Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-04 / 1. szám

M Ô­Z­S­I FERENC: A szocialista erkölcs és feladata a szocialista ember nevelésében A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának megfogalmazása sze­rint ..az erkölcs a társadalom szempontjából helyesnek tar­tott emberi magatartást, cselekedeteket kötelezően meghatá­rozó, koronként és közösségenként változó normák összes­sége.“ Tehát az erkölcs (morál) az etika tárgya, a társadal­mi gyakorlat és tudat egyik eleme, amelynek funkciója az emberek magatartásának szabályozása. Már az eddig meg­­mondottakból is kitűnik, hogy korokként és társadalmakként változik. Sokszor idézett példa: egyes ősközösségben élő né­peknél az volt a szokás, hogy az időseknek az év egy bizo­nyos napján egy fára kellett felmászniuk, és szeretett hozzá­tartozóik feladata volt, hogy minél erősebben rázzák a fát. Márpedig ha az időseknek nem volt erejük megkapaszkod­ni és leestek a fáról, a hozzátartozók „erkölcsi kötelessége“ volt az elerőtlenedett őst ütlegeléssel a túlvilágra segíteni. Ez volt az emberi magatartást szabályozó erkölcs, melynek felépítményi jellege az előbbi példából is kiviláglik. Az ős­közösségben vadászatból és gyűjtögetésből élő társadalom szá­mára a megöregedett és elerőtlenedett, magatehetetlen és a társadalom terhére volt. Ezért ez a gazdasági lét (az alap) határozta meg az előbbi szokás erkölcsösségét, az ilyen tár­sadalmi tudatot. Miután a társadalmak ellentétes osztályokra tagolódtak, az erkölcs az egyes osztályok érdekei szerint szabta meg a „normák összességét“. A polgári erkölcs ennek megfelelően a kapitalizmus társadalmi viszonyait tükröző, azt eszmeileg megalapozó és erkölcsileg szankcionáló morál. A polgári erkölcs szellemében az ember társadalmi lényege tulajdonában rejlik. A vállalkozói tevékenységet az emberi élet értelmének és rendeltetésének, a benne megnyilvánult képességeket és az elért eredményeket pedig az egyén em­beri méltósága mércéjének tekinti. Ebből következnek azok az erkölcsi követelmények, melyeket a polgári társadalom tá­maszt az egyénnel szemben. Hangsúlyozzuk, hogy az emberi cselekedetek értékkritériumai történelmileg konkrétek és min­dig a társadalmi élet viszonyaihoz kötődnek, így tehá­t a polgári erkölcs szerint a legfőbb emberi erények közé tar­tozik a vállalkozó szellem, és a tetterő az egyéni célok el­érésében. A társadalmi aktivitás záloga a becsvágy. A szor­galom és az igyekezet a vagyonszerzés és a társadalmi po­zíció kivívásának az eszköze. A polgári erkölcs a személyi­ség tiszteletben tartásán mindenekelőtt a vállalkozás és a konkurrencia szabadságát érti, és számára az igazságosság a magántulajdon biztosítása, az embernek ember általi ki­zsákmányolás létjogosultsága. Alapja a magántulajdonos önző érdeke (egoizmusa). Legfőbb értékkritériuma, hogy az em­berek közötti viszonyok terén nem ismer el „más köteléket, mint a meztelen érdeket", „az egyetlen erő, ami összeköti őket: a saját haszon hajhászása, az önzés...“ (Marx). Az egoizmust kezdetben nyíltan a polgári erkölcs alapjául is­merték el. A fiziokraták szállóigévé vált jelmondata, a „Lais­­ser faire, laisser passer“, az „értelmes egoizmus“ és más egoizmus-elméletek, nyíltan hangoztatták az „ügyesebb, az „erősebb“, az „okosabb“ jogát. Amikor azonban már elszállt az az illúzió, hogy a kapitalizmusban fennáll „a lehetőségek egyenlősége“, hogy az embereknek egymás által való „köl­csönös kihasználása“ (értsd: kizsákmányolása) minden egyes ember előnyére valósul meg, és hogy a polgári erények biz­tosítják az egyes ember sikerét, boldogulását, addig a bur­­zsoának nem volt szüksége gondolatai elkendőzésére, mint például a vallási alapra, „erkölcse humánus“ és „általános emberi" értelmezésének „bizonyítására stb..