Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-19 / 20. szám

2 új ifjúság A LINZI SZÁMŰZÖn ÉLETÚTJA Amikor százhuszonöt évvel ezelőtt, 1845. május 12-én Batsányi János örökre lehunyta szemét, szegényebb lett magyarország, mert egyik legjelentékenyebb szellemi ki­válóságát veszítette el Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady és Jó­zsef Attila előtt. Magyarorszá­gon először, megfogalmazta az Igazság szolgálatában mindent vállaló költő-próféta hivatástu­datát. Polgári származása, anyagi gondoktól terhes ifjúsága ko­rán elvezette az arisztokrata feudális rendszer ellenzőinek a táborába, és egyidejűleg vívta harcát a nemzeti függetlenség­ért és a polgári szabadságjo­gokért. 1785-ben került Kassá­ra — fénykorának színhelyére­ — ahol Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megala­pította a Magyar Museum című folyóiratot. A jozefinista Kazinczyval hamar ellen­tétbe került, és amikor ez kivált a laptól, páratlan energiával és rendkívüli tudással igyekezett a lap hatókörét tágítani, hogy a szórványos szigeteken éledező magyar szellemi élet lehessen. Az Erdély és fókusza Ma­gyarország határövezetében fek­vő Kassa, amely a gondosan őrzött kuruc hagyományokat a szabadkőműves felvilágosodott­­sággal egyesítő nemzeti ellen­állás központja volt, szeretet­tel fogadta és támogatta azt az embert, aki jóval Széchenyi e­­lőtt meghatározta a magyar reform munkásainak korparan­csát: „Tekints a múltakra, nézz a jövendőre, S Intsd hazád an­­dalgó fiait előre!" Azonban a magyar reform­­mozgalmat a Martinovits-per év­tizedekre visszaszorította, és rokon szellemű kortársai között Batsányi pályája szenvedte legerősebb törést. Politikai kér­­­désekhez a nyilvánosság előtt a maga nevével már többet nem szólhatott hozzá. Márpedig a ,,linzi száműzött" nem csupán hazafias költő volt, hanem politikai költő is. Publi­cisztikájával Zrínyi és Petőfi között áll, szorosan kapcsolódik a nemesi-nemzeti közvéleményt mozgató nagy írásokhoz. El­veiből akkor sem engedett, a­­mikor Budán, majd Kufstein­­ban raboskodott. Kiszabadulása után Bécsben — ismét nemze­te érdekeit szolgálva — meg­indította a Magyar Minervát, és 1809-ben, amikor Napóleon csa­patai elfoglalták az osztrák fő­várost, Batsányi a francia for­radalom rajongója. Úgy gon­dolta, ha a Korzikai megdönti Európa feudális-klerikális nagy­hatalmait, az elnyomott nem­zetek és osztályok eredménye­sebben harcolhatnak saját sza­badságukért. Közreműködött a magyarokhoz intézett híres kiáltvány fordításában. 1815- ben Párizs elfoglalásakor őt is elfogták, és ismét becsapódott utána a börtöncella ajtaja — Di­­jonban, Brünnben, majd a Spiel­­bergben, ahonnan csak felesége közbenjárására szabadult ki. Ekkor kezdődött a linzi szám­űzetés korszaka. Igaz, hogy magányában befelé fordult, számtalan sérelme igazságta­lanná tette, de az ott született „Esztétikai dolgozatok"-ban új­ra felcikáztak a „látó“ fényes villámai. Ezek az írások a ma­gyar esztétikai Irodalom legjobb alkotásai közé tartoznak. Batsá­nyi értékelésénél figyelembe kell venni, hogy nyolcvankét évet élt oly korban, amelyben új világ született a régi helyén. Ami belőle máig is élő és örök érték, az — Keresztury Dezső pontos megfogalmazásában — „jellemének, hűségének, igaz­­ságszeretetének, az emberiség haladásába vetett hitének s a közérdekért való állhatatos munkálkodásának példázatos szépsége". Péteri­ Gyula Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságá­nak lapja . Megjelenik minden kedden a kiadóválallata Kiadja a SMENA ® Szerkesztő­ség és adminisztráció Brati­slava, Praíská 9 Telefon: 485- 41-45. Postafiók 50 ® Főszer­kesztő: dr. STRA­SZER GYÖRGY, főszerkesztőhelyettes és kultúra: TÓTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALÁ­­GYI LAJOS. Riporterek: ZA­­CSEK ERZSÉBET, RESZELI FE­RENC. NÉMETH ISTVÁN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVÁTH RUDOLF. Nyomja: Západoslovenské d­a­­ílarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kis, fél évre 28.