Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-07-27 / 30. szám

i í i entfiel grafika Bratislavában a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítási helyiségeiben e napokban Poznani grafika címen kiállí­tás nyílt meg. A kiállítás áttekintést nyújt a lengyel grafika fejlődéséről és bemutatja a kimagasló művésze­­gyéniségeket. Jan Wronieczki már a század elején fel­tűnt­ munkáival, művészete iskolát teremtett. Nem ke­vésbé fontos helyet tölt be K. Mondris, J. Burkiewicz és Olejnicziuk, akik megérdemlik, hogy hazájuk határain túl is ismerjék nevüket. Alkotásaik magas technikai tu­dást, csiszolt ízlést árulnak el. Meglátásaik­ eredetiek és számunkra sokszor szokatlanok. A kiállító grafiku­sok alkotásaiban sok jellegzetességgel, de közös vonás­sal is találkozunk. Ezek a művészek nem szöknek a reális világ elöl, művészi kifejezési módjuk közvetlen, egyszerű és érthető. Keresetlen eszközökhöz folyamod­nak és konvenciómentesen adják tudomásunkra monda­nivalójukat. Franciszek Burkiewicz Wronieczki tanítványa, de ő maga is már egy egész új grafikusnemzedéket nevelt fel. Tehetségével lebilincseli a nézőket. Fekete-fehér kompozíciói, az örök ellentétek nála harmonikusan kie­gészítik egymást. A témakör is az újdonság varázsával hat. Érdemes megismerkedni Antoni Golebniak nevével is, aki a hagyományosan lengyel grafika legismertebb kép­viselője. Érdekes kísérletek Stefánia Smielowska linó­leum-metszetei. A legfiatalabb grafikusokhoz tartozik Andrzej Kondziora, aki különösen újszerű technikájával tűnik ki. Zbigniew Kaja mint plakátrajzoló és színpadi tervező érdemelne hosszabb méltatást. Sokrétű tehet­ségét ötletes, eredeti ex librisein csillogtatja a legjob­ban. Jan Kabaczinszki „kozmoszi" meglátásai már nem olyan könnyen érthetők és magyarázatra szorulnak. A kiállítás igen érdekes, arra ösztönöz, hogy összeha­sonlítsuk a lengyel és a csehszlovák grafika képviselői­nek műveit és a jellegzetesen lengyel vonások mögött meglássuk az igazi örök értékeket. U. M. Lapunk múlt heti számában a „Gombaszög a miénk“ című cikkünkbe sajtóhiba csúszott be. A negyedik hasáb harmadik sora folytatva he­lyesen így hangzik: A vendégegyüttesek közül az Ukrán Állami Népie­gyüttes aratta a legnagyobb sikert, a Bratislavai Katonai Művészegyüt­tes „Hogyha minden derékszíj“ című humoros műsorát nagy tetszéssel fogadta a közönség. Olvasóink szíves elnézését kérjük. Szerkesztőség Magyar siker Moszkvában Többórás, fárasztó vetítések, sztárok, sajtófogadások, re­cepciók, csillogás, viták és ba­rátságok, majd filmek és újra filmek a jellemzői szinte vala­mennyi filmseregszemlének. Kivételt csak abban képvisel­nek a jelentősebb találkozá­sok, (így pl. a moszkvai is), hogy az elengedhetetlen rekvi­­zítumok és a lényeget adó filmek mellett a kimagasló művészi alkotások sem hiá­nyoznak. A filmkritikusok te­lesírják a világsajtót „keve­sebb fesztivált — több jó fil­met“ jelszóval. A moszkvai vagy pl. a velencei fesztiválok jelentősége abban rejlik, hogy ide a nemzeti kinematográfiák legjobb alkotásai jutnak csak e! A kimagasló filmek bizo­nyítékául vessünk egy pillan­tást az eddigi moszkvai nagy­díjas filmekre: 1959-ben a fe­lejthetetlen „Emberi sors“, két év múlva a japánok híres „Kopár sziget“-e, legutóbb vi­szont a modern filmművészet csúcsaként emlegetett Fellini film, a „8 és V2“ vitte el a pálmát. Ezek után írjuk le az idei — sorrendben a IV. — moszk­vai fesztivál eredményeit: N­a­g­y­d­í­j : „HÚSZ ÓRA” - magyar (rendező: Fábry Zol­tán). „HÁBORÚ ÉS BÉKE“ — szovjet (rendező: Szergej Bon­­darcsuk) A­r­a­n­y d­í­j : „ÉGBOLT FEJÜNK FELETT“ — francia. A „MERÉNYLET“ — csehszlovák. E­z­ü­s­t­d­í­j: „HÁROM LÉ­PÉS A FÖLDÖN" (lengyel) „A NAGY VERSENY“ (ameri­kai). A filmkritikusok díja (FIPRESCI): „HÚSZ ÓRA" (magyar). A legjobb színészi alakítások díját Sophia Loren és Serge Zachariadze grúz színész kapta. Az idei moszkvai filmfesz­tivál sem külsőségekben, sem pedig tartalomban nem maradt el az eddigiektől. A résztvevő filmek közül említsük meg a díjazottakon kívül Vittorio de Sica „Házasság olasz módira“ c. filmjét Mastroiannival és Lorennel a főszerepekben, a bolgár „Bula“ a keletnémet „Werner Holt kalandjai“, a svéd „Otthonom Copacaban” c. filmeket és a nyugatnéme­tek „Tamás bátya kunyhója c. alkotását Radványi Géza rendezésében. A játékfilmek zsűrijének el­nöke Szergej Geraszimov szov­jet filmrendező volt. Tagjai Marina Vlady, Radzs Kapúr, G. Kozincev, L. Eleránt­ olasz filmesztéta és még többek kö­zött Várkonyi Zoltán magyar filmrendező. A megjelent sztárok — Jack Lemmon, Sil­vana Mangano, Thomas Holz­mann (dr. Sorge alakítója), Marina Vlady, Robert Hossein, Angelica Dombrose — közül legnagyobb sikere kétségkívül Sophia Lorennek volt. Térjünk vissza röviden az eredmények értékelésére, ill. a magyar „Húsz óra“ kiemel­kedő sikerére. Fábry Zoltán filmje ugyanis a Háború és békével ellentétben nemcsak a nagydíjat, de a filmkritiku­sok tekintélyes díját, a FIP­­RESCI-t is megkapta és ezzel az összes film fölé emelke­dett. A moszkvai fesztivál tehát jelentős állomása a ma­gyar film fejlődésének. Az el­múlt években sokat olvashat­tunk a magyarországi filmmű­vészet általános visszaeséséről, lehanyatlásáról. Az alkotókat minden oldalról elmarasztal­ták, a magyar film helyzete közügy lett. Maguk a filmesek is az öniróniához nyúltak a „Miért rosszak a magyar fil­mek“ c. szatírával. A jobb eredmények viszont nem so­káig várattak magukra. Éppen két éve nyert Moszkvában ezüstdíjat a „Legenda a vona­ton“. Később díjakat nyert „Az angyalok földje“ a „Nap­pali sötétség“ a „Sodrásban“. Páger Antal a tavalyi Cannes-i fesztiválon a legjobb színészi alakítás díját nyerte el. Az idén már két nagydíj illette a magyar kisfilmeseket Can­­nesban Vadász János „Nyitány“ c. filmje, Krakkóban Szemes Marianne „Válás Budapesten" c. dokumentumfilmje kapta a legnagyobb elismerést. Ezek­­után világos előttünk, hogy a moszkvai nagy siker nem csak kiugrás, és nem véletlen következménye, hanem az egészséges fejlődés eredmé­nye. Természetesen Fábry Zol­tán művészetét méltányolni kell hiszen 1956 óta magyar film nem ért el ilyen sikert. Akkor Cannesban a nagydíjat a „Körhinta" kapta. Rendezője ugyancsak Fábry. Reméljük, mi is hamarosan láthatjuk filmszínházainkban a díjnyertes filmeket és nem kell olyan sokáig várnunk, mint Fellini említett filmjére, amelyet, sajnos, még a mai napig sem játszanak hazánk­ban. VAVRECZKY GÉZA A közelmúltban töltötte be 30. évét Európa elsőszá­mú kedvence, Brigitte Bar­­dot francia filmszínésznő. Tizenhat éves korában kezdett filmezni. Pár évig mint a „párizsi gyáros lá­nyát“ ismerték, aki filme­zéssel üti agyon az unal­mát. Valójában Vadim ren­dező fedezte fel, 1951-ben. Egy év múlva nagyobb szerepet kap a Helénában. A filmezés közben tör ki az első botrány: valódi teret követel fürdővíznek az eddig szokásos festett víz helyett. 1955. Saját helikopterén érkezik­ Cannesba. „Ez ki?" kérdezték az újságírók. „Az isteni Brigitte“ — hangzott a válasz. 