Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-06 / 1. szám
2 új ifjúság EZEK IS FIATALOK Sokszor hallottam az idősebb generációt a fiatalokról beszélni — de legtöbbnyire rosszat. Ezért bátorkodom önöknek egy pozitívumot megírni életünkből. Tudom, hogy ez még kevés és nekünk ennél sokkal többet kell tennünk. írásomnak a következő címet adnám: Ezek is fiatalok! Már szinte szállóigévé válik a mondás, hogy „ezek a mai fiatalok",nem tudnak semmit, udvariatlanok vagy szemtelenek, huligánok, meg „bezzeg, a mi időnkben“... Jó, jó, mi ezt megértjük. Igen, sajnos, egy-két ifjú barátunk nagyon elbizakodott, de mentségünkre mondjam — ezekből van a legkevesebb. Azért vannak olyan fiatalok is, akik ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Nem azért mondom, hogy az ifjúságot védjem, — mert közéjük tartozom, — azonban a rágalmat nem szeretem. Igaz, hogy hirtelenek vagyunk, sokszor többet beszélünk, mint amennyit kellene, de... És ott van mindenhol az a „de“. „De“ nem szeretném feleslegesen izgatni az idősebb korosztályt. Hogy mennyire nem illik ránk fiatalokra ez a szállóige, ezt bizonyítja az a kiállítás is, amit a Járási Népművelési Ház mellett működő képzőművészeti szakkör nyitott december 5-től december 11-ig Dunaszerdahelyen. Amikor elolvastam a plakátot, nem akartam hinni a szemeimnek. Ez csalás — gondoltam. Ez nem lehet igaz. Hát mégis tud nyújtani valamit ez az ifjúság? Vajon mit tudnak ezek a „mai fiatalok“? Én magam is ellátogattam a kiállításra, mindjárt a megnyitás napján. Bevallom, egy kicsit féltem ettől a bizonyítástól. Délben, amikor nem volt ott senki, bementem a hátsó bejáraton. Nem akartam hinni a szemeimnek. Elkápráztató látvány fogadott. Olyan szép, olyan művészi — szóval nem is lehet leírni, látni kell. Ezek az ifjú tehetségek még sokra viszik az életben. Nem tudom befejezni levelem anélkül, hogy egy-két tehetséget meg ne említsek. Rácz László Dunaszerdahely, Lelkes Mária Felsőpatony, és?gül, de nem utolsósorban Teleky Tihamér Nagymegyerről, aki különösen nagy közönségsikert aratott képeivel. Ezek után úgy gondolom, emelt fővel, nyugodtan mondhatom, nem is kell olyan komolyan venni azt a szállóigét. Az idősebb korosztály sem gondolja olyan komolyan, amit mond, mert hisz ők is voltak fiatalok, és talán valamikor régen, saját magukról is hallhatták: „Ezek a mai fiatalok“. Bálint Ilona Fotó: E. Pavlacka Beszámoló a nagykürtösi járás CSISZ konferenciájáról December 13-án tartotta rendkívüli konferenciáját a CSISZ nagykürtösi járási szervezete. A konferencia pozitívan értékelendő abból a szempontból, hogy a szokottnál sokkal több magyar felszólaló kapcsolódott be a vitába. Nagyra kell értékelni a magyar fiatalok törhetetlen aktivitását, akaratát. A felszólalók valóban konkrét dolgokat vitattak, olyan problémákat vetettek fel, amelyek nem tűrnek további halasztgatást. A CSISZ keretén belül különféle szociális csoportok alakulnak. A csoportok egyike a Magyar Fiatalok Tanácsa. E szociális csoport azonban nem rendelkezhetik olyan szavazati joggal, mint amilyennel a többi csoport rendelkezik — jelentette ki a CSISZ KB egyik képviselője. A magyar fiatalok természetesen ezzel nem értenek egyet, mert hiszen ebből az következik, hogy nem rendelkeznek teljes jogokkal. Varga Lajos felszólalásában helytelenítette, hogy egy magyar faluban több szociális csoport alakul. Alakuljon meg a Magyar Ifjúsági Szervezet, mely minden szempontból a magyar fiatalok érdekeit szolgálná és védené. Sokan hiányolták CSISZ eddigi munkáját, hiszen a nem sokat tett a fiatalság, főleg a magyar fiatalság érdekében. A magyar fiataloknak sajátos problémáik vannak, főleg kulturális téren, márpedig ezeket csak a magyar fiatalok oldhatják meg. Valamennyi magyar fiatal azon a nézeten volt, hogy szükséges létrehozni a Magyar Ifjúsági Szövetséget, amely nemzetek és nemzetiségek közötti viszony rendezésére törekedik. Nem nacionalista szellem diktálja ezt az elképzelést. Nem fajulna ellenzéki csoporttá, sőt inkább elősegítené az eddigi figyelmen kívül hagyott problémáink megoldását. Mi, magyar fiatalok ugyanolyan kötelességet érzünk köztársaságunk iránt, mint valamennyi más nemzetiségű fiatal. Mi ugyanúgy helytállunk az élet bármely szakaszán, ugyanolyan szorgalommal végezzük munkánkat, mint a cseh vagy szlovák fiatalok. Egyforma kötelességeink vannak, miért ne lehetnének egyforma jogaink is? Mert eddig nem voltak. Már azért sem, mert nem lehet olyan szervezetünk, amely valóban a mienk. A félmegoldás nem megoldás. A konferencián érezhető volt a magyar fiatalok eddiginél sokkal barátságosabb „kezelése“. Külön tárgyaltak velünk. Igyekeztek meggyőzni arról, hogy a MISZ nélkül is meg lehet oldani problémáinkat. Fölösleges szerintük (szerintünk nem) egy új szervezet létrehozása. Elég lesz egy tanács is a CSISZ keretén belül. Kérdem én, ha a magyar fiatalok nem kezdeményezik a MISZ megalapítását, akkor megalakult volna a magyar fiaistalok tanácsa? Vagy csak most vettek érbe minket? Csáky Károly iiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiim KLUB HÍRADÓ iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii A helembai ZR1MIK eddigi tevékenysége és jövőbeni tervei Nem elsőként alakult meg klubunk a járásban ám kevés klub dicsekedhetik olyan eredményekkel, mint a mienk. 1968 szeptember 14-én volt az alakuló taggyűlés. Eltelt két hónap, a sikerek édes örömét már megízleltük. Anyagi támogatás nélkül indultunk. Elég volt számunkra az erkölcsi támogatás, amelyet a HNB elnökétől kaptunk. Ő volt az, aki megértett bennünket és a kor követelését, hogy a szórakozás terén tágabb lehetőséget kell biztosítani a fiataloknak. Első számú feladatunk a falu kulturális színvonalának az emelése. Szeptemberig a kultúra ápolása és a szórakozás biztosítása abban nyilvánult meg, hogy két-három bált rendeztek, egy-két színelőadást, és az Osveta keretén belül filmvetítésre került a sor. Ez viszont nem elégíti ki a fiatalok igényeit. A hétvégét rendszerint a csárdában, vagy a kocsmában töltötték. Gyökeres változást hozott a klub megalakulása. Október 28-án egy esztrádműsorral örvendeztettük meg a falu lakosságát. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy közkívánatra meg kellett ismételni. Mind a két alkalommal telt ház volt. Minden második héten klubestet rendezünk Havonta egy-egy nyilvános zenestet. A zenét a klub zenekara szolgáltatja. A zenekar tagjai fiatalok. Eddigi jövedelmünkből már két elektromos gitárt vettünk, és szeretnénk a zenekart teljesen felszerelni. Ez rövid időn belül meg is lesz. Aki ott volt az Erzsébet- és Katalin-bálon, valamennyien elismeréssel szóltak a zene minőségéről. December 6-án Mikulásestet rendeztünk és szilveszteri estet is. Januárban előadjuk a Kaviár c. színdarabot. Nagy gondot okoz az, hogy még nem rendelkezünk külön klubhelyiséggel. ♦ Reméljük, hogy a jövőben ezt az egyetlen kívánságunkat is teljesítik. Elvégre senki sem várhatja, hogy saját erőnkből építsük fel. Ideiglenesen a kultúrházat használjuk, ez azonban nem