Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-04 / 1. szám
M ÔZSI FERENC: A szocialista erkölcs és feladata a szocialista ember nevelésében A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának megfogalmazása szerint ..az erkölcs a társadalom szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást, cselekedeteket kötelezően meghatározó, koronként és közösségenként változó normák összessége.“ Tehát az erkölcs (morál) az etika tárgya, a társadalmi gyakorlat és tudat egyik eleme, amelynek funkciója az emberek magatartásának szabályozása. Már az eddig megmondottakból is kitűnik, hogy korokként és társadalmakként változik. Sokszor idézett példa: egyes ősközösségben élő népeknél az volt a szokás, hogy az időseknek az év egy bizonyos napján egy fára kellett felmászniuk, és szeretett hozzátartozóik feladata volt, hogy minél erősebben rázzák a fát. Márpedig ha az időseknek nem volt erejük megkapaszkodni és leestek a fáról, a hozzátartozók „erkölcsi kötelessége“ volt az elerőtlenedett őst ütlegeléssel a túlvilágra segíteni. Ez volt az emberi magatartást szabályozó erkölcs, melynek felépítményi jellege az előbbi példából is kiviláglik. Az ősközösségben vadászatból és gyűjtögetésből élő társadalom számára a megöregedett és elerőtlenedett, magatehetetlen és a társadalom terhére volt. Ezért ez a gazdasági lét (az alap) határozta meg az előbbi szokás erkölcsösségét, az ilyen társadalmi tudatot. Miután a társadalmak ellentétes osztályokra tagolódtak, az erkölcs az egyes osztályok érdekei szerint szabta meg a „normák összességét“. A polgári erkölcs ennek megfelelően a kapitalizmus társadalmi viszonyait tükröző, azt eszmeileg megalapozó és erkölcsileg szankcionáló morál. A polgári erkölcs szellemében az ember társadalmi lényege tulajdonában rejlik. A vállalkozói tevékenységet az emberi élet értelmének és rendeltetésének, a benne megnyilvánult képességeket és az elért eredményeket pedig az egyén emberi méltósága mércéjének tekinti. Ebből következnek azok az erkölcsi követelmények, melyeket a polgári társadalom támaszt az egyénnel szemben. Hangsúlyozzuk, hogy az emberi cselekedetek értékkritériumai történelmileg konkrétek és mindig a társadalmi élet viszonyaihoz kötődnek, így tehát a polgári erkölcs szerint a legfőbb emberi erények közé tartozik a vállalkozó szellem, és a tetterő az egyéni célok elérésében. A társadalmi aktivitás záloga a becsvágy. A szorgalom és az igyekezet a vagyonszerzés és a társadalmi pozíció kivívásának az eszköze. A polgári erkölcs a személyiség tiszteletben tartásán mindenekelőtt a vállalkozás és a konkurrencia szabadságát érti, és számára az igazságosság a magántulajdon biztosítása, az embernek ember általi kizsákmányolás létjogosultsága. Alapja a magántulajdonos önző érdeke (egoizmusa). Legfőbb értékkritériuma, hogy az emberek közötti viszonyok terén nem ismer el „más köteléket, mint a meztelen érdeket", „az egyetlen erő, ami összeköti őket: a saját haszon hajhászása, az önzés...“ (Marx). Az egoizmust kezdetben nyíltan a polgári erkölcs alapjául ismerték el. A fiziokraták szállóigévé vált jelmondata, a „Laisser faire, laisser passer“, az „értelmes egoizmus“ és más egoizmus-elméletek, nyíltan hangoztatták az „ügyesebb, az „erősebb“, az „okosabb“ jogát. Amikor azonban már elszállt az az illúzió, hogy a kapitalizmusban fennáll „a lehetőségek egyenlősége“, hogy az embereknek egymás által való „kölcsönös kihasználása“ (értsd: kizsákmányolása) minden egyes ember előnyére valósul meg, és hogy a polgári erények biztosítják az egyes ember sikerét, boldogulását, addig a burzsoának nem volt szüksége gondolatai elkendőzésére, mint például a vallási alapra, „erkölcse humánus“ és „általános emberi" értelmezésének „bizonyítására stb..“ Valójában a polgárság erkölcse a tőke birtokosának eszmei fegyvere ahhoz, hogy kisajátíthassa a nincstelen munkáját. A munkás számára a „becsületesség, a munkaszeretet, a takarékosság és a bölcs burzsoázia által ajánlott minden egyéb erény“ semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy ezeket „valóban eljuttatják a boldogsághoz“ (Engels). A polgári erkölcs tehát a kizsákmányolást, az egyenlőtlenséget, az emberek túlnyomó többségének elnyomatását és jogfosztottságát van hivatva igazolni. A szocialista erkölcs alaptétele éppen ezért: harcolni az olyan társadalom megvalósításáért, melyben az embernek ember általi kizsákmányolása nem történhet meg. Minden erkölcs végső soron a fennálló társadalmi viszonyok megszilárdítását vagy megdöntését