Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 1. szám

4 MLADA BOLESLAV. Ugyan mi más is juthat az embernek eszébe e vá­rosnév hallatán, mint a népszerű Skoda személykocsi, népi nevén „MB“? Ez a két betű egyben a gyártó város monogramja is. Az ezer­éves városé, amelynek egyik polgára, nevezetesen Václav Klement könyvkereskedő, aki lelkesedett a kerékpározásért, a Velocipéd Egylet tagjait szolgálandó kerékpárjavító-műhelyt létesített. A javítóműhelyből rövidesen kerékpárt, majd motorkerékpárt gyártó kisüzem lett. Kezdő­dött mindez több mint nyolc évtizeddel ezelőtt, a patinás kisvárosnak ugyanazon a helyén, amelyen ma a világhírű autógyár áll. Klement, az alapító Laurin Václav mechanikis választotta társvállalkozóul. Tehát Laurín és Klement. Ebben a párt írásban vált világhírűvé a két alapító neve, s ugyanígy keresztelték qj­ az első motorkerékpárt is. A vállalko­zás rövidesen virágzásnak indiait. Nem sokkal később, 1905-ben pedig ezt írhatták a gyárkapu fölé:' Autógí­ á­ v. A vállalkozás három évvel ké­sőbb részvénytársaság lett, s­ tovább virágzott. 1925-ben a plzesti Skoda­­-művekkel egyesült, nagyvállalkozás, Európa egyik legnagyobb és leg­fejlettebb gyártási technól^ákat alkalmazó gyára lett. Az igazi lendü­letes tervü^m­­ás­ aOTlibaira hatvanag.^évek el^n^fe^ethöK^t be az ak­kor már S^iallsta vl tbrtén^Tél»n. Ekkor,,­­már épült a modern sze^lygépkoc^yac, kfit$öbiy, i|mint tudjl^, nemcsak ide­haza, hanem TlMföldön ib ^gv népszerű­ségét vívott­ ki gyártmányai­val, s joggal ením­elte sLa ^sárl^k milliójának l^almát. Az egykori csönd^ kisv^o^tól k^el^ illegVvenezer lakosú, pezsgő é­­letű, fejlődő iparvár^ le^, ^Is^en ask­ó^ál­ emberek tízezreit von­zotta ide, munkalehetőan eg­ylö keresetfi *fek­eteleket biztosított, s nem utolsósorban lakást. A jpoáérnX lak­­ótelepe­<; szffites, sok emeletes koszo­rújában ma már szinte uelíörptiíxaí ezécétes válros régi magva. Ezeken a lakótelepeken üzletek. iskolák, szolgáltatási házak, napközi otthonok, óvodák sorakoznak , persze j|BT­ kelőhelyek, az ott készült személyau­tók itt használt hányd £ d­j^. Az autógyári“ tizenh­atezer több mint egyharma^^^fal, harminc éven alulit Amikor dolgozójának a szerelő­­csarnokban a külföldi^szakemberek csoportját k^rő igazgatóval talál­koztunk, elmondtuk az itteni fiatalokról szerzett jó benyomásainkat, és megkérdeztük, valóban ilyenek-e a gyár fiataljai. Megnyugtató, benyo­másainkat­ megerősítő választ kaptunk. ML.4DA BOLESLAV A hatalmas szerelőcsarnok fölött húzódó i­­rodasor egyik helyiségében, Oldfich Piskaó Író­asztalánál ülünk. Az autógyár népes SZISZ- szervezetének mozgalmas életét évek óta ő irá­nyítja, ő az üzemi szervezet elnöke. Természe­tesen az irányítás nemcsak Oldfich kiváltsá­ga, hiszen számos aktív munkatársa van, a­­kik segítsége nélkül bizony nagyon nehéz len­ne a dolga. Közülük négyen ülnek most itt, aki egyelőre a termelésben dolgozik, ám rá­termettségére, aktív tevékenységére való te­kintettel — s nem kevésbé figyelembe véve személyének népszerűségét — a közelgő kon­ferencián őt jelölik majd az üzemi csúcsszer­vezet élére. Feltehetően ő lesz az, aki a párt­­iskolába készülő, a szakmájából­­­ nem kis no­sztalgiával búcsúzó Oldfich helyébe lép. Itt tanult ki a gyárban, évek óta karbantartó műszerészként dolgozik. Nemcsak jó szervező­nek, hanem kitűnő szakmunkásnak is tartják, a Sz­ervezet megalakulása óta a legaktívabb, legkezdeményezőbb, azok közé a fiatalok kö­zé tartozik, akik a jó javaslatokat a legjob­ban érvényre is juttatják. Két esztendeje a harmincnyolc alapszervezet egyikének az el­nöke,­ az üzemi bizottság tagja, a fiatalok ér­dekeinek képviselője, s ha kell, akár szószó­lója is. — Tudom, nem kis felelősséget vállalok ma­gamra, ha megválasztanak. Én olyan ember vagy­ok, aki a reá bízott faladat maradékta­lan teljesítését szigorúan számon szokta kérni önmagától. Talán