Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-08 / 32. szám
S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? És mért oly A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Egy magános lovas Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentén Most gondtalan csatangolsz. Ám, ha rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép, Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan kavarogva Füstöt vet a fény s eliramlik ... S ami túl van az alkonyaton, Derengni kezd és szinte felmagasztosul. És csend van mindenütt. Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj , akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl az égő messzeségeken Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? — A néma mozgalom Nem tudja, nem felel... S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá. — Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel, így élsz most egymagad. S el-elcsodálkozol, ha este van. Majd lőporosismerős? táskádból estebédedet Előszeded... S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, mely enni kezd, Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap. FÁBRY ZOLTÁN hetven esztendeje Van-e csehszlovákiai magyar irodalom? Talán túlságosan provokatív egy ilyen kérdést felvetni, éppen Fábry Zoltán hetvenedik születésnapja alkalmából. De mikor és hol lenne helyénvalóbb egy ilyen kérdés, ha nem most, ha nem itt? Aligha szorul bizonyításra, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom — ha létezik egyáltalán, hiszen létének félévszázada alatt hányan kétségbe vonták már, — Fábryn áll vagy bukik. Amikor Fábry hozzá intézett kérdésekre válaszolva, azt magyarázza, miért nem írhatja meg ő a csehszlovákiai magyar irodalom történetét, egyik recenzensének megállapításával érvel: ennek az irodalomtörténetnek egy jó része éppen Fábryval kellene, hogy foglalkozzon, hogyan írhatná hát meg ezt maga Fábry. S ezzel benne is vagyunk az egész problematikában, a szűkös viszonyokban, a kevés alkotókomplexusban, mindabban, amit az ilyen kisebbségi irodalomnak a léte magával hord. Hogyan tudott Fábry felülemelkedni ezeken a problémákon, túl látni e gondokon, hogyan volt képes létrehozni önmagában is impozáns életművét? Sokan kifogásolták a stószi remeteséget, a világtól való elzárkózást, a mindennapi élettől, az aktuális kérdések elől való kitérést. Ne bonyolódjunk most bele, mennyire zárkózott el Fábry ezek elől a problémák elől, hogy mennyire volt időszerű vagy időszerűtlen, vizsgáljuk most meg azt, hogy enélkül a remeteség nélkül képes lett volna-e erre az életműre? A válasz aligha lehet kétséges: nem. Még a nagyobb irodalmak kevésbé mostoha körülmények között élő alkotóinak is szükségük van életük egy bizonyos pontján arra, hogy elvonuljanak barlangjukba, távol kerüljenek az állandóan záporozó napi problémáktól. Hát még nálunk! Ahol az alkotó ember nem teheti ki a lábát anélkül a házból, hogy azonnal valami sürgős problémába bele ne ütközne, ami aztán napról-napra kilendíti alkotó gondjaiból. Lám, Fábry is, még stöszi magányában is, még legutóbb is. Egy többre hivatott napilapban megjelenik egy karikatúra. Fábry azonnal kilendül remete-voltából, s egy olyan dörgedelmes, európai, vagy legalábbis közép-európai kérdéseket görgető cikket ír, amelynek ki kellene a világot sarkaiból forgatni. A világ persze nem fordul ki sarkaiból, marad a régi helyén, s Fábry is ír tovább, tetézi egyre gyarapodó életművét, de képzeljük el, ha még Stószon is így ki tudja hozni a sodrából egyegy karikatúra: mi történne, ha nem remeteségben élne, hanem mikrokozmoszunk kellős közepén, ahol naponta találkozhat az ember, ha akar, efféle karikatúrákkal. Szokatlan talán ilyen nevezetes jubileum alkalmából efféle profán dolgokról beszélni, de meggyőződésünk, hogy ezek nélkül aligha értheti meg bárki is a Fábry-problematikát. Annál is inkább, mert a „klasszikus" remetékkel szemben Fábry egyáltalán nem remetealkat, nem az az ember, aki a fellegekben él, épp ellenkezőleg, mindenekelőtt, talán a kelleténél jobban is, publicista. S hogy elsősorban publicista, nem költő, próza- vagy drámaíró, filozófus, vagy szociológus, az megint csak helyzeti adottságaiból, a csehszlovákiai magyar irodalom körülményeiből adódik. Illyés Gyula, aki maga is egyik kristálytisztaságú képlete az effajta publicista, alkotónak, Németh László Iszonyának francia kiadása elé írt előszót, amelyben a középeurópai viszonyokkal, illetve, az itt élő írók problémáival