Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-20 / 16. szám
$ A fasizmus elleni harc korszaka és a felszabadulás Mielőtt foglalkoznánk a CSKP történetének a címben jelzett időszakával, ki kell térnünk Dél-Szlovákia magyar lakta vidékének haladó hagyományaira. Ezzel nincs szándékunkban elhallgatni az itteni magyar nacionalista törekvéseket amelyek a Horthy-Magyarország támogatását élvezve, különösen a harmincas években váltak támadó jellegűvé. Mivel azonban ennek az írásnak a témája a forradalmi hagyományok felelevenítése, szeretnénk némi tájékoztatást adni arról, hogy az első köztársaság idején a csehszlovákiai magyarság mivel járult hozzá ahhoz a harchoz, amely végül is a párt győzelméhez és a szocializmus építéséhez vezetett. A második világháború előtt Dél-Szlovákia túlnyomóan mezőgazdasági jellegű vidék volt. Itt összpontosult a szlovákiai nagybirtoknak több mint a fele. Ebben az időben az 50 hektáros és nagyobb mezőgazdasági birtokok száma Dél-Szlovákiában 2947 volt. Ez a röviden felvázolt birtokviszony döntően meghatározta a lakosság összetételét is. A mezőgazdasági proletariátus, a föld nélküli napszámosok, béresek, cselédek alkották a lakosság jelentős hányadát. Ide kell sorolni még a kisparasztokat, akiket saját „nadrágszíj földjük“ nem tudott eltartani. A munkaidő a csúcsmunkák időszakában napi 14-16 óra volt. A mezőgazdasági munkások bére az embertelen munkakörülmények ellenére sem érte el a minimumot, amellyel magukat és családjukat nehézség nélkül eltarthatták volna. A mezőgazdasági dolgozók gyakran tiltakoztak a tűrhetetlen munka- és bérviszonyok ellen. A leghatásosabb és legjobban alkalmazható harci eszközük a sztrájk volt. Az 1921. évi mezőgazdasági munkássztrájk volt ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb és legdrámaibb megmozdulása a szociális haladásért vívott harcban. Ez a sztrájk kiterjedt Dél-Szlovákia szinte egész területére. Központi követelménye a kollektív szerződések kikényszerítése volt. A sztrájkkal szolidaritást vállaltak az erdei munkások, a fűrésztelepeken, valamint a szeszfőzdékben dolgozó munkások is. Az 1921. évi sztrájkban többek között a következő járások dolgozói vettek részt nemzetiségi hovatartozásukra való tekintet nélkül: Galánta, Bratislava, Somorja (Samorín), Dunaszerdahely (Dunajská Streda, Érsekújvár (Nové Zámky), Nitra, Kassa (Kosica), Bártfa (Bardejov). A sztrájk 1921 júniusának második felében fejeződött be. A sztrájkolók száma szinte meghatározhatatlan, mivel számuk napról napra változott. A történészek ezt a sztrájkot mindenesetre úgy tartják számon mint egyikét a nagy forradalmi megmozdulásoknak. Az 1923-24-es években beállt nyugalom relatív volta hamar megmutatkozott. Egymástól függetlenül kisebb-nagyobb sztrájkok robbantak ki ismét. A húszas évek második felében már egyre több a céltudatos, egységesen szervezett sztrájk. A sajtóban egyre többet szerepeltek a következő járások: Dunaszerdahely, Komárom (Komárno), Galánta, Érsekújvár, Zselíz (Zeliezovce), Ógyalla (Hurbanovo), Párkány (Stúrovo), Ipolyság (Sahy) mint a sztrájkok színhelyei. A sztrájkmozgalom 1927-29-ben tovább folytatódott, jellemzője a fokozódó harciasság volt, valamint a kommunistáknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági dolgozók harcában az ösztönösséget a szervezettséggel helyettesítsék. A szervezettség mutatkozott meg az 1923-29. évi sztrájkhullámban. A nemzetiségi hovatartozás itt sem jelentett különbséget. Az 1929. évi sztrájkokat megtorlások követték. A burzsoá rendszer azonban 1931. május 25-én ragadtatta el magát végzetesen, amikor a túlerőben lévő csendőrök Kosútyban tüzet nyitottak a védtelen munkásokra. Ekkor vetették börtönbe Major Istvánt. — Major István és Steiner Gábor ekkor már ismert kommunista politikusok voltak. 