Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-02 / 14. szám
10 HUSZONKILENC ÉVE SZABADULT FEL MAGYARORSZÁG Reggel nyolc órakor benn vagyok a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházában. Alig negyed óra múlva indulunk. Budapest szombat reggeli forgalma jóval kisebb, mint hétköznapokon, így rövidesen elhagyjuk a várost. Előttünk még jókora az út, így nyugodtan beszélgethetünk a gépkocsivezetővel. A téma: a rádió és a riportkészítés csínja-bínja. A gépkocsivezető minden szavát igyekszem jól a fejembe „vésni“, ugyanis a „pilóta“ nem más, mint Holakovszky István, a Magyar Rádió belpolitikai rovatának a vezetője. — Tudod — mondja —, nekem gyakran mondják, hogy könnyű neked, mindig nagyon jó riportalanyokra akadsz, így aztán nem nehéz jó riportot készíteni. Az igazság az, hogy csaknem mindenki jó riportalany, csak tudni kell a nyelvén szólni, hogy elmondja azt, ami érdekes. Ha akarod, én ezt bebizonyítom neked! Állítom, hogy Magyarország lakosságának 95 százaléka jó riportalany. —• No, erre befizetek! — mondom. A bizonyítás nem marad el. Az egyik ceglédi iskola úttörő-egyenruhás „portáslánya“ az első riportalany. Kissé megszeppen a magnó láttán, de rövid, közvetlen beszélgetés után „Feloldódik“, és pár perc múltán Holakovszky becsomagol. Az eredmény: az egyik legjobb gyermekriport, amit valaha hallottam. — Na látod! — mondja elégedetten. Cegléd főterén megállunk. Itt látható az a szobor, — Somogyi József megrázó erejű alkotása — amelyet Dózsa György születésének 500. évfordulójára állíttatott fel Cegléd városa. Szinte magam előtt látom a 450 év előtti parasztvezért, amint „nyomában ott tolong százhúszezer sátán — ahogy Illyés Gyula írta. Ceglédet elhagyva akaratlanul is a költőóriás szavai jutnak az eszembe: „Te vagyok szép Alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.“ Ha már itt járunk, akkor le kellene menni Kiskőrösre is — gondolom. Kissé bátortalanul megemlíteni az ötletet Holakovszkynak, aki nyomban elfogadja az indítványom. De Kiskörös még jóval arrébb van. Útközben még akad látnivaló bőven. Nagykörös, majd a „hirös város“, Kecskemét felé tobogunk. Kecskeméten egy kis „körsétát“ teszünk a kocsival, elhaladunk az „öreg templom“ mellett is, amelynek nagyharangja éppen akkor kondul meg, jelezvén a delet. A kocsiban kellemes az „időjárás“, de kint viharos erejű szél tombol. Egy útszélli tanyasi iskola előtt megállunk. Tipikus tanyasi iskola. T-alakú folyosó, balra az egyetlen osztály, jobbra a tanítólakás. A férj az igazgató, ő nincs odahaza, a felesége tanít. Az osztályban az alsótagozatos diákok. Szinte meghatódom, amikor arra gondolok, hogy mit kell ezeknek a 6-10 éves gyerekeknek vállalniuk, amíg a szétszórt tanyákról begyalogolnak az iskolába, hogy a „tudás kútjából“ minél többet merítsenek.... mert ahol most járunk, az az alföldi tanyavilág... — „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!“ — idézi Holakovszky a „Puszta télen“ című verset, miután ismét kocsiba széltünk, amelyet felváltva mondunk, csak úgy magunknak, mert ami a versben megíródott, azt most magunk előtt látjuk... Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával... Üres most a halászkunyhó és a csőszház... Most uralkodnak a szelek, a viharok... Csak a betyár hiányzik... kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... Közben egy kis faluban megállunk egy nádfödeles kis ház előtt. Bemegyünk. Mikor benyitunk a konyhába, húsleves illat „csapja meg“ az orrunkat... — Jó napot kívánunk! Ej, de finom húslevest főztek, nem kaphatnánk egy tányérral?! — toldja meg a köszönést Holakovszky Ist— Má’ hogyne kaphatnának, üljenek le! — mondják a háziak. Az idős háziasszony már tálalná is a levest, de elhárítjuk és megköszönjük a kedvességét, már ebédeltünk... — tesszük még hozzá. Mindenesetre a „kontaktus“ létrejött. Annak ellenére, hogy az idős parasztember és neje először kerültek ilyen kapcsolatba a mikrofonnal, minden elfogultság nélkül mondják el emlékeiket a földosztásról. Ez után a riport után kezdem hinni, hogy Holakovszky 95 százaléka nem volt túlzás. Ezután meg sem állunk Kiskőrösig. Én a Petőfi-házba megyek. Alig találok rá. Körülötte csupa új vasbeton Egy pillanatra megállok a épületház előtt. Izgatottan nyomom le a kilincset. (Hirtelen arra gondolok, hogy ami a hithű mohamedánnak Mekka, az a versszeretők „szektájának“ Kiskőrös, KÖLTŐ háza pedig a költészet temploma.) Az udvaron Istenes József, a Petőfi-ház és múzeum igazgatója fogad. Belépünk a házba. A konyhából az előszobába nyíló ajtó fölött felirat: „Szent a küszöb, melyben beléptem én. Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert Itt születnek a nagyok, az ég a megváltókat ide küldi be.“ A szobában egy kis tábla, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az ágy, a sublót és a láda volt Petrovicsék tulajdona a szoba bútorzatából. Tehát e falak és e három bútordarab a létező „szemtanúk“, amelyek a ngiat8u?[ S?speqBzsS$rA költőjét megszületni ták.“ A sublót ajtaját „látmég 1848-ban újságpapírral leragasztották. Ki tudja mit takar? Talán éppen a kis Petrovics első gyermekkori próbálkozásainak egyikét. Hisz a gyerekek általában mindenhová írnak, firkálnak, ahová csak lehet... A ládán pedig egykor az „anyám tyúkja“ ugrándozott... A többi bútordarab korabeli. A konyhában Petőfi fiatal dajkájának, Kurucz Zsuzsannának a „konyhaeszközei“ és egyéb, jellegzetesen kiskőrösi edény. A hátulsó szobában a falon Orlay Petres Soma képei a költőről, a szülőkről, István öccséről. Számos, különböző alkalomra készült falragasz, az öreg Petrovics pipája. A vendégkönyvek külön fejezetet érdemelnek. Nemcsak múlt és a jelen kiváló magyar közéleti és irodalmi személyiségeinek kézírása, bejegyzései találhatók meg itt, hanem nagyon sok külföldi is „elzarándokolt“ ide. Néhány kiragadott bejegyzés: „Látogatóba jöttem Petőfi Sándorhoz, s emlékül kaptam a Világ Búsától egy kincset a sokból: a Világszabadságot. Kiskőrös, 1912 dec. 15. Móricz Zsigmond“. Harminchárom évvel későbbről egy bejegyzés: „Mi a Vörös Hadsereg tisztjei megnéztük ezt a házat. Átéreztük Petőfi munkásságát, melyet a népért fejtett ki. Otthon mesélni fogunk az ő műveiről. Magyar nép! Ne felejtsd el a költődet, Petőfi Sándort. 1945. V. 14. Szamuljev kapitány“ A vietnami nép fiai is ellátogattak Kiskőrösre, és ilyen szöveget írtak a vendégkönyvbe. „Nagyon meghatódtam az óriási költő előtt, akit nagyon szerettem, amikor Vietnamban az iskolában tanultam Petőfi Sándor versműveit. Mindig álmodtam, hogy egyszer volnék az óriás szülőhazájában. Szerencsémre az álom megvalósult, nagyon szeretem Petőfit. Nálunk nagyon magasra értékelik Petőfit, mert ő, az óriás költő, egyébként forradalmár, hazafias volt. Nálunk még folyik a honvédelmi háború — élethalálharc. Elfogadjuk Petőfi szavát: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ P. H. vietnami egyetemi hallgató, 1967. V.H 1l AZ ALFÖLDÖN PETŐFINÉL (Egy rádiós naplójából) Mészáros János A kiskőrösi Petőfi-ház -i-'. A - ^ ^ ( A SZUEZI-CSATORNA REGÉNYE (2.) J A LAGIDÁK KINCSE III. Amenhotep fáraónak három tulajdonságát jegyezték fel a történetírók: szeretett vadászni, szenvedélyesen vonzódott a női nemhez, és tehetséges építőnek bizonyult. Nevéhez fűződik a második csatorna építkezéseinek megkezdése. Jószerivel ezzel a tettével sokkal inkább számíthat az utókor megbecsülésére, mint páratlan vadászteljesítményével, amely azonban ugyancsak figyelemre méltó: tíz év alatt százkét oroszlánt ejtett el két lovas harci kocsijából. Feleségének, a szépséges, aranyszőke Tyt-nek a hatalmas karnaki Amon-templom bejáratánál áll máig is tizenöt méter magas szobra, a másik oldalon pedig a turisták most is megcsodálhatják az oroszlávandász fáraó hasonló méretű szobrát. HÁREMHÖLGYEK LÁZADÁSA Csak jóval utána, II. Ramzesz idején fejeződik be a második csatorna építése. Ramzesz i. e. 1300 körül öltötte magára a fáraók fejdíszét. Hatvanhét esztendeig állt az akkori világ leghatalmasabb birodalmának élén. Háreme is méltónak bizonyult gazdagságához: több ezer rabszolganő leste, kit tüntet ki kegyeivel. Ha hinni lehet a korabeli feljegyzéseknek, százhetven gyermeket mondhatott magáénak, köztük ötvenkilenc fiút. Az első háremlázadások is ehhez a korhoz fűződnek. Az ágyasok tömege sehogysem állt arányban a fáraó férfiúi képességeivel. S amikor az unatkozó, elhanyagolt háremhölgyek jogaikért keményebb hangok ütöttek meg, Ramzesz nem sokat teketóriázott: lecsapatta a zúgolódók fejét. Azt is róla jegyezték fel, hogy alkalmasint ő volt az első, aki — jórészt hatalmi meggondolásokból — megnyirbálta a nagybirtokosok gazdagságát, s földet osztott a fellahoknak, a nincstelen egyiptomi parasztoknak. Ramzesz csatornája is a korábbi nyomvonalát követte. Feltehető, hogy a nagy alkotó hírében állt fáraó tulajdonképpen rendbehozatta a régi, Hatsepszut-féle csatornát. Hét évszázad múltán bukkan fel ismét a Vörös- és a Földközi-tengert összekötő vízi út a históriában. Ha úgy tetszik, ez már a harmadik. Hogy elődjeivel pontosan mi történt, erre vonatkozóan nincsenek szavahihető adatok. Minden bizonnyal hasonló sorsra jutott, mint az első: betemette a homok, ellepte az iszap, s a smaragdszemű krokodilusok is más vidékre költöztek. 120 EZER HALOTT 11. Neku fáraó i. e. 612-ben kezd hozzá az újabb gigászi munkálatokhoz. Új árkot ásnak a rabszolgák és a fellahok: időközben földrengés pusztít ebben a térségben, s ennek következtében a Vörös-tenger és a Keserű-tavak elszakadtak egymástól. Az új csatorna megépítése új módszereket követelt. Ezúttal már a két végéről kezdték a meder kialakítását. Hiba is csúszott a számításokba: a mai Szuez közelében a Vörös-tenger hirtelen elárasztotta a vidéket. A mérnökök ugyanis rosszul számították ki a tenger szintjét. A víz bezúdult a mederbe, s mindent elpusz A sors iróniája, hogy Neku fáraó műve csaknem kilencven év múltán készül csak el, s avatásáért Dareiosz Hisztapszesz perzsa királyt ünnepli a nép. Kétszázötven esztendő is alig pereg le, máris egy újabb csatornáról tudósítanak a krónikások. Ezt már vízduzzasztókkal építette II. Ptolemaiosz Philadelphosz. Egyes szakaszokon a régi medret ásatta ki, de már jóval szélesebbre. Bizonyosra vehető, hogy ez az új csatorna lendítette fel Egyiptom kereskedelmi életét, s nyitotta meg az utat — a biztonságos, nagy hajókkal is könnyen járható vízi utat — India felé. A gazdag kereskedők ekkoriban már nem ingyen fuvarozták portékájukat a csatornán: az alexandriai palotában