próbálja megismertetni az idegen olvasót. Ezt írja Illyés: Ha Magyarországon kiönt a Duna, előszedik a költőket: írjatok verseket! S a költők írnak verseket. A következő évben megint kiönt a Duna. Előszedik a költőket: írjatok verseket. S a harmadik évben ugyanez, a következőben ugyanez. — Jó, jó — mondja Illyés, — de egy francia olvasónak egyszercsak eszébe jutna, hogy dehát hol vannak a vízügyi hivatalok? Nem, még mindig nem kanyarodtunk el a jubilánstól, Fábrytól. Mert az ő sorsa tipikusan és tragikusan valódi közép-európai írósors: ha kiönt a Duna, ő írja a cikket, ha 1930-ban éheznek a kárpátaljai szegények, ő írja a riasztót. Hitler még csak első beszédeit mondja a harmincas évek elején, Fábry, Stószon, már figyelmeztet, s ha egy karikaturista kutyákkal kísérletezik, máris dörgi prédikációit. Vannak, akiket nem elégít ki Fábry életműve. Vannak, akik a filozófust hiányolják benne, vannak, akik a költőt, mások a tudományos alaposságot, meggyőződésünk, hogy ezek azt követelik Fábrytól, amit nem adhat. Amit nem is akar adni. Mert ahogy Fábry szinte egymagában jelenti mindazt is, amit egy normális vérkeringésű irodalomban százak és százak kellene, hogy jelentsenek: filozófusok, pszichológusok, szociológusok, költők, próza- és drámaírók, esszéisták és publicisták. Polihisztor hát Fábry? Szerencsére nem az. Volt hozzá egy bizonyos „tizedik“ érzéke, hogy elkerülte ezt a számára oly csábító veszélyt. Megmaradt inkább publicistának. Publicistának, akinek olyan fennkölt a stílusa, hogy bármely költőnk megirigyelhetné, történésznek, akinek feldolgozott adat-őserdejét éppen az Európa elrablása alkalmából szinte minden recenzense végigámulta, s finomtollú esszéistának, akinek helye ott van legjobb kortársai: Szerb Antal, Halász Gábor, Bálint György, Németh László között. — Van-e csehszlovákiai magyar irodalom? Fábry Zoltán hetvenedik születésnapja ugyanúgy sürgeti a választ erre a kérdésre, mint a viharosan közelgő másik évforduló, csehszlovákiai magyarság létének félévszázados jubileuma. Persze, hogy nem azt akarjuk ezzel bizonyítani, hogy a fal fehér, a szén fekete. Csehszlovákiai magyar irodalom természetesen van. Mint szociológiai tény. De létezik-e csehszlovákiai magyar irodalom úgy is, mint esztétikai tény? Mint művészi eredmény? Ne áltassuk magunkat, állandó kételyünk nem minden ok nélkül való. Hiszen hány felől, s hány alkalommal vonták már kétségbe létünket. Hányszor és hányfélől érte már méltánytalanság Fábryt is az ilyen — olyan díjak, kitüntetések odaítélése alkalmából. Jogos-e hát örökös kételyünk? S nem túlságosan ünneprontó-e, ha épp Fábry jubileuma alkalmából kínozzuk magunkat ismét ezzel a kérdéssel? Mivel válaszoljunk, mivel nyugtassuk meg önmagunkat? Van A gondolat igaza című Fábry-könyvben egy csodálatos bevezető, mint ahogy, jellemzően, minden Fábry bevezető csodálatos: Számadást háromezer évről. Goethével kapcsolatban idézett valakit Fábry, mondván: „Dobd a szemétdombra Goethét, ha tudod, ha mered!“ Van-e csehszlovákiai magyar irodalom? Dobd a szemétdombra Fábryt, ha tudod, ha mered! CSELÉNYI LÁSZLÓ Amit hamisnak és tarthatatlannak látunk, azt akkor is éppúgy el kell vetnünk, amikor nincs mivel helyettesítenünk, mint amikor euklidészi bizonyosságú tételt állíthatunk helyébe. A tévedés mindenképpen tévedés, akár pótoljuk igazsággal, akár nem. VOLTAIRE XVI. évf. 1967. VIII 8. n Ara 80 fillér OLDALAINKON • LEVELEK — VÉLEMÉNYEK: „MI LESZ VELED EMBERKE" • ÖT PEPIK A FŰBEN • LÁNYOK AZ ABLAKBAN • A KÉZSMÁRKI SÍRNÁL • FÁBRY ZOLTÁN 70 ÉVES • MEGHALT FÜST MILÁN • BOR AMBRUS — BELOSZTÁLY • VERSEK • VERECKE — LVOV — KIJEV (ÚTINAPLÓ) • A NEMI BETEGSÉGEKRŐL ÁLTALÁBAN (III.) • TARZAN • A FELLEGVÁR KINCSEI • SPORT 0 MIRIAM HETES • MESTERSÉGE: A RÉZMŰVES • FELEKI - ROUS • HUMOR • TV-MŰSOR • REJTVÉNYKLUB (KILENCHETES NYÁRI MINIREJTVÉNY) • MI LEGYEN A HÁZI PATIKÁBAN? • itfjrárj 9 CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja 0 Megjelenik minden kedden 0 Kiadja ti Smena, a CSISZ Központi Bizottságának kiadóvállalata 0 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Pražská 90 — Tel. 485-44-45, — Postafiók 30 — Főszerkesztő: Szőke József — Nyomta: Západoslovenské tlačiarne 01 0 Előfizetés 41,60, félévre 20.80, negyedévre 10.40 0 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza 0 — A lapot külföld számára a PNS Ostredná expedícia trače útján lehet megrendelni . Címe: Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII. K—18*71370