1925-től a Nemzetgyűlésnek voltak tagjai. „Major István természeténél fogva is nyugalmas életre volt hivatott, nem volt olyan kimondottan hivatásos lázadó típus, mint például Steiner Gábor. De talán éppen természetéből eredően rendelkezett igen gazdag szociális érzéssel és azzal a képességgel, hogy megértse mások fájdalmát és ezért lett a szó legszorosabb értelmében a magyar nép szeretett népszónoka és a szlovákiai kommunista mozgalom egyik élvonalbeli vezetője.“ — írja róla Zdenka Holotíková. Steiner Gáborról pedig a következőket írta: „A csehszlovák forradalmi munkásmozgalom történetében pozitív többletet jelentett a forradalmár Steiner Gábor tevékenysége is. Steiner Gábor 1937-ben töltötte be ötvenedik életévét. A Slovenské zvesti szeptember 9-i számában „Steiner szenátor ötven éves“ cím alatt Vladimír Clementis üdvözölte őt a kommunisták nevében. Cikkét így fejezi be: maradj számunkra az, aki eddig voltál! Az ember és a politikus életének morális győzelmét jelenti, ha ötvenedik születésnapján a mozgalomban töltött több mint két évtized után, próbatételekkel hemzsegő úttal maga mögött, azzal a kívánsággal találkozik, hogy olyan maradjon amilyen volt. Milyen ember volt Steiner Gábor — 1937 szeptemberéig és utána? Rendkívül tevékeny, erélyes, dolgos, elvhű és megalkuvásra képtelen. Szenvedélyesen és magától értetődően szolgálta a kommunizmus eszméjét.“ A kommunista párt volt az egyetlen következetes fasisztaellenes erő. A CSKP az 1933-as év kezdetétől fogva elszántan küzdött a fasiszták ellen, főleg a határmenti területeken, ahol a német szociáldemokraták alapszervezeteivel együtt nem kis sikereket ért el a fasisztaellenes egységfront megalakításában. A CSKP 1933 márciusában ajánlatot tett az akcióegységre, amelyet a reformista pártok vezetősége mereven visszautasított. A kommunisták az egyes akciók és kampányok során hatalmas munkát végeztek. A párt munkájának eredményeire azonban negatívan hatott, az a tény, hogy jó ideig eltartott, amíg kidolgozták a párt eljárásának koncepcióját. A munkát az is akadályozta, hogy főleg 1933 őszétől kezdődően a KI szerveiben egyre erősebben érvényesült a dogmatizmus. A párt azonban a hibák kiküszöbölésére törekedett. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935 nyarán jött össze, hogy kidolgozza a kommunista pártok és az egész nemzetközi munkásmozgalom politikájának alapvető irányelveit az új feltételek között. A KI VII. kongresszusa rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a munkásosztály és az emberiség előtt az a fő kérdés áll, hogy milyen módon akadályozzák meg a fasizmus győzelmét és az új háború kitörését. A KI VII. kongresszusa rámutatott a fasisztaellenes egységfront és népfront harcának forradalmi távlataira is. A KI határozatai és megállapításai jelentős mértékben hozzásegítették a CSKP-t ahhoz, hogy kidolgozza új politikáját. A CSKP VII. kongresszusát 1936 áprilisában tartották Prágában. Itt kimondták, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja egyértelműen kiáll a demokrácia és a köztársaság mellett és a fasizmus ellen szegül. 