“ Valójában a pol­gárság erkölcse a tőke birtokosának eszmei fegyvere ahhoz, hogy kisajátíthassa a nincstelen munkáját. A munkás számá­ra a „becsületesség, a munkaszeretet, a takarékosság és a bölcs burzsoázia által ajánlott minden egyéb erény“ semmi­féle garanciát nem nyújt arra, hogy ezek­et „valóban eljut­tatják a boldogsághoz“ (Engels). A polgári erkölcs tehát a kizsákmányolást, az egyenlőtlenséget, az emberek túlnyomó többségének elnyomatását és jogfosztottságát van hivatva igazolni. A szocialista erkölcs alaptétele éppen ezért: harcolni az olyan társadalom megvalósításáért, melyben az embernek em­ber általi kizsákmányolása nem történhet meg. Minden er­kölcs végső soron a fennálló társadalmi viszonyok megszi­lárdítását vagy megdöntését szolgálja. Az ellentétes osztá­lyokra tagolt társadalmakban az erkölcs osztályjellegű. Az uralkodó erkölcs funkciója: az uralkodó osztály érdekeinek védelme. Míg a kizsákmányolt osztály mihelyt felismeri a fennálló viszonyok igazságtalanságát és harcot kezd ellenük, kialakítja a maga forradalmi erkölcsét, amely ellentétes a rá­erőszakolt erkölccsel. A szocialista társadalom erkölcsi el­veit a legmagasabb rendű humanitás és igazságosság hatja át. Az erkölcs fejlődésében két alapmotívumot különböztetünk meg. Az egyik a folytonosság (kontinuitás), amely az általá­nos emberi kultúra történelmi haladását, a különböző törté­nelmi korok és társadalmi csoportok társadalmi létfeltételei­nek közös vonásait tükrözik. Engels írja, hogy „az erkölcs ugyanúgy, mint az emberi ismeretek minden egyéb ága is, nagyjában szintén előrehaladt." A másik motívum az elhaló (pl. a polgári) társadalom képmutató erkölcse, erkölcsi érték­kritériumai, valamint hamis emberi magatartása folytonossá­gának tagadása (diszkontinuitás). A marxista etika egyik alaptétele, hogy az erkölcsi normák hordozója elsősorban nem az önmagában vett egyes ember, hanem a társadalom. Ezért a szocialista erkölcs súlypontja — a polgári erkölccsel szemben — az erkölcsi tudat formáira helyeződik: az erkölcsi alapelvekre és a társadalmi eszmény­re. S ez nem más, mint odaadás a kommunizmus ügye iránt, a szocialista haza, a szocialista országok szeretete, hazánkban a CSKP programjának magunkévá tétele. A SZISZ­SZKB DECEMBERI ÜLÉSE (Folytatás az első oldalról) Emil Nemec elvtárs be­számolójában értékelte nemrég lezajlott évzáró kör­ű gyűléseket, és foglalkozott az elmúlt időszak legjelen­tősebb politikai eseményé­vel, a választásokkal. Érté­kelte az ifjúság odaadó és lelkes munkáját s a követ­kezőkben foglalta össze a véleményét: „Az ifjúság a maga kultúrpolitikai tevé­kenységével nagyban hozzá­járult a választások előtti kedvező hangulat kialakítá­sához; jelentős szerep jutott az ifjúságnak a politikai és szervezési munkákban. Min­den egyes agitációs központ­ban ott voltak a fiatalok, és közvetlenül a választások a­­latt is figyelemre méltó munkát fejtettek ki a fiata­lokból alakult agitációs ket­tősök...