a természetem ilyen, talán az eddigi munkaköröm tanított meg rá, hogy dolgozni csak jól érdemes. Már inaskoromban felelőssé teljes feladatokat bíztak rám. Nem volt könnyű megbirkózni velük, de a feladat vezetünk a kerület egyik legjobb szervezete, mégsem mondhatjuk azt, hogy nincs javítani­való a munkánkban, életünkben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a korábbi elnököt vala­miért elmarasztalhatnánk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az állandóan jobbra tö­rekvés, az örök feladatvállalás mindennapi, emberi feladat, s ez hatványozott mértékben vonatkozik egy olyan tisztség betöltésére, a­­melyre engem jelölnek. Megtisztelő számom­ra ez a bizalom. A jelenlévők legfiatalabbja, Ján Najman egyetértően bólogat. Szakmunkástanuló-éveit már ő is a gyárban töltötte, ám közben­­ de Franciaországban is dolgozott, szintén au­­­­tógyárban. Hasznos szakmai tapasztalatokat szerzett ott, megtanult franciául, és megismer­kedett a francia fiatalok életével is. Tapaszta­latai természetesen az összehasonlítás mérlegén Ez a felvétel azon a n­apon­ készült, amikor a fiatalok társadalmi munkában hozzáláttak a bölc­söde építéséhez. 1 I i szűrődtek le, úgy látja, a francia fiatalok többsége baloldali érzelmű, vagy tudatos kom­­munistái, és szívesen élnének a mi fiatalja­ink lehetőségeivel. Egyébként aktív­ sportoló, éveken keresztül volt a környék legjobb lab­darúgója. Az utóbbi időben fustballbíróként éli ki sportszenvedélyét, ám állítása szerint min­dennél jobban érdekli őt a fiatalság, így mondják róla a többiek is, ezért lett az üze­mi ifjúsági mozgalom egyik aktivistája, ebben a szerepében is már sokat bizonyított. A mun­káját, munkahelyét is szereli, és b­ár az itteni hagyományokkal ellentétb­en ő nem autógy­ári, r­egsznevezett „skodovák“ család tagja, elkép­zelni sem tudja máshol a jövőjét, mint itt, ebben az üzemben. Az alkalmazottak nagy részének ugyanis az apja, nagyapja is itt dol­gozott. Az ő szülei pincérek, neki azonban más a szándéka: új foglalkozási hagyományt teremt a családban. Kisfia hallani sem akar más munkahelyről, s ha lehetne már holnap otthagyná az óvodát, jönne a szerelőc­sarnok­­ba. Ezzel nyúzza az apját minden este. Naj*­manné úgyszintén itt dolgozik a szerelősza­lagnál. A fiatal férj pedig nemcsak más mun­kahelyen , má­s városban sem tudná elkép­zelni az életét, pedig azzal dicsekedhet, hogy rengeteget utazott, járt már minden európai országban, sok mindent látott. Az ifjúsági moz­galomban szerzett tapasztalatait orosz és fran­­­­­­cia nyelvtudásával együtt minden nyáron va­lamelyik nemzetközi pionírtáborban hasznosít­ja. A legutóbb a Szovjetunióban, agy Oka­­parti táborban töltött el négy felejthetetlen he­tet a csehszlovák pionírok vezetőjeként. Itt az üzemben művezetőként dolgozik a karosszéria-, préseknél.­­A közelmúltban üzemi lakást k­ i­­a­pott. Ez azért érdekes, mert megtudtuk ne­k­i, hogy Ján Najman azóta még aktívabban­­ kép­­­­viseli az üzemi fórumok előtt a lakásra váró fiatalok érdekeit. .Az is kiderült, hogy miután­­ esti tagozaton elvégezte a gépipari szakközép-­­­i­skolát, eszébe sem jutott levetni az olajos­­ munkaruhát- hogy íróasztalra cserélje a ka­rosszériaprést. Ezt senki sem furcsállotta, mert tudják róla, hogy emberek között, az élet, a munka sűrűjében érzi igazán jól ma­­­­gát.