1938-ban rendkívül fellendült a köztársaság védelméért síkraszálló népfrontmozgalom. A párt sajnos nem tudta már megakadályozni a burzsoáziát a nép érdekeinek elárulásában, amely a szégyenletes müncheni diktátumban csúcsosodott ki. A müncheni diktátum mély válságot idézett elő az országban. A csehszlovák burzsoázia teljes egészében kapitulált. A kommunista párt volt az egyetlen csehszlovákiai párt, amely soha sem ismerte el Münchent és engesztelhetetlen harcot vívott a fasiszta megszállók ellen. Ez harc nagyon nehéz és áldozatos volt. Itthon illegalitásba a kellett a pártnak vonulnia. A szovjet Vörös Hadsereg és a csehszlovákiai emigráció harcai 1945-ben végül is meghozták a felszabadulást a csehszlovák népnek. —as— Jöttem, láttam... őrültem Ahova most kézen fogva lemegyünk (mert átkozottul sötét van itt), kevesen fordulnak meg az emberek közül. Végigbotorkálunk egy hosszú folyosón, hátul az udvarban ládák, szétdobált ócskavasak ásítoznak bután, majd jobbra fordulunk (szüntelenül ébernek kell lenni), lefelé tapogatunk a sötét lépcsőkön, végre egy gyéren kivilágított pincébe érkezünk. Hanyagul összetákolt asztalok, ugyanilyen lócák, valamennyi a furfangos, bohém esztétika szabályai szerint falpapírral leborítva. Borszag. Kicsit beljebb hatolunk. Bal oldalt egy csapszék, helyesebben egy csapra vert hordó, kocsmáros és kocsmárosné. Bratislavában vagyunk. Egy, a rohanó, munka, üzlet és szórakozás után lótó-futó embereknek ismeretlen helyen. Sokan csak regényekből, elbeszélésekből tudnak hasonló dolgokról. Ezek számára mindig volt és van ebben valami titokzatos, el nem érhető romantika, és félnek tőle vagy tisztelik, mint olyan jelenséget, melyet nem tudnak megmagyarázni. Az ember számára jócskán egzotikusnak tűnhet az efféle bohémtanya (mert ide jöttünk le az imént botorkálva), és megközelíthetetlen is. Ide nem ütheted be az orrodat riporterként sem, az íratlan törvény Itt így szól: aszerint vagy barát vagy idegen, hogy milyen vér folyik az ereidben, nem pedig aszerint, hogy milyen tinta folyik a tolladban. Valami megfoghatatlan, pimasz csintalanság lebeg a levegőben, és még valami, még leírhatatlanabb, hasonló a gyerekek homokvárépítéséhez, bújócskáihoz és Tell Vilmos harcaihoz. Minden szabályos és pontos, mint a természet megmásíthatatlansága, mikor közéjük keveredek, egykettőre foglya leszek egy különös szabadságnak, amely belülről árad, szabálya és kimértsége van, mindazonáltal végtelen és véletlen eredetű. Ha a hegymászó egy csúcsot akar meghódítani, természetszerűleg vesz magához hegymászóbakancsot, köteleket, szögeket, kalapácsot és hasonlót. Nálam is vannak hódító csecsebecsék: cigaretta, nyaklánc, gyűrű. Először ez nélkülözhetetlennek tűnik. Az egyik lánynak, aki mellém telepszik, nyakába akasztok egy nyakláncot, úgy örül, mint a gyerek, majdnem könnyezik. Képzőművészeti főiskolára jár, szerinte Cézanne, Klee vagy Rimbaud Irtó jó fejek voltak. Mellékesen megjegyzi, hogy Rozsnyó (Roznava) mellől van, aztán a kubizmusról beszél, meg valami új realizmusról. Imádja a művészetet és imádja az életet. A fiúk könnyedek és nagyvonalúak valamennyien rajzolnak, festenek vagy írnak valamennyien természetesnek tartják, hogy az élet bonyolult és küzdelmes. Egynéhányuknak már saját kiállítása is volt. Először meg vagyok hatódva, aztán a meghatódottságot a meglepetés váltja fel bennem. Tehát kor mellett nem csak káromkodni és ordítozni lehet. Ezek a bohémkedő fiúk és lányok azért bújnak itt össze, hogy vitatkozzanak, itt nem szállnak el egykönnyen a gondolatok. Szavaiknak súlya van, és problémáik sem kicsinyesek. őszinték önmagukhoz, ezáltal mindenkihez őszinték. Felszabadítják magukban az elnyomott energiákat, lázasak és keresők. A legnemesebb és leghaladóbb festők, írók neveivel érvelnek, szembeállítják őket, keresik a szintézist vagy az újat, egy új kifejezést. Forralt bort rendelünk, koccintunk, nevetünk, vitatkozunk. Igyekszem csupa fül lenni, igyekszem keresztkérdéseket feltenni, zavarba hozni őket. Nem nagyon sikerül. Valószínűleg ismerik Szokratészt is, aki hasonlóképpen próbálta vitapartnerei képességeit és filozófiai készségét felülvizsgálni. Egyikük sem részeg. Nem is azért járnak ide, hogy