— Kés. negyedévre 13.— Kés © Terjeszti a Posta Hir­­lap szolgálata. előfizethető min­den postakézbesítőnél vagy postahivatalnál © Kéziratokat nem őrzünk meg és nem kül­dünk vissza © A lapot kül­földre a PNs Ostredná expe­­dicla t­ace. waldovo nám Bratislava. Gotf­­é. 48 útján le­het megrendelni. 25. évforduló Dunaszerdahelyen Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetségének Járási Szerve­zete Dunaszerdahelyen, jelsza­részt vette­k az alapszervezetek elnökei, a pionírcsoportok ve­zetői, valamint a­­ járási szerve­zet aktivistái. A megnyitás után Paksi Lász­ló elvtárs, a járási pártbizott­ság politikai és szervezési tit­kára tartott belpolitikai tájé­koztatót, melyben időszerű bel­politikai kérdésekkel foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy az if­júságnak az alábbi problémák­ra kell a figyelmét és erejét összpontosítania: megérteni az elmúlt két év eseményeinek lé­nyegét, elsajátítani a marxi-le­nini elveket, megszilárdítani az egységet és fegyelmet az ifjú­ság körében, harcolni a kispol­gári — burzsoá nézetek ellen, a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiasság szelle­mében dolgozni, stb. „Az elmúlt két évet sajnos nagyon kevesen értik meg úgy, mint ahogyan azt kellene. 1968. januárja objektív szükségsze­rűség volt — robbanás volt ez az életünkben, amely hivatva volt eltávolítani mindazon hi­bákat, amelyek az elmúlt idő­szak alatt felhalmozódtak. Eb­ben rejlik január pozitív jelle­ge. Negatívuma abban van, hogy a politikai szűklátókörű­­ség, az internacionalizmus ta­gadása, a nacionalista elvek felélesztése került előtérbe. A párt ellenségei , a szo­cializmus ellenségei tudták mit kell tenni. A társadalom olyan rétegét sikerült megnyerniük, amely nem sok értéket hozott létre a szocializmus építése fo­lyamán. Számtalan példa szol­gál erre az akkori időből. Ezt a folyamatot a tömegtájékoz­tatási eszközök is hathatósan támogatták. Keresztül vitték a bódulásunk 25. évfordulója al­­cenzúra törlését, az állam biz­­­almából, 1970 május 6-án biz­tonsági szerveket csaknem fel­­bővített ünnepi plenáris ülést leállították, és hamis, de ma­­hívott össze. A plenáris ülésen góg jelszavakkal, mint az „ab­szolút szabadság, tiszta demo­krácia, emberi arcú­­ szocializ­mus", mételyzeték a népet. 1968-ban több mint ötven be­csületes kommunista funkcio­náriust kergettek a halálba a dubceki emberi arcú szocializ­­mussal. Nagyon, de nagyon sok kár keletkezett ebben az idő­ben. Ahogy nőtt a jobboldaliak által terjesztett Dubcek-kul­­tusz, úgy az­ ifjúság soraiban is egyre több ifjú titán lépett fel. Az ifjúsági mozgalomban is hamis jelszavak törtek be: „hivatva vagyunk vezetni, funkcionáriusok mondjanak le“, a stb. Különböző lapok és röpcé­dulák jelentek meg, ami a jobboldali opportunizmus elő­retörését és az egység meg­bomlását szolgálta. Mélyebben elemezve az ese­ményeket, tudnunk kell, hogy: a csehszlovák szocialista tár­sadalom a NOSzF, vagy a Szov­jet Hadsereg felszabadítása nélkül nem létezhet; a kommu­nista párt, amely a munkás­­osztályt