szolgálja. Az ellentétes osztályokra tagolt társadalmakban az erkölcs osztályjellegű. Az uralkodó erkölcs funkciója: az uralkodó osztály érdekeinek védelme. Míg a kizsákmányolt osztály mihelyt felismeri a fennálló viszonyok igazságtalanságát és harcot kezd ellenük, kialakítja a maga forradalmi erkölcsét, amely ellentétes a ráerőszakolt erkölccsel. A szocialista társadalom erkölcsi elveit a legmagasabb rendű humanitás és igazságosság hatja át. Az erkölcs fejlődésében két alapmotívumot különböztetünk meg. Az egyik a folytonosság (kontinuitás), amely az általános emberi kultúra történelmi haladását, a különböző történelmi korok és társadalmi csoportok társadalmi létfeltételeinek közös vonásait tükrözik. Engels írja, hogy „az erkölcs ugyanúgy, mint az emberi ismeretek minden egyéb ága is, nagyjában szintén előrehaladt." A másik motívum az elhaló (pl. a polgári) társadalom képmutató erkölcse, erkölcsi értékkritériumai, valamint hamis emberi magatartása folytonosságának tagadása (diszkontinuitás). A marxista etika egyik alaptétele, hogy az erkölcsi normák hordozója elsősorban nem az önmagában vett egyes ember, hanem a társadalom. Ezért a szocialista erkölcs súlypontja — a polgári erkölccsel szemben — az erkölcsi tudat formáira helyeződik: az erkölcsi alapelvekre és a társadalmi eszményre. S ez nem más, mint odaadás a kommunizmus ügye iránt, a szocialista haza, a szocialista országok szeretete, hazánkban a CSKP programjának magunkévá tétele. A SZISZSZKB DECEMBERI ÜLÉSE (Folytatás az első oldalról) Emil Nemec elvtárs beszámolójában értékelte nemrég lezajlott évzáró körű gyűléseket, és foglalkozott az elmúlt időszak legjelentősebb politikai eseményével, a választásokkal. Értékelte az ifjúság odaadó és lelkes munkáját s a következőkben foglalta össze a véleményét: „Az ifjúság a maga kultúrpolitikai tevékenységével nagyban hozzájárult a választások előtti kedvező hangulat kialakításához; jelentős szerep jutott az ifjúságnak a politikai és szervezési munkákban. Minden egyes agitációs központban ott voltak a fiatalok, és közvetlenül a választások alatt is figyelemre méltó munkát fejtettek ki a fiatalokból alakult agitációs kettősök...“ A KB titkárának beszámolója után vita következett. A Központi Bizottság tagjai, a vitában felszólaló elvtársak elemezték az elhangzott beszámolót, és sok irányban ki is egészítették a beszámoló megállapításait. Az első nap valamivel korábban fejezték be a vitát, hogy a KB tagjainak módjában legyen megtekinteni a Felszabadulás című film harmadik és negyedik részét. a A plénum második napját mezőgazdaság időszerű kérdéseinek, valamint a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok politikai, szervezeti és kulturális életének megvitatására,s szentelték. A beszárazítót Alexander Milly mérnök, a SZISZ SZKB titkára tartotta. A vita folyamán, amelyet Andrási Sándor mérnök, az SZKB elnökségi tagja vezetett, számos felszólaló pozitívan értékelte az elhangzott beszámolót. felszólalók rendkívüli felelősséggel szóltak a napirendre tűzött téma egyes problémáiról. Kritikus hangú vitafelszólalásukban szóvá tették például azt, hogy számtalan mezőgazdasági üzemben, állami gazdaságon, traktorállomáson mindmáig nem alakult meg az ifjúsági szervezet, megemlítették azt is, hogy még mindig nagyon alacsony a fiatal mezőgazdasági dolgozók számaránya a szervezetben. Pedig, mint ahogy Breznický elvtárs, SZISZ SZKB titkára elmondata: jelentős feladatok várnak a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra. A vitában rendkívüli visszhangra talált az a felszólalás, és a benne foglalt kötelezettségvállalás, amellyel az okoči (Ekecs) fiatalok jelentkeztek. Mint ahogy elmondták, az eddigi, már szinte csúcsteljesítménynek számító háromezerötszáz liter tej átlagfejési eredményüket 100 literrel fogják emelni. Németh József, a világ egyik legügyesebb és legjobb fejője vezetése alatt álló kollektíva arra hívja fel az ország fiatal mezőgazdasági dolgozóit, hogy kövessék példájukat. A rendkívül tartalmas vitát Otto Moncman, a SZISZ SZKB elnöke zárta le. Zárszavában értékelte a felszólalók hozzászólásait, és maga is rendkívül kritikusan szólt az egyes, még meglevő problémákról. -n- Alighanem sokan ismerik ezt a községet, csak éppen nem tudnak róla. Az egyik legforgalmasabb út — a Prága — Hradec Králové — Olomouc — Ostrava irányába vezető országút szeli keresztül. Maga a falu, Koclkov, Svitavától körülbelül a negyedik kilométernél kezdődik, s talán a tizediknél ér véget. Naponta több ezer