leigyák magukat. Egyszerűen bor mellett akarnak néha nagy vitát csapni. Amikor távoztam tőlük, felvillant még bennem egy kérdés, egy eléggé paradox kérdés. Hogyan lehet az, hogy ezek a fiatalok, akiket a felszínesen gondolkodó ember megszül, elkötelezettnek érzik magukat, komolyan veszik életüket, munkájukat egyaránt, a másik oldalon a fiatalok egy csoportját, akikről lerí a sznobizmus, a banalitás és primitívség, ugyanaz az ember pozitívan értékel? A válasz nagyon egyszerű:sok problémában, nehézséget kerülő, sima életű ember szaladgál szerte a világon, akik a külszín és hamis máz láttán meghatódnak, és különös módon elvárják a saját szent és igaz meggyőződésük követését. Ezen legjobb mosolyogni, hiszen levegőbe még senki sem akasztotta fel magát, s levegőből még senki sem akasztott le szalonnát. Kulcsár Ferenc £ í Wittenberg József: X. Az élet peremén ■ * ./''■• y ESTI ÜJSÄG A harmincas évek elején nagy reklámozás közepette jelent meg Bratislavában a bulvárlapok prototípusa, az Esti Újság című napilap, amely óriási lapcímekkel közölte a legkevésbé közérdekű cikkeket is. Hogy az olvasóközönség figyelmét fokozzák, folytatásokban közölték dr. Parányi Pál írását, a Mayerling titka című elcsépelt és sokszor átdolgozott tragédiát. Ennek befejezése után, ugyancsak hosszú folytatásokban közölték Szőgyén-Wittenbach Hubert gróf tollából a Ferenc József két szerelme című regényt. A kevés számú szerkesztőségi gárda élén Herceg Gábor laptulajdonos állt; a lap belső munkatársai: Kalász József, Kemény András, Molnár Tibor és Somos Elemér gondoskodtak a napi „szenzációs“ hírekről. A laptulajdonos nem vállalt semminemű politikai kötöttséget, a riportlapok mentalitásával kívánta a lapra felhívni az olvasók figyelmét, így az 1936-ban lezajlott spanyol háborús eseményekről naponta kétszer „rendkívüli kiadásban“ hozott híreket. A híreket úgy közölte, mintha a lap tudósítója a polgárháború színteréről küldené. A politikai helyzet változásának következtében, amikor 1938 novemberében az úgynevezett Szlovák Állam hatalmasai megtiltották a zsidó származású újságírók működését, Herceg Gábort, az Esti Újság laptulajdonosát volt „munkatársai“ minden anyagi kártérítés nélkül eltanácsolták a laptól. Az átszervezett szerkesztőség az új idők szelének védett helyére helyezkedett és minden igyekezetével a fasiszta szellem szolgálatába állt. Az idegen tőkével dolgozó „laptulajdonos“ idejekorán észrevette, hogy az olvasók száma erősen csökkent, anyagi támogatást sem az államtól, sem az egy pártra csappant szlovenszkói magyar párttól sem kapott, így a lap megjelenését minden előzetes bejelentés nélkül, 1941. november 5-én beszüntette Tőlük csapat* fc : : ; :: ***, -ÍSS— •; . 3 *^j***^ r-« .T.T“. KASSffl UT5ÄG A hetvenes években Tinódi Lantos Sebestyén volt az első kassai újságíró, hiszen az ő krónikás versei tulajdonképpen kojrának egy-egy nevezetes eseményét foglalták rigmusokba. A 18. században a kassai nyomdában jelent meg Gyöngyösi Istvánnak a Márssal társalkodó Murányi Vénusz című elbeszélői költeménye is. Amikor pedig II. Rákóczi Ferenc 1705—1710-ig, , az ókurucz városában lobogtatta a zászlót, itt jelent meg az első latin nyelven szerkesztett magyar lapok egyike, a Mercurrius veredicus ex Hungária. A város német eredetét és jellegét az 1888-ban létesült Kaschauer Rundschaftsblatt című lap tükrözte, amely később Kaschauer Zeitung néven folytatódott. A kiegyezés utáni (1867) időszakában Kassán (Kosice) egymás után keletkeznek új lapok. A kor egyik igen sokat szenvedett , és már már feledésbe menő kitűnő poétája, Reviczky Gyula Kásásán volt újságíró. Itt nyomorgott egy hónapos szobában és itt írta remekbe készült verseit, amelyek közül egyet nem ok nélkül fejezett így be: „Excelsior! A küzdelem gyönyör!