vezeti, nem mond le politikai hatalmáról, mert a munkásság érdekeit védi; munkásosztály hatalma nélkül a az egyszerű munkás- vagy pa­­rasztfiatalból sohasem lehetne mérnök, orvos, technikus vagy tudós. Ezek azok az alapkérdések, amelyekkel tisztában kell len­nünk. Ha az 1968-as évet tovább elemezzük, akkor rájövünk ar­ra, hogy a fent említett elvek megszüntetése volt a szocialis­taellenes, jobboldali opportu­nista elemek célja“ — hangsú­lyozta Paksi elvtárs. Paksi elvtárs tájékoztatója után Plavy elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség Já­rási Bizottsága elnökségének tagja mondott ünnepi beszé­det. Méltatta Lenin elvtárs mun­kásságát, a lenini tanok idő­szerűségét, és gyakorlati al­kalmazását a harcban a revi­­zionizmus és a jobboldali op­portunizmus ellen. Részletesen foglalkozott felszabadulás után elért ered­­­ményeinkkel. Ezután Vízy Sándor elvtárs értékelte a járási szervezet ak­tivitását. Az építőmunkának az ifjúsági mozgalomban gazdag hagyományai vannak. Nem cse­kély eredményekkel büszkél­­kedhet. Példák erre azok az ifjú­sági létesítmények, amelyek a fiatalok kezdeményezésére és munkájuk gyümölcseként jöt­tek létre: az ifjúsági vasútvo­nal, az ifjúsági vízduzzasztó gát, az ifjús­ági falu, a vasol­vasztó Ostraván és még más jelentős nemzetgazdasági ob­jektum. A járás fiataljai is szép ered­ményekkel büszkélkedhetnek. Számos ifjúsági munkabrigád dolgozott és dolgozik a járás területén, közülük több elnyer­te a szocialista munkabrigád címet. Ezenkívül számos kor­mány- és pártkitüntetést nyer­tek el. Ezek a munkacsoportok főleg a mezőgazdasági terme­lésben dolgoznak. A járási szervezet az egye­sítés előtt is, de főképp az egyesítés után, komoly gondot fordított arra, hogy a fiatalo­kat bekapcsolja a gazdasági konszolidáció folyamatába. Pósfay Béla Kiváló bemutató Ny­it­rá­n A nyitrai Fakultás magyar hallgatóit szidni, gyalázni szokás, amiért háromszázan vannak és mégsem csinálnak semmit, illetve csak na­gyon keveset. Ez a vád csak részben jogos, il­letve csak nagyjában találó, hiszen idealizál­ja az adott körülményeket és eltorzítja, leki­­csinyli az eredményeket. Az ugyanis, hogy a nyitrai főiskolások munkája rendhagyó, és nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, nemcsak egyéni szándékon és akaraton múlik. Mennyire igaz ez az állítás, mutatja az is, hogy az utolsó irodalmi színpad összeállításá­nak, Irodalmi forgatókönyvének, több mint há­rom évet kellett várni arra, hogy megvalósul­hasson. Vagyis: hiába volt meg az összeállítás, hiába óhajtotta mindenki a bemutatót, hiába voltak Nyilván a főiskolások, mégiscsak nap­jainkban kerülhetett rá sor, mert az adott kö­rülmények, bár egészében kedvezőek, részle­teikben, egyes mozzanataikban annyi ellent­mondás van, hogy bizony nehéz belőlük megte­remteni a szintézist. Most viszont végre sikerül Es így mondom: szintézis — mert ebben az évben már több ki­sebb bemutatójuk, házi előadásuk, szereplésük volt, lassan összeforrt egy kis lelkes csoport, amely aztán egyszeriben nagyobb, kiemelke­dőbb teljesítményre is alkalmas lett. Igaz, eh­hez hozzájárult a rendkívül jól megválasztott téma és az érzékeltető, megkapóan összeállí­tott műsor is. Az előadást egy szép történetre, Rudyard Kipling Salamon királyról és szerel­méről szóló Szulamit novellájára építették és ehhez kapcsolták a magyar és világirodalom legszebb szerelmes verseit. De nemcsak Teleki Tibor adjunktus összeállítása volt mértéktartó, hanem Molnár József rendezése is. Inkább Kip­ling novellája