1956. Először megy férj­hez Vadim rendezőhöz. Vadim rábízza a főszerepet az...... és isten megterem­tette a nőt“ című filmben. A film 17 millió frankba került. Óriási közönségsi­kert aratott. A nyereség két milliárd frank. Megszü­letett a BB-mítosz. A karrier érdekében BB mindent feláldoz. Szellőzte­tik magánéletét, titokban fényképezik, a riporterek hada üldözi, így alakul ki a „szexbomba BB“. Nagyon jól tudja, hogy a ma fér­fiét mindenekelőtt az ero­tika érdekli, ezért vetkőzik a filmekben. Néző — szí­nésznő kölcsönös hatás alapján születik meg­­..konkrét nő", a fiatalság a legtöbbjének az ideálja. BB népszerűsége és erotikus vonzása generációnk prob­lémája lett. Közben elválik első fér­jétől. Férjhez megy Char­riere színészhez. Kisfia szü­letik, aki most öt éves, majd újra elválik. A volt férjek nyilatkozatai: Az el­ső: „Nem akarok kirakat­életet élni, amelybe min­denki beletekinthet“. A má­sodiknak nincs ínyére, hogy „Minden egyes csókját szá­­montartják a riporterek". Huszonhat éves korában öngyilkosságot kísérel meg, de időben felfedezik és megmentik. Újabb szenzá­ció. Emelkedik BB ára! Mi okozta BB életuntsá­­gát? Mi hajtotta az öngyil­kosságba? — A riporterek szemtelensége? A férje fél­tékenysége? Csouzott ren­dező, aki emberfeletti teljesítményt követelt tőle a filmezésnél? A válasz aligha lehetne egyértelmű. BB ezt mondja: „Nagyon érzékeny vagyok. Fáj és megsebez az igazságtalan­ság, a hamis barátság, az, ha árulást követnek el el­lenem ...“ Jól tudja, hogy a női filmcsillag karrierje na­gyobbrészt a vonzó külsőn alapul és nem a színészi teljesítményen. Tisztában van azzal, hogy ameddig személye körül valami titok lesz, mindig izgatni fogja az embereket, s fenntartja népszerűségét. Talán ezért nyilatkozott így: „Eddigi színészi pályám tapasztalata: nem akarok többé ruha nél­kül a felvevő­gép elé állni“. Nálunk is be­mutatták né­hány filmjét: A nagy hadgya­korlat. Babette háborúba megy, Magánélet, Igazság. Ezek­ben a filmek­ben a szépsé­gén kívül meg­mutatta azt is, hogy valóban nagy színész­nő! A BB-filmek Franciaország legkelendőbb exportcikkei. Egy időben az OAS is ki akar­ta használni céljai érdekében, 50 ezer frankot követelt. BB a­z Expres-ben nyílt levélben válaszolt a zsarolóknak: „Nem fogok úgy táncolni, ahogy az OAS fütyül. Nem akarok náci államban élni!" Születésnapján több kér­désre válaszolt: — Szemérmes ön? „Úgy gondolom, hogy igen, de ez nem azt jelenti, hogy az ember... Különben is meztelenség nem szemér­a­metlenség. Szemérmetlenek inkább a nézők!" Mit szól a monokinihez?: „Igazán nem kell magamért szégyenkeznem". Kivel szeretne találkozni a nagy személyiségek kö­zül?: „General de Gaulle­­lal, de ezt alig merem ki­mondani“. A harminc év mégis csak kor, nem?: „Nem érzek semmiféle változást az elő­ző évhez viszonyítva". Jelenleg miben játszik?: „Viva Maria“ a film címe és Jeanne Moreauval együtt alakítjuk a főszerepet. Ö Mária I.. én Mária II. va­gyok Le fog vetkőzni a film­ben?: „Csak annyira, hogy a lábaim látszanak majd". Íme a 30 éves, titokzatos vonzó BB. Kovács Antal dB-XXX í. i Ü NAGY JÁNOS Csehszlovákiában a magyar képzőművészetnek és iroda­­lmnak azonos hagyománya­i vannak, amely, ha nem is na­­gyon gazdag, ápolnunk kell végső soron művészetünk fej­­ettsége határozza meg helyün­­ket a népek kultúrájában. Napjainkban sokat beszélünk z irodalomról, de kevés szí­csik a hazai magyar képzőmű­­vészetre! Pedig immár nem­ sok íróink és költőink van­nak, de festőink és szobrásza­­nk is. A sok tehetséges al­­kotóművész közül ezúttal a fatal Nagy János szobrászmü­­ésszel foglalkozunk. 