Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-01 / 27. szám
-X MÁR most BinOSITSA szabadsága idejére is az új ifjúságot LEGYÜNK A BARÁTAIK Hazánk lakosságának körülbelül a fele produktív korú, minden népi mukájával gyarapítja a nemzeti vagyont. Az utóbbi napokban a dolgozók nagy családja ezrekkel gazdagodott. Fiatal szerelőkkel, gépírónőkkel, egészségügyi nővérekkel, vegyészekkel, mérnökökkel, tanárokkal és más szakemberekkel, akik még pár nappal ezelőtt remegve ültek a zöldasztalnál, vagy ünneplőbe öltözve vették át a diplomát Most már csak arról van szó, hogy hogyan segítsük őket beilleszkedni nagy családunkba Minden munkának megvannak a sajátos titkai, amelyeket a tankönyvekből nem lehet elsajátítani. Vannak türelmes főnökök, és vannak olyanok, akik egy tizennyolc éves sráctól ugyanazt követelik, mint egy ötvenéves szakitól. És itt léphetünk közbe mi, a .,közkatonák“, a beosztottak. Foglalkozzunk az új emberekkel, főleg felelőségérzetet oltsunk beléjük, hiszen ezentúl minden lépésükért saját maguk felelnek. Egy egy tévedésük milliós károkat okozhat, ezt tudniuk kell. Az üzem.i gyár nem iskola, ahol ha rosszul feleltek, ötöst kaptak, és kész. A felnőttség felelősség is. És, hogy ezt mielőbb vállalják, az a mi hozzáállásunkon is múlik. Legyünk a barátaik! 2ácsek Erzsébet A napokba minden út Prágába vezetett. S nemcsak az ország különböző sarkaiból, hanem külföldről is sokan eljéttek a nagy bemutatóra. Hogy is mondta csak a fiatalok kedvence, Viktor Sodomna, a népszerű énekes? A kultúra és a pihenés Július Fucíkról elnevezett parkjában futottunk véletlenül össze. Hogy őszinte legyek, észre sem vettem volna a zsibongó, zajló tömegben. Két, fagylaltot nyalogató — közhellyel élve — feltűnően Csinos lány hívja fel rá a figyelmemet. — Hézd, Sodoma — mutatott az egyik az emberáradatban hasztalan siető, szőke fiatalemberre. Mivel az újságírónak mindig bizsereg a tollszáron a keze, nem voltam rest útját állni. Kétségbeesetten szabadkozott, hogy sietős az úja, majd máskor szívesen a rendelkezésemre áll. Azért annyira mégsem sietett, hogy a spartaktádról ne szóljon valamit. — Mindenekelőtt nagyszerű érzés, még egy hogy a világon nincs ilyen nagyszabású sportbemutató. Engem mint képzőművészt is érdekel (Viktor Sodgma kitarmlt keramikus művész — a szerző megj.). Kiváncsi vagyok a színek tarkaságára, és a zsúfolásig telt Strahov-stadionra, amit jóformán el sem tudok képzelni. Az ilyesmi lázba tud hozni. Én is a közönségnek énekelek, de ekkora tömeg előtt... Azzal már el is viharzom, miután legalább két tucat autogramvadász kérésének eleget tett. Hát az ilyesmi valóban bárkit lázba tud hozni. Még a prágaiakat is, akikről eddig azt hittem, hogy a világ legflegmatikusabb teremtményei. Ezekben a napokban minden út Prágába vezetett. Ki-ki úgy jött, ahogy tudott. A 124 651 gyakorlatozó (micsoda számít 167 különvonaton, autóbuszon, mások gyalog. Mint például a Dukla—Prága emléktúra részgávevői, akik felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából hazánk minden járásából elhozta dolgozók üdvözletét. Vasárnap a délután ünnepélyes külsőségek között fogadták őket a Csillagfa helymegnevezésekért felelősséget nem vállalok a vadaskertben. A levegőből érkező ember még a gép leszállása előtt ízelítőt kap a spartakiád hangulatából. A Ruzyné repülőtér tőszomszédságában terül el Sárka, a prágaiak kedvenc kirándulóhelye a „Kancsó“ (Díbán) fürdőhellyel. Az elmúlt napokban hatalmas sátorvárossá lépett el. A viaszosvásznak tarka fűzére alatt 17 000 fiatal talált szállásra. Mivel a rekkenő hőségben az ember semmi jobbat sem tehet, minthogy megmártózik a hűsítő vizekben, ,Mladá frontás“ kollégámmal is ide hajtunk, hogy összekapcsoljuk a kellemeset a hasznossal. A hatalmas sátorvárosban zajlik az élet. Aki éppenséggel nincs a vízben a gyakorlatokat csiszolgatja. .A cseh és a szlovák szó közé magyar hangok keverednek. Az Ipolysági pionírok is itt találtak „menedéket“, jól érzik magukat, bár egy kicsit zavarja őket a közeli repülőtér forgalma. Híres sorok napvilágot látnak, már egész biztos anyuka csendes és puha ágyában alszanak, és kellemes élményekkel tértek haza. A strahoot stadionban, amely szerintem a világ legnagyobb stadionja, eltörpül az ember. Mindenütt nagy a felfordulás, de azt mondják, az a jó, ha a főpróba ilyen, a bemutató egész biztos sikerül. Sajnálom, hogy azt már nem láthattam Ha valakinek olyan szerencséje van, mint nekem, akkor találkozhat fifina Racková asszonnyal, aki húsz évvel ezelőtt az első országos spartakiádot vezényelte. Most is ott van mindenütt, és tanácsainak kétségkívül nagy hasznát veszik. MINDENÜT... Ne feledkezzetek meg rólunk! Vége az iskolai évnek, lezajlottak az érettségik, kiosztották a bizonyítványokat, következik a megérdemelt szünidő. Lesz, aki dolgozik a nyáron, lesz, aki autóstoppal járja majd az országot. Abban sem a tanárok, sem a diákok, nem kételkednek, hogy a két hónap gyorsan eltelik, elreppen a nyár. Mi, akik a szünidő alatt is elkészítjük az Új Ifjúságot minden héten, némi szorongással gondolunk júliusra és augusztusra. Nem tudjuk, hűek maradnak-e hozzánk, diák olvasóink, azok a fiúk és a lányok, akik a tanév alatt olyan kíváncsian és kitartóan forgatták lapunkat. Veszik-e majd a fáradságot, hogy minden szerdán beálljanak a sorba és megvásárolják kedvenc lanjukat? Úgy véljük, az izgalom fölösleges. Aki megszerette lapunkat, az ragaszkodik hozzá a szünidőben is! Igyekszünk hát tartalmas, olvasmányos számokat készíteni, képrejtvényeket közölni, izgalmas riportokat írni Kedves diákok, fiúk és lányok; kívánunk 16 szanidót, sok napsütést, kék vizet, ízletes gyömölcsöket szügeteknek szép szerelmeket. Reméljük, hűek maradtok hozzánk nyáron is. a szünidő fogalma nem vonatkozik majd az Új Ifjúság olvasásának szünetére Viszontlátásra hát már a jövő héten! Megrendelőlapunk a 11. oldalon!