hoz nem viselünk nehéz sport­táskát. Elegáns ruhához elegáns táska való — ezt mindig tartsuk szem előtt. A TÁSKADIVAT természetesen változik, de ez nem jelenti azt, hogy évente UI­D­E­N néhány táskánkéT­ vSTáTóTnűt­k, hogy minden ruhadarabunkhoz legyen megfelelő. Kezdjük az elegáns táskával. Úgy kell megválasztanunk, hogy néhány elegáns darabunkhoz — kosztüm, kabát, ruha — visel­hessük. Fiatalok esetében szép és praktikus a piros szín. Visel­hető: szürkéhez, drapphoz, bőr­hez, barnához, közép-, búza- és sötétkékhez, fehérhez és feke­téhez. Továbbá praktikus színek a szürke, kés és halvány drapp. (Folytatjuk) • •••••••• „LOMNICA": Üdvözlő lap­ra nem szükséges megszólí­tást írni, s nem is írunk többet 1—2 mondatnál. Osz­tálytársaknak, ismerősöknek, így­ „Szívélyes üdvözle­tünket küldjük X-ből. Jól érezzük magunkat, sokat gondolunk rátok. Aláírás“. Tanároknak: „Szívélyesen üdvözöljük tanár síkirándulásunkról". elvtársat Ez is elég, de hozzá lehet fűzni még ilyesmit: „Az idő ked­vez, örülünk, hogy élvezhet­jük a havat s a jó friss le­vegőt Aláírás“. Üdvözlő lapon nem írunk semmi részleteset, ha több beszámolnivalónk van, ezt levél útján intézzük el. „APOLLÓNIA“: Ünnepelje meg a születésnapját. Ez is szokás, ne kösse magát a névnaphoz, annál is inkább, mivel nem tudni, hogy mikor van. Ügyeljünk a mintára, lehet nagymintás, s mindig szép és fiata­los a nagy- vagy kis­­pettyes. Praktikus, ha a pongyola sötét színű, de azért nyár­ra fiatal lányoknak fehér-piros vagy fe­hér-kék pettyes pon­gyola nagyon szép, legföljebb gyakrab­ban kell mosni. mintájú flanell. Nyári pongyolának szép a krepp szaténkarton, karton vagy piké. +>+-Y*...++.++++4-> _+ + 4-4-+4-f+ + 4-4-4->-H-+4-l- 4-4-..............+• + + + +■• -.* + t+++"M- +++.+ -K+.+4-M­­+ + -Í-+-++4-4-4- • J-++++-+■ + 4444 — 4- + 4++ +44-44- • + + + + +.+4-• • •+-H-H+ + +-4- + 4-..............+.4- 4 4- 4—i—i- 4- H—I—l—l- T—!—F .+ +.4-4-4-uit;mtí.íííí;t ++4- • • \+f 4-+>>+ • • + 4 4- 4 -K4--M- 4 4- ++++++4~ T.T.*.+.+.4 4-4- 4- 4- 4-+.+.4-4-4-> 4- -T++.4-.+ „Fiatal lányok" kérésére kö­zöljük ezt szép és valóban na­gyon fiatalos szvettermodellt. A kötésminta a mellékelt rajz szerint leszámolható. Jelmagya­rázat: 4- = sima, = fordított. A pontos leírást levélben küld­jük el az érdeklődőknek. Ezt a szvettert elkészítheti Molnár Ferencné is 12 éves kis­lányának és Halász Imréné 6 éves kislányának, mert annak ellenére, hogy az eredeti mo­dellt felnőtt viseli, gyermekek­nek is alkalmas. ütött modellek A „szent tűz“ kórokozója 7anf +1% •» ** im/in­ C­* AVI­F­A ,1^. A „A f.l. f .......................... 1­­*1 . . 11 A „szent tűz“ vagy „Szent Antal tüze“, más néven „száraz fene“, „bizserkór“ a középkortól egészen a XVIII. századig, de még a XIX. században is olykor fellépő súlyos járványszerű be­tegség volt. A történelem több mint 300 tömeges megbetege­désről számol be, melyek közül egyesek, így a 994. évi, Aquita­­niában és Limogesban, 40 000 embert követelt áldozatul, az 1029. évi pedig 12 000 embert. A betegség bizsergéssel kezdő­dött — mintha hangyák mász­tak volna a végtagokon —, az ujjak tapintata tompa lett, majd hányás és hasmenés kö­vetkezett. Később az ujjak a kézen és a lábon megkékül­­tek, majd bőrelhalás állott be. Erős égő fájdalmak léptek fel, amit a teljes elértéktelenedés követett. A megtámadott vég­tagokon az ujjak