Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-04 / 49. szám

12 új ifjúság KEDVES VERONIKÁI Húsz éves vagyok, két évig jártam egy ve­lem egyidős fiával, Ivánnal. Nagyon szerettük egymást, és úgy gondoltuk, hogy tanulmánya­ink befejeztével összeházasodunk. De nem így történt. Iván egyke volt. Édesanyja gyárban dolgo­zott, de ennek ellenére nap mint nap „ren­desen“ főzött, mosott, takarított, és mindeb­ben senki sem segített neki. Az én szerel­mem is körülbelül ilyennek képzelte a jöven­dőbeli házastársát. Reggel párolgó kávé, tíz­órai és hófehér ing. A délután a funkcióké, meg a gyűléseké, az este a pihenésé és tv-né­­zésé. Ha hozzámegyek, nekem is ugyanígy főz­nöm, sütnöm kellett volna, mint az édesany­jának, és a gyereknevelésből is csak a gon­dok lettek volna az enyémek. Hidd el, Veroni­ka, ez nem egy középkori, hanem egy mai, modern, jó megjelenésű férfi gondolkodásmód­ja. Amikor a házasságról beszélgettünk, és szóltam, hogy helyes lenne, sőt ma már ter­mészetes, hogy a férfi segít a házimunkák­ban, kerek perec ezt mondta: „Te megbolon­dultál. Hogy is tudnék én olyasmit csinálni, mosogatni, vagy hogy is mondjátok, ti nők... Majd találok magamnak olyan lányt, és nem is egyet, aki örömmel lesz a szolgálóm.“ A szolgálót én tettem hozzá, nem ezt a ki­fejezést használta, de ez a lényegen nem vál­toztat. Otthagyták egymást, nemcsak emiatt. Féltékenykedett a munkatársaimra. Nem bírta elviselni, ha nélküle mentem társaságba. Ná­la a munkahely is társaságnak számított, mert ott is voltak férfiak, ő viszont nélkülem járt táncolni. Táncversenyeken indult — nem én voltam a partnere — és szombat-vasárnap a tónál ült, azt mondta halászni jár. A táncolást később otthagyta, de még min­dig ott voltak a halai. Többször szóltam, vi­gyen magával a tóhoz, de ő elutasított. U­­gyanúgy elutasította az én szenvedélyeimet is, a sportolást, költészetet és művészetet. Nem érdekelték őt. Sokáig csak vártam, mert reméltem, ha majd főiskolás lesz, más környezetben fog élni, megváltoznak nézetei is. Sajnos nem így lett. Még szeretnék valamire kitérni: Iván mint e családból származik, az én szü­leim már nyolc éve elváltak, három testvé­remmel az édesanyámnál élünk. Iván több­ször is említette, hogy szüleinek nem tetszik a családunk. Nagy erőfeszítésembe került, míg megértette, hogy az elvett szülők gyerekei semmiben sem különböznek a „rendes“ csa­ládból származó gyerekektől. Ezek után úgy tűnik, hogy nem sok szépet éltem át Ivánnal. Hát ez nincs így. Amit le­írtam, csak most jutott az eszembe, most, amikor a keserűség és bánat beszél belőlem. Azt hiszem, mindennek ellenére szeretjük egy­mást. Nekem ő volt az első fiú és neki is én voltam az első, akit szeretett. Őszintén sajnálom az egészet. Szeretném tudni, hogy helyes volt-e a döntésem, helyes-e, hogy a feleség elvárja a férje segítségét a házimun­kákban? MARTA KEDVES MÁRTA] Sok húszéves fiatalember már férfinak látszik, de a férfiassághoz, felnőttséghez valójában véve nagyon kevés köze van. A másik oldalon sok húsz éves lány már fel­nőtt szemmel vizsgálja és értékeli a vilá­got. Ezt a nevelést a családi környezet te­szi. Téged önállóságra nevelték, mert é­­desanyád bizonyára önálló asszony. Iván más nevelést kapott. Te az édesanyád sze­mével értékeled az embereket, mert ő ar­ra tanított, hogy a gondokon és örömökön egyaránt meg kell osztoznotok. Már fel­nőtt vagy, és ennek megfelelő hozzáállást vártál Ivántól is. De neki sajnos még ,,nem nőtt be a feje lágya“ — bocsánat a kife­jezésért —, és ez a közeljövőben nem is várható, hiszen nevelésében — furcsa szó ez húszéves fiatalemberrel kapcsolatban, nem, — semmilyen változás nem várha­tó. Talán megvigasztal, ha azt mondom, hogy nagyon sok ilyen fiatalember szaladgál a világon. Szó szerint. Csak az évek múlnak felettük. Nehéz velük a barátkozás, vagy akár a munkatársi viszony kialakítása is. Állandóan kibeszélik magukat, minden vi­selkedésüket meg tudják indokolni, rend­szerint keményfejűek, képtelenek az ön­álló gondolkodásra, ismeretlen fogalom számukra az elnézés, megbízhatatlanok, és azt hiszik, hogy ésaik mások kötelesek el­végezni a kellemetlen munkát. Ha ők kö­vetnek el hibát, másokat okolnak érte; gondolkodásuk középpontjában egyedül ők állnak. Azt hiszem, helyesen döntöttél, amikor a szakítást választottad. Esetleges házas­társi