1960-ban végezte el a főiskolát Bratis­­avaban és az azóta eltelt öt év Jatt értékes művekkel hívta el magára a figyelmet. Már fi akkori alkotásai sejtetik kva­­itásait. A művész ma már nem c­supán ígéret, hanem hatéro­­zott tehetség, aki eddigi szob­áival is biztosítja helyét a képzőművészet legkiválóbbja között. S ha már a tehetségé­ül beszélünk, említsük meg azt is, hogy egyszer, méd­i­ákkorában, Bratislavában járt Kisfaludy Stróbl Zsigmond. A lágy művész az alkalmat ki­­használta arra, hogy szétnéz­­zen a bratislavai szobrásznö­­endékek műtermében. Nag J­ános szobrai mellett hossza­­san elidőzött. — Első jelentős alkotása diplomamunkája, mely Bratislavában a vegyészeti kö­zépiskola diákotthona előtt áll. Számos kisebb figurája közül kiemelkedik Liszt Ferenc, Ko­dály Zoltán, Jókai Mór plakett­je. Sajnos, mind ez ideig nincs műterme, s ez a helyzet kény­­­szerű­­ kis méretű szobrok ké­szítésére. Munkabírása bámu­­­latos, hiszen az oktató munká­ból is kiveszi részét. Mosta­náig a Besztercebányai Peda­gógiai Intézet képzőművészeti tanszékén tanított, a követke­ző iskolai évtől pedig a Nyit­­rai Pedagógiai Főiskola ma­gyar és szlovák tagozatának képzőművészeti tanszékén folytatja a fiatalok nevelését. Eddigi legnagyobb méretű szobrai közül kiemelkedő he­lyet foglal el üveglaminátba öntött reliefje, mely a poltári kórház falát díszíti, és a kü­lönösen egyéni erővel ható Ady-fej. A szobrász emberba­ráti szolidaritására jellemző, hogy az Ady-fejet átadta a Képzőművészeti Szövetségnek, árát a csallóközi árvízkárosul­taknak ajánlva. Ennyit röviden eddigi mun­kájáról. A jövőt illetően pe­dig még nagyobb tervei van­nak. A napokban családjával együtt Komáromba költözik, azzal a szándékkal, hogy itt­ telepszik le véglegesen. Most már megoldódik a lakás prob­lémája, azonban nem ez az e­­gyedüli, ami őt Komáromhoz vonzza.­­ Ezt a­ várost te­kinti szülővárosának és a Csal­lóközt szülőföldjének. Komá­romban nagyon komoly feladat várja: a Városi Nemzeti Bi­zottság úgy döntött, hogy újra felállítják az 1848-as szabad­ságharc legendás hadvezéré­nek, Klapka Györgynek a szob­rát. A szobrot a felszabadulás után eltávolították és durva kezek erősen megrongálták, íg­y javítása nagy és gondos munkát igényel Ezt a mun­kát bízták Nagy Jánosra, mely akkor is megtisztelő feladat, ha a restaurálásra váró szo­borba nem vésheti bele saját elgondolását. A komáromi Klapka-szoborral kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy nem eredeti helyén, hanem a vár alatt, szén történelmi kör­nyezetében állítják fel. Hátte­réül a várfal és a híres komá­romi kőszűz, a vár védője szol­gál majd. A szobor talapzatát Jankovics Imre építészmérnök tervezi s ugyancsak ő irányít­a­ja a várárok feltöltésének és környék parkosításának munkálatait is. Nagy János emléket akar állítani a csallóközi árvízka­tasztrófának. A monumentális szoborcsoportozatot, mely egy családot menekülő gyermeké­vel és az apát, a férfit a gá­ton ábrázolná , Csicsón sze­retné elhelyezni. Ha tervét jó­váhagyják, akkor ez lesz a Csal­lóköz legszebb emlékműve. El­gondolását érdemes lenne tá­mogatni, hiszen a nagy elemi csapásoknak minden korban emléket állítottak. S ki lenne hivatottabb ennek a mementó­­­nak az elkészítésire r mint Nagy János, aki­­ a s­ utóközt vallja szülőföldjérnek Csizmár Miklós SZOBRÁSZ-BpV MŰVES­Z

Next