mumifikálód­­tak és sokszor a kéz, a kar vagy a láb, a vérkeringéstől elzárva, csaknem minden vér­zés nélkül a testről levált. Limoges-ban, az említett jár­ványnál, az elhaló végtagok bűze elviselhetetlen volt, mond­ja a krónika. Más esetekben a kórkép kissé eltérően mutat­kozott, órák hosszat tartó fáj­dalmas izomrándulások jelent­keztek a végtagokon, melyek igen hasonlítottak az epilepti­kus görcsökhöz. Az idegrend­szer súlyos, hisztológiailag is kimutatható megbetegedésének voltak ezen görcsök a követ­kezményei. A betegség kórokozóját nem ismerték, így az isten bünteté­sének tartották, innen a „szent tűz“ elnevezés. A betegek vé­dőszentként Szent Antalt vá­lasztották, akinek ereklyéit a XI. században Konstantinápoly­ból St. Didier-La Mothe-ba hozták. Ezzel kapcsolatban R. Dürer történelmi tanulmánya a következőket tartalmazza: „Egy Gaston nevű nemes, ki akkortájban fiával együtt a „szent tűz“ betegségben szen­vedett, gyógyulásért felaján­lotta életét és vagyonát Szent Antalnak. Gaston „meghallga­tást nyert“. Szent Antal álmá­ban felszólította, hogy menjen St. Didier-be és fordítsa min­den erejét a betegek gyógyítá­sára. Midőn Gaston saját ké­pességét és vagyonát ily vállal­kozáshoz túl csekélynek tartot­ta, Szent Antal „T“”alakú botot nyújtott neki át, ami a földbe szúrva hatalmas fává fejlődött. E fa árnyéka és gyümölcse az odatóduló nyomorékok tömegé­nek enyhülést hozott... Innen a „Szent Antal tüze“ elnevezés. Ma már tudjuk, hogy e bor­zalmas betegség kórokozója az anyarozs, tudományos néven Claviceps purpurea (Fr.) TÚL nevű gomba. A gomba a rozs­nak egyik betegsége, amely a rozsszem helyén, éréskor feke­te kiálló képletet alakít, az ún. szklerociumot. Ez képlet a gomba áttelelését szolgáló szerv. Egyenlőtlen fejlődést mutató vetésekben, esős időjá­rás mellett, olykor az anyarozs igen nagy mértékben elszapo­rodott, olyannyira hogy aratás után az őrlésre kerülő gabona esetleg egyharmad részben anyarozsból állott. Az ilyen lisztből készült kenyér, bár fe­kete volt, nem volt kellemetlen ízű. A mai szemmel nézve szin­te érthetetlen, hogy miért nem ismerték fel az anyarozsban a kórokozót és hogy miért nem válogatták ki a gabona közül. Ennek több oka volt. Az „anya“ szó az anyarozs elnevezésében az­­ anyarozsszem­ nagyságát, a rozsszemektől való megkü­lönböztetést, a magasabbren­­dűséget fejezi ki, mert az akkori misztifikáció az anya­rozsot a megtermékenyítés is­tennőjével hozta összefüggés­be. Azokon a vidékeken, ahol a megtermékenyítés istenségét hímnemíínek képzelték el, ott még ma is Kornvaternek, ma­gyarul aparozsnak nevezik az anyarozsot. Téves volna azt hinni, hogy az anyarozs szó az anyarozs mai nőgyógyászati jelentőségével volna valami összefüggésben. A „bábfog“ el­nevezés, ami egyes vidékeken szokásos, sokkal későbbi erede­tű. Az összefüggések felisme­rését megnehezítette az is, hogy a friss anyarozs kellemes, dióra emlékeztető ízű, továbbá, hogy az anyarozs mérgező ha­tása nem azonnal jelentkezett, mint más mérgező növények­nél, így például a maszlagféle­ségeknél vagy a foltos bürök­nél, hanem csak jóval később, esetleg csak 1—2 hét múlva. Ezenkívül, amint azt ma már tudjuk, az anyarozsnak vannak nem mérgező féleségei is, me­lyek egyes országrészeken el­szaporodhattak anélkül, hogy bármilyen betegséget okoztak volna. Az 1770—1771-es évek­ igen súlyos járványai