és a versek léptek előtérbe, nem akarták bűvészmutatványokkal, ügyeske­déssel megtéveszteni a közönséget. Ez annál is dicséretesebb, mert szavalóik még nem voltak hibátlanok — olykor-olykor kissé éretlenek a kezdők. Igaz, volt néhány rendkívüli teljesít­mény is. Elsősorban Fodor Rudolf versmondá­­sát, gazdag és árnyalt, szép férfihangját lehet kiemelni, megdicsérni. Ha van a magyar költé­szetnek nehéz versmondói feladata, az Petőfi Sándor: Minek nevezzelek című verse. Fodor Rudolf viszont olyan bravúrral, természetesség­gel, ha lehet ezt a kifejezést használni, kor­szerűen adta elő, hogy csak dicséretet érdemel. Rajta kívül még Csemez Zsuzsanna, Fülöp Ve­ronika, Spendla Anna és Bodnár Gyula vers­mondása maradt emlékezetes. Megkapó volt főleg a Szulamit szerepét ala­kító Spendla Anna, jellegzetes egyéniségével, magabiztos mozgásával pedig Bodnár Gyula. Pereszlényi Irén a narrátor szerepét mértékle­tesen és ízlésesen oldotta meg. Kifogásunk a rendezés és a beállítás egyes részei ellen volt csak. A lányok túlzottan fér­fias pózban álltak. Időnként hátat fordítottak a közönségnek és ez rossz benyomást tett, le­rombolta az elért varázst. Kicsit túlságosan ér­zelmes és zavaró volt a különben nagy tehet­séggel elmondott Minek nevezzelek című Pe­tőfi vershez társuló összekapaszkodás, látvá­nyos szerelmi vallomássá alakuló páros jele­net. Az irodalmi színpad bemutatóját a Magyar Területi Színház tagja, Finta­ László kísérte vé­gig és a rendezésben is segített. Neki köszön­hető a valódi színházt est hangulata, a zavar­mentes, pergő előadás, és a színpadi bizton­ság. , Németh István REG JÓ GÉLT! Jó reggelt, mondjuk, de már látjuk, hogy egy kicsit elkéstünk, mert mire Pozsonyból leértünk Dunaszerda­­helyre, az ifjúsági szervezet járási dolgozói már meg­tartották értekezletüket, és csak utána kérdezhettük meg, hogyan, milyen gondokkal, feladatokkal kezdik, illetve kezdték a hetet. Vízi Sándor az ifjúsági bizottság járási vezető titkjára próbál válaszolni és kicsit tréfásan „Adj isten!“-t kö­szönve hozzáfűzi: A hetet munkaértekezlettel kezdjük, mint mindig. Ül: Hiányzik valaki a munkából? VL: Nem. Ül: Nos, tehát mivel kezdték az első munkanapot a hétben ? VI: 1. Június 17-ig Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szö­vetségének helyi alakuló közgyűléseit és a tagtoborzást kell befejezni. Ezzel kapcsolatban elkészítettük tervün­ket, megbeszéltük, hogy ki hová utazik, melyik közsé­get, helyi szervezetet látogatja meg, hol és hogyan szervezi meg az alakuló közgyűlést. Az elmúlt két év után igen nagy az éhség a fiatalok között; nem mi, ha­nem ők akarják, hogy minél korábban egyenesbe jus­sanak és dolgozhassanak. Úgy látjuk a helyzetet, hogy a ZGYISZT szervezetéhez képest, amelyek kb. 2400 tagja volt járásunkban, a Szocialista Szövetségnek ez­zel ellentétben legalább 4000-4500 tagja lesz. 2. A második kérdés, amellyel igen komolyan fog­lalkoztunk, a nyárasdi úttörő­t­ábor építése. Kötelezett­séget válaltunk, hogy még az idén befejezzük az épí­tését, és ezért minden alkalommal megbeszé­ljük a vele kapcsolatos feladatokat. ÜS: Milyen céllal, és milyen eszközökből építik az üdülőtelepet? VS: A Központi Bizottságtól kaptuk a 48 személyt befogadó fa­épületet és még átvételekor kötelezettsé­get vállaltunk, hogy határidőre befejezzük. No, meg a járás úttörőinek is szüksége van rá._ Egyébként a nyá­rasdi szövetkezet építő brigádja építi, és a fiatalok he­lyi szervezetei, melynek tagjai a nagyobb munkákat, a földmunkát és a betoníroziást, valamint