viszályotok bizonyára nem azoknál a vitáknál fejeződtek volna be, hogy ki mi­lyen házimunkát végezzen. Vannak még olyan házimunkák, amelye­ket helyettünk még senki, vagy semmilyen gép nem végez el. Helyettünk, tehát a há­zastársak helyett. Ezeket még akkor is el kell végeznünk, ha megfosztanak bennün­ket már, sokkal kellemesebb szórakozás­tól vagy akár a pihenéstől is. VERONIKA 1. Fekete Péter vagy bácsika tengeren túlról. Olyan nevet adsz neki, a­­milyenre sikerül az arcki­fejezést alakítanod. A szí­nezést és az anyag kivá­lasztását rád bízom, fon­tos, hogy a színe élénk legyen. Kitömheted po­­liuretán habgumival, vagy rongyhulladékkal. A kép­ről jól leolvasható Péter testrésze, ezért nem kül­dünk szabásmintát. Az, hogy Pétert kishúgotok vagy keresztlányotok vánkosának vagy játékba­bának fogja használni, az Péter méreteitől függ. Lehet akár félméteres is. VEDD A KÖTŐTŰZD és akár a tévé előtt ülve is elkészítheted ezt az érdekes meleg szvettert. Hordhatod kabát alá, de ha vastagabb pamutból készíted sportoláshoz is megfelel. Hozzávaló 50—55 dkg vastag szálú pamut, min­tája a lehető legegysze­rűbb: tíz sor fordított kö­tés, színén-visszáján egy­aránt, és öt sor a színén fordított, visszáján sima kötés. szvetter Ez az öt sor a tulajdonképpeni dísze, köthetitek eltérő színű gyapjúszálból, is, lehetőleg az alapszínnél sötétebb árnyalatúval. A nyakkivágást és a szvetter elejét 12 cm-es két sima, két fordított patentkötésű résszel sze­gélyezzük. Ezzel a mintá­val kezdjük az ujjakat, a szvetter elejét és hátát. Ha úgy gondoljátok, hogy sikerül elkészítene­tek, akkor már csak arra kérlek benneteket, hogy ügyeljetek a pamut minő­ségének a kiválasztására, mert a fordított kötés nem minden pamutból mutatós. Nem beszélve arról, hogyha kimossuk, a rossz minőségű pamutból készült szvetter teljesen elveszíti a formáját. ELLESTÜK Karácsony többek között az ajándékozás ünnepe is. De van az úgy, hogy pénz­tárcánk már jóval az ünne­pek előtt kiürül. Ha nem szalagavató, akkor más ese­mény gondoskodik koroná­ink helyéről. Mondjuk ép­pen az, hogy szépek aka­runk lenni, és az üzletek tele vannak csodálatos szvetterekkel, pulóverekkel. Az ajándékozásnak és az üres pénztárcának látszólag semmi köze sincs egymás­hoz, ezért csak az ajándé­kokról és a karácsonyról fogunk beszélgetni. Mert karácsonykor aján­dékozni szokás. Gyerekek­nek, keresztlánynak, test­vérnek és unokának, de mindenkinek, akitől mi is várunk ajándékot. Az Új If­júság e heti számában köz­lünk két ügyes ajándékötle­tet. Mindkettőt gyerekeknek szántuk, de adhatjátok o­­lyan felnőtteknek is, akik nem kíváncsiak a belsejére. Mi szükséges hozzá? Kéz­ügyesség, de hiszen ez min­denkiben megvan, és jó, ha ezt varrógép egészíti ki. Persze kézzel is összeállít­hatjátok az egyes részeket. Tehát utánozzatok bátran. Próbáljatok ti is új ötlete­ket kitalálni, és ne feledjé­tek megírni az ajándék ha­tását. Apró figyelmeztetés: ka­rácsonyig az Új Ifjúság min­den számában közlünk né­hány olyan ajándékötletet, amelyet egyedül is elkészít­hettek. 2. jumbo. Az eredeti­ színezés is anyag: piros írotté. Agyarai és szemei fehére­k, füle és talpa, piros-fehér kockás anyagból készült. Elkészítéséhez felhasználhatsz bármilyen maradékanya­got, így a remekmű még olcsóbb lesz. Szabásmintát köz­lünk, magyarázatunk csak annyi, hogy a felsőrészből egy darabot, a lábakból, az a rész,­ ahol a nyíl van, két da­rabot, a fülekből és az ormánybő­l­i két-két darabot vágj ki. A szabásmintáról hiányzik Jumbo agyara és farka. Er­re talán már te is rájöttél. Az elefánt úgy lesz mutatós, ha szép nagyra csinálod. A háta része legalább 25-30 cm legyen. Jumbót erősen tömd ki, mert ha ezt elmulasztod, gyön­gélkedni fog, és még a saját lábán sem fog tudni meg­állni. a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a lapja ■ Kiadja a Smena kiadóvállalata . Szerkesztőség és adminisztráció: 897 14 Bratislava, Pravská 9. Telefon: 488-19. Postafiók 38. Főszerkesztő: dr. STRASSER György . Nyomja a Západoslovenské tlad­árne 01 B Előfize­tési díj egész évre 52,— KCs, félévre 26,— Kős B Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál . Kéziratokat nem őrzünk meg­ és nem küldünk vissza fl A lapot külföldre a PNS Űstredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 48. útján le­het megrendelni. Engedélyezve: SÜTI 13/1.

Next