lehet örökös otthonunk! Bízunk benne, hogy megértésre találunk, mert hiszen az igen fontos, hogy bármikor összejövetelt rendezhessünk! Pál Pál klubvezető A szőgyéni józsefattilások klubhelyiséget építettek Szőgyénben 1968 szeptember 20-án alakult meg a MLSZ. Elnöknek Nágel Dénest, klubvezetőnek Koterman Lászlót, titkárnak Onody Bélát választották meg a fiatalok. Az alakuló gyűlésen Juhász elvtárs felajánlotta a szervezetnek a volt pékség helyiségeit, saját tulajdonát. Igaz, egy kissé megrongálódott állapotban vette át az Ifjúsági Klub a helyiségeket, de a helyi EFSZ támogatást ígért, tehát a fiatalok munkához láttak. Az EFSZ állta szavát és építkezési anyagot juttatva a szervezetnek jelentős segítséget nyújtott a fiataloknak. Igaz, a legnagyobb támogatást a HNB-től várták, de csalódniuk kellett, mert a HNB passzívan válaszolt minden kérésre. A fiatalok nem adták fel a harcot. Szabad idejükben szorgalmasan brigádoztak. Kőművessel bevakoltatták a falakat, a többi munkát már maguk végezték el. A fiatalok között sok ipari tanuló van, de akad villanyszerelő, asztalos és más szakmabeli is. Minden tag kivette részét a közös munkából. Két hónap szorgos munkája után elérkezett a nap, a helyiségek átadásának napja. Az ajtóban frissen meszelt fal illata csapja meg az érkező orrát. Az oldalfalakon hangulatlámpák fénye teszi otthonossá a helyiséget. A szemközti falon hatalmas betűkkel írott szöveg hirdeti a tennivalót: rendezni végre közös dolgainkat, ez a m munkánk és nem is kevés.“ Kissé oldalt a felírtól József Attila komoly arcképe tekint az őrizőkre. A fiatalok arcára elégedettséget és vidám varázsolt az új, barátságos környezet. A srók néhány versben megemlékeztek József - ról, majd a MISZ tulajdonát alkotó zenészek, televízió és egyéb társasjátékok segítségével lakoztak. Az örömet tetézte a fiatalok kedvenc szórakozása: tánczene. Elégedetten mondogatták egymás között: „érdemes volt küzdeni!“ Moncz László, Szőgyén Mit csinálnak az inámi fiatalok? Erre a kérdésre kerestem választ a minap. Különféle kérdéseket tettem fel a falubeli lányoknak, fiúknak. És ők feleltek. Ez a kérdés - feleletes „közvéleménykutatás“ érdekesen alakult. Mivel töltöd a szombat és vasárnap estéket? „Nézem a TV műsorát.“ „Hülyülünk a faluban.“ „Olvasok és tanulok.“ „Általában nőzéssel.“ „A szomszéd faluba járok.“ „Nekem nincs is szabadidőm.“ „A szüleimmel szórakozok." A válaszok különfélék, önmagáért beszél mindahány. Nem kell magyarázat. Jöhet a következő kérdés! Hiányolod-e, hogy nincs a faluban ifjúsági klub? „Nagyon.“ „Úgy érzem, hogy egy kicsit el vagyunk maradva más falvak fiataljaitól.“ „Nekem mindegy, hogy vane vagy se. Estéről estére csak otthon ülök.“ „Nagyon jó lenne egy ifjúsági klub!" ,,I*r ,távolom persze, mert nem kellene a szomszéd faluba járni!“ Az utolsó válaszból kiderül tehát, hogy fiatalok segítenek önmagukon és ha nincs ifjúsági klub a faluban, hát elmennek a szomszédos községekbe. Nem kellene megalakítani Inamban is az ifjúsági klubot? „Bizony jó lenne!“ „Nekem mindegy!“ „Kellene, bizony, legalább nem ülnék otthon. Már unom a TV-t is.“ „Nekem így is jó, meg úgy is jó." „Van nekem elég pénzem, megkeresem a szórakozási lehetőségeket, ha nem itthon, ha másutt!" Alapjában véve rosszak az inámi fin nlók. Sőt, a válaszok mutatják, hogy vég egyszer lehetne ve úgy igazában is kezel valamit. „Közvélemény kutatásom" végére is a kérdés: Kik le1 azok, akik valóban denek valamit? Remélem, valaki ma csak felel erre a kérdésre. Bodzsár Gyula