“ Itt bontogatta szárnyait az 1918-as forradalom egyik szocialista újságírója, Fényes Samu is. Fényes írásai fejezték ki legjobban a későbbi időkben kialakult haladó szellemű irányzatot. A feltörekvő és folyton újra vágyó ifjúság képviselője volt. 1910-ben a megszűnt Kaschauer Zeitung folytatásaképp jelent meg a Kassai Újság, Barta Lajos kiváló író és újságíró szerkesztésében Ennek a lapnak az első világháború befejezéséig dr. Szepesi Miksa volt a főszerkesztője. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, 1919 nyarán egy kassai tőkés csoport, dr. Köves Illéssel az érem, megvásárolta a Kassai Újságot. Köves nem volt újságíró, de a lap gazdasági szempontjából kitűnő üzletembernek bizonyult. Kevés számú szerkesztőséget tartott, Szelei József, Békefiné Propper Hermin, Juhász Árpád, Keller Imre és Rozner Sándor újságírók tartoztak a szerkesztőségi gárdába, akiket igen rosszul fizetett. A lapot inkább hirdetési orgánummá fejlesztette. A vezércikk helyén a CSTI (CSTK) hírei jelentek meg és más lapokból kiollózott „szenzációs“ hírekkel, főként gyilkosságokról és botrámyokról szóló cikkekkel töltötte ki a lapot. A húszas évek elején, amikor a szlovákiai magyar pártok zászlót bontottak. Köves Illés megfelelő anyagi ellenszolgáltatás mellett átengedte lapját először Szent-Ivány Józsefnek, később Körmendy-Ékes pártjának. Viszont a kommunista párt megmozdulásait ellenséges cikkek közlésével igyekezett megakadályozni. A Kassai Újság 1921. május 19-i számában: „Halva született párt“ című vezércikkében a következő sorokat írta: „Tagadhatatlan a tény, hogy tegnap Prágában egész Szlovenszkóra és Ruszinszkóra messze kiterjedő nagy jelentőségű politikai esemény történt: megalakult a kommunista párt. Ezen tény mellett nem mehetünk el hidegen. A politikai, gazdasági és társadalmi viszonylatainkban feltétlenül fogja éreztetni erejét és befolyását. A tömegekre való nagy hatásában pedig nem kicsinylendő ellenfél lesz az egész vonalon. A csehszlovák kommunisták tehát akkor alkották meg pártjukat, amikor a kommunizmus megbukott. Amikor ez az ideológia még Oroszországban is csak tengeti életét.“ A fenti sorok közlése érezteti Köves ijedelmét a kommunista párt számottevő nagyságával, majd későbbi hatalmával szemeiben-Kövesnek nem sikerült Szent-Ivány pártjával olyan megállapodást létesítenie, amellyel biztosítani tudta volna lapjának anyagi érdekeit. Eltávolodott Szent-Iványtól és ennek politikai ellenfeleivel, dr. Körmendy-Ékes Lajos volt országgyűlési képviselővel kötött szerződést. Körmendy a Kassai Újság 1925. december 5-i számában: „Szent-Ivány felelőssége“ című cikkében a következőképpen céloz a szövetkezett ellenzéki magyar pártok küldetésére: „A közös és vezérlő bizottságot, a nagy fáradsággal kiépített központi irodát, a Prágai Magyar Hírlapot, szóval az eddigi közös ellenzéki szerveket pedig el lehet tenni spirituszban a prágai néprajzi múzeumban.“ A harmincas évek elején Köves Illést Csehszlovákia elleni kémkedés gyanújával az államügyészség vizsgálati fogságba helyezte. Lakásában végzett házkutatás során megállapították, hogy Köves hamis adóbevallásokkal eltitkolta hatalmas jövedelmét. A megtartott bírósági tárgyalások folyamán Kövest hosszabb szabadságvesztésre ítélték. A kassai könyvnyomda és lapkiadó részvénytársaság kizárta tagjai sorából Köves Illést, és egyidejűleg elbocsájtották a Kassai Újság kötelékéből is. A Kassai Újság Rainer Brúnó felelős kiadó vezetésével továbbira is megjelent és a lap szelleme sem változott. (Folytatjuk) . ■ V*W**'v to 'i —o Nt c :• NvUiíi&ivát cqv •Vv'-s'NV’k'Nv MT>aiHT*iiírfir rrTtf íjrmTHTur