után Read ismerte fel a gombát mint kó­rokozót, de még az 1800-as­ években is vannak, akik az anyarozsot nem tartják mérge­zőnek. Az emberiség történetében az anyarozs, oly sok szenvedést okozó múltja mellett, gyógy­növényként is szerepel. Frank­furt város híres orvosa, A. Lonicerus 1582. évi fűvészköny­­vében leírja az anyarozsot és megemlíti nőgyógyászati hasz­nát. Ajánlata, mely szerint több ízben 3 szem anyarozsot kell bevenni, megfelel a XX. szá­­zad eleji előírásoknak. Az anya­rozs azonban bizonytalanul ha­tott és az orvosi vélemények is igen eltérőek voltak. Sokan közülük javasolták az anya­rozsnak a gyógyszerkönyvbe való felvételét, mások pedig törölni kívánták a hivatalos gyógyszerek közül. A hatóanya­gok izolálásával ezen viták megoldódtak volna, de a feladat igen bonyolultnak bizonyult és sok csalódáshoz vezetett. Tannet 1875-ben izolálta az első kristályos alkaloidát, az anyarozsból kinyerhető ható­anyagot: az ergotamint. Mun­káját a párizsi Tudományos Akadémia kitüntette, az orvo­sok véleménye a gyógyhatás tekintetében azonban igen elté­rő volt. Az az orvos, aki a frissen előállított készítményt használta, azt hatástalannak minősítette, míg az az orvos, aki 2—3 hetes, állott készít­ményt használt, a gyógyszert dicsérte. Több mint 30 év után derült ki, hogy az ergotinin teljesen hatástalan, de savanyú közegben állás közben átalakul hatékony ergotoxinná. Az ergo­­toxint 1906-ban fedezték fel. Ezen alkaloida azonban gyó­gyászati alkalmazásra nem ke­rült, mivel a farmakológiai vizsgálatokat túl nagy adagok­kal végezték és az ergotoxint görcsöt és gangrénát előidéző méregnek minősített­ék. Számos más tévelygésnek 1918-ben A. Stoll vetett véget az ergotamin felfedezésével. Ez az alkaloida biztos hatású gyógyszernek bi­zonyult a nőgyógyászat terén.­­ Alkalmazása azóta kibővült és belgyógyászat is szívesen használja különböző gyógysze­rekkel kombinálva, pl. migrénes fájdalmak leküzdésére. Dióhéjban ez a története an­nak, hogy az egykor borzalmas betegségeket előidéző növényi kórokozó hogyan vált kultúr­növénnyé, gyógyszeriparunk fontos alapanyagává, számos betegség jótékony gyógyszeré­vé. „Száraz fene" betegségben szenvedők fohászkodása Szent Antalhoz. A rúdon mumifikáló­­dott végtagok függenek. Fa­metszet a bajor (müncheni) állami gyűjteményből. (Stoll nyomán). Anyarozzsal mesterségesen fertőzött rozskalászok Vidám világvége — Laci bácsi, nincs vélet­lenül egy tízesed mozira? ÉJFÉL ELŐTT Gyerekek, most megvárjuk a világ végét, nem tudjuk a cechet kifizetni! A SAJTÓ TÁJÉKOZTATÁSA — Felkészültünk a világ vé­gére és a felmerülő javítá­sokat a legrövidebb időn belül elvégezzük. ! VEGYESIG javítómul A szilonból készült ruha emeli a külsőt és az ünnepélyes han­gulatot a társadalmi összejöve­teleken. A szilonruhák az ODEVA elárusító­ helyeken kaphatók. Új elmélet a csillagászatban M­anapság sokat hallunk be­szélni a Napról, a napsu­garak hatásáról Földünk életé­re, a napfoltok, protuberanciák és az időjárás közötti összefüg­gésekről. Az egyik ilyen rendkívül me­részen hangzó elmélet Chapman professzortól ered, aki a nem­zetközi geofizikai év egyik bi­zottságának volt az elnöke. Feltevése nagy vonalakban a következő: Egy-két évtizeddel ezelőtt általánosan elfogadott álláspont volt, hogy a bolygóközi tér tel­jesen üres és ebben az üres térben a fény és a hő energiája