­­A negyedik fiatalember, Frantisek Sembera az autógyár fejlesztési osztályának a dolgozó­­­­ja. Ő arról számol be, hogy a fiatalok eddig hatszáz lakást építettek fel önsegéllyel Műszak B I előtt, műszak után, szombatokon és vasárna­­ja­pokon. Amikor egy vezetőségi gyűlésen kéz­hez kapták napjaink fontos dokumentumát, a párt levelét — elhatározták, hogy az új ötéves terv alatt ugyanennyi önsegéllyel épülő lakás elkészítését vállalják. Ez a vállalás csak egy a sok közül. Milos Hodac, az ideológiai osztály vezetője egy most befejezéséhez közeledő, a fiatalok kez­deményezésére indult nagy vállalati akcióról számol be. Elmondja, hogy a remek eredmé­nyeket gyümölcsöző szocialista munkaverseny különböző formái mellett a vállalat dolgozói­nak több mint a kilencven százaléka még je­lentős egyéni felajánlást is tett. Az emberek személyenként írták alá, külön-külön szabták meg, milyen értékű, milyen formájú kötele­zettségvállalással akarják kivenni részüket e jelentős akcióból. Épp ottjártunkkor értékelték az eredményeket így megtudtuk, hogy a mun­kakörnyezet megjavításában ötvenezer, az é­­letkörnyezet szépítésében több mint hatvan­ezer, az anyagmegtakarításban több mint más­fél millió korona értéket hoztak létre. Hat­száznál több véradó jelentkezett az akcióban, gyűjtöttek hulladék vasat, papírt építettek pionírtábort. A felsorolás hosszú, végleges ér­téke bizonyára sok millió koronát tesz majd ki. Ezt az akciót a CSKP XV. kongresszusá­nak tiszteletére megismétlik. A párt levele számos kezdeményezést hí­vott életre az autógyár dolgozói, így a fiata­lok soraiban is. Az utóbbi hetekben több új ifjúsági kollektíva alakult, s többször elhang­zott a XIV. pártkongresszus határozatának rá­juk vonatkozó idézete, az, amely az ötödik ötéves terv időszakában fontos nemzetgazda­sági programként határozta meg, irányozta elő az autóipar fejlesztését. Ennek é­rtelm­ében korszerűsítették a Skoda 100 és 110-es típu­sokat. Az újított típusok gy­ártása rövddesen el­­kezdődik, a szerelőcsarnok egyik szegletében már ott áll az egyik mintapéldány. Kétségte­lenül népszerű kocsi lesz ez is. E két újított típusból összesen nyolcezer darab készül majd 1976-ban. A gyár dolgozóit nem kisebb feladat tartja most izgalomban, mint az újított típus gyártására való átállás. Tudni kell persze, hogy ezzel párhuzamosan tovább gyártják a Skoda személygépkocsik je­lenlegi típusait­­­ Amikor 1963-ban az Octáviá­­ról átálltak a Skodára, egy időre akaratlanul is csökkent a termelés. Ezt a világ legtöbb autógyárában máig sem tudják elkerülni. Ám a skodások azt mondják: úgy kezdjük el gyártani a két újított típust, hogy a régiből nem kevesebbet, hanem többet állítunk elő. Ez a terv a gondos előkészítés után most már teljesen reális. S hogy ez mennyiben köszön­hető a dolgozók kezdeményezésének, a szocia­lista munkaversenyben elért sikereknek, a megállíthatatlan ésszerűsítő folyamatnak, nem kell külön bizonygatni. Mindebből pedig az autógyár fiataljai is példamutatóan kiveszik részüket. .Az elnök, Oldrich Piskal példákat sorol; e­­seteket, amelyek azt bizonyítják, hogy a fia­taloknak nemcsak az üz­emben példás a ma­gatartásuk, nemcsak a nyolcórás műszakok a­­latt igazolják jó hírnevüket. A felsorolt pél­dákat hosszasan idézhetnénk mi is, de talán elég, ha egyet említünk: az autógyár dolgo­zóinak még mindig gondot jelent gyermekei­ket óvodában, bölcsődében elhelyezni. Még mindig kevés ott a férőhely. A jelenség érthe­tő, hiszen Mladá Boleslavban rengeteg a fia­tal, a az átlagnál nagyobb a születési arány is. Hogy milyen kezdeményezésre ösztönözte ez a helyzet a fiatalokat? Nem részletezzük, pedig megérdemelnék.­­Ásót, kapát fogtak, s nekiláttak egy százhúsz férőhelyes bölcsőde é­­pítéséhez, társadalmi munkában, műszak u­­tán. A kivitelezési időt rendkívül rövidre szabták. Hogy mégis betartják, nem késnek el vele, az szinte biztos. Befejezésül még valamit: nem szóltunk az üzemi SZISZ-szervezetben folyó ideológiai ne­velésről. Hogy ez a nevelés mennyire, haté­kony, mennyire tartalmas, úgy véljük, a fiata­lok tettei bizonyítják a legjobban. Mert szel­­lem nélkül nincsenek tettek. Az autógyári fia­talok pedig cselekszenek. Napról napra, mű­szakról műszakra többet, jobbat, hasznosab­ban.'Példájuk követésre méltó. ------------------------------------------------­Az oldal anyagát írta és összeállította RESZELI FERENC Múlt és leién — két városkép Mladá B­oleslavról

Next