a takarítást végzik el majd brigádban. Tervbe vettük, hogy nemcsak társadalmi m­unkaként ismerjük el a fiatalok munkáját, hanem a „száz tavaszi km“ mozgalomba is bekapcsol­juk azokat, akik távolról vagy közelről, kerékpáron, motorkerékpáron, vagy gyalog jönnek segíteni az épít­­k­e­z­éSlT­él 3. A harmadik kérdés ugyancsak az építkezés körül forgott, mégpedig a Madarászon épülő járási ifjúsági üdülőtelep építése körül. Igaz, ez m­ár nem készül el olyan hamar, de azért sietnünk kell ezzel is, mert még az idén három millió koronát kell belefektetnünk, és ez nem lesz könnyű. Ol: Mondana valami közelebbit az építkezésről? VS: A távlati terv szerint kilenc millió koronát fek­tetünk az építkezésbe, amelyen különböző sportpályák, nyári-téli fürdésre alkalmas, villanyfűtéssel ellátott úszómedence, szauna, golf­pálya, lóversenypálya a hoz­zá tartozó istállóval, csónakház (a telep a Kis-Duna partján épül) üdülőházikók, szálloda, eszpresszó, kávé­ház és talán három hektárnyi kísérleti mezőgazdasági kutatóintézet, amelyet az agroklub tagjai használnak majd — kapnak helyet. 3. Harmadik kérdésként a június elsejei gyermeknap­pal foglalkoztunk. A gyermeknap alkalmával nagysza­bású ünnepélyt rendezünk Somorján. Az ünnepségen fellépnek azok a magyarországi járások és megyék kép­viselői, amelyekkel járásunk már rég barátkozik (Kecs­kemét, Tatabánya, Melnik), ezenkívül pedig a komáro­mi szovjet helyőrség kultúrcsoportja, valamint a Szén­áén tanuló vietnami diákok kis csoportja is. Ol: Már kicsit forog a fejünk, hiszen a járási bizott­ságnak csak hét dolgozója van, hogyan fogják mindezt győzni ?­­­­vS: Kell, hogy győzzük. Sőt, ezen kívül még mást is kell, hogy győzzünk. Az elkövetkező időszakban még hat körzeti és egy ifjúsági találkozót is megszervezünk, számtalan sportvetélkedőt és találkozót is. UI: Hol rendeznek ifjúsági találkozót? VS: Tonkházán, Szarván, Csilizradványon, Bősön, Diós­­patonyban és Nyárasdon a körzeti ifjúsági találkozókat. Somorján pedig, ahol a gyermeknapot rendezzük, a járási ifjúsági napot. Ol. Érezzük, hogy terjedelemben lassan kiszaladunk lehetőségeink keretéből, most már teh­át arra szeret­ném megkérni, hogy csak pontokban foglalja össze azo­kat a tételeket, amelyekkel a mai értekezleten foglal­áa: A helyi szervezetek közgyűlésén most ismertet­jük az országos alakuló közgyűlés anyagát, szeptem­­berre-októberre szeretnénk összehívni a járási alakuló közgyűlést, száz mezőgazdaságban dolgozó szovjetunió­beli Leninnel ismerkedő körútját készítjük elő, értékel­tük a­ nemzeti műszakokat, amelyen több mint 22 ezer fiatal vett részt a járásunkból, értékeltük a múlt héten megtartott járási ünnepi plenáris ülés leforgását stb. Ol: Talán még arról az ünnepi plenáris ülésről mon­dana valamit! VS: Természetesen az ünnepi plenáris ülést a felsza­­­badulás huszonötödik évfordulójának alkalmából tar­tottuk meg. Már előtte kiértékeltük, és ezen az ülésen adtuk át a legjobb helyi szervezeteknek a KB okleve­lét és a járási bizottság anyagi, illetve tárg­yi kitünte­tését. Ül: Felsorolná a kitüntetett községeket és kitünte­téseiket? VI. Tonkháza 2000 koronát kapott és a KB oklevelét. Csenke a KB oklevelét és 1500 koronát. Nyárád u­gyan­­csak az oklevelet és 500 korona jutalmat kapott. (Mit fognak rajta vásárolni? az Új Ifjúság kérdése). Továb­bá tárgyi kitüntetésben részesültek még Ekecs, Somor­­ja, Szerdahely, Szarva stb. ifjúsági szervezetei. Köszönjük a válaszokat. Bizony, már dél felé járt az idő, amikor elköszöntünk. -nth-

Next