“ A KB titkárának beszámo­lója után vita következett. A Központi Bizottság tagjai, a vitában felszólaló elvtár­sak elemezték az elhangzott beszámolót, és sok irányban ki is egészítették a beszá­moló megállapításait. Az el­ső nap valamivel korábban fejezték be a vitát, hogy a KB tagjainak módjában le­gyen megtekinteni a Felsza­badulás című film harmadik és negyedik részét. a A plénum második napját mezőgazdaság időszerű kérdéseinek, valamint a me­zőgazdaságban dolgozó fia­talok politikai, szervezeti és ku­lturális életének megvita­tására,s szentelték. A beszá­­razítót Alexander Milly mér­nök, a SZISZ SZKB titkára tartotta. A vita folyamán, amelyet Andrási Sándor mér­nök, az SZKB elnökségi tag­ja vezetett, számos felszó­laló pozitívan értékelte az elhangzott beszámolót. felszólalók rendkívüli fele­­­lősséggel szóltak a napirend­re tűzött téma egyes prob­lémáiról. Kritikus hangú vi­­tafelszólalásukban szóvá tet­ték például azt, hogy szám­talan mezőgazdasági üzem­ben, állami gazdaságon, traktorállomáson mindmáig nem alakult meg az ifjúsági szervezet, megemlítették azt is, hogy még mindig nagyon alacsony a fiatal mezőgaz­dasági dolgozók számaránya a szervezetben. Pedig, mint ahogy Breznický elvtárs, SZISZ SZKB titkára elmond­a­ta: jelentős feladatok vár­nak a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalokra. A v­itában rendkívüli visszhangra talált­­ az a felszólalás, és a ben­ne foglalt kötelezettségvál­lalás, amellyel az okoči (Ekecs) fiatalok jelentkez­tek. Mint ahogy elmondták, az eddigi, már szinte csúcsteljesítménynek számí­tó háromezerötszáz liter tej átlagfejési eredményüket 100 literrel fogják emelni. Né­meth József, a világ egyik legügyesebb és legjobb fe­jője vezetése alatt álló kol­lektíva arra hívja fel az or­szág fiatal mezőgazdasági dolgozóit, hogy kövessék példájukat. A rendkívül tartalmas vi­tát Otto Moncman, a SZISZ SZKB elnöke zárta le. Zár­szavában értékelte a felszó­lalók hozzászólásait, és ma­ga is rendkívül kritikusan szólt az egyes, még megle­vő problémákról. -n- Alighanem sokan ismerik ezt a községet, csak éppen nem tudnak róla. Az egyik legforgalmasabb út — a Prága — Hra­dec Králové — Olomouc — Ostrava irányába vezető ország­út­ szeli keresztül. Maga a falu, Koclk­ov, Svitavától körülbe­lül a negyedik kilométernél kezdődik, s talán a tizediknél ér véget. Naponta több ezer személy-, teher- és ka­m­ionkocsi érkezik a faluba, de mindegyik csak átrobog rajta, s aztán más, vonzóbb tájak felé veszi útját. Így aztán Kocsirov to­vábbra is egy isten háta mögötti falu marad a Drahán-hegy­­ség tájékán, ahol 1945 után tizenegy nemzetiség talált ott­honra és — nem fogják elhinni — de nem a csehek vannak többségben. Az egyetlen helybeli munkalehetőség az állami gazdaságon található, egyébként Svitavába és Moravská Tre­­bovába járnak dolgozni az emberek. A buszmegállón sebtiben megtartott gyors, rögtönzött közvéleménykutatás egyöntetűen arról tanúskodik, hogyha falu, mármint Kocsírov, csúnya köz­ség...­­0­ A település egyetlen boltjával szemben egy nemrég tataro­zott épület, s rajta ez a felirat: Ifjúsági Klub. Pár méter­nyire a cégtáblától kékre festett vitrin. A SZISZ helyi szer­vezetének hirdetőtáblája, faliújság. A benne levő képek, új­ságcikkek a szervezet életét tükrözik: Ono Navrátil a II. tušimicei erőműre megy dolgozni: Vlasta Dítetovának és Jo­sef Sedlickýnek, Jindra Čermák, az elnök, elismerő oklevelet adományoz: a SZISZ járási bizottságának elnöke kitünteti a járási ifjúsági asztalitenisz-torna győzteseit — az összes első helyet a helyi versenyzők