nőttön-nőtt a Lagidák mesés vagyona, a királyi kincstár egyik fő bevételi forrása. A KÖZÖMBÖS KLEOPÁTRA Végül említsük meg ismét egy nő, egy csodálatos szépségű fejedelemasszony nevét: Kleopátráét, aki inkább, költötte vagyonát a rómaiakra, a fáraók históriájában is párját ritkító fényűzésre, mint a gazdaságilag és hadászatilag egyaránt nagy fontosságú csatorna karbantartására. Ezért maga Caesar is korholta. Hasztalan. Az ókori Egyiptom dicsőségének hanyatlása, Kleopátra tragikus sorsa — egybeesik a csatorna újabb eliszaposodásával. Hogy mi volt az ok, s mi az okozat? Válaszoljanak rá a történészek... tízott, ami az útjába került (Következik: A vizek pezsgője) (Esti Hírlap) Jön az IL-86-os Készülőben van a szovjet közepes hatósugarú utasszállító repülőgépek újabb típusa, az IL-86. A repülőgép 350 utassal óránként 950 kilométeres sebességgel repülhet majd maximálisan 4600 kilométer távolságra. A gép négy Szolovjov-féle turbóhajtóművét a nyíl alakú szárnyakon helyezték el a konstruktőrök. Az 1186 kétszintes gép lesz. A felső szintjén három utasterem található. A hat méter szélességű belső térben kilenc ülés helyezkedik el egy sorban, három csoportra osztva. Az első szinten mindegyik utasteremnek külön csomagtere van. A gépbe való beszállás a csomagtéren át történik, ott az utasok lerakják a magukkal hozott poggyászaikat, majd egy belső lépcsőn felmennek az utastérbe. A 350 utas ki- és beszállása csomagjaival együtt nem tart tovább 20—25 percnél. A 40 tonna hasznos terhelésű gép a széksorok eltávolításával könnyen és gyorsan átalakítható teherszállítás céljára. 1975-BEN MEGSZŰNIK A HIMLŐVESZÉLY A fekete himlő 1975 végére nem ölt már járványos méreteket az Egészségügyi Világszervezet genfi szakértőinek véleménye szerint. 1967- ben még 30, tavaly már csak hét országban tört ki feketehimlő-járvány. A legerősebben érintett országok: Bangladesh, India, Pakisztán és Etiópia. Svájci és NSZK-beli orvosok mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy a kozmetikai cikkeket előállító gyárak tüntessék fel készítményeiken az áru vegyi összetételét. Az utóbbi időben ugyanis egyre gyakrabban fordult elő, hogy a különböző szappanok, krémek és egyéb kozmetikai cikkek használata megbetegedést okozott. Az orvosok kívánsága élénk ellenzésre talált az érdekelt országokban. Dr. Erlemann, a svájci kozmetikus-vegyészek szövetségének elnöke szerint egyetlen rúzsrúd 30—40 anyag kompozíciója, ha valamennyit felsorolnák, a laikus vevő egyáltalán nem ismerné ki magát, az pedig elképzelhetetlen, hogy minden megvásárolt darabbal orvoshoz jusson. Franciaországban nemrég zajlott le az a tragédia-sorozat, melynek csecsemők estek áldozatul egy púder használata következtében, de az ok itt egy munkás hanyagsága volt, aki bizonyos anyagokat összecserélt. Az lenne a helyes, ha a gyártó cégek megadnák összetételeiket a zürichi Toxikológiai Intézetnek. Ha tehát egy gyermek, mondjuk, megissza a hajápoló szert, orvosa az intézettől megtudhatja, milyen az összetétele, milyen ellenszereket írjon fel. KARAKALPAK-FÖLD falusi dolgozói ma már komfortos, többszobás házakat építenek maguknak. A jurta azonban még ma is nélkülözhetetlen: a távoli legelőkön ez a pásztorok szálláshelye, könnyű és kényelmes sátraikat újabban gyárilag készítik. A Nukuszi Jurtanemez Kombinát a gyapjúszövedék ás a szőrmeipar hulladékaiból igen tartós nemezt készít. A Cimbalszki Bányaipari Gépgyárban szétszedhető, összeszerelhető vázat készítenek a jurtákhoz.