akadálytalanul terjed. Később felülkerekedett az a nézet, hogy a Nap hőjének a Földre való jutásához vezető közegre van szükség, amely a bolygóközi teret kitölti. Ez rendkívül ritka gáz, amely még a laboratóriu­mokban előállítható vákuum sűrűségét sem éri el. Lehetsé­ges-e azonban, hogy az ilyen ritka közeg vezesse a hőt a Naptól a Földig terjedő 150 millió kilométeres úton? És épp itt lép közbe Chapman prof­es­­­szor új elmélete. Szerinte a legfelső rétegekben uralkodó magas hőmérséklet a Napról történő közvetlen hővezetéssel megy végbe. Ezt pedig ritka gáz nem vezetheti, mivel — amint a mesterséges bolygók megállapították — vannak lég­köri rétegek, melyekben több­ezer fokos hőmérséklet uralko­dik. A légkör néhány száz kilomé­teres magasságon felül egyre melegebbé válik. A tudomány régi tanítása szerint a felső rétegek nyelik el a legtöbb nap­sugarat, tehát a legmelegebbek. Az új teória azonban azt állítja, hogy a légkörön túli bolygóközi gáz még melegebb, sőt a Nap felé haladva egyre forróbb. Tehát a bolygóközi gáz a maga egészében a Nap hőjének a ve­zetője. Tudjuk, hogy a Napot leg­külső kerületén az ún. napko­rona veszi körül. Ez nem más, mint óriási távolságra kiterjedő elektrontöltésű felhő. Helyzete azonban nem állandó. Erős nap­folttevékenységek jelentős mértékben alkalmával kiterjesz­kedik. Hőmérséklete többmillió fokra rúg, tehát nem uralkodik benne olyan magas hőmérsék­let, mint a Nap központi részé­ben, ahol körülbelül 20 millió fokos a hőség. Legszembetűnőbben csak teljes napfogyatkozás alkalmá­­­val figyelhető meg, bár ma már olyan műszerekkel is rendel­keznek a csillagászok, melyek­kel máskor is figyelemmel kí­sérhetik a napkoronát. És itt következik Chapman elméletének ma ugyan még nem bizonyítható, de a jövőben talán nagy horderejű következtetése. Eszerint a napkorona kiterje­dése jóval meghaladja az eddig feltételezett méreteket és túl­terjed még a Föld pályáján is. A Föld maga is tehát — elmé­lete szerint — a napkoronán belül végzi keringését, más szó­val, mi is tulajdonképpen a Nap külső részében élünk. Chapman szerint csak így magyarázható a felső légrétegek nagyon ma­gas hőmérséklete, hiszen, ha a napkoronában végzi mozgását a Föld, ebből állandó hő veze­tődik atmoszféránkba, így ugyanis nincs szüksége vezető közegre, mivel légkörünk és a napkorona közvetlenül hatá­rosak. A Nap tehát minden eddigi elképzelést és csillagászati szá­mítást meghaladó méretekkel rendelkezik, egynéhány bolygó­ja, közöttük a mienk is, hatá­rain belül kering. A modern csillagászatban rendkívüli, szin­te forradalmi jelentősége volna ennek a feltevésnek, mert sok olyan problémára adna felele­tet, amely előtt eddig tanács­talanul állott a tudomány, vagy csak következtetésekkel ipar­kodott megfejteni sok­ olyan kérdést, melyekre még pozitív választ nem lehetett adni. Az elmélet helyességét vagy helytelenségét a mesterséges bolygók és űrrakéták hivatottak eldönteni. STRASSER BÉLA ÚJ IFJÚSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció. Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 81, Bratislava, ul. Nár povstania 51. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni minden postahivatalnál vagy postásnál lehet. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Vrad útján lehet megrendelni. Címe: Praha I, Jindŕíšská ulica 14 — vývoz tlače. K—05*21021

Next