szerezték meg; négy ifjú gitárok­kal, ütőhangszerekkel, vagyis a helyi beatles együttes tagjai; a helyi fiatalok hulladékvas és papír gyűjtéséből hozták rend­be a klubjukat. S lám, még mondja valaki, hogy Kocsirov egy isten háta mögötti csúnya falu. Ha úgy délelőttönként keresi valaki az ifjúsági szervezet tagjait, minden út a fent említett boltba, Slavena Zajlová­hoz vezet. Az elnök és a többi „vezetőségi“ ugyanis me­c­­­sze a község határain túl dolgozik. Slavéna egyébként az Ifjúsági Klub vezetője. — A szervezetben összesen harmincan vagyunk. A nem­zeti bizottság megértő — például rendelkezésünkre bocsátot­ták ezt az épületet, mi átalakítottuk, klubot csináltunk be- Sok nyelvű csúnya falu tőle. Vagyis — mindig tevékenykedünk — most a fotóla­boratóriumot és a ruhatárat rendezzük be. Nem akarok di­csekedni, de elég rendesen fest most a klubhelyiségünk... Még sokkal nagyobb községekben is megirigyelnék ezt a klubot a fiatalok a kocsíroviaktól. Talán még Prágában sincs sok ilyen intézmény. Az egész három helyiségből áll. Az első főleg az asztaliteniszezőké, a második­­ a társalgó s egy­ben a helyi fényképészkar kiállítóterme, a harmadik pedig ismét több célt szolgál: ez ugyanis a helyi zenekar „búvóhe­lye“ és egyben a könyvtárszoba. Nyolc éven keresztül senki sem törődött a könyvtárral, csak most kezdtek vele foglalkozni a fiatalok . Mi igyekszünk visszaadni a községnek azt, amit tőle kaptunk, s itt nem csupán a könyvtárról van szó. A klub átépítésén vagy ötszáz órát dolgoztunk le. Segítettünk a resti, az üzlet, valamint az autóbuszmegálló építkezésén is. A fiatalok a választások előtt agitációs központtá alakí­tották át a klubjukat. Ifjúsági teadélutánokat, nyilvános be­szélgetéseket, előadásokat szerveztek, filmeket vetítettek. S az eredmény az, hogy az új nemzeti bizottságba hét olyan képviselőt választottak, aki még nem töltötte be a harmin­cadik életévét. — A mi Kocsírovunk valóban csúnya község, de ez jó is valamire. Legalább van mit szépíteni rajta! Tataroztuk a kul­­túrotthont, s az utóbbi időben már a lakosság is követi pél­dánkat. Egyre többen fogtak hozzá házaik megjavításához, s újabbakat is építenek. Az állami gazdaságban is rend van... Talán minden második-harmadik másodpercben egy újabb kocsi robog­ át Koclirovon, s eltűnik a távolban. Nincs vi­szont messze az az idő, amikor megnyitják az új önkiszolgá­ló boltot és a vendéglőt — előtte nagy parkolóhellyel. Lesz miért megállni s megpihenni, szétnézni a faluban... A lakos­ság tulajdonképpen nagyon szereti ezt a falut, csak éppen nem vallja be, s egy kicsit szemérmesen a csúnya jelzővel illeti. Pedig valójában nem is olyan csúnya ez a sok­nem­zetiségű község. Erről egyébként bárki saját szemével is meggyőződhet. MF nyomán —n— I­­fj­úság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának lapja . Kiadja a Smena kiadóvállalata . Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9. Telefon: 405 41 45. Postafiók 30­9 Főszerkesztő: dr. STRASSER GYÖRGY. Nyemra Západoslovenské tlačiarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52 — Kis. félévre 26­ — Kés 9 Terjeszti a Pos­ta Hírlapszolgálata, előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • A lapot külföldre a PNS Gstredná expe­dícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. .. 48 útján lehet megrendelni. 141. Nemec Ingrid 142. Bohács Ágika 145. Benes Alicka 146. Perencsei Attila vény 147. Horváth Szilvia

Next