személy-, teher- és kamionkocsi érkezik a faluba, de mindegyik csak átrobog rajta, s aztán más, vonzóbb tájak felé veszi útját. Így aztán Kocsirov továbbra is egy isten háta mögötti falu marad a Drahán-hegység tájékán, ahol 1945 után tizenegy nemzetiség talált otthonra és — nem fogják elhinni — de nem a csehek vannak többségben. Az egyetlen helybeli munkalehetőség az állami gazdaságon található, egyébként Svitavába és Moravská Trebovába járnak dolgozni az emberek. A buszmegállón sebtiben megtartott gyors, rögtönzött közvéleménykutatás egyöntetűen arról tanúskodik, hogyha falu, mármint Kocsírov, csúnya község...0 A település egyetlen boltjával szemben egy nemrég tatarozott épület, s rajta ez a felirat: Ifjúsági Klub. Pár méternyire a cégtáblától kékre festett vitrin. A SZISZ helyi szervezetének hirdetőtáblája, faliújság. A benne levő képek, újságcikkek a szervezet életét tükrözik: Ono Navrátil a II. tušimicei erőműre megy dolgozni: Vlasta Dítetovának és Josef Sedlickýnek, Jindra Čermák, az elnök, elismerő oklevelet adományoz: a SZISZ járási bizottságának elnöke kitünteti a járási ifjúsági asztalitenisz-torna győzteseit — az összes első helyet a helyi versenyzők szerezték meg; négy ifjú gitárokkal, ütőhangszerekkel, vagyis a helyi beatles együttes tagjai; a helyi fiatalok hulladékvas és papír gyűjtéséből hozták rendbe a klubjukat. S lám, még mondja valaki, hogy Kocsirov egy isten háta mögötti csúnya falu. Ha úgy délelőttönként keresi valaki az ifjúsági szervezet tagjait, minden út a fent említett boltba, Slavena Zajlovához vezet. Az elnök és a többi „vezetőségi“ ugyanis mecsze a község határain túl dolgozik. Slavéna egyébként az Ifjúsági Klub vezetője. — A szervezetben összesen harmincan vagyunk. A nemzeti bizottság megértő — például rendelkezésünkre bocsátották ezt az épületet, mi átalakítottuk, klubot csináltunk be- Sok nyelvű csúnya falu tőle. Vagyis — mindig tevékenykedünk — most a fotólaboratóriumot és a ruhatárat rendezzük be. Nem akarok dicsekedni, de elég rendesen fest most a klubhelyiségünk... Még sokkal nagyobb községekben is megirigyelnék ezt a klubot a fiatalok a kocsíroviaktól. Talán még Prágában sincs sok ilyen intézmény. Az egész három helyiségből áll. Az első főleg az asztaliteniszezőké, a második a társalgó s egyben a helyi fényképészkar kiállítóterme, a harmadik pedig ismét több célt szolgál: ez ugyanis a helyi zenekar „búvóhelye“ és egyben a könyvtárszoba. Nyolc éven keresztül senki sem törődött a könyvtárral, csak most kezdtek vele foglalkozni a fiatalok . Mi igyekszünk visszaadni a községnek azt, amit tőle kaptunk, s itt nem csupán a könyvtárról van szó. A klub átépítésén vagy ötszáz órát dolgoztunk le. Segítettünk a resti, az üzlet, valamint az autóbuszmegálló építkezésén is. A fiatalok a választások előtt agitációs központtá alakították át a klubjukat. Ifjúsági teadélutánokat, nyilvános beszélgetéseket, előadásokat szerveztek, filmeket vetítettek. S az eredmény az, hogy az új nemzeti bizottságba hét olyan képviselőt választottak, aki még nem töltötte be a harmincadik életévét. — A mi Kocsírovunk valóban csúnya község, de ez jó is valamire. Legalább van mit szépíteni rajta! Tataroztuk a kultúrotthont, s az utóbbi időben már a lakosság is követi példánkat. Egyre többen fogtak hozzá házaik megjavításához, s újabbakat is építenek. Az állami gazdaságban is rend van... Talán minden második-harmadik másodpercben egy újabb kocsi robog át Koclirovon, s eltűnik a távolban. Nincs viszont messze az az idő, amikor megnyitják az új önkiszolgáló boltot és a vendéglőt — előtte nagy parkolóhellyel. Lesz miért megállni s megpihenni, szétnézni a faluban... A lakosság tulajdonképpen nagyon szereti ezt a falut, csak éppen nem vallja be, s egy kicsit szemérmesen a csúnya jelzővel illeti. Pedig valójában nem is olyan csúnya ez a soknemzetiségű község. Erről egyébként bárki saját szemével is meggyőződhet. MF nyomán —n— Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja . Kiadja a Smena kiadóvállalata . Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9. Telefon: 405 41 45. Postafiók 309 Főszerkesztő: dr. STRASSER GYÖRGY. Nyemra Západoslovenské tlačiarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52 — Kis. félévre 26 — Kés 9 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • A lapot külföldre a PNS Gstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. .. 48 útján lehet megrendelni. 141. Nemec Ingrid 142. Bohács Ágika 145. Benes Alicka 146. Perencsei Attila vény 147. Horváth Szilvia